Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a tananyag kezdőlapjára (P)Ugrás a tananyag előző oldalára (E)Ugrás a tananyag következő oldalára (V)Fogalom megjelenítés (nem elérhető funkció)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintése (D)Keresés az oldalon (nem elérhető funkció)Súgó megtekintése (S)

PTK Második könyv, Harmadik rész: Személyiségi jogok / XII. cím: A személyiségi jogok megsértésének szankciói /2. Sérelemdíj:

XII. cím: A személyiségi jogok megsértésének szankciói

2. Sérelemdíj:

2.1. A sérelemdíj jogalapja:

2:52. § [Sérelemdíj]

(1) Akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért.

(2) A sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire - különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára - a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges.

Az új Ptk. által életre hívott új intézmény a sérelemdíj, mely a nem vagyoni kártérítés „jogutódjaként” foglalhatja el helyét a magánjogunkban. Életre kelésével egyidejűleg megszűnik a nem vagyoni kártérítés, mely az eddigiekben a személyiségi jogsértés kártérítési szankcióján belül volt hivatott reparálni a személyiségi jogsértéssel okozati összefüggésben a sérelmet szenvedettnél bekövetkezett immateriális hátrányokat. A sérelemdíj azonban nem pusztán elnevezésében és rendszertani elhelyezésében különbözik a nem vagyoni kártérítéstől.

A törvény indokolásában foglaltak szerint: „A sérelemdíj a személyiségi jogok megsértésének vagyoni elégtétellel történő közvetett kompenzációja és egyben magánjogi büntetése”. A funkciója tehát kettős:

a) a személyiségi sérelem vagyoni kompenzálása, és

b) a személyiségi jogsértés magánjogi büntetése.

E kettős funkcióhoz igazodik a nem vagyoni hátrányhoz (nem vagyoni kárhoz) való viszonya és az összegszerűség meghatározásánál irányadó szempontrendszere is.

Jogalapja, azaz konjunktív feltételei:

a) a személyiségi jogsértés ténye (mint jogellenes magatartás),

b) a jogsértő felróhatósága (a kártérítési fejezet felróhatósági szabályai szerint), és

c) a jogellenességet kizáró körülmények hiánya (új Ptk. 2:42.§ (3) bek. és új Ptk. 6:520.§).

A fentiek mellett az új normaszöveg bizonytalanságot ébreszt a tekintetben, hogy a jogalkotói szándék a személyiségi jogsértés tényén túl a nem vagyoni kártérítés konjunktív feltételei között „megszokott” immateriális hátrányt megkívánja-e a sérelemdíj feltételeként vagy sem. A törvényhely első bekezdése ugyanis arról rendelkezik, hogy sérelemdíj a „nem vagyoni sérelemért” követelhető, míg a második bekezdés már azt rögzíti, hogy megítéléséhez „a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges”. A két rendelkezés látszólag ellentmondást tartalmaz, mely abból ered, hogy a „nem vagyoni sérelem” kifejezés könnyedén azonosítható a nem vagyoni kártérítés körében a jogi gondolkodásba beivódott „nem vagyoni hátránnyal”, míg a „további hátrány bekövetkeztének bizonyítása” ebben az egységes kifejezésben alapvetően nem szerencsés rendelkezés. Az anyagi jognak ugyanis a sérelemdíj alapjának meghatározása körében pusztán a „további hátrány bekövetkeztének tényére” kellett volna fókuszálnia, attól elválasztva a bizonyítás alapvetően eljárásjogi kérdését. És tovább fokozza a kérdés feszültségét, hogy noha a törvény indokolása szerint „a sérelemdíj megállapításához a bíróságnak nem kell a sértett oldalán bekövetkezett hátrányt kutatnia, illetve a sértettnek azt bizonyítania”, a törvényhely (3). bekezdése szerint a sérelemdíj mértékét a bíróság egyebek mellett különösen a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására tekintettel állapítja meg. A jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatása viszont nem lehet más, mint a jogsértéssel okozati összefüggésben a sértettnél bekövetkezett immateriális hátrányok feltérképezése, mely a Pp. hatályos szabályai alapján egyébiránt a jogsértő vitatása esetén a sértetti oldalon bizonyítási kötelezettséget is keletkeztet. A mindössze három bekezdésnyi szabályozásban talán világosabban is kifejezésre lehetett volna juttatni a jogalkotói szándékot ezen alapvető fontosságú kérdés tekintetében.

Már most megjelent olyan figyelemre méltó szakirodalmi törvénymagyarázat, mely a sérelemdíj megállapításának feltételei között a személyiségi jog megsértése mellett további feltételként tartalmazza a „nem vagyoni sérelmet”, és ez utóbbit gyakorlatilag a nem vagyoni kártérítés körében alkalmazott nem vagyoni hátránnyal azonosítja. És valóban, ez is egy lehetséges értelmezése a normaszövegnek. E sorok szerzője azonban a kérdés kulcsának a „nem vagyoni sérelem” kifejezés definiálását gondolja. A szakirodalmi és bírói jogértelmezés hosszasan „küzdött” a „nem vagyoni kár” definiálásán, és most újabb kihívás előtt áll a „nem vagyoni sérelem” kifejezés értelmezésére. Amennyiben ugyanis a személyiségi jog megsértésének a tényét azonosítjuk a jogosult személyiségének sérelmével, azt pedig azonosítjuk a jogszabályi szövegben írt nem vagyoni sérelemmel, úgy a fentiekben taglalt ellentmondások hiánytalanul feloldásra kerülnek. Ebben az értelmezésben a személyiségi jogsértés ténye önmagában - bármely további immateriális hátrány nélkül - megvalósítja a jogosult oldalán a nem vagyoni sérelmet, s így további hátránynak a ténye és ennél fogva a bizonyítása sem szükséges a sérelemdíj megállapításához. Ez persze nem zárja ki azt, hogy a sértett a szándéka szerint további hátrányt állíthasson és bizonyíthasson, mely a (3). bekezdés rendelkezése szerint az összegszerűségre lehet kihatással, de nem jogalapi feltétel. Úgy vélem ez az értelmezés állhat közelebb a jogalkotói szándékhoz, melyet véleményem szerint alátámaszt a sérelemdíj törvényi indokolásában taglalt kettős funkciója, valamint az összegszerűség meghatározására vonatkozó (3). bekezdés szabályozása is. Az elismert magánjogi büntetés-funkció ugyanis nem feltételez szükségképpen reparációt igénylő hátrányt, az összegszerűségnél pedig ezzel összhangban nem kizárólag a jogsértés következményei, hanem a büntető funkcióhoz kapcsolódóan a jogsértés jellemzői is kifejezett szerepet kapnak, mely körülmények együttesen következtetik, hogy a jogsértés ténye önmagában, további hátrány ténye (és nemcsak a bizonyítása) nélkül is megalapozza a sérelemdíjra való igényt.

Figyelemmel azonban az itt rögzített állásponttól eltérő és a fentiekben idézett, valódi alternatívát jelentő szakirodalmi magyarázatra, a bírói jogértelmezésre vár a feladat a lehetséges értelmezések közötti választás terén.

Meg kell jegyeznünk, hogy bár vitathatatlan érdeme az új Ptk.-nak, hogy rendszertanilag a helyére illesztette a személyiségi jogi sérelmek szankciójaként élő nem vagyoni kártérítést a sérelemdíj új szabályozásában, ahhoz hogy az új intézmény zökkenőmentesen felválthassa a régit elengedhetetlen bizonyos jogharmonizáció, azaz annak biztosítása, hogy a más anyagi jogi, valamint a bírósági eljárásra vonatkozó jogszabályokban elhelyezett és a nem vagyoni kártérítésre vonatkozó szabályok az új Ptk. hatályba lépése után vonatkoztathatóak legyenek a sérelemdíjra. Sajnos erről már maga az új Ptk. is megfeledkezett, amikor a felelősségbiztosítási szerződés szabályozásánál (6:470.§ ) pusztán a kártérítési felelősségről rendelkezik figyelmen kívül hagyva, hogy az új Ptk. hatályba lépésétől a nem vagyoni kártérítés intézménye megszűnik, míg a sérelemdíj nem lesz része a kártérítési felelősség rendszernek. De „igazítani” szükséges a szabályozáson például a kötelező gépjármű felelősségbiztosításról szóló törvényben, a kártalanítás szabályaiban, ill. az illetékekről szóló törvényben és a 6/1986. (VI.26.) IM rendeletben is.

Az új Ptk.-nak voltak olyan szövegváltozatai, melyek konkrét jogszabályi rendelkezést tartalmaztak a nem vagyoni kártérítés, ill. általában a személyiségi jogi igények tekintetében a jogosulti oldalon az eljárásbeli jogutódlás kérdéséről. Az elfogadott törvényszöveg azonban ilyen rendelkezést nem tartalmaz, így a bírói gyakorlatra vár annak kidolgozása, hogy tovább örökíti-e a nem vagyoni kártérítés tekintetében kialakított és az eljárásbeli jogutódlást a jogosult személyes perindításához kötő – dogmatikailag zaklatott – joggyakorlatot, vagy esetleg más megközelítésben tekint majd az új szankcióra.

Vissza a tartalomjegyzékhez

2.2. A sérelemdíj összegszerűsége:

(3) A sérelemdíj mértékét a bíróság az eset körülményeire - különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására - tekintettel, egy összegben határozza meg.

Külön szabályozást tartalmaz az új Ptk. a sérelemdíj mértékének meghatározására.

Ebben a sérelemdíj kettős funkciójához, a büntető és a kompenzáló funkcióhoz igazodva különös figyelmet kívánó körülményként nevesíti a

- jogsértés súlyát, ismétlődő jellegét és a felróhatóság mértékét (büntető funkció),

- a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatását (kompenzáló funkció).

Rögzíti továbbá, hogy a sérelemdíj egy összegben határozható meg, azaz járadék formájában a sérelemdíj meghatározására nincs lehetőség.

Szakítást jelent a kártérítés rendszerével az összegszerűség meghatározásánál irányadó körülményként a jogsértés jellegének az értékelése, és a járadék lehetőségének a kizárása is.

A károsulti közrehatás értékelése terén a bírói gyakorlat a nem vagyoni kártérítés tekintetében sem ismerte el a kármegosztás lehetőségét, pusztán a károsulti közrehatásnak az összegszerűség meghatározásánál való figyelembevételét írta elő. Ez a gyakorlat megfeleltethető a sérelemdíjra is. Ennek megfelelően a (2). bekezdés utaló szabálya a sérelemdíj jellegére figyelemmel nem terjed ki a kártérítési fejezet károsulti közrehatásra vonatkozó 6:525.§-ának alkalmazására.

Mindazokban az esetekben, ahol kizárólagosan, vagy döntő súllyal a sérelemdíj kompenzációs funkciója érvényesül, ott prognosztizálhatóan a bírói gyakorlat a nem vagyoni kártérítés körében kidolgozott szempontokat és összegszerűségeket örökíti át a sérelemdíjra a józan mértéktartást és a társadalom teherbíró képességét változatlanul szem előtt tartva. Azon esetekben azonban, ahol a magánjogi büntetés funkció domináns szerephez jut, ill. amelyekben a jogsértéshez ún. bagatell-hátrány társul, ott a bírói gyakorlatnak kell kialakítania az irányadó összegszerűségi mércéket. E körben nem zárható ki az sem, hogy amennyiben az eset összes körülményeinek figyelembe vétele mellett az kerül megállapításra, hogy a sértettet ért nem vagyoni sérelem csekély súlyú (bagatell) és a jogsértés is csekély mértékben felróható, úgy a bírói gyakorlat – csakúgy mint a bagatell károk esetén a nem vagyoni kártérítés tekintetében – elzárkózik a sérelemdíj megítélésétől.

Vissza a tartalomjegyzékhez

2.3. Nem vagyoni kártérítés- Sérelemdíj:

A két intézmény, szankció közötti alapvető azonosságok, illetőleg különbségek az alábbiak szerint foglalhatóak össze:

- A nem vagyoni kártérítés és a sérelemdíj jogalapja azonos abban az értelemben, hogy mindkét intézmény a személyiségi jogok megsértésének szankciója, azaz alkalmazásuk elengedetlen feltétele valamely személyiségi jogsértés. Míg azonban a régi Ptk. szabályozása a nem vagyoni kártérítés tekintetében ezt {nem tette kétségtelenné@sérelemdíj magyarázat}, és a szabályozás ezen értelmezéséhez a szakirodalom és a iudikatúra állásfoglalására volt szükség, addig a sérelemdíjra vonatkozó szabályozás rendszertani elhelyezése és szövegezése az új Ptk.-ban ezt a sérelemdíj tekintetében már teljesen világossá és félreérthetetlenné teszi.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.

A tananyag az ELTESCORM keretrendszerrel készült
ÁROP-2.2.16-2012-2013-0001 - Az új Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódó képzések