Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a tananyag kezdőlapjára (P)Ugrás a tananyag előző oldalára (E)Ugrás a tananyag következő oldalára (V)Fogalom megjelenítés (nem elérhető funkció)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintése (D)Keresés az oldalon (nem elérhető funkció)Súgó megtekintése (S)

PTK Negyedik könyv: Családjog / XII. cím: A szülői felügyelet /XVIII. Fejezet: A szülői felügyelet gyakorlása

XII. cím: A szülői felügyelet

XVIII. Fejezet: A szülői felügyelet gyakorlása

4:164. § [A szülői felügyelet közös gyakorlása]

(1) A szülői felügyeletet a szülők - megállapodásuk vagy a gyámhatóság vagy a bíróság eltérő rendelkezése hiányában - közösen gyakorolják akkor is, ha már nem élnek együtt.

(2) A különélő szülőknek a közös szülői felügyelet gyakorlása során biztosítaniuk kell gyermekük kiegyensúlyozott életvitelét.

(3) Azonnali intézkedést igénylő esetben a szülő a gyermek érdekében - a másik szülő késedelem nélkül történő értesítése mellett - közös szülői felügyelet esetén is önállóan dönthet.

„A [Ptk.] a következő pontokon tér el a Csjt. rendelkezéseitől:

4:165. § [A különélő szülők megállapodása a felügyeleti jogok megosztásáról és a közös szülői felügyeletről]

(1) A különélő szülők a szülői felügyelettel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket egymás között megoszthatják, és megállapodhatnak abban is, hogy a szülői felügyeletet az egyikük gyakorolja. A szülők erre irányuló megállapodására utal, ha a gyermek hosszabb ideje háborítatlanul egyikük háztartásában nevelkedik.

(2) A házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti perben a szülők közös kérelmére a bíróság - a gyermek érdekét mérlegelve - a szülők közös szülői felügyeletre és ezzel összefüggésben a gyermek lakóhelyére vagy a szülői felügyelet (1) bekezdés szerinti rendezésére vonatkozó egyezségét jóváhagyja, vagy arról ítélettel határoz.

„A [Ptk.] a következő pontokon tér el a Csjt. rendelkezéseitől:

„Fontos, hogy amennyiben a gyermek a szülők kifejezett vagy hallgatólagos megállapodásának megfelelően már huzamos ideje a szülők egyikének háztartásában nevelkedik és ennek következtében a szülői felügyeleti jogokat ez a szülő gyakorolja, utóbb a másik szülő a bíróságtól már csak a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatását kérheti. Ennek keretében pedig nem azt kell bizonyítania, hogy nála biztosítható kedvezőbben a gyermek fejlődése [4:167. § (2) bekezdés], hanem azt, hogy a körülmények lényeges módosulása folytán a megváltoztatás a gyermek érdekében áll [4:170. § (1) bekezdés]. Változatlanul irányadónak tekinthető tehát a Legfelsőbb Bíróság 212. számú Elvi Határozata [EBH 2000.1.], mely kimondja, hogy nem a gyermek elhelyezésre, hanem az elhelyezés megváltoztatására vonatkozó jogszabály alapján kell elbírálni a jogvitát, ha a külön élő szülők közül a gyermek huzamosabb ideje mindkettőjük egyetértésével egyikük háztartásában nevelkedik.

A szülőknek a szülői felügyeletre vonatkozó peren kívüli megállapodása esetén is kiemelt jelentősége van a 4:148. §-ban foglaltaknak, tehát hogy a szülőknek tájékoztatniuk kell gyermeküket az őt érintő döntésekről, biztosítaniuk kell, hogy a döntések előkészítése során véleményt nyilváníthasson, amit korára, érettségére tekintettel megfelelő súllyal figyelembe kell venniük.

Hangsúlyozni szükséges, hogy a 4:164-4:165. §-ok azt az esetet szabályozzák, amikor a szülők akár peren kívül, akár peres eljárásban megállapodnak, közös döntést hoznak a szülői felügyelet közös, megosztott vagy csak az egyikük által történő gyakorlásáról.

A CSJK közös szülői felügyeletre vonatkozó új szabályozása a korábbiakhoz hasonlóan lehetőséget biztosít a közös szülői felügyelet megvalósulására (fennmaradására) a szülők különválását követően is, erre irányuló közös kérelem esetén. A közös kérelem, a közös döntés szükségességét - ugyan még a Csjt. 72. §-ára vonatkozóan - a Legfelsőbb Bíróság 17. számú irányelvének II. pontja is hangsúlyozza, amikor kimondja, hogy a közös szülői felügyelet gyakorlása csak a szülők közötti teljes egyetértés, maximális együttműködési készség esetén lehetséges. A közös szülői felügyelet ugyanis olyan fokú együttműködési készséget feltételez, amely az egyik szülő tiltakozása, elzárkózása esetén nem valósulhat meg. A CSJK-ban tehát nem érvényesül a fenti indokra tekintettel az az Európa számos országában irányadó szabályozás, mely szerint a közös szülői felügyeletet a szülők házasságának felbontása nem érinti, a közös szülői felügyelet fennmarad akkor is, ha azt valamelyik szülő ellenzi, illetve hiányzik az együttműködési készség.

Lényeges változás ugyanakkor a Csjt. szabályozásához képest, hogy a közös szülői felügyeletre irányuló együttes szülői kérelem esetén a bíróságnak nem kell a gyermeket elhelyeznie egyik vagy másik szülőnél ahhoz, hogy a közös szülői felügyeletről döntést hozhasson, tehát nem kell kijelölnie azt a szülőt, aki a közös szülői felügyelet deklarálása mellett ténylegesen a szülői felügyeleti jogok összességét gyakorolja.

Közös szülői felügyelet esetén - értelemszerűen - a kapcsolattartást sem kell szabályozni.

A bíróságnak a közös szülői felügyeletre vonatkozó közös szülői kérelem elbírálása során vizsgálnia kell tehát, hogy a szülők alkalmasak-e a szülői felügyelet (közös) gyakorlására és megállapodásuk biztosítja-e a gyermekük kiegyensúlyozott jövőbeni életvitelét [4:164. § (2) bekezdés], különösen, ha a szülők a gyermek váltott elhelyezését preferálják.

A (2) bekezdés szerint a közös szülői felügyeletre vonatkozó egyezségnek, illetve ítéletnek szerves részét képezi a gyermek lakóhelyének meghatározása. Nem kerülhet sor ugyanis arra, hogy a két szülő között "elvesszen" a gyermek. A stabilitáshoz, állandósághoz fűződő érdeke megköveteli, hogy egyértelműen megállapítható legyen a lakóhelye, illetve az a szülő, aki a gyermek lakhatását háztartásában biztosítja [4:152. § (2) bekezdés]. Ezt nem csupán a (2) bekezdés írja elő, hanem ezzel összhangban a 4:21. § (4) bekezdése is, amikor rögzíti, hogy amennyiben a házasság felbontása során a házastársak közös szülői felügyeletről állapodnak meg, a gyermek lakóhelyét meg kell határozniuk, figyelemmel arra is, hogy a gyermek lakóhelye közös szülői felügyelet esetén is többnyire az egyik szülő otthona.” (Makai K.: i. m., a 4:165. §-hoz fűzött kommentár)

4:166. § [Döntés a közös szülői felügyelet gyakorlásával összefüggő vitában]

Ha a közös szülői felügyelet gyakorlása során a szülők valamely kérdésben nem tudnak megállapodni -a lelkiismereti és vallásszabadság körébe tartozó kérdés kivételével - a gyámhatóság dönt.

2. A szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezése

„A [Ptk.] abban tér el a Csjt. rendelkezéseitől, hogy bírói hatáskörről nem rendelkezik a közös szülői felügyelet gyakorlásával kapcsolatos vitában.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 210. o.)

3.2. A szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezése

4:167. § [A szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezése]

(1) A különélő szülők megállapodásának hiányában - kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból - a bíróság dönt arról, hogy a szülői felügyeletet melyik szülő gyakorolja.

(2) A bíróság a döntés során azt mérlegeli, hogy a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődése miként biztosítható a legkedvezőbben.

„A [Ptk.] abban tér el a Csjt. rendelkezéseitől, hogy gyermekelhelyezés helyett szülői felügyeleti jogok rendezéséről rendelkezik.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 210. o.)

„A szülők megállapodásának hiányában a bíróság dönti el, hogy a szülői felügyeletet a továbbiakban melyik szülő gyakorolja. A gyermek kiegyensúlyozott fejlődése érdekében erről a bíróság - szükség esetén - erre irányuló kereseti kérelem hiányában is határoz [Pp. 290. § (1) bekezdés].

Fontos változás ugyanakkor, hogy a szülők viszonylatában a CSJK nem használja a gyermekelhelyezés terminológiát. Helyette a bíróság azt a szülőt jelöli ki, aki a jövőben a szülői felügyeletet ellátja, a szülői felügyeleti jogokat gyakorolja. Ez a változtatás jobban kifejezi a szülői kötelezettség lényegét.

A bíróság a szülők közötti megállapodás hiányában többnyire csak széles körű bizonyítási eljárás lefolytatását követően, a tanúvallomások, az igazságügyi pszichológus szakértői vélemény, környezettanulmányok, nem utolsósorban a gyermek, mint érdekelt véleményének ismeretében kerül döntési helyzetbe, tudja megítélni, hogy melyik szülő biztosíthatja kedvezőbben a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődését, figyelemmel arra, hogy az esetek többségében két, a gyermek felügyeletére egyaránt alkalmas szülő között kell választani.

A fentiek eldöntéséhez irányadó szempontrendszert az egységes bírói gyakorlat kialakítása érdekében évtizedek óta a Legfelsőbb Bíróság 24. számú Irányelvvel módosított 17. számú Irányelve határozza meg. Az Irányelv a gyermek elhelyezésével kapcsolatos szempontokat rögzíti, a benne foglaltak túlnyomó része azonban megfelelően irányadó lehet akkor is, amikor a bíróság a CSJK szabályai szerint a szülői felügyeleti jogok gyakorlásáról határoz.” (Makai K.: i. m., a 4:167. §-hoz fűzött kommentár)

4:168. § [A különélő szülő feljogosítása egyes szülői felügyeleti jogok gyakorlására]

(1) Ha a bíróság a szülői felügyelet gyakorlására az egyik szülőt jogosítja fel, a gyermekétől különélő szülő a szülői felügyeleti jogokat a gyermek sorsát érintő lényeges kérdések kivételével nem gyakorolhatja.

(2) A bíróság a gyermekétől különélő szülőt feljogosíthatja a gyermek gondozásával, nevelésével összefüggő egyes feladatok ellátására, és kivételesen a vagyonkezelés és a gyermek vagyoni ügyeiben a törvényes képviselet teljes körű vagy részleges gyakorlására. Ha a gyermek érdekei megkívánják, a gyermek sorsát érintő valamely lényeges kérdésben való döntés jogát a bíróság korlátozhatja vagy megvonhatja.

„A [Ptk.] a következő pontokon tér el a Csjt. rendelkezéseitől:

„Ha a bíróság az egyik szülőt jogosítja fel a szülői felügyeleti jogok gyakorlására, ez - eltérő bírósági rendelkezés hiányában - értelemszerűen azt jelenti, hogy a másik szülő a felügyeleti jogokat a gyermek sorsát érintő lényeges kérdések kivételek [4:175. § (2) bekezdés] aktuálisan nem gyakorolhatja.

A Csjt. a gyermeknek az egyik szülőnél történő elhelyezése esetén a másik szülő szülői felügyeleti jogának szünetelését mondta ki. A CSJK ezt mellőzi.” (Makai K.: i. m., a 4:168. §-hoz fűzött kommentár)

4:169. § [A gyermek elhelyezése harmadik személynél]

(1) Ha a szülői felügyeletnek a szülők által történő gyakorlása a gyermek érdekét veszélyezteti, a bíróság a gyermeket másnál is elhelyezheti, feltéve, hogy ez a személy a nála történő elhelyezést maga is kéri. Ebben az esetben ezt a személyt gyámul kell kirendelni, és a szülő felügyeleti joga szünetel.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a bíróság a gyermeket elsősorban olyan személynél helyezi el, aki a gyermek gondozásában, nevelésében, a gyermek érdekeinek megfelelően már korábban részt vett.

„A [Ptk.] a következő pontokon tér el a Csjt. rendelkezéseitől:

„A CSJK a gyermekelhelyezés kifejezést arra az esetkörre tartotta fenn, amikor a kiskorúra vonatkozó szülői felügyelet gyakorlására egyik szülő sem képes, illetve alkalmas, ugyanakkor van olyan személy (általában hozzátartozó, elsődlegesen nagyszülő), aki szülői felügyeletet helyettesítő gondozást, nevelést tud biztosítani a gyermeknek.

A gyermek harmadik személynél történő elhelyezésének feltétele, hogy a gyermek nevelésére alkalmas személy a nála történő elhelyezést maga is kérje, illetve azzal egyetértsen. Ezért a perben a tanúkénti meghallgatása - értelemszerűen - nem mellőzhető. Ha a bíróság a gyermeket másnál helyezi el, a szülők felügyeleti joga szünetel [4:186. § (1) bekezdés h) pont]. Azt a személyt, akinél a gyermek elhelyezést nyer, gyámul kell rendelni, figyelemmel arra, hogy a kiskorú gyermek szülői felügyelet hiánya esetén a 4:146. § (1) bekezdése alapján gyámság alá tartozik.

A Legfelsőbb Bíróság 17. számú Irányelvének IV. pontja ezzel összefüggésben azt rögzíti, hogy mindaddig, míg a gyermek nevelésére valamelyik szülő és környezete alkalmas, a gyermek más személynél általában nem helyezhető el.

A Legfelsőbb Bíróság számos eseti döntésben mutatott rá arra [BH 1993.3.172., BH 1991.4.152.], hogy a gyermek harmadik személynél történő elhelyezésére csak valóban kivételesen indokolt esetben kerülhet sor, amikor a bíróság a perben egyértelműen bizonyítottnak találja a szülők nevelési alkalmatlanságát.

Az ítélkezési gyakorlat nem tekinti harmadik személynél elhelyezettnek a gyermeket abban az esetben, ha a szülők felhatalmazása folytán a gyermek átmenetileg másnál nevelkedik. A szülők - megállapodásuk alapján, közös döntéssel - ugyanis akadályoztatásuk esetén bevonhatnak más személyt a gyermek nevelésébe, gondozásába, felügyeletébe [PJD.V.260.].” (Makai K.: i. m., a 4:169. §-hoz fűzött kommentár)

4:170. § [A szülői felügyelet gyakorlásának és a gyermek elhelyezésének megváltoztatása]

(1) A szülői felügyelet gyakorlásának és a gyermek harmadik személynél történő elhelyezésének megváltoztatása a bíróságtól akkor kérhető, ha azok a körülmények, amelyeken a szülők megállapodása vagy a bíróság döntése alapult, utóbb lényegesen módosultak, és ennek következtében a megváltoztatás a gyermek érdekében áll. Nem hivatkozhat a körülmények megváltozása folytán a gyermek érdekére az a szülő, aki a változást felróható magatartásával maga idézte elő, így különösen, ha a gyermeket jogosulatlanul vette magához vagy tartja magánál.

(2) Ha a közös szülői felügyelet gyakorlása során a szülők már nem tudnak együttműködni, a közös szülői felügyeletet a bíróság bármelyik szülő kérelmére megszünteti.

„A [Ptk.] a következő pontokon tér el a Csjt. rendelkezéseitől:

„A szülői felügyelet gyakorlására vonatkozóan hozott korábbi bírói döntés ugyan nem jelent a Pp. 229. §-ának (1) bekezdése szerinti ítélt dolgot, anyagi jogerőt, azonban a szülői felügyelet gyakorlásának, illetve a gyermek harmadik személynél történő elhelyezésének megváltoztatására csak akkor kerülhet sor, ha a körülmények lényeges változása miatt a gyermek további megfelelő fejlődése addigi környezetében, annál a szülőnél, aki korábban feljogosítást nyert a gyermekkel kapcsolatos szülői felügyeleti jogok gyakorlására, már nem biztosítható. A körülmények lényeges változását tehát a gyermek érdeke szempontjából kell vizsgálni.

A szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatása iránti döntés során mérlegelni kell, hogy a gyermeknek kiemelkedő érdeke fűződik az állandósághoz, az ebből fakadó biztonsághoz, azonban azt is vizsgálni szükséges, hogy ez az állandóság, amit az egyik szülő háztartásában történő nevelkedés biztosít, a felek megállapodásán, illetve a bíróság döntésén alapul-e vagy sem. Nem hivatkozhat a körülmények megváltozása folytán a gyermek érdekére (ebben a körben az állandóságra) az a szülő, aki a változást felróható magatartásával maga idézte elő, a gyermeket jogtalanul vette magához vagy tartja magánál. Ezt a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntése is megerősíti, kimondva, hogy az állandóság nem vehető figyelembe annak a szülőnek a javára, aki azt önkényes, erőszakos magatartásával a másik szülőnek a gyermek életéből való kirekesztés szándékával teremti meg [BH 1998.4.180.]. A szülői felügyeleti jog gyakorlásának (a gyermekelhelyezésnek) a megváltoztatását vonhatja maga után ugyanakkor, ha a gondozó szülő huzamos időn keresztül önhibájából nem biztosítja a másik szülő kapcsolattartását, igyekszik a gyermeknek a külön élő szülővel való vérségi kapcsolatát elhalványítani, őt tőle elzárni és elidegeníteni [BH 1995.10.579.]. A kapcsolattartás akadályozása azonban csak akkor indokolja a szülői felügyeleti jog gyakorlásának (a gyermekelhelyezésnek) a megváltoztatását, ha az - egyéb körülményeket is értékelve - a gyermek érdekében áll. Az adott ügyben megállapítást nyert, hogy bár a gondozó szülő a kapcsolattartást kétségtelenül akadályozza, azonban csupán erre tekintettel indokolatlan a gyermek kiemelése a megszokott környezetéből, mivel az az egyébként is szorongó kiskorú biztonságérzetét, érdekét veszélyeztetné [BH 2005.5.178-I.].

A szülői felügyelet gyakorlásának (a gyermekelhelyezésnek) megváltoztatására vonatkozó szempontokat a Legfelsőbb Bíróság 17. számú Irányelvének továbbra is irányadó V. pontja összegzi.” (Makai K.: i. m., a 4:170. §-hoz fűzött kommentár)

4:171. § [A szülői felügyelet gyakorlásának rendezése és a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése iránti per]

(1) A szülői felügyelet gyakorlásának rendezése, a felügyelet, az egyes felügyeleti jogok gyakorlásának megváltoztatása, a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése és az elhelyezés megváltoztatása iránt a szülő és a gyámhatóság indíthat pert.

(2) A pert - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - a szülőnek a másik szülő ellen, a gyámhatóságnak mindkét szülő ellen meg kell indítania.

(3) A harmadik személynél történt elhelyezés megváltoztatása iránti pert az ellen a személy ellen kell megindítani, akinél a gyermeket elhelyezték.

(4) A bíróságnak az eljárása során - elháríthatatlan akadály esetét kivéve - mindkét szülőt meg kell hallgatnia. Indokolt esetben, vagy ha azt a gyermek maga kéri, közvetlenül vagy szakértő útján meg kell hallgatnia a gyermeket is. Ha a gyermek a tizennegyedik életévét betöltötte, szülői felügyeletére és elhelyezésére vonatkozó döntés egyetértésével hozható, kivéve, ha a gyermek választása a fejlődését veszélyezteti.

„A [Ptk.] a következő pontokon tér el a Csjt. rendelkezéseitől:

„A 4:171. § eljárásjogi vonatkozású rendelkezéseket tartalmaz a szülői felügyelet gyakorlásával kapcsolatos perekre nézve. Korábban a Csjt. csak azt határozta meg, hogy ki indíthat pert a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése (akkori elnevezéssel: a gyermek elhelyezése), annak megváltoztatása, illetve a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése, valamint az elhelyezés megváltoztatása iránt. Ehhez képest az (1) bekezdés a felperesi, a (2)-(3) bekezdés pedig az alperesi legitimációt egyaránt rögzíti.

A pert főszabályként a szülőnek a másik szülővel szemben kell megindítania. A szülő a pert személyesen indíthatja meg, feltéve, hogy a cselekvőképességét a bíróság a szülői felügyelet gyakorlására vagy perindítási jogára vonatkozóan részlegesen nem korlátozta [2:19-2:20. §§]. Amennyiben a gyámhatóság a felperes, az alperes a két szülő.

A gyermek meghallgatása

A CSJK nem állapít meg olyan életkort, amelynek betöltését követően a gyermeket mindenképpen meg kell hallgatni. Ez mindig az ügy jellegétől, a gyermek fejlettségétől függ. A bíróság felelőssége, hogy eldöntse: mikor indokolt a gyermek személyes részvétele, meghallgatása, illetve mikor szükséges pszichológus szakértő útján tájékozódni a gyermek véleményéről, kötődéséről.

A CSJK nem tartalmazza a Csjt. azon szabályát, mely szerint a bíróság a gyermeknek az elhelyezésével kapcsolatos álláspontjáról a szülők erre vonatkozó egyező nyilatkozata útján is tájékozódhat.

Korábban, a Csjt. vonatkozó rendelkezésének beiktatásakor kérdésként merült fel, hogy a gyermek perbeli jogállása hogyan értékelhető meghallgatása esetén.

A gyermek érdekeltként történő meghallgatása során felmerült kérdésekkel kapcsolatban, ezért a gyermekbarát igazságszolgáltatás megvalósulásához kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi LXII. törvény 31. §-a hatályon kívül helyezte a Pp. 279. §-ának (4) bekezdését, és 2012. június 29-i hatállyal - fontosságának és súlyának megfelelően - részletesen újraszabályozta, kiegészítette a kiskorú gyermekre mint érdekeltre vonatkozó rendelkezéseket a Pp. 65/A-65/B. §-ban.

Érdemben a Pp. új 65/A. §-ának (1) bekezdése megismétli a Pp. 279. §-ának (4) bekezdését. A bíróság úgy is határozhat, hogy a gyermeket a házastársak távollétében hallgatja meg.

A gyermek érdekeltkénti meghallgatásának megfelelő légkörben, a gyermek számára érthető módon kell megtörténnie.

A Pp. 65/B. §-a ugyanakkor részletesen szabályozza, hogy ki és milyen módon tehet fel kérdéseket a gyermeknek, illetve, hogy a gyermek a válaszadást megtagadhatja, melyről őt előzetesen tájékoztatni kell.” (Makai K.: i. m., a 4:171. §-hoz fűzött kommentár)

4:172. § [Közvetítés a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése iránti perben]

A bíróság indokolt esetben kötelezheti a szülőket, hogy a szülői felügyelet megfelelő gyakorlása és az ehhez szükséges együttműködésük biztosítása érdekében - ideértve a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartást - közvetítői eljárást vegyenek igénybe.

„A [Ptk.] új rendelkezése, a Csjt. nem tartalmazza a kötelező mediáció elrendelésének lehetőségét.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 212. o.)

„A CSJK a házassági bontóperrel összefüggésben csak lehetőségként említi a vitás kérdések rendezése érdekében a konfliktuskezelő, vitarendező közvetítői eljárás igénybevételét, melynek célja harmadik személy (közvetítő) bevonásával mindkét fél számára elfogadható megoldás kimunkálása. A közvetítésre a felek elhatározásából és a bíróság kezdeményezésére egyaránt sor kerülhet [4:22. §].” (Makai K.: i. m., a 4:172. §-hoz fűzött kommentár)

Vissza a tartalomjegyzékhez

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.

A tananyag az ELTESCORM keretrendszerrel készült
ÁROP-2.2.16-2012-2013-0001 - Az új Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódó képzések