Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a tananyag kezdőlapjára (P)Ugrás a tananyag előző oldalára (E)Ugrás a tananyag következő oldalára (V)Fogalom megjelenítés (nem elérhető funkció)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintése (D)Keresés az oldalon (nem elérhető funkció)Súgó megtekintése (S)

PTK Negyedik könyv: Családjog / XIII. cím: A rokontartás /2. A tartás mértéke, módja, meghatározása

XIII. cím: A rokontartás

2. A tartás mértéke, módja, meghatározása

2.1. A tartás mértéke

Vissza a tartalomjegyzékhez

2.2. A tartás módja

Vissza a tartalomjegyzékhez

2.3. A tartás meghatározása, tartással kapcsolatos per

Vissza a tartalomjegyzékhez

2.4. A tartás időtartama

Vissza a tartalomjegyzékhez

2.5. A tartás mértékének, szolgáltatás módjának biztosítása

Vissza a tartalomjegyzékhez

2.6. A kötelezettség megszüntetése, megszűnése

4:204. § [A tartás mértékének és módjának meghatározása]

A tartás mértékére és módjára vonatkozóan elsősorban a jogosult és a kötelezett megállapodása az irányadó. Megállapodás hiányában a jogosult a tartás bírósági meghatározását kérheti.

„A [Ptk.] új rendelkezése, hogy a rokontartás általános szabályai között rendelkezik a tartás mértékének és módjának meghatározásáról.

(Erről a Csjt. csak a gyermektartásra vonatkozó rendelkezései között tartalmazott szabályt).” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 218. o.)

„Az önrendelkezési jog nagyobb hangsúlyt kap a Ptk.-ban, ennélfogva a Ptk. 4:204. § rögzíti a tartást igénylő és a tartásra kötelezett megállapodásának lehetőségét.

Ez annyiban jelent eltérést a Csjt.-től, hogy ott csak a kiskorú gyermek tartásdíja tárgyában való, szülők közötti megállapodás lehetőségét mondja ki kifejezetten a jogszabály, s utalást tartalmaz arra nézve, hogy a tartásdíj közös megegyezéssel megállapítható.

Noha ez a megállapodás lényegét tekintve szerződés és ennek megfelelően a Hatodik Könyv szerződésekre vonatkozó rendelkezései háttérszabályként érvényesülnek, a CSJK elsősorban azért használja a megállapodás kifejezést, mert ezzel is elhatárolja azt a tartási szerződéstől. Míg a tartási szerződés a felek közötti visszterhes és nem törvényen alapuló tartást biztosító szerződéstípus, addig a 4:204. §-ban rendezett megállapodás a törvényen alapuló családjogi, azaz ingyenes tartás valamely típusára vonatkozik. A jogosult köthet olyan rokonával is szerződést, aki nem köteles tartásra, s köthet szerződést akkor is, ha a törvényen alapuló tartás feltételei nem állnak fenn, így adott esetben nem szorul rá a tartásra, ez azonban nem a 4:204. § alá eső megállapodás, hanem ténylegesen tartási szerződés.” (Szeibert Orsolya: i.m., a 4:204. §-hoz fűzött kommentár)

4:205. § [A tartás mértéke]

(1) A bíróság a tartás mértékét a jogosult indokolt szükségletei és a kötelezett teljesítőképessége alapján határozza meg.

(2) A jogosult indokolt szükségletei körében megélhetésének indokolt költségeit kell figyelembe venni.

(3) A leszármazó és a kiskorú testvér eltartása a nevelés és a szükséges taníttatás költségeinek viselésére is kiterjed.

(4) Az idős kora, betegsége, fogyatékossága vagy más ok miatt gondozásra szoruló rokon tartásának kötelezettsége a gondozásának és ápolásának költségeire, továbbá az azokkal kapcsolatos más szükséges szolgáltatásokra is kiterjed.

(5) Ha a jogosult a tartásra részben szorul rá, tartáskiegészítés illeti meg. Ha a jogosult rászorultsága teljes, de a tartására elsősorban köteles rokonai nem képesek az indokolt szükségleteinek megfelelő tartást nyújtani, a sorban következő kötelezettektől kérhet tartáskiegészítést.

(6) A kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény a jövedelme felét nem haladhatja meg.

„A [Ptk.] a következő pontokon tér el a Csjt. rendelkezéseitől:

„A Ptk. ebben a kérdésben orientálni törekszik a gyakorlatot: az indokolt szükségletek terjedelmét természetesen minden egyes esetben a konkrét körülmények alapján kell megállapítani, ugyanakkor kifejezi azt is, hogy nem a létminimumra szorított szűkös tartásról, hanem arról van szó, hogy a jogosult valóban indokolt, ahogyan a (2) bekezdés fogalmaz: ésszerű költségeit kell átlagos megélhetési színvonalat biztosítva, egyéniesítve fedezni. Ami az ésszerű költségeket illeti, arra kell tekintettel lenni, hogy a jogosult helyzetében mely költségek merülnek fel a felelős, józan életvitel mellett. Szintén a jogalkalmazást segítik a (3) és (4) bekezdések, amelyek tovább részletezik a szükségletek körét attól függően, hogy milyen helyzetben válik a jogosult rászorulttá: jellemzően gyermekkora, idős kora, illetve betegsége miatt. A mindenkinél jelentkező olyan szükségletek mellett, mint a lakhatás, élelmezés, ruházkodás, kiskorú esetén kiemeli a CSJK a nevelés és a szükséges taníttatás költségét, idős, beteg, fogyatékkal élő személyeknél pedig a gondozás, illetve ápolás, gyógykezelés költségeit. Ez utóbbi körben is nyilván felmerülnek olyan kiadások, amelyek kapcsán bírósági döntést igényel az, hogy szükségesnek és indokoltnak tekinthető-e.

Az (5) bekezdés a teljesítőképességgel foglalkozik, olyan kérdéseket tárgyal, amelyeket a Csjt. nem rendezett, de a gyakorlatban érvényesülnek. A tartáskiegészítés kérdését két oldalról közelíti meg: lehetséges, hogy a tartást igénylő rászorultságának foka alapján teljes tartásra nincs is szüksége, de annak kiegészítésére igen, ez a szabály kapcsolódik a rászorultság kérdéséhez [Ptk. 4:194. § (1) bekezdés]; s előfordul olyan helyzet, amikor bár a jogosult teljes körben szorul tartásra, azok a személyek, akiktől első helyen követelheti a tartást, korlátozott teljesítőképességük miatt azt csak részben képesek biztosítani. Ez utóbbi esetben a sorban következőktől követelhető a tartás kiegészítése. A (6) bekezdés határozott arányt jelöl meg a teljesítőképességgel kapcsolatban.” (Szeibert Orsolya: i.m., a 4:205. §-hoz fűzött kommentár)

4:206. § [A tartás módja]

(1) A tartást a kötelezett - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - elsősorban pénzben szolgáltatja (a továbbiakban: tartásdíj).

(2) Bármelyik fél kérelmére a bíróság a tartás szolgáltatásának más módját is elrendelheti, ha az a felek körülményeire tekintettel indokolt, és az ellen a másik fél nem tiltakozik.

(3) A tartásdíjat időszakonként előre kell fizetni.

„A [Ptk.] abban tér el a Csjt. rendelkezéseitől, hogy eltérően szabályozza a tartás módját, a tartás pénzbeli szolgáltatását teszi első helyre azzal, hogy attól a törvény eltérően rendelkezhet.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 219. o.)

4:207. § [A tartásdíj meghatározása]

A tartásdíjat határozott összegben kell meghatározni. A bíróság ítéletében úgy rendelkezhet, hogy a tartásdíj évente, a következő év január 1. napjától a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett éves fogyasztói árindex növekedésének mértékével - külön intézkedés nélkül - módosul.

„A [Ptk.] új rendelkezése a rokontartás körében. A Csjt. nem tartalmazza a tartásdíj határozott összegben való meghatározásának szabályait, illetve a tartásdíj indexálásának lehetőségét. Arról, hogy a tartásdíj milyen módon állapítható meg, eddig a Csjt. csak a gyerektartás szabályai között tartalmazott rendelkezést. Új a Csjt. szabályaihoz képest, hogy a [Ptk.] nem rendelkezik a tartásdíj százalékos megállapításának lehetőségéről.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 219. o.)

„A Ptk. a rokontartás új szerkezetbe foglalása során a tartásdíj formáját illetően is egységesítő szabályt vezetett be, miután nincs elvi alapja annak, hogy eltérő módszerrel állapítsa meg a bíróság a tartásdíjat attól függően, hogy kiskorú vagy nagykorú jogosultról van-e szó, még akkor sem, ha a jogalkalmazás során elsősorban kiskorú gyermek tartását érintő szabályok kerülnek alkalmazásra.

A CSJK nem tartotta fenn a százalékos marasztalás lehetőségét. Ezzel együtt azt is figyelembe kellett venni, hogy a tartásdíj százalékban való meghatározása a hosszabb távon fennálló tartási kötelezettség esetén, így jellemzően kiskorú gyermek tartásánál éppen a jogosult érdekét szolgálja, hiszen biztosítja - tartósan és kiszámíthatóan - azt, hogy a tartásdíj a kötelezett jövedelmével arányosan növekedjen. Ennélfogva a Ptk. lehetőséget ad a tartásdíj összegének automatikus emelkedésére, hiszen a határozott összegű megállapítás a jogosult érdeksérelmét okozhatná.

A Ptk. 4:207. § második mondata szerint a határozott összegű tartásdíj mellett a bíróság, amennyiben indokoltnak tartja, úgy rendelkezhet, hogy a tartásdíj évente indexálásra kerül, azaz a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett éves fogyasztóiár-index növekedésének mértékével a következő év első napjától - külön intézkedés nélkül - módosul. A jogalkotó azért döntött ezen megoldás mellett, mert így biztosítható az, hogy az indexálás aránya hivatalosan és mindenki számára hozzáférhetően közzétételre kerüljön, továbbá végrehajtható legyen. A fogyasztóiár-index emelkedése éppen annak jelzésére szolgál, hogy a jogosult kiadásai, indokolt szükségletei milyen mértékben növekednek. Az indexálás történhet a felek megállapítása alapján is.” (Szeibert Orsolya: i.m., a 4:207. §-hoz fűzött kommentár)

4:208. § [Tartással kapcsolatos per]

(1) A kiskorút illető tartás iránt a kiskorú érdekében a gyámhatóság, a szülőt illető tartás iránt a szülő érdekében - egyetértésével - a járási hivatal is indíthat pert.

(2) Az a tartásra kötelezett rokon, aki a jogosult tartásáról maga gondoskodik vagy őt gondozza, a többi kötelezett ellen saját jogán pert indíthat.

(3) Tartási követelést hat hónapnál régebbi időre bírósági úton akkor lehet visszamenőlegesen érvényesíteni, ha a jogosult a követelés érvényesítésével alapos ok miatt késlekedett. Három évnél régebbi időre tartási követelést nem lehet bírósági úton érvényesíteni.

„A [Ptk.] a következő pontokon tér el a Csjt. rendelkezéseitől:

„Míg a Csjt. értelmében az a tartásra kötelezett rokon, aki a jogosultat a saját háztartásában tartja és gondozza, a többi kötelezett ellen a saját jogán is pert indíthat, addig ezt a lehetőséget a CSJK kibővíti. Utóbbi nemcsak akkor biztosítja a saját jogon történő fellépést, ha a kötelezettek egyike a saját háztartásában gondozza, tartja a jogosultat, hanem akkor is, ha egyébként a tartást - akár természetben, akár (jellemzőbben) pénzbeli szolgáltatással - teljesíti.

A Ptk. egyértelműen hangsúlyozza - továbbra is - azt, hogy a tartás alimentációs jellegű szolgáltatás, amelynek az a célja, hogy a jogosult életfenntartását, szükségleteinek fedezésével járó kiadásait biztosítsa. Miután a tartás nem célozhatja a tartás címén fizetett összegek felhalmozását, a tartás iránti követelést hat hónapnál régebbi időre csak kivételesen lehet bírói úton érvényesíteni. Míg a Csjt. ezt akként fogalmazta meg, hogy hat hónapnál régebbi időre csak akkor lehet tartási követelést visszamenőleg érvényesíteni, ha a jogosultat a követelés érvényesítésében mulasztás terheli, addig a CSJK a hat hónapnál régebbi időre történő igényérvényesítést akkor teszi lehetővé, ha a jogosult a követelés érvényesítésével alapos ok miatt késlekedett; ez utóbbi kifejezés magában foglalja azokat a helyzeteket, amikor indokolt a főszabály alóli eltérés.

Új eleme a családjogi tartási szabályoknak, hogy a CSJK három évnél régebbi időre nem teszi lehetővé a tartási igény érvényesítését. Ennek a különös elévülési jellegű határidőnek a meghatározása megerősíti a tartás alimentációs jellegét.” (Szeibert Orsolya: i.m., a 4:208. §-hoz fűzött kommentár)

4:209. § [A tartás időtartama]

(1) A tartás teljesítését a bíróság határozatlan időre rendeli el.

(2) A tartás határozott időtartamra vagy meghatározott feltétel bekövetkeztéig is meghatározható, ha feltehető, hogy a jogosult rászorultsága meghatározott idő elteltével vagy a feltétel bekövetkeztével megszűnik.

„A [Ptk.] új rendelkezése, a Csjt. a rokontartás szabályainál nem tartalmazza a tartás időtartamának meghatározását. A [Ptk.] általánosságban kimondja, hogy a tartás határozatlan időre szól, de lehetőség van határozott időtartamra vagy feltétel bekövetkeztéig történő megállapítására is. Ez utóbbira vonatkozó szabályt a Csjt. csak a házastársi tartás esetén tartalmaz.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 219. o.)

„A BH 2011.338. szám alatt közzétett eseti döntésben a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a nagykorú gyermektől elvárható a felsőfokú tanulmányok lehető legrövidebb időn belüli befejezése, ezért a bíróság a tartásdíjat az újabb tanulmányok befejezéséhez szükséges meghatározott időtartamra is megállapíthatja.

A gyermektartás körében különös a szabályozás, hiszen itt az életkornak van jelentősége, s ezért nem határozatlan idejű a tartás. A kiskorú gyermek a Ptk. 4:214. § értelmében nagykorúságáig jogosult a tartásra, amennyiben azonban még középfokú iskolai tanulmányokat folytat, akkor legfeljebb a huszadik évének a betöltéséig. A nagykorú gyermeknél a feltételrendszerből adódik a határozatlanság korlátja, illetve a Ptk. 4:220 § (5) bekezdéséből, amelyből következően a tartás főszabályként legfeljebb a gyermek huszonötödik évének betöltéséig tart, illetve a bíróság az ennél idősebb továbbtanuló nagykorú gyermek tartására rendkívül indokolt esetben kötelezheti a szülőt.

A határozott időre elrendelt tartás kötelezettségének megszűnéséről a Ptk. 4:212. § (1) bekezdése szól; eszerint a tartási kötelezettség megszűnik, ha a meghatározott idő eltelik vagy a megjelölt feltétel bekövetkezik.” (Szeibert Orsolya: i.m., a 4:209. §-hoz fűzött kommentár)

4:210. § [A tartás mértékének vagy szolgáltatása módjának módosítása]

(1) Ha a felek megállapodásán vagy a bíróság ítéletén alapuló tartás meghatározásának alapjául szolgáló körülményekben olyan változás következett be, hogy a tartás változatlan teljesítése valamelyik fél lényeges jogi érdekét sérti, a tartás mértékének vagy szolgáltatása módjának a megváltoztatását lehet kérni. Nem kérheti a megállapodáson alapuló tartás megváltoztatását az a fél, akinek a körülmények megváltozásának lehetőségével a megállapodás időpontjában számolnia kellett, vagy akinek a körülmények megváltozása felróható.

(2) A tartásra kötelezett járandóságát folyósító szerv vagy személy a jogosultat - kérelmére - köteles tájékoztatni a kötelezett munkabérének és egyéb juttatásának összegéről.

„A [Ptk.] a következő pontokon tér el a Csjt. rendelkezéseitől:

„Mind a felek megállapodásán alapuló, mind a bírósági ítélettel megállapított tartás megváltoztatása alapvetően akkor igényelhető, ha a megállapításának alapjául szolgáló körülményekben olyan változás következett be, hogy a tartás változatlan teljesítése valamelyik fél lényeges jogi érdekét sérti. Az EBH 2000.318. szám alatt közzétett elvi határozatában a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a gyermektartásdíj felemelésére kerülhet sor, ha a szülő életmódjából, költekezéséből a kimutatottnál lényegesen magasabb jövedelemre vonható le következtetés.” (Szeibert Orsolya: i.m., a 4:210. §-hoz fűzött kommentár)

„A Ptk. azonban eltérően kezeli azt a tartást, amelyet a bíróság állapított meg és azt, amelyet a felek megállapodása hozott létre. Ami ugyanis a felek megállapodását illeti (amely tulajdonképpen szerződés, de miután tartásról van szó, a Ptk. azért használja e helyütt a megállapodás kifejezést, hogy kellően elválassza egymástól a családjogi tartásban való megállapodást, illetve a tisztán kötelmi jogi tartási szerződést), arra másként tekint az új szabályozás.

Ha a felek megállapodtak az adott családjogi tartás mértékében és módjában, nem kérheti a tartás megváltoztatását az, akinek a körülmények megváltozásának lehetőségével a megállapodás időpontjában számolnia kellett, vagy akinek a körülmények megváltozása felróható. Ez összhangban áll a tartós jogviszonyban álló felek közötti szerződésnek a bírósági módosítására vonatkozó kötelmi jogi rendelkezésekkel: a Ptk. 6:192. § szerint nem elégséges a megváltozott körülmények előidézte lényeges jogi érdeksérelem, hanem többletfeltételek is szükségesek, így például az, hogy a körülmények megváltozásának lehetősége a szerződés megkötésekor nem volt előre látható, illetve a körülmények megváltozását nem a jogi érdekeiben sértett idézte elő.

A Ptk. 4:210. § (2) bekezdése kimondja, hogy a tartásra kötelezett járandóságát folyósító szerv vagy személy a jogosultat, amennyiben kéri, köteles tájékoztatni a kötelezett munkabérének összegéről, illetve egyéb juttatásairól. Ennek beiktatását a szükségszerűség indokolja: a jogosult nyilván nem férhet hozzá ezekhez az információkhoz az adatvédelmi jogszabályokból adódóan, így pedig lehetetlenné válna az, hogy bizonyítsa a kötelezett juttatásai mértékének emelkedését. A jogosulti minőség nyilván igazolásra szorulhat.” (Szeibert Orsolya: i.m., a 4:210. §-hoz fűzött kommentár)

4:211. § [A tartási kötelezettség megszüntetése]

(1) Az a személy, akinek a kezéhez a tartásdíjat folyósítják, köteles - a kötelezett egyidejű értesítése mellett - a bíróságnak bejelenteni, ha a jogosult tartásra való rászorultsága megszűnt. Az e kötelezettségének elmulasztásából eredő kárért a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint felel. A bejelentést követően a bíróság a tartási kötelezettséget peres eljárás lefolytatása nélkül szünteti meg.

(2) A kötelezett a tartás megszüntetését kérheti, ha a körülmények megváltozása folytán a tartási kötelezettségének alapjául szolgáló feltételek nem állnak fenn, vagy a jogosult elmulasztotta az (1) bekezdés szerinti bejelentési kötelezettségét.

„A [Ptk.] új rendelkezése, a Csjt. nem tartalmazza a tartási kötelezettség megszüntetésének szabályait.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 220. o.)

„A Ptk. külön szabályozza a tartási kötelezettség megszüntetését és annak megszűnését, tekintettel arra, hogy más helyzetet eredményez az, amikor a kötelezett követelheti a tartás megszüntetését, illetve amikor a tartás a törvény erejénél fogva megszűnik.

Míg a megszüntetéséről a Csjt. igen röviden rendelkezett, addig a CSJK részletesen kitér arra, hogy a jogosult, illetve az, akinek kezéhez a tartást teljesítik, köteles a bíróságnak bejelenteni, ha megszűnt a tartásra való rászorultsága.

Ezt a rendelkezést a gyakorlatban előforduló azok az esetek teszik szükségessé, amikor - jellemzően gyermektartásnál - a gyermek eléri a nagykorúságot, munkát vállal, de nem kerül sor ennek bejelentésére és a tartásdíjat fizető szülő fordul bírósághoz azzal, hogy a tartásdíjat jogalap nélkül fizeti. Ha megállapításra kerül, hogy a jogosult valóban nem jogosult a tartásra, a bíróság megszünteti a tartási kötelezettséget, de a már - jogalap nélkül - teljesített tartás visszakövetelésére nincs lehetőség. Ez is az oka annak, hogy a Ptk. kárfelelősséget állapít meg arra az esetre, ha a tartást kézhez vevő személy elmulasztja annak bejelentését, hogy a jogosult már nem szorul rá a tartásra. A kárfelelősség - noha pontosan jelzi a Ptk. szigorúbb hozzáállását -, nem jelenti azt, hogy a céljának megfelelően felhasznált tartásdíj visszakövetelhető, de a kötelezett kára megtérítését (utazási költségeinek, kiesett jövedelmének megtérítését) követelheti a kárfelelősség általános szabályai szerint.

A (2) bekezdés a kötelezett számára biztosít lehetőséget arra, hogy kérje a bíróság előtt a tartás megszüntetését, amennyiben a jogosult nem tett eleget a bejelentési kötelezettségének, vagy ha a körülmények megváltozása folytán a tartási kötelezettségének alapjául szolgáló feltételek már nem állnak fenn.” (Szeibert Orsolya: i.m., a 4:211. §-hoz fűzött kommentár)

4:212. § [A tartáshoz való jog és a tartási kötelezettség megszűnése]

(1) A tartáshoz való jog megszűnik a jogosult halálával, a határozott idő elteltével vagy a feltétel bekövetkeztével.

(2) A tartási kötelezettség a kötelezett halálával megszűnik. A kötelezett haláláig esedékessé vált és meg nem fizetett tartásdíj - az örökhagyó tartozásaiért fennálló felelősség szabályai szerint - átszáll az örökösre.

„A [Ptk.] új rendelkezése, a Csjt. nem tartalmazza a tartáshoz való jog és kötelezettség megszűnését.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 220. o.)

Vissza a tartalomjegyzékhez

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.

A tananyag az ELTESCORM keretrendszerrel készült
ÁROP-2.2.16-2012-2013-0001 - Az új Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódó képzések