Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a tananyag kezdőlapjára (P)Ugrás a tananyag előző oldalára (E)Ugrás a tananyag következő oldalára (V)Fogalom megjelenítés (nem elérhető funkció)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintése (D)Keresés az oldalon (nem elérhető funkció)Súgó megtekintése (S)

PTK Negyedik könyv: Családjog / XII. cím: A szülői felügyelet /XVII. Fejezet: A szülői felügyelet tartalma

XII. cím: A szülői felügyelet

XVII. Fejezet: A szülői felügyelet tartalma

2.1. A gyermek nevének meghatározása

4:150. § [A gyermek nevének meghatározása]

(1) A gyermek - szüleinek megállapodása szerint - apjának vagy anyjának születési vagy házasságkötéssel szerzett családi nevét viseli. Ha a szülők nem kötöttek házasságot, a gyermek nem viselheti az anyja más személlyel kötött házassága folytán viselt nevét, ha azt az anya a házasságra utaló toldással viseli. A gyermek családi névként szüleinek összekapcsolt családi nevét is viselheti, akkor is, ha a szülők a házasságkötés után családi nevüket nem kapcsolták össze vagy a szülők nem kötöttek házasságot. A gyermek családi neve legfeljebb kéttagú lehet.

(2) A házasságban élő szülők valamennyi, a házasság fennállása alatt született közös gyermekének kizárólag azonos családi neve lehet, kivéve, ha a szülők a házasság fennállása alatt családi nevüket módosították. Közös házassági nevet viselő házastársak gyermeke a szülők közös házassági nevét viselheti. Ha a szülők egyike viseli házassági névként kettőjük összekapcsolt családi nevét, a gyermek - a szülők megállapodása alapján - a másik szülő házasságra utaló toldást nem tartalmazó nevét vagy a szülők összekapcsolt családi nevét viseli.

(3) Ha nincs olyan személy, akit a gyermek apjának kell tekinteni, a gyermek az anyja születési vagy házasságkötéssel szerzett családi nevét viseli, kivéve, ha az anya a férje teljes nevét vagy családi nevét a házasságra utaló toldással viseli.

(4) Az anya a gyámhatóságnál kezdeményezheti, hogy a születési anyakönyvbe kiskorú gyermeke apjaként képzelt személyt jegyezzenek be. Az anya a képzelt személy apaként való bejegyzésére irányuló eljárás során dönthet arról, hogy a gyermek a továbbiakban a képzelt apa családi nevét viseli. Erre vonatkozó nyilatkozata hiányában a gyermek az anya családi nevét viseli tovább.

(5) Ha nincs olyan személy, akit a gyermek apjának kell tekinteni, a gyermek a nagykorúvá válását követően kérheti, hogy a születési anyakönyvbe - ha arra korábban nem került sor - apjaként képzelt személyt jegyezzenek be, és kezdeményezheti a korábban bejegyezett képzelt apa nevének törlését is. Ebben az esetben arról is nyilatkozhat, hogy a továbbiakban viselni kívánja-e a képzelt apa családi nevét.

(6) A gyermek utónevét a szülők határozzák meg.

„A [Ptk.] a következő pontokon tér el a Csjt. rendelkezéseitől:

„A szülőknek a gyermek nevéről (családi nevéről és utónevéről) tehát közösen kell dönteniük, megállapodásuk hiányában pedig erről a gyámhatóság határoz, akár a szülői felügyeletet közösen gyakorló szülőkről van szó [4:151. § (1) bekezdés a) pont], akár különélő szülőkről [4:175. § (3) bekezdés].Házasságkötés hiányában erre eddig nem volt lehetőség, figyelemmel arra is, hogy az élettársak egyébként nem jogosultak családi nevük összekapcsolására. A korábbiakhoz képest az új szabály tekintettel van arra, hogy számos gyermek olyan élettársi kapcsolatból származik, ahol a szülők gyermekük családi nevének meghatározása során az összetartozásukat - a házastársakhoz hasonlóan - ilyen módon is kifejezésre kívánják juttatni.

(Makai K.: i. m., a 4:150. §-hez fűzött kommentár)

4:151. § [Gyámhatósági névmegállapítás]

(1) A gyámhatóság állapítja meg a gyermek nevét, ha

a) a szülői felügyeletet közösen gyakorló szülők a gyermek családi és utónevének meghatározásával kapcsolatos megállapodásukat a gyámhatóság felhívásától számítva harminc napon belül nem jelentik be; vagy

b) a gyermek mindkét szülője ismeretlen.

(2) A gyámhatóság állapítja meg a gyermek utónevét, ha a szülői felügyeleti jogot az a szülő gyakorolja, aki az anyakönyvvezető vagy a gyámhatóság felhívása ellenére a gyermek utónevét - a felhívás közlésétől számított harminc napon belül - nem határozza meg.

A [Ptk.] új rendelkezése szól a gyámhatósági névmegállapítás szabályairól, eddig erről kormányrendeleti szinten a Gyer. rendelkezett.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 206. o.)

Vissza a tartalomjegyzékhez

2.2. A gyermek gondozása és nevelése

4:152. § [A gyermek gondozása, lakóhelyének és tartózkodási helyének meghatározása]

(1) A szülők joga és kötelezettsége, hogy a gyermeket gondozzák, a gyermek megélhetéséhez és felnevelkedéséhez szükséges feltételeket biztosítsák.

(2) A szülők a saját háztartásukban kötelesek a gyermekük lakhatását biztosítani. A gyermek lakóhelye - ha a bíróság vagy a gyámhatóság eltérően nem rendelkezik - a szülei lakása akkor is, ha a gyermek átmenetileg máshol tartózkodik.

(3) A szülő vagy a gyámhatóság a gyermek kiadását követelheti attól, aki a gyermeket jogtalanul tartja magánál.

(4) A tizenhatodik életévét betöltött gyermek a szülők lakóhelyét vagy a szülők által kijelölt más tartózkodási helyet a gyámhatóság jóváhagyásával a szülők beleegyezése nélkül elhagyhatja, ha az az érdekeivel nem ellentétes. A szülők lakóhelyének vagy a szülők által kijelölt más tartózkodási hely elhagyása önmagában a szülői felügyeletet - a személyes gondozás és nevelés kivételével - nem érinti.

(5) A gyermek huzamos időn át - így tanulmányok folytatása, munkavállalás vagy más hasonló célból - önállóan vagy egyik szülőjével mindkét szülő egyetértésével tartózkodhat külföldön.

(6) A gyermek letelepedés céljából történő külföldre távozásához erre vonatkozó szülői engedély szükséges.

„A [Ptk.] a következő pontokon tér el a Csjt. rendelkezéseitől:

„A gyermek kiadása iránti eljárás a törvényes lakóhely biztosítása érdekében

A jelenlegi jogszabályi "környezet" egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy nem gyermekelhelyezésről van szó, hanem a kiskorú lakó-, illetve tartózkodási helyének erőszakos, a szülői felügyeletet gyakorló szülő egyetértését, beleegyezését mellőző, jogellenes megváltoztatásáról, illetve annak akadályozásáról, hogy a gyermek a szülői felügyeleti jogokat gyakorló szülő otthonába, lakóhelyére kerülhessen.

Ez a rendelkezés - tágabb értelemben - összhangban áll a gyermekek jogellenes elvitelével (is) foglalkozó, a Tanács 2003. november 27-i 2201/2003/EK rendeletében (Brüsszel-II. A. Rendelet) foglaltakkal, illetve az 1986. évi 13. törvényerejű rendelettel kihirdetett 1980. október 25-én kelt, a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári vonatkozásairól szóló egyezménnyel (Hágai Egyezmény). Ezen nemzetközi dokumentumok a gyermek szokásos tartózkodási helyéről más államba történő jogellenes elvitelhez fűznek szankciót, visszaviteli kötelezettséget, mely a CSJK szóhasználatát tekintve elsődlegesen a gyermeknek a szülői felügyeletet gyakorló szülővel közös lakóhelyét, illetve a vele együttes huzamos tartózkodási helyét jelenti.

A gyermek külföldi utazása, tartózkodása

A gyakorlatban vitatott volt, hogy a rövid tartamú, a gyermekkel közös külföldre utazás, külföldi nyaralás joga, lehetősége megilleti-e a különélő, kapcsolattartásra feljogosított szülőt, a gondozó szülő vagy a gyámhatóság jóváhagyása nélkül vagy sem. Ezt a kérdést rendezi a 4:180. § (2) bekezdése, mely szerint a kapcsolattartás joga - a kapcsolattartásra meghatározott időtartam alatt - kiterjed arra is, hogy a szülő a gyermeket ebben az időszakban külföldre vigye, feltéve, hogy a bíróság vagy a gyámhatóság a gyermek érdekében eltérően nem rendelkezik.

Az (5) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a gyermek huzamos idejű - tanulmányok folytatása érdekében, munkavállalás vagy más hasonló célból történő - külföldi tartózkodása, akár önállóan, akár valamelyik szülővel együttesen kerülne is erre sor, csak mindkét szülő egyetértésével lehetséges, a gyermek huzamos külföldön tartózkodásának tehát ez a feltétele.

Az (5) bekezdés ezért a külföldön tartózkodás céljához kötötten (pl.: a gyermek egy iskolaévet angol nyelvterületen kíván végezni) írja elő a különélő szülő hozzájárulásának szükségességét, mely mindig belátható időtartam, ami lehet hat hónap, de akár két év is, és a külön élő szülő által is megismerhető, ellenőrizhető tartózkodási helyet jelent. A lényeg, hogy átmeneti jellegű külföldön tartózkodásról legyen szó, a gyermek lakóhelye (a nemzetközi egyezmények nyelvén: szokásos tartózkodási helye) változatlanul Magyarország maradjon.

Noha az (5) bekezdés kifejezetten a gyermek külföldön való huzamos időtartamú tartózkodásához írja elő mindkét szülő egyetértését, közös döntését, a 4:175. § (2) bekezdése a gyermek sorsát érintő lényeges kérdések között nevesíti azt is, amikor a gyermek a szülőjével azonos lakóhelyen kívüli (magyarországi) tartózkodási helyéről kell dönteni. Akár erről az esetről van szó, akár a gondozó szülővel közös vagy önálló huzamos külföldi tartózkodásáról, egyaránt a szülők közös döntése szükséges. Ennek hiányában pedig, vita esetén a gyámhatóság dönt a 4:166. § alapján.

Letelepedési célú külföldre távozás

A fentiektől különböző eset, tényállás, amikor a gyermek letelepedés céljából való külföldre távozásáról, tehát "végleges" külföldre költözésről van szó, pl. a gyermeket gondozó szülő újabb házasságot köt egy másik államban élő személlyel és "családegyesítés" céljából a gyermekkel együtt hozzá kíván költözni.

Ebben az esetben a másik szülőnek nem egyszerűen a gyermek huzamos külföldön tartózkodásához, hanem kifejezetten a külföldön történő letelepedéshez kell hozzájárulnia. Ezen információ visszatartása, a vonatkozó törvényi rendelkezés kijátszása a gyermek jogellenes elvitelének megállapítását és visszavitelének elrendelését vonhatja maga után a Brüsszel-II. A. Rendelet, illetve Hágai Egyezmény rendelkezéseinek megfelelően. A szülők megállapodása, a külön élő szülő külföldi letelepedéshez adott engedélye esetén ugyanakkor már nincsen szükség a gyámhatóság jóváhagyására.” (Makai K.: i. m., a 4:152. §-hoz fűzött kommentár)

4:153. § [A gyermek nevelésének és életpályájának megválasztása]

(1) A szülők jogosultak a gyermek nevelésének módját megválasztani.

(2) A gyermek képességei figyelembevételével a szülők és a gyermek közösen döntik el, hogy a gyermek milyen életpályára készüljön.

(3) Az életpálya kijelölésével és ezzel összefüggésben a gyermek taníttatásával, iskolájának megválasztásával kapcsolatban a szülő és a gyermek között felmerülő vitában a gyámhatóság dönt.

„A gyermek nevelésének és életpályája megválasztásának szabályozása tartalmilag azonos a két törvénykönyvben.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 207. o.)

„A 4:166. § ezért rögzíti, hogy a gyermek nevelésével összefüggő lelkiismereti és vallásszabadság körébe tartozó kérdésekről a gyámhatóság még a szülők közötti vita esetén sem dönthet. A szülők világnézeti, az általuk gyakorolt vallás tanai, hitelvei nem tartoznak a szülői felügyelete gyakorlására (a gyermekelhelyezésre) vonatkozó perre sem, azok a jogvita elbírálása során nem vonhatók a bírói mérlegelés körébe [BH 2001.10.479.].

Az életpálya kijelölése, meghatározása a nevelésen belüli szűkebb, konkrétabb kategória. Azt, hogy a gyermek milyen életpályára lépjen és ennek érdekében a taníttatása hol, hogyan folyjék, milyen típusú iskolában, a szülők (akár együtt, akár külön élnek) és a gyermek közösen határozzák meg, vitájuk esetén pedig a gyámhatóság dönt.” (Makai K.: i. m., a 4:153. §-hoz fűzött kommentár)

4:154. § [A gyermekekkel tényleges családi kapcsolatban álló személy részvétele a gyermek gondozásában és nevelésében]

A gyermek gondozása, nevelése során egyes jogok és kötelezettségek gyakorlásában - a felügyeletet gyakorló szülő hozzájárulásával - részt vehet az a személy, akinek saját vagy a szülővel közös háztartásában a gyermek huzamos időn át nevelkedik.

„A [Ptk.] új rendelkezése, a Csjt. nem tartalmazza, hogy a gyermekkel tényleges családi kapcsolatban álló személy miként vehet részt a gyermek gondozásában és nevelésében.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 207. o.)

„A gyermekkel tényleges családi kapcsolatban álló személy tipikusan a szülői felügyeletet gyakorló szülő újabb házastársa, illetve élettársa, aki többnyire szívesen vállal szerepet, nyújt segítséget a gyermek gondozásában, nevelésben. A CSJK ezért kifejezetten lehetővé teszi, hogy ezt a jövőben - a szülő felügyeletet gyakorló szülő hozzájárulásával - törvény által is elismerten tehesse meg, tehát a gyermek nevelésével, gondozásával kapcsolatos egyes jogokat és kötelezettséget a szülői felügyeletet gyakorló szülő jogán, de önállóan elláthasson.

A CSJK az érintett személy gondozásban, nevelésben való részvételével kapcsolatban írásbeli megállapodást, gyámhatósági jóváhagyást nem ír elő. A szabályozás célja, hogy a közreműködés a szülő és a gyermekkel ténylegesen családi kapcsolatban álló személy belső viszonyában, akár informálisan kerüljön kialakításra. A feladatok részleges megosztása a gondozó szülő felügyeleti jogát nem érinti, ugyanakkor a külön élő szülő nem teheti vitássá, nem "vétózhatja meg" a tényleges családi kapcsolatban álló személy közreműködését, feltéve, hogy az a gyermek fejlődését nem veszélyezteti.” (Makai K.: i. m., a 4:154. §-hoz fűzött kommentár)

Vissza a tartalomjegyzékhez

2.3. A gyermek vagyonának kezelése

4:155. § [A gyermek vagyonának kezelői]

(1) A szülői felügyeletet gyakorló szülők joga és kötelezettsége, hogy gyermekük minden olyan vagyonát kezeljék, amely e törvény szerint nincs kivéve a kezelésük alól.

(2) Ha a gyermek azzal a kikötéssel kapott vagyont, hogy azt szülei nem kezelhetik, a gyámhatóság - a vagyont juttató személy javaslatának figyelembevételével - a vagyon kezelésére gyámot rendel ki (a továbbiakban: vagyonkezelő gyám). Ha a vagyont juttató harmadik személy a vagyon kezeléséből az egyik szülőt kizárta, a vagyont a vagyonkezelésre egyébként jogosult másik szülő kezeli.

„A [Ptk.] a következő pontokon tér el a Csjt. rendelkezéseitől:

egyébként jogosult másik szülő kezeli.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 207. o.)

„A szülői vagyonkezelés alól kivett vagyon kezelése

Az (1) bekezdés - a korábbi szabályozással egyezően - a szülői felügyeletet gyakorló szülő jogaként és egyben kötelezettségeként nevesíti a gyermek vagyonának teljes körű kezelését, kivéve azt a vagyont (vagyonrészt), amit a törvény kifejezetten kivesz a kezelése alól.

Ez utóbb körbe tartozik a (2) bekezdés szerint az a vagyon, amit a gyermek azzal a kikötéssel kapott, hogy azt a szülei nem kezelhetik, de az a vagyon is, amivel a gyermek a Ptk. értelmében maga rendelkezik. Ilyen a 2:12. § (2) bekezdés c) pontja értelmében a korlátozottan cselekvőképes kiskorú munkával szerzett jövedelme, melynek erejéig akár kötelezettséget is vállalhat. A munkával szerzett jövedelmen nem csupán a munkabér, hanem az egyéb, bérjellegű juttatás is értendő. Törvényi kivételt jelent továbbá a szülői vagyonkezelés alól az a vagyon, amelyet a szülő a gyámhatóságnak - az erre kötelező határozat alapján - átadott [4:159. § a) pont].

Ha a gyermek azzal a kikötéssel kapott vagyont, hogy azt a szülei nem kezelhetik, ez természetesen nem jelenti azt, hogy ez a vagyon felügyelet nélkül marad. A (2) bekezdés - részben a Gyer. szabályait beemelve - ezért kimondja, hogy ilyen esetben a gyámhatóság - a vagyont juttató személy javaslatát figyelembe véve - a vagyon kezelésére ún. vagyonkezelő gyámot rendel. Erre értelemszerűen nincsen szükség, ha a vagyont juttató személy a vagyonkezelésből csak az egyik szülőt zárta ki.” (Makai K.: i. m., a 4:155. §-hoz fűzött kommentár)

4:156. § [A szülő egyedüli vagyonkezelői joga]

(1) A szülői felügyeletet közösen gyakorló szülők kölcsönösen vagy külön-külön meghatalmazást adhatnak egymásnak arra vonatkozóan, hogy a gyermek vagyonát az egyik szülő a másik helyett kezelje. A meghatalmazás akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták.

(2) A gyermek nevében eljáró szülőt a kisebb jelentőségű vagyonjogi szerződések megkötésénél jóhiszemű harmadik személyek olyannak tekinthetik, mint aki a másik szülő meghatalmazottjaként is eljár.

(3) Ha azt a gyermek érdekei indokolják, a gyámhatóság a szülői felügyeletet közösen gyakorló szülők közül kijelölheti azt a szülőt, aki a gyermek vagyonának kezelője.

„A szülő egyedüli vagyonkezelői jogára vonatkozó szabályozás tartalmilag azonos a két törvénykönyvben.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 208. o.)

4:157. § [A gyermek vagyonának és jövedelmének felhasználása]

(1) A szülők a gyermek vagyonából eredő jövedelemnek azt a részét, amely a vagyon terheinek kifizetése után fennmarad, a gyermek indokolt szükségleteire kötelesek fordítani.

(2) A szülők a gyermek eltartásának fedezése céljából a gyermek vagyonának állagát e törvénynek a gyermek tartására vonatkozó rendelkezései szerint vehetik igénybe.

(3) Ha a gyermek szülője háztartásában nevelkedik és keresménnyel rendelkezik, a szülő igényelheti, hogy a háztartás költségeihez megfelelő mértékben járuljon hozzá.

„A [Ptk.] a következő pontokon tér el a Csjt. rendelkezéseitől:

„A 4:157. § lényegében a Csjt. szabályozásának megfelelően [Csjt. 83. § (1) bekezdés, 85. §], kisebb pontosításokkal fenntartja azt a rendelkezést, hogy a gyermek nettó jövedelmét, tehát azt a vagyontömeget, amely a vagyon terheinek kifizetése után fennmarad, a gyermek indokolt szükségleteire kell fordítani.

Noha a kiskorú gyermek tartásra való rászorultságát a 4:214. § értelmében vélelmezni kell és eltartásáról elsődlegesen a szülei kötelesek gondoskodni, ez a szabály a 4:215. § (1) bekezdése szerint nem irányadó, ha a gyermek indokolt szükségletét munkával szerzett keresménye vagy jövedelme fedezi. Ezzel állnak összhangban az (1) bekezdésben kifejtettek.

Lehetséges azonban olyan eset is, amikor a vagyon jövedelme a gyermek indokolt szükségleteinek fedezésére, eltartására nem elegendő, és a szülők a saját szükséges tartásuk korlátozásával sem képesek a kiskorú gyermekük tartását biztosítani. Ezért a (2) bekezdés a 4:215. § (2) bekezdésével összhangban kimondja, hogy a szülők a gyermek eltartásának fedezése céljából a gyermek vagyonának állagát a Ptk.-nak a gyermek tartásra vonatkozó rendelkezéseivel összhangban, az ott rögzítetteknek megfelelően igénybe vehetik.” (Makai K.: i. m., a 4:157. §-hez fűzött kommentár)

4:158. § [A szülő felelőssége a vagyonkezelésért]

(1) A szülők gyermekük vagyonát biztosítékadás és számadás kötelezettsége nélkül kezelik.

(2) A szülők gyermekük vagyonának kezelése során a rendes vagyonkezelés szabályai szerint, ugyanazzal a gondossággal kötelesek eljárni, mint saját ügyeikben. Ha e kötelezettségüket szándékosan vagy súlyos gondatlanságból megszegik, az ezzel okozott kárt a szerződésen kívül okozott károk megtérítéséért való felelősség szabályai szerint kötelesek megtéríteni.

„A [Ptk.] a következő pontokon tér el a Csjt. rendelkezéseitől:

„A Csjt.-ben foglaltakhoz képest változatlan rendelkezés, hogy a szülők a gyermek vagyonát főszabályként biztosítékadás és számadás kötelezettsége nélkül kezelik, a rendes vagyonkezelés szabályai szerint. Ha ezen kötelezettségüket szándékosan vagy súlyos gondatlanságból megszegik, a Ptk. Hatodik Könyvének, Negyedik Részében szabályozott, a szerződésen kívül okozott károk megtérítésére való felelősség szabályai szerint kötelezhetők az ezzel okozott kár megtérítésére.

A vagyonkezelői kötelezettség súlyos megsértése azt is maga után vonhatja, hogy a gyámhatóság a szülőt a 4:159. § b) pontja alapján biztosíték adására kötelezi, illetve vele szemben a 4:159. § e) pontjában szabályozott, a vagyonkezelői jog korlátozását jelentő intézkedést hoz.” (Makai K.: i. m., a 4:158. §-hoz fűzött kommentár)

4:159. § [A szülők vagyonkezelői jogának korlátozása]

Ha a szülői felügyeletet gyakorló szülők gyermekük vagyonának kezelése tekintetében kötelességüket a gyermek érdekeit súlyosan sértő módon nem teljesítik, a gyámhatóság indokolt esetben

a) elrendelheti a gyermek pénzének és értéktárgyainak a gyámhatóság részére történő átadását, ha azokat a rendes vagyonkezelés szabályai szerint készen tartani nem kell;

b) a szülőket biztosítékadásra kötelezheti;

c) a vagyonkezelést rendszeres felügyelete alá vonhatja;

d) kötelezheti a szülőket, hogy a vagyonkezelésről úgy adjanak számot, mint a gyám; illetve

e) a szülőktől a vagyonkezelés és a vagyoni ügyekben való képviselet jogát egyes vagyoni ügyekre vagy az ügyek meghatározott csoportjára nézve korlátozhatja vagy megvonhatja.

„A [Ptk.] a következő pontokon tér el a Csjt. rendelkezéseitől:

„Hangsúlyozást érdemel, hogy a 4:159. §-ban felsorolt intézkedések megtételére "preventív jelleggel" nem kerülhet sor, csak ha a szülő erre okot szolgáltatott.

Erre figyelemmel a Csjt.-ben, illetve a Gyer.-ben foglaltakkal szemben pl. megszűnt a szülőnek az az általános jellegű kötelezettsége, hogy a gyermek pénzét és értéktárgyait "beszolgáltassa" a gyámhatósághoz. A vagyontárgyak átadására csak szankciós jelleggel, akkor kerülhet sor, ha a szülők gyermekük vagyonának kezelése során kötelezettségüket a gyermek érdekeit súlyosan sértő módon nem teljesítik." (Makai K.: i. m., 4:159. §-hoz fűzött kommentár)

4:160. § [A gyermek vagyonának kiadása]

Ha a szülők vagyonkezelői joga megszűnik, kötelesek gyermekük vagyonát kiadni a nagykorú gyermeknek vagy annak, akinek kezelése alá a vagyon kerül.

„A gyermek vagyonának kiadása tekintetében a szabályozás tartalmilag azonos a két törvénykönyvben.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 209. o.)

Vissza a tartalomjegyzékhez

2.4. A gyermek törvényes képviselete

4:161. § [A gyermek törvényes képviselete]

(1) A szülői felügyeletet gyakorló szülők joga és kötelezettsége, hogy gyermeküket személyi és vagyoni ügyeiben képviseljék.

(2) A vagyonkezelői joggal nem rendelkező szülő a gyermek vagyoni ügyeiben törvényes képviselőként nem járhat el.

„A gyermek törvényes képviseletének szabályozása tartalmilag azonos a két törvénykönyvben.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 209. o.)

4:162. § [A szülői törvényes képviselet kizártsága a jognyilatkozat személyessége miatt]

A szülő képviseleti joga nem terjed ki a gyermeknek azokra a jognyilatkozataira, amelyeket jogszabály szerint kizárólag személyesen lehet megtenni.

„A [Ptk.] új rendelkezése, a Csjt. nem tartalmazza, hogy a szülő képviseleti joga nem terjed ki a gyermeknek azokra a jognyilatkozataira, amelyeket jogszabály szerint kizárólag személyesen lehet megtenni.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 209. o.)

„A szülő törvényes képviseleti joga nem abszolút. Bizonyos esetekben tehát a jogszabály a már korlátozottan cselekvőképes kiskorú saját nyilatkozatát kívánja meg. Ilyen ún. legszemélyesebb nyilatkozat pl. a 16. életévét betöltött gyermeknek a házasságkötésével kapcsolatos nyilatkozata, vagy a 14. életévét betöltött gyermek hozzájárulása az örökbefogadásához, a rá vonatkozó apai elismeréshez [4:101. § (5) bekezdés, 4:120. § (2) bekezdés], vagy az a lehetőség, hogy önállóan tehet közvégrendeletet [7:14. § (4) bekezdés].

Speciális rendelkezést tartalmaz az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 16-23. §-a a gyermek egészségügyi kezelésével összefüggő döntések meghozatalával kapcsolatban. A cselekvőképtelen kiskorú gyermek vonatkozásában a kezeléshez, a szükséges orvosi beavatkozásokhoz történő hozzájárulást a szülői felügyeletet, törvényes képviseletet ellátó szülők gyakorolják. A szülő nyilatkozata nem érintheti hátrányosan a kiskorú beteg egészségi állapotát. Ha a szülő a gyermek életfenntartó, életmentő kezelését visszautasítja, az egészségügyi intézménynek bírósághoz kell fordulnia a beleegyezés bíróság által történő pótlása iránt. Amennyiben a gyermek már korlátozottan cselekvőképes, egészségügyi jognyilatkozatot maga is tehet a szülő (törvényes képviselő) beleegyezésével. Amennyiben pedig a kiskorú gyermek a 16. életévét már betöltötte, az egészségügyről szóló törvény értelmében megnevezhet olyan cselekvőképes személyt, aki helyette az egészségügyi beavatkozással, gyógykezelésével kapcsolatban a beleegyezés, illetve a kezelés visszautasításának jogát gyakorolja. Ez a személy természetesen más is lehet, mint a törvényes képviseletét ellátó szülő.” (Makai K.: i. m., a 4:162. §-hoz fűzött kommentár)

4:163. § [A szülői törvényes képviselet kizártsága érdekellentét miatt]

(1) A szülő - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - nem képviselheti a gyermekét olyan ügyben, amelyben ő maga, házastársa, élettársa, egyenesági rokona vagy az ő törvényes képviselete alatt álló más személy a gyermekkel szemben ellenérdekű fél.

(2) Ha a gyermek ügyében a törvényes képviseletet gyakorló szülő törvény vagy a gyámhatóság rendelkezése, érdekellentét vagy más tényleges akadály miatt nem járhat el, a gyámhatóság a gyermeknek eseti gyámot rendel.

(3) Eseti gyám kirendelését bármely érdekelt, bármely hatóság kérheti, és annak hivatalból is helye van. A szülő eseti gyám kirendelése céljából köteles a gyámhatóságnak késedelem nélkül bejelenteni, ha a (2) bekezdésben megjelölt okból az ügyben nem járhat el.

(4) Az eseti gyám az ügyben olyan jogkörrel jár el, mint a gyám.

„A [Ptk.] a következő pontokon tér el a Csjt. rendelkezéseitől:

„Már a Csjt. 87. §-ának (1) bekezdése is korlátozta a szülő képviseleti jogát olyan ügyben, amelyben ő maga vagy házastársa, egyenes ági rokona, avagy az ő törvényes képviselete alatt álló más személy a gyermekkel szemben ellenérdekű félként szerepel.

A CSJK ezt a felsorolást bővítette, kiegészítette azzal, hogy a szülő élettársának ellentétes érdekeltsége esetén is kizárja, hogy a szülő az adott ügyben a gyermekét képviselhesse.

A CSJK ugyanakkor a Csjt. korábbi rendelkezéseivel szemben főszabályként már nem zárja el a szülőt attól, hogy a gyermek családi jogállásának megállapításával kapcsolatban mint törvényes képviselő jognyilatkozatot tehessen. Erre csak kifejezett érdekellentét esetében kerülhet sor [4:101. § (5) bekezdés]. A szülő már a származás megállapítása iránti perben is eljárhat gyermeke törvényes képviselőjeként [4:105. § (4) bekezdés, 4:110. § (4) bekezdés].

Ha a szülő az adott ügyben törvényes képviselőként nem járhat el, akár érdekellentét, akár más, tényleges akadály miatt, a gyámhatóság a gyermeknek eseti gyámot (korábban: eseti gondnokot) rendel. Az eseti gyám kirendelésére vonatkozó eljárás rendjét korábban a Ptké. I. 43. § (1)-(2) bekezdése szabályozta. Ez került át - lényegében azonos tartalommal - a (3)-(4) bekezdésbe.

A gyermek és a szülő közötti érdekellentét számos esetben felmerülhet, pl. adásvételi szerződés kötése során, amikor a kiskorú eladó törvényes képviselőjeként nem járhat el a szülő, ha a vevő az édesapja, tehát a kiskorú gyermek nagyapja. Ezekben az ügyekben ugyanis a szülő gyakran elfogult (vagy ellenérdekű fél), ezért esetenként nem lenne képes, vagy nem akarna a gyermek érdekére figyelemmel eljárni, őt megfelelően képviselni. Amennyiben ilyen esetben a szülő nem maga fordul eseti gyám kirendelése céljából a gyámhatósághoz, az eljáró hatóságnak, bíróságnak kell körültekintően, szükség esetén az eljárás bármely szakában vizsgálnia, hogy nem áll-e fenn olyan érdekellentét, amely kizárja a szülő képviseleti jogát az adott esetben [BH 1983.2.405.].

A gazdasági társaság működése során a kiskorú tagsági jogait törvényes képviselője útján gyakorolhatja. Problémát jelenthet az az eset, amikor a vállalkozásnak nemcsak a gyermek, hanem szülei is tagjai. Kérdés, hogy ilyen esetben elláthatja-e a szülő a gyermeke képviseletét, nincs e szükségszerű érdekellentét közöttük. A Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésében [Gfv.X.30.406.1994.3.] ebben a kérdésben nem foglalt egyértelműen állást, csupán azt mondta ki, hogy az esetleges érdekellentét eseti gondnok kirendelésével elhárítható, de hogy az érdekellentét "reális veszélye fennáll-e vagy sem […] a gyámhatóság döntési körébe tartozó kérdés". A Legfelsőbb Bíróság egy másik határozata pedig kimondta, hogy már a cégbejegyzés folyamatában vizsgálni kell, hogy nincs-e esetlegesen érdekellentét a szülők és a kiskorú gyermek között, tehát képviselhette-e a szülő mint egyik tag a gyermekét mint másik tagot a társasági szerződés megkötésekor. Ennek tisztázása nélkül a cégbejegyzési kérelem nem teljesíthető [BH 1998.9.438.]. A CSJK szemléletváltásának köszönhetően a jövőben főszabályként abból kell kiindulni, hogy a szülő a gyermeke érdekeinek elsődlegessége mentén látja el a törvényes képviselői feladatát. Ugyanakkor amennyiben a szülők is tagjai a társaságnak és közöttük érdekellentét áll fenn, értelemszerűen változatlanul irányadó döntés, hogy a gazdasági társaság taggyűlésén a kiskorú gyermek képviseletét ilyen esetben nem gyakorolhatja az egyik szülő. Ellenkező esetben ugyanis pl. a gyermek szavazatával visszahívhatná a másik szülőt az ügyvezetői tisztségből [EBH 2001.452.].” (Makai K.: i. m., 4:163. §-hoz fűzött kommentár)

Vissza a tartalomjegyzékhez

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.

A tananyag az ELTESCORM keretrendszerrel készült
ÁROP-2.2.16-2012-2013-0001 - Az új Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódó képzések