Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a tananyag kezdőlapjára (P)Ugrás a tananyag előző oldalára (E)Ugrás a tananyag következő oldalára (V)Fogalom megjelenítés (nem elérhető funkció)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintése (D)Keresés az oldalon (nem elérhető funkció)Súgó megtekintése (S)

PTK Negyedik könyv: Családjog / XIII. cím: A rokontartás

XIII. cím: A rokontartás

XX. Fejezet: A rokontartás közös szabályai

1.1. Rokontartásra való jogosultság, tartási képesség

1.2. Tartási kötelezettek köre, a kötelezettség sorrendje

1.3. Testvér-, mostohagyermek-, mostohaszülő-, nevelőszülő tartása

1.4. Tartási kötelezettség megoszlása, tartásra való jogosultság sorrendje

„A törvény a rokontartás közös szabályait - amelyek a Csjt.-ben elsősorban a távolabbi rokonok tartását (szülőtartást, testvértartást stb.) veszik alapul - úgy alakítja ki, hogy a gyermektartás több általánosítható rendelkezését (például a tartásdíj megállapításának módja, a kötelezettel szemben érvényesíthető tartási igények felső határa, a munkáltató felvilágosítás-adási kötelezettsége) e szabályok között helyezi el. Így a rokontartás közös szabályai valóban - már nemcsak az elnevezésben - közös szabályokká válnak.

Ezzel a megoldással nemcsak a közös szabályok nagy része kerül közelebb a gyermektartás szabályozási igényeihez, hanem valamennyi, a Családjogi Könyv által szabályozott tartásnak lesz egy általános része, egy törzs, amelyhez a tartás különös eseteinek ágai: a kiskorú, a nagykorú gyermek tartása, a házastársi tartás és az élettársi tartás is csatlakoznak. Ennek előnye, hogy olyan általános fogalmak, amelyek minden tartásnál jelentkeznek (rászorultság, önhiba, teljesítőképesség, érdemtelenség), egységesen vagy egymásra tekintettel, a jogalkalmazó számára áttekinthetőbben szabályozhatók (egyértelműebben kifejezésre jut például, hogy az érdemtelenségnek melyek a közös és az eltérő feltételei az általános illetve a különös szabályok szerint).

Abban, hogy kivel szemben áll fenn rokontartási kötelezettség és azt a rokonok, hozzátartozók közül ki, milyen sorrend szerint köteles nyújtani a törvény tartalmi változást nem jelent a Csjt. 61. § (1)-(3) bekezdéseihez képest. Ugyanakkor a törvény a hatályos joghoz képest pontosítást és kiegészítést tartalmaz a tartásra való jogosultság sorrendjében. Ennek megfelelően a törvény nyilvánvaló teszi azt a bírói gyakorlatban kimondott jogtételt, hogy a jogosultság sorrendjében a kiskorú gyermek minden más jogosultat megelőz, így a nagykorú gyermeket is, a gyermek pedig - mind a kiskorú mind a nagykorú jogosult - a házastársat, az elvált házastársat és a volt élettársat megelőzi.

A törvény általánosságban mondja ki a családjogi tartás körében a megállapodás elsődlegességét, ami - az utaló szabály alapján - a házastársi-, a gyermektartásra is irányadó (A kiskorú gyermek tartásáról való megállapodásra speciális szabályokat is rögzít).

A törvény a tartás mértéke tekintetében a jelenleginél bővebb, a bírói gyakorlatban kialakított elveken nyugvó szabályozást tartalmaz. Egyértelművé teszi, hogy a tartás mértékének megállapítása a konkrét esetben mindig mérlegelés eredménye: a bíróság azt a jogosult indokolt szükségleteinek és a kötelezett teljesítőképességének az egybevetésével határozza meg.

A tartás szolgáltatásának módját illetően a törvény a hatályos jogtól eltérő rendelkezést tartalmaz.

A törvény a tartásdíj formáját illetően egységesíti a rokontartás és a gyermektartásdíj szabályait.” (A 2013. évi V. törvény Negyedik Könyv Negyedik Rész, XIII. Cím XX. Fejezethez fűzött Miniszteri indoklás)

4:194. § [A rokontartásra való jogosultság]

(1) Rokonaival szemben az jogosult tartásra, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani, és akinek tartásra kötelezhető házastársa, volt házastársa vagy volt élettársa nincs.

(2) Érdemtelen a tartásra az a nagykorú, aki a tartásra kötelezettel vagy vele együtt élő hozzátartozójával szemben olyan súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít vagy olyan életvitelt folytat, amely miatt tartása a kötelezettől - figyelemmel a jogosult és a kötelezett kapcsolatának jellegére és a kötelezett magatartására is - nem várható el.

(3) Ha a szülő a tartási, gondozási és nevelési kötelezettségénekeleget tett, a gyermek a vele szemben tanúsított kirívóan súlyos magatartás esetén hivatkozhat a szülő érdemtelenségére.

„A [Ptk.] a következő pontokon tér el a Csjt. rendelkezéseitől:

A rokontartásra jogosultság feltételrendszere; az önhibán kívüli rászorultság

„A Ptk. 4:194. § (1) bekezdése a rokontartásra jogosultság főszabályát abban jelöli meg, hogy a jogosult rászorul a tartásra, a rászorultság tekintetében önhiba nem terheli, továbbá nincs olyan házastársa, volt házastársa vagy volt élettársa, aki a tartására kötelezhető.

A rászorultság értelmezése nem tér el attól, amely a Csjt. alapján folytatott ítélkezési gyakorlat során kialakult. A jogalkalmazás során állandóan követett az az álláspont, amelynek megfelelően az egyedi körülmények összességében való értékelésére van szükség annak megállapítása érdekében, hogy fennáll-e - egymás mellett - a rászorultság és az önhiba hiánya. A rászorultságot az ítélkezési gyakorlat akként értelmezi, hogy a tartást igénylő rokon - amennyiben nem a gyermek a jogosult, akkor jellemzően a szülő - nem rendelkezik olyan jövedelemmel, keresettel, amelyből saját megélhetését teljesen vagy részben biztosítani tudja, illetve egyéb vagyoni lehetősége sincs. [Bencze Lászlóné: Házastársi tartás a házasság felbontása esetén, In: A családjog kézikönyve, HVG-ORAC, Budapest, 2007., 94. old.]. A rászorultságot rendszerint az idézi elő, hogy a jogosult nem rendelkezik elégséges jövedelemmel és nincs vagyona sem, amelyből tartását biztosítani tudná. Ennek megállapítása érdekében a jogosult életkorát, egészségi állapotát, munkaképességét, vagyoni, jövedelmi viszonyait érintő valamennyi körülményt értékelni kell.

A házastárs tartási kötelezettségével terjedelmében, módjában, súlyában teljesen megegyezik a bejegyzett élettárs tartási kötelezettsége, így annak ellenére, hogy a Ptk.-ban kifejezetten nem szerepel, a bejegyzett élettárs, illetve a volt bejegyzett élettárs tartási kötelezettsége a jelenlegi, illetve volt házastárséval azonos. Nóvum, hogy a Ptk. megjelöli a volt élettársat is. Az élettársi tartás intézményének keretei között a CSJK a volt élettárs tartásának szabályait rendezi arra az esetre, ha az élettársak legalább egy évig együtt éltek és a kapcsolatból közös gyermek származott. E többletfeltételek megléte esetén tehát a kötelezettek körében a volt élettárs egy sorba kerül a (volt) házastárssal.

Megjegyezzük, hogy a Bizottsági Javaslat családjogi jellegű kötelezettségként tartalmazta az élettársak egymás iránti támogatási kötelezettségét, azt javasolta kimondani, hogy az élettársak a kapcsolatuk fennállása alatt kötelesek közös céljaik elérése érdekében együttműködni és egymást támogatni. A Ptk. ezt a támogatási kötelezettséget nem tartalmazza, annak ellenére, hogy ennek követelményét az ítélkezési gyakorlat a közfelfogás és erkölcsi mérce alapján évek óta kialakította és követte. Ennek a kötelezettségnek az elhagyása részben annak a változásnak a következménye, amely szerint az élettársi kapcsolat nem családjogi viszony, hanem szerződés. Amennyiben az ítélkezési gyakorlat olyan partnereket fog élettársaknak tekinteni, akik valóban egymással szolidáris életközösségben élnek, akkor a támogatási kötelezettség elvárható az élettársaktól a kapcsolat fennállása alatt is. A helyzetet azonban igen bonyolulttá teszi egyrészről az, hogy az egyéves (azaz meglehetősen rövid) együttélés elégséges lehet az élettársi közösség megállapításához, ha a kapcsolatból gyermek született, ugyanakkor gyermek hiányában lényegesen hosszabb kapcsolat szükséges a jelenlegi gyakorlat szerint a kapcsolat élettársiként történő minősítéséhez; másrészről pedig az, hogy az élettársi viszonyok köre igen heterogén.” (Szeibert Orsolya: Negyedik Könyv Negyedik Rész XIII. Cím. In: Jogkódex Online, A 2013. évi V. törvény kommentárja, a 4:194. §-hoz fűzött kommentár. Az online tartalom megegyezik a Polgári Jog I-III. – Kommentár a gyakorlat számára c. kiadvánnyal. Szerk.: Dr. Petrik Ferenc. Bp., HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 2013.)

„A Ptk. az ítélkezési gyakorlat egységes alakulásának elősegítése érdekében kidolgozta az érdemtelenség olyan fogalmát, amely főszabályként alkalmazható [Ptk. 4:194. § (2) bekezdése]. Olyan magatartás valósítja meg az érdemtelenséget, amelyet a tartást igénylő személy vagy a tartásra kötelezett személlyel vagy a tartásra kötelezett vele együtt élő hozzátartozójával szemben valósít meg; ez lehet konkrétan meghatározható súlyosan kifogásolható magatartás vagy maga a jogosult életvitele, s mindezen felül az is feltétele az érdemtelenségnek, hogy ez a magatartás, illetve életvitel alapot adjon arra, hogy a tartás ne legyen a kötelezettől a közfelfogás alapján elvárható.” (Szeibert Orsolya: i.m., a 4:194. §-hoz fűzött kommentár)

4:195. § [A tartási képesség]

Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, nem köteles mást eltartani, aki ezáltal saját szükséges tartását vagy a tartás sorrendjében a jogosultat megelőző személy tartását veszélyeztetné.

„A [Ptk.] abban tér el a Csjt. rendelkezéseitől, hogy szabályai szerint az sem köteles mást eltartani, aki ezáltal a tartás sorrendjében a jogosultat megelőző személy tartását veszélyeztetné. (Elmarad a törvényi kivételre utalás, az új szabályozás következetesen elhagyja ezeket az utalásokat).” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 217. o.)

A teljesítőképesség a családjogi tartás általános feltételei közé tartozik, ez a kiskorú tartása kivételével (ahol ez másként jelentkezik), valamennyi egyéb tartásnál szükséges feltétel (természetesen a házastársi, illetve élettársi tartás esetében is). A Csjt. azt állapította meg, hogy nem köteles mást eltartani, aki ezáltal saját szükséges tartását veszélyeztetné. Ezt a rendelkezést a Ptk. pontosítja, hiszen a Ptk. 4:195. § arra is utal, hogy az is a teljesítőképesség hiányát jelenti, ha a tartást igénylő tartása az őt a tartásra jogosultak sorrendjében megelőző személy tartását veszélyeztetné, tekintettel arra, hogy a tartásra jogosultak között értelemszerűen sorrend áll fenn. (A BH 2011.40. szám alatt közzétett eseti döntésben a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a saját szükséges tartás veszélyeztetése esetén nem tekinthető a kötelezett teljesítőképesnek.) (Szeibert Orsolya: i.m., a 4:195. §-hoz fűzött kommentár)

4:196. § [A tartásra kötelezettek köre és a tartási kötelezettség sorrendje]

(1) A tartási kötelezettség - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - az egyenesági rokonokat terheli egymással szemben.

(2) Tartási kötelezettsége áll fenn elsősorban a szülőnek a gyermekével és a gyermeknek a szülőjével szemben.

(3) Ha a tartásra jogosult gyermeknek tartásra kötelezhető szülője nincs, eltartása távolabbi felmenőire hárul.

(4) Ha a tartásra jogosultnak nincs gyermeke, távolabbi leszármazói kötelesek őt eltartani.

(5) A tartásra jogosulthoz a leszármazás rendjében közelebb álló rokon tartási kötelezettsége a távolabbi rokonét megelőzi.

(6) A tartásra szoruló személy nem érvényesíthet tartási igényt rokonával szemben arra hivatkozva, hogy tartási jogosultságát érdemtelensége miatt a tartás sorrendjében közelebb álló rokonával szemben nem érvényesíthetné.

„A [Ptk.] abban tér el a Csjt. rendelkezéseitől, hogy új rendelkezése alapján a tartásra szoruló személy nem érvényesíthet tartási igényt rokonával szemben arra hivatkozva, hogy tartási jogosultságát érdemtelensége miatt a tartás sorrendjében közelebb álló rokonával szemben nem érvényesíthetné.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 217. o.)

„Különös rendelkezést rögzít a CSJK a 4:196. § (6) bekezdésében. Ennek kiindulópontja az, hogy a részletesen szabályozott tartási sorrendtől a felek megállapodással - nyilvánvalóan - eltérhetnek, különös tekintettel arra, hogy a kiskorú és továbbtanuló nagykorú gyermek tartását érintő ügyektől eltérő esetek ritkábban kerülnek bíróságok elé, azaz az érintett rokonok, hozzátartozók ezt egymás között rendezik. A bíróság is eltérhet a sorrendtől a Ptk. 4:203. § alapján. Új rendelkezés azonban az, hogy a CSJK megakadályozni törekszik a jogosult részéről történő egyoldalú sorrendmódosítást, különösen, ha azt annak az általános polgári jogi tilalomnak a megszegésével kívánja elérni, mely szerint felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat [Ptk. 1:4. § (2) bekezdés]. Ennek megfelelően a Ptk. kifejezetten tiltja azt, hogy a tartást igénylő arra hivatkozással forduljon távolabbi rokonához tartási igényével, hogy a közelebbi, sorrendben előrébb álló rokonnal szemben érdemtelensége miatt ezt érvényesíteni nem tudja.” (Szeibert Orsolya: i.m., a 4:196. §-hoz fűzött kommentár)

4:197. § [A testvértartás]

Azt a kiskorút, akinek tartásra kötelezhető egyenesági rokona nincs, nagykorú testvére köteles eltartani, feltéve, hogy ezt saját maga, házastársa, élettársa és tartásra rászoruló egyenesági rokonai szükséges tartásának veszélyeztetése nélkül képes teljesíteni.

„A [Ptk.] a következő pontokon tér el a Csjt. rendelkezéseitől:

4:198. § [A mostohagyermek tartása]

(1) A házastárs köteles háztartásában eltartani a vele együtt élő házastársának olyan, tartásra szoruló kiskorú gyermekét (a továbbiakban: mostohagyermek), akit házastársa az ő beleegyezésével hozott a közös háztartásba.

(2) A mostohaszülő tartási kötelezettsége nem érinti a vér szerinti szülő tartásdíj-fizetési kötelezettségét.

„A [Ptk.] abban tér el a Csjt. rendelkezéseitől, hogy a házastárs mellett a bejegyzett élettársra nem utal a szövegben.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 217. o.)

„A mostohagyermek kiskorú, csak a házastárs gyermeke lehet és őt a házastársak megállapodásuk alapján nevelik a közös háztartásban. Az, ha az egyik élettárs gyermekét az élettársak közös háztartásukban nevelik, még nem alakít ki mostohagyermek-mostohaszülő viszonyt, s a mostohagyermek státusnak akkor van jelentősége, ha a közös háztartásban együtt gondoskodnak a gyermekről. Ezzel összhangban a mostohagyermek tartásának kötelezettsége csak természetben történő tartást jelent, s - ahogyan ezt határozottan megállapítja a (2) bekezdés - a mostohaszülő tartási kötelezettsége nem érinti a vér szerinti szülői tartásdíj-fizetési kötelezettségét. Ez utóbbiból következően a mostohaszülő tartási kötelezettsége másodlagos jellegű. A BH 2002.400. szám alatt közzétett eseti döntésében a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a vér szerinti gyermek tartása a mostohagyermekre tekintettel csak akkor csökkenthető, ha az utóbbi tartása a saját vér szerinti szüleinek jövedelméből megfelelően nem fedezhető.” (Szeibert Orsolya: i.m., a 4:198. §-hoz fűzött kommentár)

4:199. § [A mostohaszülő és a nevelőszülő tartása]

(1) A mostohagyermek a tartásra szoruló mostohaszülőjét akkor köteles eltartani, ha a mostohaszülő az ő eltartásáról hosszabb időn át gondoskodott.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt feltételekkel köteles eltartani a nevelt gyermek azt a személyt, aki róla saját háztartásában hosszabb időn át ellenszolgáltatás nélkül gondoskodott, és nem vér szerinti-, örökbefogadó- vagy mostohaszülője (a továbbiakban: nevelőszülő).

„A [Ptk.] abban tér el a Csjt. rendelkezéseitől, hogy új rendelkezése a nevelt gyermek tartási kötelezettségére vonatkozó szabály.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 218. o.)

„A Ptk. 4:199. § (1) bekezdése nem definiálja ugyan a mostohaszülőt, de az előző szakaszból egyértelműen kitűnik az, hogy kit kell mostohaszülőnek tekinteni: a szülő házastársát, aki beleegyezett abba, hogy a házastársa gyermekét a közös háztartásban nevelik. A mostohaszülő akkor tarthat igényt tartásra mostohagyermekével szemben, ha a mostohaszülő hosszabb időn át gondoskodott a gyermek tartásáról.

Megjegyezzük, hogy miután a házastársra vonatkozó rendelkezések megfelelően alkalmazást kívánnak a bejegyzett élettársakra nézve a 2009. évi XXIX. törvény 3. §-ának (1) bekezdése értelmében, ez a bekezdés a bejegyzett élettársak által közösen nevelt gyermekre is vonatkozik, s ennek azért van jelentősége, mert ez a közös tartási kötelezettség alapozhatja meg azt, hogy a bejegyzett élettársak kapcsolatának megszüntetése ne közjegyző előtti nemperes eljárásban, hanem bírósági felbontással történje [lásd 2008. évi XLV. tv. 36/A-36/D. §-ok].

Nóvum a Ptk.-ban, hogy említésre kerül a nevelőszülő fogalma, méghozzá a jogalkotói szándék szerint határozottan elkülönítve a gyermeket a gyermekvédelmi gondoskodás keretében ellátó nevelőszülő fogalmától. A nevelőszülőt a (2) bekezdés olyan személyként definiálja, aki a saját háztartásában tartósan, hosszabb időn át úgy gondoskodott a gyermekről, hogy nem vér szerinti szülője (azaz nem a gyermek szülői státusát tölti be), nem örökbefogadó szülője és nem mostohaszülője. A mostohaszülői körnél szélesebb körről van szó, hiszen az a cél, hogy minden olyan személy, aki a saját háztartásában tartósabban ellátta a gyermeket, később, amennyiben rászorul, ettől a gyermektől tartást igényelhessen. Így a nevelt gyermeknek akkor is van tartási kötelezettsége a nevelőszülővel szemben, ha az nem a szülő házastársa (mint a mostohagyermek tartási kötelezettsége kapcsán), tekintve, hogy a tartási kötelezettséget a viszonosság, a "viszonzás" követelménye alapozza meg. Miután ennek a viszonosságnak feltétele az, hogy a gondoskodás ellenszolgáltatás nélkül történt, e szakasz alapján nem lehet tartási igénye annak a nevelőszülőnek, aki a gyermeket a gyermekvédelmi gondoskodás keretében, díjazás ellenében látta el.” (Szeibert Orsolya: i.m., a 4:199. §-hoz fűzött kommentár)

4:200. § [A tartásra jogosultság sorrendje a vér szerinti és a tényleges családi kapcsolatokban]

Tartásra jogosult

a) a vér szerinti gyermek, a mostoha- és a nevelt gyermek egy sorban; illetve

b) a vér szerinti szülő és- ha a jogi feltételek egyébként fennállnak - a mostohaszülő és a nevelőszülő egy sorban.

„A [Ptk.] új rendelkezése, a Csjt. nem tartalmazza a tartásra jogosultság sorrendjét a vér szerinti és a tényleges családi kapcsolatokban (a Csjtr. 8. §-a szabályozza).” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 218. o.)

4:201. § [A tartási kötelezettség megoszlása]

(1) Több egy sorban kötelezett között a tartási kötelezettség a kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyaik és teljesítőképességük arányában oszlik meg.

(2) Ha a tartásra köteles személy a tartás alól mentesül, a rá eső tartás a vele egy sorban álló kötelezettekre, ilyen személyek hiányában a sorban utánuk következő kötelezettekre hárul.

(3) Annak a tartásra kötelezettnek a javára, aki a tartásra jogosultat személyesen gondozza, az ezzel járó tevékenységet és egyéb terhet a tartási kötelezettség meghatározásánál figyelembe kell venni.

„A tartásra kötelezettség megoszlásának szabályozása tartalmilag azonos a két törvénykönyvben.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 218. o.)

„A Ptk. 4:201. § (1) és (3) bekezdése teljességgel azonos a Csjt. vonatkozó szabályaival: amennyiben több olyan személy van, aki egy sorban kötelezett a tartásra, közöttük ez a kötelezettség alapvetően a teljesítőképességük arányában oszlik meg.

A Ptk. 4:201. § (2) bekezdése formálisan új rendelkezés: amennyiben az adott kötelezett nem képes tartást nyújtani, a kötelezettség a vele egy sorban állókra, illetve ezek hiányában a sorban következő személyekre hárul. Hasonló rendelkezést tartalmaz a CSJK a 4:205. § (5) bekezdésében a tartáskiegészítés vonatkozásában.” (Szeibert Orsolya: i.m., a 4:201. §-hoz fűzött kommentár)

4:202. § [A tartásra való jogosultság sorrendje]

Ha valaki több jogosult eltartására köteles és mindegyiket nem képes eltartani, a jogosultság sorrendjében

a) a kiskorú gyermek a nagykorú gyermeket;

b) a gyermek a házastársat, a volt házastársat és a volt élettársat;

c) a házastárs, a volt házastárs és a volt élettárs - egymással egy sorban - a szülőt;

d) a szülők - egymással egy sorban - a többi rokont; és

e) a többi rokon közül a leszármazó a felmenőt és a leszármazás rendjében a közelebbi rokon a távolabbit megelőzi.

„A [Ptk.] a következő pontokon tér el a Csjt. rendelkezéseitől:

4:203. § [Eltérés a sorrendtől]

A bíróság kérelemre, indokolt esetben a tartásra való jogosultság és a tartási kötelezettség sorrendjétől eltérhet.

„A tartás sorrendjétől való eltérés szabályozása tartalmilag azonos a két törvénykönyvben.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 218. o.)

„A bíróság kérelemre akár a tartásra való jogosultság [Ptk. 4:202. §], akár a tartási kötelezettség [Ptk. 4:196. és köv. §] sorrendjétől eltérhet, amennyiben az az eset egyedi körülményei alapján indokolt. Ennek a rendelkezésnek hátterében a méltányosság általános családjogi alapelve áll, illetve az a meggondolás, hogy az egyes családokon belül a viszonyok nagyon eltérően alakulhatnak, a jogalkalmazónak van módja arra, hogy egy-egy konkrét ügyben megismerje a családtagok egymáshoz való viszonyát, rászorultságukat, teljesítőképességüket, és eltérjen a törvényi főszabálytól.” (Szeibert Orsolya: i.m., a 4:203. §-hoz fűzött kommentár)

Vissza a tartalomjegyzékhez

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.

A tananyag az ELTESCORM keretrendszerrel készült
ÁROP-2.2.16-2012-2013-0001 - Az új Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódó képzések