Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a tananyag kezdőlapjára (P)Ugrás a tananyag előző oldalára (E)Ugrás a tananyag következő oldalára (V)Fogalom megjelenítés (nem elérhető funkció)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintése (D)Keresés az oldalon (nem elérhető funkció)Súgó megtekintése (S)

PTK Hatodik könyv: Kötelmi jog - A kötelmek közös szabályai / Ötödik rész: Az értékpapír – XXIX. cím: Általános szabályok

Ötödik rész: Az értékpapír

29. Általános szabályok

29.1. Helye az új Ptk.-ban

A régi Ptk. a szocialista tervgazdálkodás időszakában keletkezett. Az értékpapírokra vonatkozóan eredetileg nem is tartalmazott szabályozást.. Csak a rendszerváltás hajnalán, az 1988. évi XXV. törvény elfogadásával látta szükségesnek a törvényhozó a régi Ptk.-ban külön fejezetet szentelni az értékpapírnak. A XXVIII/A. Fejezet előbb három, majd négy §-ban (338/A.-338/D. §-ok), s ekkor is csak a legfontosabb rendelkezéseket emelte törvényi rangra. Emellett az értékpapírjog magánjogi szabályaival a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvényben (Tpt.) is találkozhatunk. (E törvény a régi Ptk. értékpapírra vonatkozó szabályait is érintette.) Ezt a rezsimet egészíti ki az egyes értékpapírokkal kapcsolatos jogszabályi környezet.

Az új Ptk. indokolása rögzíti, a kialakult szabályozásnak oka lehetett, hogy a dematerializált értékpapír olyan új jogintézmény volt, melynek szabályaival a jogalkotó nem kívánta a törvényt terhelni, ezért mindössze utaló szabályok jelezték az értékpapírjogi szabályozás hatókörének kibővülését. A szabályozás megszilárdulásával azonban a dematerializált értékpapírok az értékpapírjog és a tőkepiac bevett intézményei lettek, ezért az új Ptk. már az ezekre az értékpapírokra vonatkozó anyagi jogi szabályokat is magában foglalja.

Az új Ptk. Hatodik Könyve külön része, az Ötödik Rész három Címben (XXIX.-XXXI. Címek) és 14 §-ban (6:565. – 6:578. §) foglalkozik az értékpapír jogintézményével úgy, hogy előbb az általános szabályokat, majd az okirati formában előállított értékpapírokra, végül a dematerializált értékpapírra vonatkozó rendelkezéseket taglalja. A törvény alkotóinak kiindulópontja az volt, hogy az értékpapírok hagyományosan akként tudják a bennük foglalt jogok mobilizálásának gazdasági funkcióját betölteni, hogy az értékpapírjog olyan szoros kapcsolatot jelent a jog és a jogot rögzítő okirat között, ami lehetővé teszi az értékpapírba foglalt jog forgalmát a jogot megtestesítő értékpapír forgalmán keresztül. Ehhez tapad az értékpapír legitimációs hatása és átruházásának módja is. Ezzel szemben a dematerializált értékpapírok azt a lehetőséget használják ki, hogy a technikai fejlődés következtében nem csupán az okiratok képesek jogosultságokat oly módon rögzíteni, hogy azok az időbeli és a térbeli korlátokat is áthidalva biztonságosan megismerhetők legyenek. Mivel az elektronikus jelekkel rögzített adatok jogi értelemben dologként nem jelennek meg, ezért a dologi jogi jellegre épülő hagyományos értékpapírjogi szabályozás nem alkalmazható vonatkozásukban. A törvény figyelemmel van a kétféle jelenség közötti eltérésre, amely az alapoknál igen jelentős, de nem vonul végig azonos intenzitással az értékpapírjogi szabályozás teljes spektrumán. Az új Ptk. az értékpapírokra és a dematerializált értékpapírokra vonatkozó anyagi jogi szabályozást szándékoltan nem kívánja teljes körben átfogni, csak általános szabályozásukat kínálja. Nevezhetjük ezeket általános értékpapírjogi szabályoknak, melyek minden értékpapírra vonatkoznak, míg az értékpapírjog különös részével, egyes értékpapírok eltérő szabályaival a törvény más pontjain (a részvény esetében pl. a 3:213. – 3:248. §-okban), illetve más jogszabályokban találkozhatunk.

A nyomdai úton előállított értékpapírokra vonatkozó szabályozást az egyes értékpapírok előállításának, kezelésének és fizikai megsemmisítésének biztonsági szabályairól szóló 98/1995. (VIII. 24.) Korm. rendelet teszi teljessé. Ezzel párhuzamosan a dematerializált értékpapírok kapcsán a dematerializált értékpapír előállításának és továbbításának módjáról és biztonsági szabályairól, valamint az értékpapír-számla, központi értékpapír-számla és az ügyfélszámla megnyitásának és vezetésének szabályairól rendelkező 284/2001. (XII. 26.) Korm. rendeletre kell utalnunk.

Meg kell végül jegyezni, a törvény másutt, az Ötödik Könyvben kimondja azt is, a dologra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell az értékpapírokra (5:14. § (2) bekezdése).

Az értékpapírokat tipizálhatjuk akként, hogy milyen tartalmú jogokat, illetve kötelezettségeket foglalnak magukban. A dologi jogi papírok tulajdonjogot, zálogjogot testesítenek meg anélkül, hogy az áru átadására volna szükség (pl. közraktári jegy). A kötelmi jogi papírok mögött követelés, rendszerint hitelviszony áll. Ide tartozik mások mellett a váltó, a csekk, a kötvény. A tagsági jogokat megtestesítő papírok meghatározott vagyoni érték, legtöbbször pénzösszeg megfizetése ellenében az értékpapír birtokosának vagyoni és más jogokat biztosítanak (pl. részvény, részjegy). Emellett vannak sui generis, egyik fenti kategóriába sem sorolt értékpapírok (pl. befektetési jegy, kárpótlási jegy).

A régi Ptk. azt a szabályozási technikát követte, hogy a pénzkövetelésekről szóló értékpapírt vette alapul (338/A.-338/C. §-ok), s a 338/D:. § utaló rendelkezése e szabályokat megfelelően alkalmazni rendelte valamely dologra vonatkozó tulajdonjogról vagy más jogról, illetőleg tagsági viszonyból eredő jogosultságról kiállított értékpapírra.

29.2. Az eltérő szabályozás lehetősége

6:567. § [Az eltérő szabályozás lehetősége]

Jogszabály az értékpapírokra nemzetközi egyezmény alapján az e részben foglalt rendelkezésektől eltérő szabályokat állapíthat meg.

A törvény megalkotásakor fontos szempont volt a rugalmasság. Nem lett volna indokolt, hogy azoknak az értékpapíroknak az esetében, melyek nemzetközi egyezmény útján váltak, vagy válnak a magyar jog részévé, a törvény szabályaitól való eltérést megtiltsa. E körben kell megemlíteni a Genfben 1930. június 7-én elfogadott váltójogi és az 1931. március 19-ei csekkjogi egyezményeket.

29.3. Az értékpapír fogalma

6:565. § [Az értékpapír fogalma]

(1) Ha valaki írásban, nem elektronikus formában vagy elektronikus formában rögzített és értékpapírszámlán nyilvántartott (dematerializált) módon egyoldalúan kötelezettséget vállal arra, hogy ő maga vagy a nyilatkozatában megjelölt más személy a nyilatkozatban rögzített jog gyakorlását a nyilatkozatban meghatározott feltételek szerint az okirat vagy az értékpapírszámla által jogosultként igazolt személy részére biztosítja, vagy az okiratban, illetve az elektronikus úton rögzített nyilatkozat szerinti szolgáltatást az okirat vagy az értékpapírszámla által jogosultként igazolt személy részére teljesíti, az okirat, illetve a nyilatkozatot rögzítő elektronikus jelsorozat értékpapírnak minősül.

(4) Ha jogszabály meghatározza egyes értékpapírfajták kötelező tartalmi elemeit, kizárólag az ezeknek megfelelő okiratot vagy számítógépes jelet lehet az adott értékpapírfajtába tartozó értékpapírnak tekinteni.

(5) Jogszabály által nem szabályozott értékpapírfajta estében az okirat vagy számítógépes jel akkor minősül értékpapírnak, ha a kibocsátója az értékpapírban legalább az alábbi tartalmi elemeket feltünteti:

a) a kibocsátó nevét és címét;

b) azt, hogy a nyilatkozat értékpapírnak minősül;

c) az értékpapír által megtestesített jogosultságot;

d) sorozatban kibocsátott értékpapír esetén az értékpapír-sorozat megjelölését, a sorozat értékpapírkódját és a sorozatba tartozó értékpapírok darabszámát;

e) a kibocsátás helyét és időpontját;

f) okirati formában kibocsátott értékpapír esetén a kibocsátó aláírását.

A régi Ptk. 338/A. § (2) bekezdése értékpapírnak csak olyan okiratot vagy – jogszabályban megjelölt – más módon rögzített, nyilvántartott és továbbított adatot tekint, amely jogszabályban meghatározott kellékekkel rendelkezik és kiállítását (kibocsátását), illetve ebben a formában történő megjelenítését jogszabály lehetővé teszi. Ebből következően az értékpapírnak minősítés jogszabályon alapult, mely mindenféle jogbizonytalanságot kiküszöbölt. Hátránya viszont rugalmatlansága. A gazdaság fejlődését, a tőkepiac innovációs igényeit és eredményeit viszont képtelen követni. Így egyes új okiratfajták jogszabályi felhatalmazás híján jogi értelemben nem funkcionálhatnak értékpapírként, bár elméletileg a szükséges jellemzőik megvannak. Így az értékpapírjogi szabályozás garanciális normái nem védik ezeket, mely bizonyos visszaélésekhez vezethet.

Mindezek miatt a jogalkotó a normatív szabályozás rendszerére tért át, azaz tartalmi ismérvek alapján határozható meg, mi minősül értékpapírnak. A piaci szereplőknek nem kell arra várniuk, hogy az igényeiknek megfelelő okiratot vagy számítógépes jelet jogszabály értékpapírnak minősítse. Ez a rendszer a piaci szereplőktől nagyobb tudatosságot vár el, az egyértelmű jogszabályi rendelkezésekhez képest bizonytalanságot okozhat, ugyanakkor egyes okiratokat a jogalkotó továbbra is értékpapírként határozhat meg. Ilyenkor ez a jogszabály nevesíti az adott értékpapír tartalmi kellékeit, mely természetesen eltérhet az értékpapírok általános fogalmi elemeitől. Ha a kibocsátani kívánt értékpapírfajta tartalmi kritériumainak az értékpapír nem felel meg, de a 6:595. § (5) bekezdése szerinti tartalmi ismérveket kimerítően magában foglalja, úgy értékpapírnak minősülhet. Ellenkező esetben, illetve ha speciális jogszabály sem vonatkozik rá, az adott instrumentum értékpapírjogi elismerést nem kaphat.

Jogszabály által nem szabályozott értékpapírfajta esetében az okirat vagy a számítógépes jel akkor minősül értékpapírnak, ha kibocsátója az értékpapírban feltünteti legalább

(I.) a kibocsátó nevét és címét;

(II.) azt, hogy a nyilatkozat értékpapírnak minősül;

(III.) az értékpapír által megtestesített jogosultságot?

(IV.) sorozatban kibocsátott értékpapír esetén az értékpapír-sorozat megjelölését, a sorozat értékpapírkódját és a sorozatba tartozó értékpapírok darabszámát,

(V.) a kibocsátás helyét és időpontját;

(VI.) okirati formában kibocsátott értékpapír esetén a kibocsátó aláírását.

Az értékpapírt vagy írásban, nem elektronikus formában állítják ki, vagy pedig elektronikus formában rögzítik és értékpapírszámlán tartják nyilván. (A törvény nem teszi lehetővé dematerializált értékpapírok mellett elektronikus formában megjelenő, de ilyennek nem minősülő okiratok értékpapírrá nyilvánítását.) Az okiratot valamely polgári jogi jogviszony kötelezettje egyoldalú nyilatkozataként állítja ki. Az okirat, illetve az elektronikus úton rögzített nyilatkozat tartalmazza annak a jognak a leírását, aminek a gyakorlását az értékpapír kiállítója lehetővé teszi, s annak a szolgáltatásnak a meghatározását, aminek teljesítésére az értékpapír kötelezettje kötelezettséget vállal akként, hogy az okirat vagy elektronikus módon rögzített nyilatkozat által jogosultként igazolt személynek teljesíti kötelezettségét.

29.4.Az értékpapírba foglalt kötelezettség keletkezése

6:565. § [Az értékpapír fogalma]

(2) Aki a kötelezettségvállalását tartalmazó értékpapírt a kötelezettség vállalásának céljával más birtokába adja, vagy intézkedik annak érdekében, hogy a dematerializált értékpapír a jogosult értékpapírszámláján nyilvántartásba vételre kerüljön, az értékpapír tartalma szerint válik kötelezetté az értékpapír által jogosultként igazolt személlyel szemben.

(3) Az értékpapírban rögzített jog gyakorlása vagy követelés érvényesítése, továbbá a jog vagy követelés bizonyítása, illetve átruházása kizárólag az értékpapír által lehetséges.

(6) Az értékpapír átruházható. A kibocsátó az értékpapír átruházását - a tilalomnak az értékpapírban való feltüntetésével - megtilthatja.

A törvény - a régi Ptk.-tól eltérően – egyértelművé teszi, az értékpapírban foglalt jog vagy követelés mikor, milyen jogcselekmény által keletkezik. Állást foglal abban, hogy az értékpapírban foglalt jog nem az alapjogviszony keletkezésével jön létre, attól függetlenedik, absztrahálódik. Akkor is az értékpapír tartalma szerint létezik, ha alapjogviszony nem is volt, illetve az nem jött létre érvényesen vagy joghatályosan. Nem elégséges önmagában az értékpapír kiállítása sem, azt a kötelezettnek kell kibocsátania úgy, hogy más személy birtokába adja, vagy intézkedik, hogy a dematerializált értékpapír a jogosult értékpapírszámláján nyilvántartásba vételre kerüljön.

Az értékpapírba foglalt jogot ugyanakkor a jogosult csak az értékpapír birtokában, az értékpapír által tudja érvényesíteni, bizonyítani vagy átruházni. Ez az alaki legitimáció jogintézménye, amiből következik egyrészt az, hogy a jóhiszemű jogosultnak jogosultsága fennállását, terjedelmét, annak anyagi legitimációját nem kell igazolnia, másrészt az is, miszerint annak részére, akit az értékpapír jogosultként igazol, a kötelezett azzal a hatállyal teljesíthet, hogy kötelezettsége megszűnik. A kötelezettség tehát az értékpapírban rögzül, a jogosultság az értékpapír által érvényesíthető, s így alakul ki olyan szoros kapcsolat az értékpapír és a benne foglalt jog között, amely e jognak a gazdaság érdekeit szolgáló gyors és biztonságos mobilizálását lehetővé teszi. Mindez természetesen nem akadálya annak, hogy a jogosult, amennyiben nem kizárólag értékpapíron alapuló követelése van, a kötelezettel szemben más jogcímen is igényt érvényesíthessen.

Megjegyzés

Az új Ptk. indokolása az értékpapíron, illetve más jogcímen alapuló követelések dualizmusára a következő példát hozza fel. Ha az eladó a vételár összegére kiállított váltót fogad el a vevőtől, akkor a váltón alapuló követelést csak a váltó által érvényesítheti, de ez nem feltétlenül zárja ki azt, hogy az adásvételi szerződés alapján is felléphessen a kötelezett ellen. A szerződésen és az értékpapíron alapuló követelések egymáshoz való viszonyát az egyes értékpapírokra vonatkozó speciális szabályok jelölik ki. A váltót annak átruházása folytán megszerző későbbi váltójogosult ugyanakkor a váltó kibocsátójával nincs szerződéses kapcsolatban, tehát kizárólag az értékpapíron alapulóan, az értékpapír által érvényesíthet jogot.

Itt szükséges rámutatni végül arra, a jogalkotó deklarálta az értékpapír átruházhatóságát. Megengedte ugyanakkor, hogy a kibocsátó az értékpapír átruházását megtiltsa; ezt azonban magában az értékpapírban fel kell tüntetni.

BH 1998. 497 Az értékpapírnak minősülő részvény birtoklása ugyan alapfeltétele az azzal való korlátlan rendelkezésnek, ez azonban nemcsak az értékpapírok fizikai birtoklása útján, hanem azzal is megvalósul, ha a tényleges birtokban tartó ezt a tulajdonos érdekében, annak hozzájárulásával teszi.

29.5. Kifogáskorlátozás

6:566. § [Kifogáskorlátozás]

Az értékpapír kötelezettje a jóhiszemű jogosulttal szemben az értékpapír vagy az értékpapírszámla tartalmából kitűnő kifogásokon kívül nem hivatkozhat olyan kifogásokra, amelyek valamely korábbi jogosulttal szemben fennálló személyes viszonyán alapulnak.

Az értékpapír funkciói a kifogáskorlátozás jogintézménye nélkül nem tudnának rendeltetésszerűen működni. Nem csupán az szükséges az értékpapírba foglalt jogok biztonságos átruházhatóságához, hogy a jogosult személye kétségtelenül megállapítható legyen, hanem az is, hogy az értékpapírban rögzített, a forgalomban megszerezhető jog tartalma se lehessen vitás. Irányadó ugyanis, hogy az értékpapír átruházásával az abban rögzített jogok, s nem a korábbi jogosult jogai szállnak át. Ezért rendelkezik úgy a törvény, hogy az értékpapír kötelezettje a jóhiszemű jogosulttal szemben nem hivatkozhat olyan kifogásokra, amelyek valamely korábbi jogosulttal szemben fennálló személyes viszonyán alapulnak. E szabály alól mintegy kivételt képezve a kötelezett hivatkozhat az értékpapír vagy az értékpapírszámla tartalmából kitűnő kifogásokra.

A törvény szövegéből azonban kitűnik, a kötelezett az értékpapír aktuális jogosultjával szemben a köztük létrejött személyes jogviszonyon alapuló kifogásokat is érvényesíthet, a korábban vele szemben keletkezett vagy az értékpapíron alapuló követelés keletkezésekor már létező követelését beszámíthatja. Az értékpapír újabb jogosultja irányába azonban ezek a kifogások már nem hozhatók fel.

Másik oldalról a tárgyalt rendelkezés egyértelművé teszi azt is, a kifogáskorlátozás kedvezménye csak a jóhiszemű jogosultakra korlátozódik. A jogalkotó nem tartotta ugyanis védelemre érdemesnek azokat, akik tudtak, vagy kellő gondosság mellett tudhattak volna a kötelezett kifogásairól az értékpapírban megtestesített követeléssel szemben. Így nem kaphat törvényi védelmet az a személy, aki azért szerzi meg az értékpapírt, hogy a kötelezett kifogását ne érvényesíthesse.

A kifogáskorlátozás szabálya harmadrészt azt is kétségtelenné teszi, hogy a kötelezett és az alapjogviszony szerinti jogosult közötti viszonylatban az e jogviszonyból eredő kifogások korlátozástól mentesen felhozhatók.

BH 1996. 162 A közraktári jegy – vagyis az áru- és zálogjegy együttes – birtokosával szemben a letevő vagy a forgatmányos alapjogviszonyából eredő kifogások (pl. az áru beraktározásának hiánya) csak akkor hozhatók fel, ha a közraktári jegy birtokosa rosszhiszemű volt (az értékpapír megszerzésekor tudott arról, hogy az értékpapír kiállításakor annak nem volt árufedezete). Ha a közraktár az árut nem tudja kiszolgáltatni, a letett áru ellenértékét kárként tartozik megfizetni.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.

A tananyag az ELTESCORM keretrendszerrel készült
ÁROP-2.2.16-2012-2013-0001 - Az új Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódó képzések