Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a tananyag kezdőlapjára (P)Ugrás a tananyag előző oldalára (E)Ugrás a tananyag következő oldalára (V)Fogalom megjelenítés (nem elérhető funkció)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintése (D)Keresés az oldalon (nem elérhető funkció)Súgó megtekintése (S)

PTK Harmadik könyv: A jogi személyek általános kérdései / ELSŐ RÉSZ: A JOGI SZEMÉLY ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI – I. CÍM: Általános rendelkezések /2. A jogi személy jogalanyisága, jogképessége

I. CÍM: Általános rendelkezések

2. A jogi személy jogalanyisága, jogképessége

2.1.A régi Ptk.

Amint már a bevezetőben rámutattunk, a régi Ptk. jogi személyekre vonatkozó szabályai napjainkra vázlatosak, töredékesek lettek. A jogi személy létrejöttének, megszűnésének csak a legáltalánosabb szabályait állapítja meg a 29. §. A részletes szabályokat az egyes jogi személyekre vonatkozó külön szabályok tartalmazzák. Érdekesség, hogy már az 1928-as Magánjogi törvénykönyv törvényjavaslata is részletesebben foglalkozott a jogi személyekkel általában, mint a régi Ptk. A szabályozás jellege azzal magyarázható, hogy az évtizedekkel korábbi „szocialista jog” a civil szféra spontán kezdeményezéseinek formát adó alapítványrendelési és valós egyesülési szabadságot nem ismerte, valamint az államot kiemelte a jogi személyek sorából, privilegizált helyzetet teremtve a részére. A jogi személy tekintetében ismeretlen volt a jogi személy létesítésének alapvető szabadsága, amely a Ptk. alapelvét jelenti, a magánautonómia szélesebb körű megvalósítását teszi lehetővé.

A régi Ptk. hiányosságaira tekintettel a Ptk. kidolgozása során konszenzus alakult ki abban a kérdésben, hogy a jogi személyekre vonatkozó általános szabályokat bővíteni szükséges. A régi Ptk-hoz képest az új szabályozás egységes koncepciót jelenít meg és a jogi személy keletkezését, megszűnését, szerveit és működését is érintő szabályozást ad.

Vissza a tartalomjegyzékhez

2.2.Az új szabályozás tartalma

2.2.1.A jogképesség szabálya.

A szabályozás törvény erejével kimondja a jogi személy jogképességét, és ezt a jogképességét az ember jogképességével egyezőnek deklarálja. A jogi személy jogképessége lényegében és elvileg korlátlan azzal a kivétellel, hogy az emberi léthez kapcsolódó jogokkal – például végrendelkezés, házasságkötés, eljegyzés – a jogi személy nem rendelkezik, továbbá törvény mondhat ki további tilalmakat, például alapítvány nem hozhat létre alapítványt (lásd 3:379. § (3) bek. 2. fordulata). A Ptk. abszolút jogképességet biztosít tehát a jogi személyeknek, hasonlóan a régi Ptk. 1977. évi módosítását követően kialakult hatályos szabályokhoz, és ezt a jogképességet absztrakt módon nem is korlátozza. A korábban vitatott kérdésekre a Ptk. válaszokat ad, például a haszonélvezeti joggal kapcsolatosan a jogi személy jogszerzési képességét elismeri, de egyben korlátozza is (5:147. § (5) bekezdés). A jogképesség és szerzőképesség fogalmakat a törvény nem különbözteti meg, ez a magánjog tudományára marad. Az ember tulajdonságain kialakult jogképességből ered az a szabály, amely külön kimondja, hogy a személyiségi jogok a jogi személyekre is alkalmazandók, kivéve mindazokat, amelyek az ember antropológiai sajátosságaihoz tapadnak, mint például képmáshoz való jog [2:43. § g) alpont].

2.2.2.A jogi személy típusok numerus claususa

A Ptk. kimondja a jogi személy típusok törvényi meghatározását, azaz jogi személy típust csak a jogalkotó létesíthet, a jogalanyok nem hozhatnak létre jogszabályban nem szabályozott új típust. Ez a magánjogi autonómia korlátját is jelenti, amely korlátot a Ptk. majdan elemzendő 3:4. §-a kapcsán még említeni fogunk. Egyes jogi személy típusok keveredése addig a mértékig megengedett, amíg a törvényi típus jellegzetességeit az adott jogi személy megtartja (például egyesületi és alapítványi szabályok keveredése esetén).

A Ptk. a típuskényszer mellett a korábbi rendelkezésekhez képest megengedőbb, hiszen a szabályozásban a diszpozitivítás a korábbi szabályozáshoz és a korábbi doktrínához képest sokkal nagyobb jelentőséget kap,a Ptk. új szabálya akként rendelkezik, hogy az alapítók vagy tagok, akik a jogi személy létesítéséről szabadon dönthetnek, a jogi személy belső működésének szabályait is szabadon állapíthatják meg, s ennek keretében a jogszabályi rendelkezésektől is eltérhetnek. A jogi normáktól való eltérés lehetősége azonban nem lehet korlátlan, a korlátokat a Ptk. 3: 4. § (3) bekezdése állítja fel.

A jogi személy alapításának és működésének az abszolút korlátját jelenti, hogy csak törvény által nem tiltott tevékenységre létesíthető jogi személy, továbbá célja nem lehet törvénybe ütköző. A jogalkotó ezzel a normával a jogi személy létesítő okiratában meghatározott tevékenység korlátait teremti meg és szankcionálja a korlátok megsértését, az ebbe a tilalomba ütköző létesítő okirati rendelkezés semmissé nyilvánításával.. A létesítő okirat ezen része semmisségének megállapítását a jogi személyre vonatkozó speciális anyagi jogi szabályok alapján, az eljárási szabályok és a perbeli legitimáció szabályai által meghatározott személyek kérhetik az illetékes bíróságtól, a hitelezői jogállás önmagában például ehhez nem elegendő.

Vissza a tartalomjegyzékhez

2.3.A jogi személy mint szervezet

A Ptk. szerint a jogi személy szervezetisége az, ami révén a Ptk.-ban szabályozott és a Ptk.-n kívüli alakzatok a jogi személyiséget elnyerik. A Ptk. 3:1. § (5) bekezdése az önálló nevet, székhelyet, alapítóktól elkülönített saját vagyont, valamint az ügyvezetést és képviseletet ellátó szervet nevezi meg olyan paramétereknek, amelyek adják és megjelenítik a jogi személy minimum elemeit. Természetesen lehetnek olyan jogi személyek, amelyek nem felelnek meg ezen kritériumoknak, a jogalkotó mégis jogi személynek minősíti az adott szervezetet, de ha adott esetben a bírónak kell arról döntenie, hogy az adott eljárásban érintett szervezetet jogi személynek vagy kvázi-jogi személynek tekintse, akkor ez a norma segíthet a kérdés eldöntésében.

2.3.1.Név

A jogi személy neve fontos a jogalanyi önállósághoz, az önálló identitáshoz és annak külső – harmadik személyekkel kapcsolatos - megjelenítéséhez, továbbá a jogi személy neve kereskedelmi névvé alakulva, akár önálló értékké is válhat. Lásd továbbiakat lenti 3:6. §-nál, úgy is mint a névszabatosság, névkizárólagosság és névvalódiság követelményét és szabályát.

2.3.2.Székhely

A jogi személy esetében a székhely létesítése és megadása elengedhetetlen, mivel a székhely azt a fizikai helyet jelöli, ahol a jogi személlyel kapcsolatba lehet kerülni. A jogi személyek fizikailag nem megjelenő jelenségek, ezért a forgalomban való részvételükhöz – „elérhetőségükhöz” - jogi fikciót kell felállítani, így válik a jogi személy elérhetővé a forgalomban résztvevők számára.

Ehhez kapcsolódva jegyezzük meg, hogy felmerült a jogalkalmazók részéről az a gyakorlati igény, hogy a jogi személyek elérhetőségét biztosító fikció további erősítésével - az eljárások egyszerűsítése, gazdaságosabbá tétele és gyorsítása, valamint a jogi személyek felelősségének növelése érdekében – a székhelyre történő kézbesítés igazolt volta esetén a jogalkotó vélelmet állíthatna fel, amely szerint a jogi személy a kézbesített küldemény tartalmát megismerte, függetlenül a kézbesítés eredménytelenségének indokától. A vélelem megdöntésére csak az önhiba egyértelmű hiánya esetén kerülhetne sor. Ilyen vélelem azonban nem került be a törvénybe. Külön törvényi szabályozás egyes jogi személyek esetében, illetve cégeknek minősülő jogalanyok esetében a székhelyre speciális szabályokat tartalmaz (lásd 2006. évi V. törvény 7. § (1) bekezdése – idézni.)

2.3.3.Jogi személy vagyona

A tagoktól, alapítóktól elkülönült vagyon a jogi személy további elengedhetetlen eleme, mivel a jogi személy célja valamely tevékenységnek egy elkülönített szervezetben történő kifejtése, amely tevékenység végzése mögött – végső soron - mindig konkrét természetes személyek állnak, viszont a szervezet jogilag elkülönül a tevékenység tényleges kifejtőitől, legalábbis annak vagyoni jogosultjaitól. Mindez a vagyoni-szervezeti elkülönülés annak érdekében történik, hogy a tevékenység kockázata erre az elkülönített szervezetre és annak vagyonára legyen korlátozva, óvva a tag vagy tulajdonos saját és családi vagyonát az üzleti vagy egyéb tevékenység kockázatától. Jóllehet kivételek azért ismertek - egyesület esetében a vagyon nem alapvető eleme sem a létesítésnek, sem a működésnek - de valamennyi jogi személynek mint a forgalom önálló jogalanyának kell hogy legyen vagyona, amely a vállalt kötelezettségek fedezetéül szolgál és amely a tevékenységének vagyoni alapját adja. A kifejezetten személyegyesítő jogi személyek esetén is szükséges, hogy az önállóan kötelezettségeket vállaló jogi személy jogalanynak legyen a kötelezettségek teljesítését biztosító saját vagyona.

2.3.4. Ügyvezetés

A jogi személy működését, működtetését az ügyvezetése biztosítja, ezért a jogi személynek legalább egy minimális szervezettel kell rendelkeznie, amely szervezetben a tagtól elkülönített, konkrét jogi személyt illető ügyvezetői posztot kell létesíteni, amely lehetővé teszi a jogi személy működését, működtetését, forgalomban történő fellépését. Ez a szerv valamennyi jogi személy esetében elengedhetetlen. Az alapítók, vagy a tagok mellett tehát kell lennie egy olyan szervezetnek, amely a jogi személy ügyvezetését megjeleníti. Az ügyvezetés elsődlegesen a jogi személy működtetését – belső irányítását, vezetését – végzi, de ez az a szerv, amely a jogi személy külső viszonyokban való fellépésénél képviseli a jogi személyt. Mivel a jogi személy önmagában nem cselekvőképes, kell lennie olyan embernek, aki a jogi személyt érintő jognyilatkozatokat megteheti, illetve akinek a magatartása a jogi személy cselekményének tudható be.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.

A tananyag az ELTESCORM keretrendszerrel készült
ÁROP-2.2.16-2012-2013-0001 - Az új Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódó képzések