Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a tananyag kezdőlapjára (P)Ugrás a tananyag előző oldalára (E)Ugrás a tananyag következő oldalára (V)Fogalom megjelenítés (nem elérhető funkció)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintése (D)Keresés az oldalon (nem elérhető funkció)Súgó megtekintése (S)

PTK Negyedik könyv: Családjog / XIII. cím: A rokontartás /XXII. Fejezet: A továbbtanuló nagykorú gyermek tartása

XIII. cím: A rokontartás

XXII. Fejezet: A továbbtanuló nagykorú gyermek tartása

„A továbbtanuló nagykorú gyermek tartásáról a Csjt. csupán egy rendelkezést tartalmaz: a 60. § (2) bekezdése kimondja, hogy „tartásra a munkaképes leszármazó is jogosult, ha erre szükséges tanulmányai folytatása céljából rászorul.” A tartási jogosultság és kötelezettség feltételeit részletesen a Legfelsőbb Bíróság többször módosított XXIX. számú Polgári Elvi Döntése és az ennek nyomán kialakult bírói gyakorlat rendezi. A törvény egyrészt a jogalkalmazás által kidolgozott, általánosítható jogtételeket emeli be a törvénybe, másrészt azokon túl is lép, annyiban, hogy a továbbtanuló gyermek tartását a kiskorú gyermek tartásához közelíti. Ezt az életszerű megoldást juttatja kifejezésre a nagykorú gyermek tartásának a kiskorú gyermek tartása utáni rendszerbeli elhelyezése, valamint az a rendelkezés is, amely a továbbtanuló. nagykorú gyermek tartására a rokontartás közös szabályai mellett mögöttesen a kiskorú gyermek tartására vonatkozó rendelkezéseket is alkalmazni rendeli.” (A 2013. évi V. törvény Negyedik Könyv Negyedik Rész, XIII. Cím XXII. Fejezethez fűzött Miniszteri indoklás)

4:219. § [A rokontartásra és a kiskorú gyermek tartására vonatkozó szabályok alkalmazása]

A nagykorú gyermek tartására a rokontartás közös szabályait és a kiskorú gyermek tartására vonatkozó rendelkezéseket az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

„A [Ptk.] új rendelkezése, a Csjt. nem tartalmazza ezt az utaló szabályt.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 221. o.)

„A Ptk.-ban érvényesülő azon általános elgondolás alapján, mely szerint a családjogi tartás általános szabályait a rokontartás általános szabályai fogják össze és az általános rendelkezések mellett részletezi a CSJK a különleges szabályokat, a továbbtanuló nagykorú gyermek háttérrendelkezései többrétűek. Egyrészt alkalmazni kell a rokontartásra vonatkozó általános szabályokat, másrészt pedig a kiskorú gyermek tartására vonatkozó rendelkezéseket. A továbbtanuló nagykorú gyermekre vonatkozó szabályanyag felépítése igen körültekintő, s tekintetbe veszi ennek a gyermeknek a sajátos, minden más rokonétól elkülönülő helyzetét, tulajdonképpen egyfajta köztes állapotát: koránál fogva ugyan nagykorú, s akár munkát is vállalhatna, de önálló egzisztenciával nem rendelkezik, így - ugyan a kiskorúétól eltérő mértékben, de - rászorul a tartásra.” (Szeibert Orsolya: i.m., a 4:219. §-hoz fűzött kommentár)

4:220. § [A továbbtanuló nagykorú gyermek tartásra való jogosultsága]

(1) A továbbtanuló nagykorú, munkaképes gyermek a rászorultsági vélelem esetén kívül is jogosult a tartásra, ha szükséges tanulmányai indokolt időn belüli folytatása érdekében arra rászorul. A gyermeknek a szülőt a továbbtanulási szándékáról késedelem nélkül tájékoztatnia kell.

(2) Az (1) bekezdés szerinti tanulmánynak minősül az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges képzés vagy tanfolyam, a felsőfokú végzettségi szintet biztosító alap- és mesterképzésben, valamint a felsőfokú szakképzésben folytatott tanulmányok folyamatos végzése. Nem érinti a tanulmányok folyamatosságát az a megszakítás, amely a jogosultnak nem róható fel.

(3) A szülő nem köteles nagykorú, továbbtanuló gyermekét eltartani, ha

a) a gyermek a tartásra érdemtelen;

b) a gyermek tanulmányi és vizsgakötelezettségének rendszeresen, önhibájából nem tesz eleget; vagy

c) ezáltal a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné.

(4) A nagykorú gyermekérdemtelen a tartásra akkor is, ha a tartásra kötelezettel kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot.

(5) A szülő a huszonötödik életévét betöltött, továbbtanuló gyermekének tartására rendkívül indokolt esetben kötelezhető.

„A [Ptk.] a következő pontokon tér el a Csjt. rendelkezéseitől:

„A nagykorú gyermek rászorultsága az életpályára való felkészülés indokoltságából következik, ahogyan azt a Ptk. a 4:220. § (1) bekezdésében rögzíti. Eltér azonban ennek a nagykorú gyermeknek a rászorultsága a kiskorúétól is, tekintettel arra, hogy kiskorú gyermeknél a Ptk. azt vélelmezni rendeli.

Az érdemtelenség körében a továbbtanuló nagykorú gyermek helyzete a nagykorúsága miatt inkább általában a nagykorú rokontól elvárható mércéhez igazodik, szemben a kiskorú gyermek különleges helyzetével. Ez összhangban áll a CSJK 4:194. §-a érdemtelenséget definiáló (2) bekezdésével, amelyből egyértelműen kitűnik, hogy nagykorú személyek körében az esetlegesen érdemtelenséget eredményező magatartást figyelembe kell venni. Igaz, a továbbtanuló nagykorú gyermek esetében az érdemtelenségnek további összetevői is vannak.

Nagykorú személyeknél értelmezhető az a feltétel, hogy akkor állapítható meg a rokon tartási kötelezettsége, ha a jogosultnak nincs tartására képes házastársa, volt házastársa, volt élettársa. Míg kiskorú gyermeknél ez nem jön szóba, nagykorú gyermeknél jelentősége lehet. Hasonlóképpen, a kötelezett oldalán fennálló teljesítőképesség is eltérően jelentkezik. A fenti helyzetben lévő nagykorú gyermekre megfelelően alkalmazni kell azt a rendelkezést (Ptk. 4:195. §), amely szerint nem köteles mást eltartani, aki ezáltal saját szükséges tartását vagy a tartás sorrendjében a jogosultat megelőző személy tartását veszélyeztetné.” (Szeibert Orsolya: i.m., a 4:220. §-hoz fűzött kommentár)

„A Ptk. 4:214. § az abban foglalt feltételek mellett kiterjeszti a kiskorú gyermeket megillető tartást a gyermek 20. évének betöltéséig. Amennyiben azok a feltételek nem állnak (már) fenn, a nagykorú, munkaképes gyermek akkor jogosult a tartásra, ha arra szükséges tanulmányai ésszerű időn belüli folytatása érdekében rászorul. Míg a XXIX. Polgári Elvi Döntés alapvetően csak a szükséges tanulmányok folytatását említette - összhangban a Csjt.-ben foglaltakkal -, addig a Ptk. azonnal egyértelművé teszi, hogy nem egyszerűen az ún. szükséges tanulmányok folytatása a tartás feltétele, hanem az is, hogy ezeknek a tanulmányoknak a folytatására indokolt, azaz ésszerű, ésszerűen elvárható időn belül kerüljön sor.” (Szeibert Orsolya: i.m., a 4:220. §-hoz fűzött kommentár)

„Új rendelkezést tartalmaz az (1) bekezdés annak a követelménynek a rögzítésével, hogy a gyermeknek a szülőt a továbbtanulási szándékáról késedelem nélkül tájékoztatnia kell.” (Szeibert Orsolya: i.m., a 4:220. §-hoz fűzött kommentár)

„A tartási kötelezettség szempontjából annak van jelentősége, hogy a továbbtanuló gyermek mely tanulmányokkal szerez olyan képesítést, amely önálló életpályájának megkezdését - választott szakmájának, hivatásának megfelelően - lehetővé teszi. Amennyiben a gyermek a felsőoktatásban folyó képzésben vesz részt, ilyennek minősül az egymásra épülő alap- és mesterképzés, illetve a felsőfokú szakképzés; ha pedig nem a felsőoktatásban folyó képzésben vesz részt, ilyennek minősül az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges képzés vagy tanfolyam. A doktori képzésben való részvétel nem alapozza meg a szülő tartási kötelezettségét.

A tanulmányok végzésének folyamatosnak kell lennie. Az ítélkezési gyakorlat elvárja a folyamatosságot, ugyanakkor körültekintően kell értékelni azt is, hogy adott esetben miért maradt el, szakadt meg a folyamatosság.

A Ptk. 4:220. § (3) bekezdése azokat az eseteket sorolja fel - alapvetően a Polgári Elvi Döntés alapján -, amikor a szülőt nem terheli a nagykorú gyermek tartásának kötelezettsége annak ellenére, hogy a gyermek életpályára felkészítő, szükséges tanulmányokat folytat.

Az EBH 2007.1609. szám alatt közzétett elvi határozat alapjául szolgáló ügyben megállapítható volt, hogy a nagykorú gyermek rendszeresen, folyamatosan elutasította a tőle külön élő felperessel való kapcsolattartást, annak ellenére, hogy az apa minden eszközt megragadott, jogi eszközöket is igénybe vett a kapcsolattartás biztosítása érdekében. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a nagykorú gyermek már rendelkezik olyan belátási képességgel, amelynek birtokában fel kell ismernie, hogy a róla nagykorúsága idején vagyoni szempontból gondoskodó felpereshez közeli rokoni kapcsolat fűzi, annál is inkább, mert erre alapította tartás iránti igényét. A Legfelsőbb Bíróság így a gyermek passzív magatartását tekintette olyannak, amely érdemtelenséget valósít meg, tekintettel arra is, hogy a gyermektől elvárható az, hogy a szülő irányában "társadalmilag is elvárható pozitív magatartást tanúsítson".

Arra, hogy mindkét fél magatartását megfelelően kell figyelembe venni és értékelni, jó például szolgál a Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.20.135/2010/4. szám alatti döntése. A tényállás szerint a szülők válása idején kamaszkorban lévő gyermek tanúja volt a szülők közötti durvább vitáknak, az alperes a házasság felbontását követően rendszertelenül járult hozzá a gyermek tartásához, akivel a kapcsolata is megromlott. A bíróság az apának a gyermek érdemtelenségére való hivatkozása alapján megállapította, hogy bár a szülő és gyermeke között rossz a viszony, a gyermek nem követett el olyan társadalmilag elítélhető magatartást, amely a tartásra érdemtelenné tenné. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a szülő-gyermek kapcsolat megromlásának az oka nem a gyermek személyében, hanem a szülők megromlott viszonyában, az évek óta fennálló viszályukban kereshető. Így összességében megállapítható volt, hogy "nem érdemtelen a tartásdíjra az a nagykorú gyermek, akinek a külön élő szülőjével szemben tanúsított kifogásolható magatartása szüleinek a válás időszakában súlyosan megromlott viszonyára vezethető vissza."

Nem köteles továbbá a szülő a nagykorú gyermek tartására akkor sem, ha a gyermek tanulmányi és vizsgakötelezettségének rendszeresen, önhibájából nem tesz eleget.

A szülő nem köteles továbbá továbbtanuló nagykorú gyermekét akkor sem eltartani, ha - a Ptk. 4:220. § (3) bekezdésének c) pontja szerint - a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné. A törvény így határozottan megjelöli a rokontartás általános szabályai köréből már kiolvasható sorrendet: a szülő nem köteles saját tartását veszélyeztetni és a továbbtanuló nagykorú gyermeket megelőzi a kiskorú gyermek.

A Ptk. 4:220. § (5) bekezdése felső határt szab: a szülő a 25. életévét betöltött gyermeke tartására csak rendkívül indokolt esetben kötelezhető.” (Szeibert Orsolya: i.m., a 4:220. §-hoz fűzött kommentár)

4:221. § [A tartásdíj mértéke]

A tartásdíjmértékének meghatározásánál a továbbtanuló gyermek indokolt szükségleteit, saját jövedelmét, vagyoni helyzetét, a tanulmányai folytatásához jogszabály által biztosított kedvezményeket, támogatásokat és a szülők teherbíró képességét kell figyelembe venni.

„A [Ptk.] új rendelkezése, a Csjt. nem tartalmazza a nagykorú gyermek tartásdíja mértékének szabályozását.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 222. o.)

„A tartás mértéke, továbbá megfizetésének módja tekintetében a továbbtanuló nagykorú gyermekre elsődlegesen a kiskorú gyermekre vonatkozó szabályok az irányadók. Különbséget jelent azonban az, hogy a tartásdíj mértékének megállapításánál nemcsak a gyermek indokolt szükségleteit, saját jövedelmét, vagyoni helyzetét, hanem a tanulmányai folytatáshoz jogszabály által biztosított kedvezményeket és a szülők teherbíró képességét is figyelembe kell venni. A gyermek indokolt szükségleteinek körébe tartoznak a tanulással szükségképpen együtt járó kiadások is. Ami a jogszabályi kedvezményeket illeti, idesorolható az ösztöndíj, a tankönyvekre kapott támogatás. Ami a diákhitelt illeti, nyilván jelentősége van a vonatkozó jogszabályi háttér változásának, a diákhitel konstrukciójának, illetve az azt érintő változásoknak.” (Szeibert Orsolya: i.m., a 4:221. §-hoz fűzött kommentár)

4:222. § [Tájékoztatási kötelezettség a tanulmányok folytatásáról]

A továbbtanuló gyermek képzését, tanulmányait biztosító intézmény a tartásdíjfizetésére kötelezett szülőt - kérelmére - köteles tájékoztatni a tanulmányok végzésének fennállásáról vagy megszűnéséről.

„A [Ptk.] új rendelkezése, a Csjt. nem tartalmazza a nagykorú gyermek tartása kapcsán a továbbtanuló gyermek képzését, tanulmányait biztosító intézmény tájékoztatási kötelezettségét.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 222. o.)

„A Családjogi Könyv a szülő védelme érdekében írja elő a továbbtanuló nagykorú gyermek oktatását nyújtó intézmény kötelezettségeként, hogy a szülőt - amennyiben erre irányuló kérelmet terjeszt elő - tájékoztassa: a gyermek végzi-e a tanulmányait vagy sem.” (Szeibert Orsolya: i.m., a 4:222. §-hoz fűzött kommentár)

Vissza a tartalomjegyzékhez

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.

A tananyag az ELTESCORM keretrendszerrel készült
ÁROP-2.2.16-2012-2013-0001 - Az új Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódó képzések