Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a tananyag kezdőlapjára (P)Ugrás a tananyag előző oldalára (E)Ugrás a tananyag következő oldalára (V)Fogalom megjelenítés (nem elérhető funkció)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintése (D)Keresés az oldalon (nem elérhető funkció)Súgó megtekintése (S)

PTK Ötödik könyv: Dologi jog / Második rész: A tulajdonjog – III. Cím: A tulajdonjog általános szabályai /3. A használat különös esetei

Második rész: A tulajdonjog

IV. Cím: A tulajdonjog tartalma és védelme

VI. Fejezet: A használat és a hasznok szedésének joga

3. A használat különös esetei

5:26. § [A szükséghelyzet]

(1) Másnak életét, testi épségét vagy vagyonát közvetlenül fenyegető és más módon el nem hárítható veszély esetén a tulajdonos köteles tűrni, hogy dolgát a veszély megszüntetése céljából a szükséges mértékben igénybe vegyék, felhasználják vagy abban kárt okozzanak. Más vagyonát fenyegető veszély esetén ez a kötelezettség a tulajdonost akkor terheli, ha a fenyegető kár előreláthatóan jelentős mértékben meghaladja azt a kárt, amely a tulajdonost a behatás következtében érheti.

(2) A tulajdonos a szükséghelyzetbe került személytől kártalanítást, attól, aki a veszély megszüntetése során indokolatlanul nagy kárt okozott, a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint kártérítést követelhet.

(3) Ha több személy életét, testi épségét vagy vagyonát fenyegető veszélyt egyes veszélyeztetett tárgyak feláldozásával hárítanak el, az ebből eredő kárt, ha e tárgyak feláldozása szükséges volt, veszélyeztetett érdekeik arányában valamennyien viselik; ezt a szabályt kell alkalmazni a veszély elhárítására fordított szükséges költség megosztására is.

5:27. § [A közérdekű használat]

(1) Az ingatlan tulajdonosa tűrni köteles, hogy az erre jogszabályban feljogosított személyek – a feladataik ellátásához szükséges mértékben – az ingatlant időlegesen használják, arra használati jogot szerezzenek vagy az azon fennálló tulajdonjogot egyébként korlátozzák. Ebben az esetben az ingatlan tulajdonosát a korlátozás mértékének megfelelő kártalanítás illeti meg.

(2) Ha a korlátozás az ingatlan rendeltetésszerű használatát lehetetlenné teszi vagy jelentős mértékben akadályozza, a tulajdonos az ingatlan kisajátítását kérheti.

Az 5:26. §-ban a szükséghelyzettel kapcsolatos szabályok a normaszöveg szintjén megegyeznek a régi Ptk. 107. §-ában foglalt rendelkezésekkel.

Az 5:27. § (1) bekezdése tartalmát tekintve – elenyésző megfogalmazásbeli eltérésekkel – megegyezik a régi Ptk. 108. § (1) bekezdésében írtakkal. Ugyanez vonatkozik az 5:27. § (2) bekezdésére, illetőleg a régi Ptk. 108. § (2) bekezdésére. Hiányoznak viszont az új Polgári Törvénykönyvből a régi Ptk. 108. § (3) bekezdés [?] rendelkezései, méghozzá teljes egészében.

4. Túlépítés

5:28. § [A jóhiszemű túlépítés]

(1) Ha a tulajdonos jóhiszeműen földjének határain túl építkezett, a szomszéd követelheti, hogy a túlépítő

a) a beépített rész használatáért és a beépítéssel okozott értékcsökkenésért adjon kártalanítást;

b) a beépített részt vásárolja meg, ha a föld megosztható; vagy

c) az egész földet vásárolja meg.

(2) A szomszéd az egész földjének megvásárlását akkor követelheti a túlépítőtől, ha

a) a föld fennmaradó része a túlépítés következtében használhatatlanná válik; vagy

b) a földdel kapcsolatos valamely jog vagy foglalkozás gyakorlása a túlépítés következtében lehetetlenné vagy számottevően költségesebbé válik.

(3) A bíróság a szomszéd által választott jogkövetkezmény helyett az (1) bekezdésben meghatározott más jogkövetkezményt alkalmazhat. Nem alkalmazhat a bíróság olyan jogkövetkezményt, amelynek alkalmazása ellen mindkét fél tiltakozik.

5:29. § [A rosszhiszemű túlépítés]

(1) Ha a túlépítő rosszhiszemű volt, vagy ha a szomszéd a túlépítés ellen olyan időben tiltakozott, amikor a túlépítőnek az eredeti állapot helyreállítása még nem okozott volna aránytalan károsodást, a szomszéd követelheti, hogy a túlépítő

a) az épületet bontsa le; vagy

b) a saját földjét és az épületet – a föld és az épület értékének megtérítése ellenében – bocsássa tulajdonába.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak mellett a szomszédot – választása szerint – megilletik a jóhiszemű túlépítésre vonatkozó szabályokban foglaltak szerinti jogok.

(3) A lebontás és az eredeti állapot helyreállításának költségei a túlépítőt terhelik. A túlépítőt megilleti a beépített anyag elvitelének joga.

Az idézett normaszövegből kitűnik, hogy az új Ptk. – amellett, hogy alapvetően megtartotta a túlépítés jogkövetkezményeiként alkalmazandó lehetőségek körét – markáns különbséget kíván tenni a jó- és rosszhiszemű túlépítők között, amennyiben a lehetséges jogkövetkezmények közötti választás lehetőségét jóhiszemű túlépítés esetében elsősorban a sérelmet szenvedett szomszéd és másodsorban a bíróság részére, míg rosszhiszemű túlépítéskor kizárólag a sérelmet elszenvedett szomszéd számára adja meg.

Az 5:28. § (1)-(2) bekezdéseinek rendelkezései megegyeznek a régi Ptk. 109. §-ában írtakkal; mégis azzal a különbséggel, hogy az új szabályozásból kimaradt a „választása szerint” [?] kitétel. Új azonban a jóhiszemű túlépítéshez kapcsolódóan a harmadik bekezdés rendelkezése annyiban, hogy csak ez esetben engedi meg a bíróságnak, hogy a szomszéd választásától eltérő jogkövetkezményt alkalmazzon azzal a megszorítással, hogy nem választhatja azt, amely ellen mindkét fél tiltakozik. Ez tartalmában megfelel a régi Ptk. 111. § (1) bekezdésében foglaltaknak; ez az utóbbi azonban nemcsak a jó-, hanem a rosszhiszemű túlépítésre vonatkozóan is eltérést engedett meg a bíróság számára. Az új rendelkezések rosszhiszemű túlépítés esetén ezt már nem teszik lehetővé [?]

Az 5:29. § (1) bekezdése tartalmát tekintve – összességében – hasonlóságot mutat a régi Ptk. 110. § (1) bekezdésével, azonban az eltérések lényeges szemléletmódbeli változásokat mutatnak (és igényelnek az elkövetkezendő bírói gyakorlattól). Az nem jelentős különbség, hogy az 5:29. § (1) bekezdéséből kikerült a 110. § (1) bekezdésének az a rendelkezése, hogy a szomszéd az a), illetőleg b) pontokban meghatározott jogkövetkezményeken kívül a jóhiszemű túlépítésre vonatkozó jogi következmények közül is választhat, ugyanis ez a (2) bekezdés rendelkezései között külön szerepel. Lényegesebb az, hogy a szomszéd első helyen követelheti, hogy a rosszhiszemű túlépítő az épületet bontsa le, és csak az ezt követő lehetőségként szerepel az az igény, hogy a túlépítő a saját földjét és az épületet – a föld és az épület értékének megtérítése ellenében – bocsássa a tulajdonába. Az ilyen jellegű perekben tehát döntő jelentősége lesz annak, hogy sikerül-e a rosszhiszeműséget bizonyítani a túlépítésnél, mert amíg a régi Ptk. szabályai szerint a bíróság a jó- és rosszhiszemű túlépítésre vonatkozó valamennyi jogkövetkezmény közül választhatott (lásd a régi Ptk. 111. §-a), az új rendelkezések ezt már nem teszik lehetővé (lásd az 5:28. §, valamint az 5:29. § (1) és (2) bekezdései).

Az 5:29. § (3) bekezdése a régi Ptk. 110. § (2) bekezdésének második mondatával egyezik csak meg. Lényeges különbség, hogy hiányzik az új szabályok közül az a korábbi megszorító rendelkezés, hogy a szomszéd az épület lebontását akkor követelhette, ha ez az okszerű gazdálkodás követelményeivel nem ellenkezett. Láthatjuk tehát, hogy a rosszhiszemű túlépítővel szemben a szomszédot a továbbiakban már az a korlát sem akadályozza abban, hogy az 5:29. § (1) bekezdés a) pontjának megfelelően az épület lebontását követelje, hogy az az okszerű gazdálkodás követelményével ellenkezik.

Az az ítélkezési gyakorlat [?], amely szerint „túlépítéssel kapcsolatos jogvitában a telekalakítási engedély megléte olyan előkérdés, amely nélkül az ügy érdemben nem bírálható el”, az 5:28. § (1) bekezdés b) pontjának alkalmazása során változatlanul irányadó lehet.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.

A tananyag az ELTESCORM keretrendszerrel készült
ÁROP-2.2.16-2012-2013-0001 - Az új Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódó képzések