Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a tananyag kezdőlapjára (P)Ugrás a tananyag előző oldalára (E)Ugrás a tananyag következő oldalára (V)Fogalom megjelenítés (nem elérhető funkció)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintése (D)Keresés az oldalon (nem elérhető funkció)Súgó megtekintése (S)

Hatodik Könyv: Kötelmi jog különös rész / A pénzügyi lízingszerződés

28. A pénzügyi lízingszerződés

28.1.

28. 1.1. A pénzügyi lízing szabályainak megjelenése a Ptk.-ban

A régi Ptk.-ban nem volt előzménye a lízingszerződés szabályozásának, a bírói gyakorlat a régi Ptk. szerint nem szabályozott, atipikus szerződésként kezelte, és részben az adásvétel, részben a bérlet, részben a hitelszerződés szabályait alkalmazta rá. Magát a jogintézményt, illetőleg egyes részletszabályait ugyan szabályozta a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény, a számvitelről szóló 2000. évi C törvény, és az 1997. évi LXXXVI. törvénnyel kihirdetett, a nemzetközi pénzügyi lízingről szóló Ottawai UNIDROIT-egyezmény. Ez utóbbi azonban kizárólag keretjelleggel szabályozta a határokon átnyúló nemzetközi pénzügyi lízinget.

Megjegyzés

A korábbi joggyakorlatban a Legfelsőbb Bíróság is igyekezett a lízing fogalmát meghatározni (BH 1997. 85.). A lízing egyik altípusát az operatív lízinget a bíróságok rendszerint olyan atipikus szerződésnek minősítették, amelyben a bérlet és a haszonbérlet elemei domináltak (BDT 2000. 207, BDT 2006. 1487).

A korábbi bírói gyakorlat a lízingszerződés felmondása kapcsán is azt vizsgálta, hogy adott lízingszerződés jellege szerint, melyik legközelebb álló nevesített szerződéstípus rendelkezéseinek felel meg leginkább. Erre tekintettel a kölcsönszerződés felmondására vonatkozó szabályokat nem találta alkalmazhatónak a bíróság abban az esetben, amikor az adott lízingszerződésben a bérleti jogviszony elemei voltak uralkodóak (BH 1992. évi 776. számában megjelent a Legfelsőbb Bíróság Gf.I.31.908/1991. számú határozata).

A bíróság egy másik lízingszerződés kapcsán azt találta irányadónak, hogy alkalmazhatók a részletvétel szabályai is, mivel a lízingbe vevő a díjfizetések ellenében, valamint a szerződés lejártakor a névleges maradványértékért megszerzi a tulajdonjogot (BH 1991. évi 357. számában megjelent a Legfelsőbb Bíróság Gf.I.31.982/1990. számú határozata).

A korábbi bírói gyakorlat is próbálta megragadni a lízingdíj jellegét, fogalmi elemeit, így a BH 1996. évi 257. számában megjelent a Legfelsőbb Bíróság Gf.V.20.531/1995. számú döntése, amelyben a bíróság azt fejtette ki, hogy a lízingdíj valamely dolog meghatározott időre szóló használatának, majd a maradványérték ellenében a tulajdonjogának átengedése fejében együttesen járó ellenérték. A lízingszerződés alapján egymással szemben álló szolgáltatásokkal kapcsoltban elvileg nem zárható ki a feltűnő értékaránytalanság fennállása sem. Ennek megállapítása során figyelemmel kell lenni a dolog forgalmi értékére, valamint arra, hogy a dolog meghatározott időre szóló használatára is figyelemmel kötötték ki a lízingdíjat. A lízingdíj e két különböző típusú szolgáltatás együttes ellenértéke.

Olvasmány

Ajánlott irodalom:

  • dr. Lukács Mónika, dr. Sándor István, dr. Szűcs Brigitta: Új típusú szerződések és azok gyakorlata a gazdasági életben HVG-orac Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2003
  • Botos Katalin - Perták Elemér György: A lízing-eszköz a műszaki fejlődés és a rugalmas gazdálkodás szolgálatában (Közgazdasági Szemle 1984. évi 12. szám)
  • Tamás Lajos: A lízingszerződés kézikönyve Budapest, 1991
  • Réczei László: A lízing a magyar jogban (Gazdasági és Jog, 1993. évi december 07-i szám)
  • Miskolczi Bodnár Péter: A lízing szabályozásának fejlődése, Jogpolitika, 1986. évi 4. szám

28. 1. 2. A pénzügyi lízingszerződés fogalmi elemei

6:409. § [Pénzügyi lízingszerződés]

Pénzügyi lízingszerződés alapján a lízingbeadó a tulajdonában álló dolog vagy jog (a továbbiakban: lízingtárgy) határozott időre történő használatba adására, a lízingbevevő a lízingtárgy átvételére és lízingdíj fizetésére köteles, ha a szerződés szerint a lízingbevevő a lízingtárgy gazdasági élettartamát elérő vagy azt meghaladó ideig való használatára, illetve - ha a használat időtartama ennél rövidebb - a szerződés megszűnésekor a lízingtárgy ellenérték nélkül vagy a szerződéskötéskori piaci értéknél jelentősen alacsonyabb áron történő megszerzésére jogosult, vagy a fizetendő lízingdíjak összege eléri vagy meghaladja a lízingtárgy szerződéskötéskori piaci értékét.

A jogalkotó a hitel- és számlaszerződések fejezetben a Ptk. 6:409.§-ában egyetlen lízingszerződési konstrukciót szabályozott, a pénzügyi lízingszerződést.

A gyakorlatban a felek által megvalósítani kívánt gazdasági cél alapján a lízingszerződéseknek több változata alakult ki. Két fő altípusát az operatív és a pénzügyi lízinget is a gazdasági cél alapján lehet elkülöníteni. Operatív lízing esetén alapvetően a lízingbevevőnek nem a tulajdonjog megszerzése, hanem a bérlethez hasonlóan a határozott időre szóló használat a célja. Ezért az operatív lízinget a bíróságok olyan atipikus szerződésnek minősítették, amelyben a bérlet- és a haszonbérlet elemei domináltak. Pénzügyi lízing esetén a lízingbeadó jellemzően a lízingbe vevő által megszerezni kívánt dolog beszerzéséhez nyújtott finanszírozást. A szerződés határozott időre jött létre, amely végén a lízingbevevő automatikusan tulajdonjogot szerzett a lízingtárgyon (zárt végű pénzügyi lízing), vagy lehetőséget szerzett a lízingtárgy maradványértéken történő beszerzésére (nyílt végű pénzügyi lízing). A kodifikáció során kézenfekvő volt ezért a pénzügyi és az operatív lízing elhatárolása. Polgári jogi szempontból azonban az operatív lízing jellegadó ismérvei szerint nem volt elhatárolható a bérlettől, hiszen a dolgok, vagy jogok ideiglenes használatát biztosító jogviszonyok bérletnek minősülnek, és a bérlet szabályai operatív lízing esetén is megfelelően alkalmazhatóak. Mindezekre tekintettel az operatív lízinget a Ptk. külön nem szabályozza, arra utaló rendelkezés hiányában a Ptk.-nak a bérleti szerződésre vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni. A visszlízing szabályozásra pedig azért nem került, mert az beletartozik a pénzügyi lízing fogalmába.

A Ptk. a pénzügyi lízinget finanszírozási ügyletnek tekinti, és az alapján határolja el a bérlettől, hogy a gazdasági értelemben vett tulajdonjogot megszerzi-e a lízingbe vevő.

A pénzügyi lízingről a Ptk.6:409.§-a alapján három esetben beszélhetünk:

Az első esetben a lízingszerződés futamideje eléri, vagy meghaladja a lízingtárgy gazdasági élettartamát. Az élettartamot jogszabály nem határozza meg, azt minden esetben egyedileg kell vizsgálni, és jellemzően nem egy pontosan meghatározott időtartamról, hanem egy közelítő értékről van szó. A második esetben maradványértéken, vagy ellenérték nélkül történő tulajdonszerzésre nyílik lehetőség. A harmadik eset azon az alapon határolja el a pénzügyi lízingszerződést a bérlettől, hogy a szerződés futamideje alatt a lízingtárgy szerződéskötéskori piaci értéke megtérül.

A pénzügyi lízingszerződés fogalmi elemeként definiálja az új Ptk. a lízingbe adó tulajdonában álló lízingtárgyat, amely lehet forgalomképes dolog (ingó és ingatlan), valamint átruházható jog egyaránt. A megalkotott pénzügyi lízing jogintézményének ugyanakkor nem fogalmi eleme, hogy a lízingtárgyat a lízingbeadó a lízingbe vevő megbízása alapján, a lízingbevevő által meghatározott feltételeknek megfelelően vásárolja meg. A Ptk. abból az alapesetből indul ki, hogy a lízingszerződés megkötésekor a lízingtárgy a lízingbe adó tulajdonában van. Természetesen a felek ettől eltérően is rendelkezhetnek, s nincs kizárva, hogy a lízingtárgyat a lízingbevevő választása alapján a lízingbeadó vásárolja meg, s úgy adja lízingbe.

A kötelem alanyai a lízingbeadó és a lízingbevevő, amelyekre megszorító rendelkezések nem vonatkoznak, alanyi oldalon bármely személy köthet pénzügyi lízingszerződést. A Ptk. a pénzügyi lízinget kétoldalú szerződésnek tekinti, világosan megkülönböztetve a lízinget, az annak teljesítéséhez rendszerint szükséges, a lízingbe adó és a harmadik személy között létrejövő szerződéstől (tipikusan az adásvételtől).

A Ptk. pénzügyi lízing fogalmi elemévé teszi, hogy a lízingszerződés határozott időre jöjjön létre, amely a szabályozás jellegéből és a lízingdíj fizetésére, illetőleg a lízingdíj megállapítására vonatkozó szabályokból is következik.

A lízingbeadó fő kötelezettsége a szerződés szerint a dolog, vagy jog határozott időre történő használatának az átadása, a lízingbevevő fő kötelezettsége pedig a lízingtárgy átvétele és a lízingdíj fizetése.

A törvény a pénzügyi lízing fogalmi elemeként definiálja a lízingbevevő vételi jogát, amennyiben a használat időtartama rövidebb, mint a lízingtárgy gazdasági élettartama, a megállapított és kifizetett lízingdíj nem éri el, vagy nem haladja meg a lízingtárgy szerződéskötéskori piaci értékét, mely esetben a lízingbevevő ellenérték nélkül, vagy a piaci értéknél jelentősen alacsonyabb áron (maradványértéken) jogosult a tulajdonszerzésre. A törvény nem szabályozza közvetlenül a nyílt végű lízingekre jellemző vevőkijelölés jogi intézményét, ugyanakkor a „jogszerzés átengedése harmadik személynek” szabályozása körében (6:413.§ (3) bekezdés) utal a lízingbevevő vevőkijelölési jogára.

Vissza a tartalomjegyzékhez

28. 2. A nyilvántartásba-vételi kötelezettség

6:410. § [Nyilvántartásba-vételi kötelezettség]

(1) Ha a lízingtárgy ingatlan, a lízingbeadó köteles a lízingbeadás tényét és a lízingbevevő személyét a tulajdonjog bejegyzésével egyidejűleg az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztetni. Ha a lízingszerződés megkötésekor a dolog a lízingbeadó tulajdonában van, a bejegyzésre a birtokátruházásig kell, hogy sor kerüljön.

(2) Ha a lízingtárgy ingó dolog vagy jog, a lízingbeadó köteles a lízingbeadás tényét és a lízingbevevő személyét a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyezni. Ha az ingó dolog tulajdonjogát vagy a jog fennállását közhiteles nyilvántartás tanúsítja, és jogszabály a dolog vagy jog elzálogosítását a lajstromba való bejegyzéshez köti, a lízingbeadó köteles a lízingbeadás tényét és a lízingbevevő személyét a megfelelő lajstromba bejegyeztetni. Nyilvántartásba vétel hiányában a lízingbevevőtől jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző harmadik személy

a) átruházással megszerzi az ingó dolog tulajdonjogát, illetve a jogot; és

b) a lízingbevevő rendelkezési joga hiányában is megszerzi a lízingbevevő által az ingó dolgon, illetve a jogon javára alapított zálogjogot.

A Ptk. a lízingszerződést is olyan konstrukciónak tekinti, ahol a felek célja az, hogy a lízingbevevő megszerezze a lízingtárgyat. Ezért a lízingbeadó tulajdonjogát csak abban az esetben ismeri el, ha a felek a lízinget bejegyzik a hitelbiztosítéki nyilvántartásba, vagy az ingatlan-nyilvántartásba.

A Ptk. 6:410.§ (1) és (2) bekezdése a pénzügyi lízing feltételéül szabja, hogy a szerződés megkötésekor a lízingbe adás tényét, és a lízingbe vevő személyét

A nyilvántartásba-vételi kötelezettség célja nyilvánvalóan a nyilvánosság biztosítása annak érdekében, hogy harmadik személyek tudomást szerezhessenek arról, hogy a lízingbe vevő tartós használatában álló vagyontárgyak a látszat ellenére sem képezik a tulajdonát.

A nyilvántartásba-vételi kötelezettség különös jelentőséggel bír, hiszen annak elmaradásához a jogalkotó súlyos jogkövetkezményt fűz. Ennek hiányában a lízingbevevőtől jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző harmadik személy az ingó dolog és jog felett tulajdonjogot szerez. A nyilvántartásba vétel hiányában a lízingbevevő rendelkezési joga hiányában is megszerzi a lízingbevevő által az ingó dolgon, illetve jogon, javára alapított zálogjogot. A törvény e harmadik jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző fél irányában áttöri a nem tulajdonostól való tulajdonszerzés szabályát, és a kereskedelmi forgalom esetkörén kívül is biztosítja a lízingbevevőtől szerző harmadik személy tulajdonszerzését. Védi a törvény a lízingbevevő hitelezőit is azáltal, hogy a zálogjog fő szabályát (5:87.§ b) pontja) is áttöri, és biztosítja, hogy ebben az esetben a lízingbevevő által alapított zálogjog a lízingbevevő rendelkezési joga hiányában is létrejöjjön.

Vissza a tartalomjegyzékhez

28. 4. Szavatossági igények

6:411. § [Szavatossági igények]

(1) A lízingbeadó szavatol azért, hogy harmadik személynek nincs a lízingtárgyon olyan joga, amely a lízingbevevőt a használatban korlátozza vagy a lízingtárgy használatát megakadályozza. Erre a kötelezettségre a jogszavatosság szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a lízingbevevő elállás helyett a szerződést felmondhatja.

(2) A lízingtárgy hibája miatt a lízingbeadót kellékszavatosság akkor terheli, ha közreműködött a lízingtárgy kiválasztásában, vagy a lízingtárgy megszerzésére irányuló szerződésből fakadó szavatossági jogairól a lízingbevevő hozzájárulása nélkül lemondott. Ebben az esetben a kellékszavatosság szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a lízingbevevőt az elállás helyett a felmondás joga illeti meg és a lízingbevevő a lízingtárgy kicserélését nem követelheti.

(3) A (2) bekezdésben foglalt esetek kivételével a lízingtárgy hibája esetén a kellékszavatosság kötelezettjével szemben

a) a kijavításra és a kicserélésre irányuló igényt a lízingbevevő a lízingbeadó képviselőjeként köteles érvényesíteni;

b) az árleszállításra és az elállásra vonatkozó igényt a lízingbeadó köteles érvényesíteni.

(4) A lízingbevevő köteles értesíteni a lízingbeadót, ha a kellékszavatosság kötelezettje a kijavításra vagy kicserélésre vonatkozó kötelezettségnek nem tesz eleget, vagy ha a hiba miatt árleszállításnak vagy elállásnak van helye.

A szavatossági jogok szabályozása körében a Ptk. abból indult ki, hogy a pénzügyi lízing finanszírozási jogviszony, ezért a lízingbeadót a bérlettől eltérő feltételek szerinti szavatossági kötelezettség terheli.

A Ptk. 6:411.§ (1) bekezdése a lízingbeadót terhelő jogszavatosságot szabályozza. Ennek körében a lízingbeadó azért köteles szavatolni, hogy harmadik személynek nincs a lízingtárgyon olyan joga, amely a lízingbevevőt a használatban korlátozza, vagy a lízingtárgy használatát megakadályozza. A jogszavatosság szabályait azonban azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a lízingbevevő elállás helyett a szerződést felmondhatja. A felmondásra a Ptk. határidőt nem ír elő, ezért a jognyilatkozatot azonnali hatályúnak kell tekinteni.

A Ptk. 6:411.§ (2)-(4) bekezdései a kellékszavatosság szabályait tartalmazzák. A finanszírozási jogviszony jellege miatt a lízingbe adót kellékszavatosság csak akkor terheli, ha közreműködött a lízingtárgy kiválasztásában, vagy a harmadik személy eladóval szembeni jogáról a lízingbe vevő hozzájárulása nélkül lemondott. Az eset összes körülményeit mérlegelve kell majd eldönteni a gyakorlatban azt, hogy mi minősül a lízingtárgy kiválasztásában való közreműködésnek. Mivel a lízingbe adó nem tulajdonosként, hanem finanszírozóként vesz részt az ügyletben, ezért jellemzően a dolog kijavítására és kicserélésére nem lenne képes. Annak érdekében, hogy a lízingbevevő a nem az ő tulajdonában lévő dologra vonatkozó kellékszavatossági igényt érvényesíthessen, a Ptk. törvényes képviselői jogállást biztosít számára, ily módon a kellékszavatossági igények érvényesítése során a lízingbe adó nevében, annak képviselőjeként jár el a szavatossági jogok kötelezettjével szemben. A Ptk. az elállásra és az árleszállításra vonatkozó szavatossági jogok gyakorlását -tekintettel ezek jelentőségére- nem biztosítja a lízingbevevő számára. Ezeket az igényeket a lízingbevevő felhívására a lízingbe adó köteles érvényesíteni a kellékszavatosság kötelezettjével szemben (6:411.§ (4) bekezdés).

Vissza a tartalomjegyzékhez

28. 5. Hasznok, terhek, költségek, kárveszély. Használat

6:412. § [Hasznok, terhek, költségek, kárveszély. Használat]

(1) A lízingbevevő a szerződés megkötésétől, dolog esetén a birtokátruházástól szedi a lízingtárgy hasznait, viseli a lízingtárggyal járó terheket, költségeket és azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit nem lehet kötelezni.

(2) A lízingtárgy használatára és átruházására a bérleti szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

A Ptk. 6:412.§ (1) bekezdése a pénzügyi lízing alapelemeit rögzíti. A hasznok, a terhek, a költségek és a kárveszély viselés szabályai eltérnek a bérleti szerződés szabályaitól. Az ügylet a pénzügyi lízing esetén arra irányul, hogy a lízingtárgy gazdasági értelemben vett tulajdonjoga a lízingbevevőt illesse meg, ezért a lízingtárggyal kapcsolatos minden haszon és költség a lízingbevevőt illeti, illetőleg terheli. Ebből fakad, hogy a lízing időtartama alatt a kárveszély a bérlettől eltérően nem a lízingbeadót, hanem a lízingbevevőt terheli, ugyancsak a lízingbe vevő viseli a lízingtárggyal járó terheket, költségeket. A lízingbevevő a szerződés megkötésének időpontjától jogosult a lízingtárgy használatára, dolog esetén pedig a birtokátruházásról szedi a lízingtárgy hasznait is.

A lízingtárgy használata és átruházása körében a törvény visszautal a bérleti szerződés általános szabályainak alkalmazására (6:333.§; 6:340.§).

Vissza a tartalomjegyzékhez

28. 6. A használat és a jogszerzés átengedése harmadik személynek

6:413. § [A használat és a jogszerzés átengedése harmadik személynek]

(1) A lízingbevevő a lízingtárgy használatának átengedésére a lízingbeadó hozzájárulásával jogosult.

(2) Ha a lízingbevevő a lízingtárgyat a lízingbeadó engedélyével más használatába adta, a használó magatartásáért úgy felel, mintha a lízingtárgyat maga használta volna.

(3) Ha a lízingbevevő a lízingtárgyat a lízingbeadó engedélye nélkül engedi át másnak használatra, felelős azért a kárért is, amely e nélkül nem következett volna be.

(4) Ha a lízingbevevő jogosult a lízingbe vett dolog tulajdonjogának vagy jognak a megszerzésére, e jogát a lízingbeadó hozzájárulása nélkül jogosult harmadik személyre átruházni.

A Ptk.6:413.§-a a használat átengedését lízingszerződés esetén a bérleti szerződéssel azonos módon szabályozza. Az (1) bekezdésből kifolyólag eltérő megállapodás hiányában a lízingbevevő a használatot harmadik személy részére nem engedheti át. A Ptk. megkülönbözteti a jogszerű és a jogszerűtlen átengedés jogkövetkezményeit. Amennyiben a harmadik személynek történő használatba adásra a lízingbeadó engedélyével kerül sor, úgy a lízingbevevő a használó magatartásáért úgy felel, mintha a lízingtárgyat maga használta volna. Amennyiben az átengedés jogszerűtlen, azaz a lízingbeadó engedélye nélkül történt, úgy a lízingbevevő felelős azokért a károkért is, amely e nélkül nem következtek volna be.

A Ptk. 6:413.§ (4) bekezdése az úgynevezett vevőkijelölési jog esetkörére tartalmaz rendelkezést. E körben csupán annyit mond ki, hogy a vevő kijelöléséhez a lízingbeadó hozzájárulása nem szükséges, amennyiben a lízingbevevő jogosult a lízingbe vett dolog tulajdonjogának vagy jognak a megszerzésére.

Vissza a tartalomjegyzékhez

28. 7. A lízingdíj

6:414. § [Lízingdíj]

(1) A lízingbevevő a díjat a szerződésben meghatározott időszakonként előre köteles megfizetni.

(2) Arra az időre, amely alatt a lízingbevevő a lízingtárgyat a saját érdekkörén kívül felmerült okból nem használhatja, lízingdíj nem jár.

A Ptk. 6:414.§-a a lízingszerződés egyik legfontosabb fogalmi elemét, a lízingdíj megfizetését szabályozza. A lízingdíj fizetését a törvény a lízingbevevő alapvető kötelezettségének és a lízingtárgy használata ellenértékének tekinti. A 6:414.§ (1) bekezdése értelmében a lízingdíjat meghatározott időszakonként előre kell megfizetni. A szabályozás díszpozitivitásából kifolyólag a felek másképpen is megállapodhatnak. A lízingdíj alapját a lízingtárgy szerződéskötéskori piaci értéke határozza meg, illetőleg a pénzügyi finanszírozási jellegre figyelemmel a futamidőre számított finanszírozási ellenérték. A díj ezen túlmenően a felek megállapodása alapján további elemekkel is bővülhet.

A Ptk. 6:414.§ (2) bekezdése a díjfizetési kötelezettség alól viszonylag széleskörű felmentést ad, a lízingbe vevő nem köteles lízingdíjat fizetni arra az időtartamra, amely alatt a lízingbevevő a lízingtárgyat a saját érdekkörén kívül felmerülő okból nem használhatja. A régi Ptk. 428.§ (1) bekezdése a bérlet körében úgy rendelkezett, hogy arra az időre, amely alatt a bérlő a dolgot rajta kívül álló okból nem használhatja, bér nem jár. Ezt a szabályozást megváltoztatva az új Ptk. a saját érdekkörén kívül felmerült ok esetén mentesíti a lízingbevevőt a lízingdíj fizetési kötelezettsége alól.

Vissza a tartalomjegyzékhez

28. 8. A szerződés felmondása

6:415. § [A szerződés felmondása]

(1) A lízingbeadó jogosult a szerződést felmondani, ha a lízingbevevő

a) a fizetőképességére vonatkozó vizsgálatot akadályozza;

b) vagyoni helyzetének lényeges romlása vagy a fedezet elvonására irányuló magatartása veszélyezteti kötelezettségének a teljesítését;

c) a lízingbeadó felhívása ellenére folytatja a nem rendeltetésszerű vagy a szerződésnek egyébként nem megfelelő használatot;

d) szavatossági jogainak érvényesítésére irányuló kötelezettségének felhívás ellenére nem tesz eleget;

e) az őt terhelő lízingdíj, költség vagy teher megfizetését elmulasztotta, és a lízingbeadó a lízingbevevőt megfelelő határidő tűzésével és a következményekre való figyelmeztetéssel a fizetésre felszólította, és a lízingbevevő e határidő elteltéig sem fizetett.

(2) Ha a lízingszerződést a lízingbeadó felmondja, a lízingbeadó köteles a lízingbevevővel a zálogjog érvényesítésére vonatkozó szabályok szerint elszámolni.

(3) A lízingbevevő jogosult a szerződést felmondani, ha a lízingbeadó szavatossági elállási jogának érvényesítésére vonatkozó kötelezettségének felhívás ellenére nem tesz eleget.

A Ptk. 6:415.§-a a feleket megillető felmondási jogot szabályozza. Miután a lízingszerződés határozott időre szóló megállapodás, így a felmondás mindkét fél részéről kizárólagosan az azonnali hatályú felmondás lehet, amelyet a másik fél súlyos szerződésszegésére alapíthat. A szabályozás elsősorban a lízingbeadó felmondási okainak meghatározására tér ki, azonban nem zárja ki a lízingbevevő azonnali hatályú felmondási jogának lehetőségét sem, bár annak csak egy esetét nevesíti.

A Ptk. 6:415.§ (1) bekezdése a lízingbeadót megillető felmondási okokat sorolja fel. Eszerint a lízingbeadó felmondhatja a lízingszerződést, ha a lízingbevevő:

A Ptk. 6:415.§ (2) bekezdése felmondás esetére úgy rendelkezik, hogy a felek a zálogjog szabályai szerint kötelesek elszámolni, azaz a lízingbeadó köteles a lízingtárgyat értékesíteni, és a befolyt vételárral elszámolni, amelynek körében azonban a lízingbeadót kárenyhítési kötelezettség terheli. Az elszámolás e formájából adódóan a lízingbeadó a lízingtárgy visszaszolgáltatására köteles, hiszen az kizárólagosan a lízingbeadó követeléseinek biztosítására szolgál. Az elszámolás körébe tartozik a futamidő végéig meghatározott lízingdíj tartozás, ugyanakkor a lízingbeadó köteles a lízingtárgy értékesítéséből, hasznosításából származó bevételekkel csökkenteni a lízingbevevő fizetési kötelezettségeit, illetőleg a futamidő rövidülésére tekintettel az esetlegesen kieső költségek és díjak is elszámolásra kell, hogy kerüljenek.

A Ptk. 6:415.§ (3) bekezdése a lízingbevevő azonnali hatályú felmondásának egy esetét nevesíti. A lízingbevevő jogosult a szerződést felmondani, ha a lízingbeadó szavatossági, elállási jogának érvényesítésére vonatkozó kötelezettségének felhívás ellenére nem tesz eleget. Az árleszállítás és az elállás jogát kizárólagosan a lízingbeadó jogosult gyakorolni, ennek elmulasztása a lízingbevevő részére súlyos, a lízingszerződéssel kapcsolatos terhek és kárveszélyek viselése körében jelentős érdeksérelmet jelenthet, ezért a jogalkotó a lízingbevevő számára felmondási jogosultságot engedett.

Vissza a tartalomjegyzékhez

A tananyag az ELTESCORM TESZT keretrendszerrel készült
ÁROP-2.2.16-2012-2013-0001 - Az új Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódó képzések