Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a tananyag kezdőlapjára (P)Ugrás a tananyag előző oldalára (E)Ugrás a tananyag következő oldalára (V)Fogalom megjelenítés (nem elérhető funkció)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintése (D)Keresés az oldalon (nem elérhető funkció)Súgó megtekintése (S)

PTK Második könyv, Harmadik rész: Személyiségi jogok / XII. cím: A személyiségi jogok megsértésének szankciói

XII. cím: A személyiségi jogok megsértésének szankciói

A személyiségi jogok megsértésének szankciói az új Ptk.-ban hármas tagolásban jelennek meg:

Az objektív szankciók a jogsértő felróhatóságától függetlenek, ezzel szemben a sérelemdíj és a kártérítés a kártérítési fejezet kimentési szabályai szerint a jogsértő felróhatóságától függő, azaz szubjektív jogkövetkezmények. A tagolás erre figyelemmel az alábbiak szerint is megadható:

Az objektív és szubjektív szankciók együtt töltik be a jogsértés megszüntetésének és jóvátételének funkcióját. Az új Ptk. pedig abban nem hoz változást, hogy e jogkövetkezmények akár önállóan, akár együtt is érvényesíthetők a sérelem jellegéhez és a sérelem következményeihez igazodva.

A szankciók körét érintő jelentős változások:

- az objektív szankciók köre a régi Ptk. adott jogkövetkezményi szabályainak átvétele és fenntartása mellett kiegészül a jogsértéssel elért vagyoni előny átengedésével (2:51.§ (1).e;),

Formális változásnak tekinthető, hogy az új Ptk. nem tartalmazza a sajtó-helyreigazítási igény, mint speciális szankció tekintetében a régi Ptk.79.§ -a szerinti utaló szabályt. Ez a körülmény azonban érdemi változást nem eredményez, a sajtó-helyreigazítás szabályait továbbra is változatlanul a Pp. [Pp.342.-346.§ ] és a 2010.évi CIV. törvény [2010.évi CIV.tv.12.§ ] tartalmazza.

Az igényérvényesítés terén az új Ptk. fenntartja a személyes igényérvényesítés általános követelményét, ám

Vissza a tartalomjegyzékhez

Az igényérvényesítés szabályait érintő jelentős változások:

Vissza a tartalomjegyzékhez

1. Objektív szankciók

1.1. A személyiségi jogsértés objektív szankciói:

2:51. § [Felróhatóságtól független szankciók]

(1) Akit személyiségi jogában megsértenek, a jogsértés ténye alapján - az elévülési időn belül - az eset körülményeihez képest követelheti

a) a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását;

b) a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől;

c) azt, hogy a jogsértő adjon megfelelő elégtételt, és ennek biztosítson saját költségén megfelelő nyilvánosságot;

d) a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását és a jogsértéssel előállított dolog megsemmisítését vagy jogsértő mivoltától való megfosztását;

e) azt, hogy a jogsértő vagy jogutódja a jogsértéssel elért vagyoni előnyt engedje át javára a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint.

I. Változatlan szankciók:

A 2:51.§ (1). bekezdés a;-d; pontjaiban körülírt szankciók tartalmilag azonosak a régi Ptk. 84.§ (1). bekezdés a;-d; pontjaiban körülírt szankciókkal, e szabályozást az új Ptk. még a sorrendiséget is tartva, érdemi változás nélkül veszi át.

II. Új szankció:

Új objektív alapú szankcióként kerül bevezetésre az új Ptk.-ban a 2:51.§ (1). bekezdés e; pontjában szabályozott és a jogsértéssel elért vagyoni előny átengedésére vonatkozó kötelezettség.

Az igényérvényesítésre jogosulti kört érintően az új jogkövetkezmény szabályozása megjelenik a kegyeleti jog szabályai között (2:50.§ (2).), valamint az ügyészi keresetindításra (2:54.§ (4).) és a közösség tagjának keresetindítására (2:54.§ (5).) vonatkozó szabályok között is.

Ezek szerint:

a) a kegyeleti jogsértéssel elért vagyoni előny átengedését az örökösök kérhetik a hagyatékból való részesedésük arányában (2:50.§ (2).),

b) közérdekbe ütköző személyiségi jogsértés esetén az ügyész is jogosult keresetében e szankciót érvényesíteni, ám ebben az esetben a vagyoni előnyt közérdekű célra kell fordítani (2:54.§ (4).),

c) a közösségi jogsérelemre alapítottan fellépő közösségi tagok e jogkövetkezményt nem érvényesíthetik a jogsértővel szemben (2:54.§ (5).).

A vagyoni előny átengedésének jogosultja - a többi objektív szankcióval azonosan - a személyiségi jogában megsértett személy. A törvény - csakúgy, mint a többi objektív szankció, valamint a sérelemdíj tekintetében - nem tartalmaz rendelkezést a jogosulti oldalon az anyagi jogi jogutódlást érintően. Kifejezetten kimondja ugyanakkor, hogy a kötelezetti oldalon nem pusztán a jogsértőt, hanem annak az esetleges jogutódját is terheli a kötelezettség.

A vagyoni előny átengedésére a törvény a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak (6:579.§-6:582.§) alkalmazását írja elő. Ez a jogalkotói megoldás a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak értelmezése körében fennálló dilemmára figyelemmel már most további jogértelmezési igényt vet fel a jogalkalmazás oldalán a szankció alkalmazásának feltételeit, és ezzel összefüggésben az átengedendő vagyoni előny mértékének a meghatározását érintően.

III. Az elévülés szabályozása:

A jogsértő felróhatóságától független, azaz objektív szankciók tekintetében az új törvényi szabályozás – eltérően a régi Ptk.-tól – kifejezetten, a normaszövegbe ágyazva kimondja, hogy e jogkövetkezmények az általános elévülési időn belül érvényesíthetőek. Ezzel az elévülés kötelmi jogi szabályait ( 6:22.§ -6:25.§ ) rendeli alkalmazni az igényérvényesítésre. Az 1959. évi Ptk. rendelkezéseiből következően a személyiségi jogsértés objektív személyiségvédelmi eszközeinek alkalmazására vonatkozó igény nem kötelmi igény, ezért nem évült el.

II. A vagyoni előny átengedése, mint új szankció:

A jogsértéssel elért gazdagodás elvonása, mint szankció egyéb jogterületeken – például a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényben és a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvényben- már a hatályos jogi szabályozás részét képezi. Az új Ptk. pedig a személyiségi jogok megsértésének általános - azaz valamennyi személyiségi jogsértésre irányadó - szankciójává teszi.

A jogalap nélküli gazdagodás szabályának alkalmazása:

Az új Ptk. szabályozásának specialitása azonban, hogy a vagyoni előny átengedésére a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazását írja elő. A jogalap nélküli gazdagodás 6:579.§-a szerinti szabálya pedig a régi Ptk. 361.§-ának (1) bekezdését változtatás nélkül átvéve akként rendelkezik, hogy: „Aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni”. Ezen szabály alkalmazása és értelmezése viszont az eddigi joggyakorlatban sem volt egyértelmű. Az adott körben kialakult két álláspont közül az első szerint a szabály alkalmazásához nem szükséges, hogy a jogsértőnél bekövetkező gazdagodás a sérelmet szenvedett vagyonában egyben hátrányként jelentkezzen, míg a másik álláspont szerint a jogalap nélküli gazdagodás megtérítésére a „másnak rovására” fordulat folytán csak akkor kerülhet sor, ha a jogsértőnél jelentkező vagyoni előny egyben a sértettnél vagyoni hátrányt is eredményez. A legújabb törvénymagyarázat a jelen sorok szerzőjének véleményével egyezően ez utóbbi értelmezés helyessége mellett foglal állást. Az új Ptk. 2:51.§ (1) bekezdés e; pontja azonban – bár a jogalap nélküli gazdagodás szabályának alkalmazását rendeli – a vagyoni előnynek nem a „megtérítését”, hanem az „átengedését” írja elő, mely arra utal, hogy a jogalkotó a szankció bevezetésével nem a sértett vagyoni hátrányának a reparációját, hanem a jogsértés révén előállt vagyoni előnynek, azaz a jogsértés révén a jogsértőnél keletkezett profitnak a jogsértőtől történő elvonását és a sérelmet szenvedett javára való átengedését kívánja elérni, azaz a profit átrendezését célozza, mégpedig függetlenül attól, hogy a jogsértés ténylegesen okozott-e a sértettnél vagyoni hátrányt (akár elmaradt vagyoni előny, akár más formában), vagy sem. Ezt a célkitűzést támasztja alá a törvény szövegének a 2:54.§ (4) bekezdésének szabályozása is, mely a közérdekbe ütköző személyiségi jogsértések esetén az ügyészt is feljogosítja a jogsértéssel elért vagyoni előny közérdekű célra történő átengedésének érvényesítésére, mely relációban a személyiségi jogában sérelmet szenvedettnél bekövetkező vagyoni hátrány értelmezhetetlen, és nyilvánvalóan nem lehet a szankció meghatározó feltétele. Ilyen cél mellett azonban zavaró a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak hozzárendelése a szankcióhoz. És nem oldja fel a bizonytalanságot az új Ptk. indokolása sem, mely bár két helyen, a második könyv XII. cím, és a hatodik könyv XXXII. cím alatt is külön indokolást tartalmaz a kérdésről, az indokolások maguk is belső ellentmondással terheltek. Egyfelől a szabályozás céljaként azt jelölik meg, hogy „a jogsértéssel elért vagyoni előnyt a jogsértő személy ne tarthassa meg”, és ezzel összhangban állóként a szankció feltételeként pusztán azt jelölik meg, hogy „feltétele más személy személyiségi értékeinek jogosulatlan elsajátítása, felhasználása és az ebből eredő jogosulatlan előny”. Ennek a gondolatmenetnek a koherenciáját megtörve, más helyen azonban az indokolások a szankció indokoltságát a „vagyoni hátránnyal járó jogsértés orvoslásában”, ill. a „vagyoni eltolódás kiküszöbölésének szükségszerűségében” jelölik meg. Az indokolások előbbiekben idézett szövegrészei annulálják a sértettnél bekövetkezett vagyoni hátrányt, míg az utóbb idézett szövegrészek kifejezetten annak a szükségszerűségét, orvoslásának igényét sugallják. Mindezekre figyelemmel az adott szabályozás mellett a joggyakorlatra hárul az értelmezés feladata a szankció alkalmazási feltételeinek, és ezen keresztül az elvonható előny mértékének a megítélése körében.

Elméletileg két modell képzelhető el:

a) A jogsértő a jogsértés révén nála jelentkező vagyoni előnyt, azaz a teljes profitot átengedni köteles a jogában sértett javára, mégpedig függetlenül attól, hogy a jogsértés a jogában sértett személynél ténylegesen bármilyen vagyoni hátrányt okozott-e vagy sem. Ebben a modellben a vagyoni előny egyenlő a jogsértőnél előállt profittal minden korlátozás nélkül.

b) A jogsértő a jogsértés révén nála jelentkező vagyoni előnyt csak akkor, és csak annyiban köteles átengedni (megtéríteni), ha a jogsértés egyben a jogában sértett félnél vagyoni hátrányt is eredményezett (a jogsértő vagyoni előnye és a sértett vagyoni hátránya között okozati összefüggés áll fenn). Ebben a modellben a megtérítési kötelezettség felső határa egyfelől az előállt vagyoni előny mértéke, másfelől a sértettnél bekövetkezett vagyoni hátrány mértéke (a kettő közül pedig a kisebb megtérítésre kötelezhető a jogsértő, hiszen egyfelől csak a nála előállt vagyoni előny erejéig, mértékéig felel, másfelől pedig csak a másik félnél előállt hátrány megtérítésére köteles.).

Vagyoni előny átengedése közösségi jogsérelem esetén:

A közösségen keresztül megvalósuló jogsérelem esetén sem zárható ki, hogy a jogsértés a jogsértő oldalán vagyoni előnyt eredményezzen. Az ilyen esetekben a közösség tagjai ugyan a 2:54.§ (5). bek. alapján nem, azonban az ügyész a 2:54.§ (4).bek. alapján felléphet a vagyoni előny átengedése iránt, feltéve, hogy az ügyészi keresetindítás feltételei egyébként fennállnak. A vagyoni előny azonban nem a közösséget, vagy tagjait illeti, hanem azt közérdekű célra kell fordítani.

Jogutódlás a vagyoni előny átengedése körében:

Az új Ptk. megalkotása nagyszerű lehetőségként kínálkozott úgy az objektív szankciók, mind az új intézményként megjelenő sérelemdíj tekintetében arra, hogy a jogalkotó dogmatikailag megalapozott ( vagy akár dogmatikailag nem megalapozott, de legalább jogszabályi alapot teremtő módon ) szabályozást teremtsen a jogosulti oldalon az anyagi jogi, és ezen keresztül az eljárásbeli jogutódlás kérdéskörében. Bár a törvény megalkotásának folyamatában voltak erre vonatkozó normaszöveg-tervezetek, a szabályozás végül elmaradt. A jelenlegi bírói gyakorlat a nem vagyoni kártérítési igények tekintetében a személyiségi jogában megsértett jogosult személyes keresetindításához köti a jogutódlás elismerését (EBH.2004.1022., BH.2007.255. ,BH.2005.247. ), mely gyakorlat valószínűleg tovább él a sérelemdíj tekintetében is. Ismertek továbbá olyan döntések is (EBH.2004.1022., BH.2005.247., BH.1997.435. ), melyek a régi Ptk. 84.§ (1).bek. a;-d; pontjai szerinti objektív szankciók vonatkozásában is lehetőséget adnak a sérelmet szenvedett által már megindított per folytatására (a perbeli jogutódlásra), amennyiben az a per folyamán elhalálozik. Ezekben az esetekben azonban nem a vagyoni jogutód, hanem a kegyeleti jog jogosultja (a két személyi kör nem feltétlenül esik egybe) léphet az elhalálozott fél peres pozíciójába qvasi jogutódként. A törvényi szabályozás elmaradása mellett nyitott kérdés, hogy miként fogja megítélni a bírói jogértelmezés az új, alapvetően vagyoni viszonyt érintő, ám személyiségi jogi alapú jog anyagi jogi és eljárásbeli jogutódlásának kérdését.

Vagyoni előny átengedése - Kártérítés:

Ha a személyiségi jogsértés a jogsértőnél vagyoni előnyt, egyben a jogában sértett félnél vagyoni hátrányt is okoz, akkor a sérelmet szenvedett a vagyoni előny átengedésére vonatkozó szankció mellett a 2:53.§ alapján kártérítés jogcímén is érvényesítheti követelését, ill. a jogsértőnél előállt vagyoni előnyt meghaladó mértékű kárát a kártérítési szankció alapján érvényesítheti. A vagyoni előny átengedésére és a kártérítésre vonatkozó szankció egymás viszonylatában nincs sorrendiséghez kötve, azonban közöttük lényeges tartalmi eltérések mutatkoznak az alábbiak szerint:

III. Az elévülés szabályozása:

Megjegyezzük, hogy az új Ptk. pusztán az objektív szankciók tekintetében szabályozza közvetlenül az elévülés kérdéskörét, azonban közvetetten, a sérelemdíj és a kártérítés tekintetében a kártérítési fejezet szabályainak alkalmazására utalással az elévülési szabályok előírása a szubjektív szankciók tekintetében is megtörténik. A szabályozás kettőssége viszont esetenként (bűncselekményt is megvalósító személyiségi jogsértés esetén) azzal járhat, hogy az objektív és a szubjektív jogkövetkezmények elévülési ideje eltérhet egymástól, hiszen az objektív szankciókra kizárólag az elévülés általános szabályai (6:22.§ -6:25.§), míg a kártérítésre és a sérelemdíjra az általános elévülési szabályoktól eltérést is tartalmazó 6:533.§ (1). bekezdése vonatkozik. Így nem zárható ki például annak az előfordulása, hogy a bűncselekményt is megvalósító személyiségi jogsértés jogkövetkezményi körében a jogsértéssel elért vagyoni előny átengedésére irányuló objektív alapú követelés elévül, azonban a kártérítés iránti szubjektív követelés még nem. Vagy például a jogsértés tényének megállapítására irányuló követelés már elévül, de a sérelemdíj iránti igény még nem, stb.

1.2. Az objektív szankciók érvényesítése a közigazgatási, bírósági, ügyészségi jogkörben elkövetett személyiségi jogsértés esetén:

(2) Ha közigazgatási jogkörben eljáró személy sért személyiségi jogot, az (1) bekezdésben foglalt szankciókat a közhatalmi jogkört gyakorló jogi személlyel szemben kell érvényesíteni. Ha a közhatalmi jogkör gyakorlója nem jogi személy, a szankciókat azzal a jogi személyiséggel rendelkező közigazgatási szervvel szemben kell érvényesíteni, amelynek keretében az eljárt közigazgatási szerv működik.

(3) Ha bírósági vagy ügyészségi jogkörben eljáró személy sért személyiségi jogot, az (1) bekezdésben foglalt szankciókat bírósági jogkörben eljárt személy esetén a bírósággal, ügyészségi jogkörben eljárt személy esetén a Legfőbb Ügyészséggel szemben kell érvényesíteni. Ha az eljárt bíróság nem jogi személy, az igényt azzal a bírósággal szemben kell érvényesíteni, amelynek elnöke a nem jogi személy bíróság bírái tekintetében az általános munkáltatói jogkört gyakorolja.

A régi Ptk. által nem tartalmazott új szabályozás, hogy a közigazgatási, bírósági, ill. ügyészségi jogkörben eljáró természetes személy által megvalósított személyiségi jogsértés esetén a jogsértés objektív szankcióit a jogképességgel rendelkező közigazgatási, bírósági, ill. ügyészi szervvel szemben kell érvényesíteni.

Adott helyen a törvény noha csupán az objektív szankciókra kiterjedően tartalmazza e szabályozást, az összhangban áll a kártérítési fejezetben, a közhatalom gyakorlásával okozott kárért való felelőség szabályozási körében elhelyezett 6:548.§ (2) bekezdés és a 6:549.§ (1) bekezdéseivel, melyek tartalmilag azonos rendelkezést fogalmaznak meg a kártérítési felelősségre is. A sérelemdíjnál elhelyezett, és a kártérítési felelősség szabályainak alkalmazását előíró utaló szabály, a 2:52.§ (2) bekezdés alapján pedig ez a sérelemdíjra is irányadó, így bár különböző helyeken elhelyezett szabályozás alapján, de a személyiségi jogsértés objektív és szubjektív szankciói az adott tekintetben azonos jogi szabályozás alá esnek.

Az új szabályozásban az ún. „betudás elve” jelenik meg korlátozottan, nem általában a jogi személyekre, pusztán a közigazgatási, bírósági, ill. ügyészségi jogkörben eljáró szervekre kiterjedően. A szabályozás anyagi jogi vetületében meghatározza a felelősség alanyát, mégpedig annak a bírói gyakorlatban élő elvnek az átvételével és elfogadásával, hogy a közhatalmi feladatot ellátó jogi személy e jellegénél fogva a vele szolgálati, alkalmazotti jogviszonyban álló természetes személyek útján fejtheti ki a tevékenységét, ezért e természetes személyek magatartása a jogi személynek tudható be (BDT.2010.2288., BDT.2008.1861). A szabályozás korlátozottsága, azaz az általános és minden jogi személy eljárására való kiterjesztésének a tudatos mellőzése viszont azt eredményezi, hogy a közigazgatási, bírósági és ügyészségi jogkörökön kívül eső körben az objektív szankciók tekintetében az ún. betudás elve nem alkalmazható a jogi személy kizárólagos felelősségét megalapozó értelmezésben. Ezzel szemben a közigazgatási, bírósági és ügyészségi jogkörön kívül eső körben a Kúria jelenlegi – és e sorok szerzőjének véleménye szerint is helyes, ám évek óta számtalan fórumon vitatott – álláspontjának megfelelően az új Ptk. hatályba lépését követően is igaz lesz, hogy „ha a jogi személy tagja, alkalmazottja, képviselője stb. a jogi személy tevékenységi körében eljárva magatartásával más személyhez fűződő jogát megsérti, akkor a jogsértés objektív jogkövetkezményeiért mind a jogsértést ténylegesen elkövető természetes személy, mind a jogi személy felelősséggel tartozik” (EBH.2010.2126). E körben az objektív és a szubjektív szankciók tekintetében a felelősség alanyi oldalának egyezősége megbomolhat.

Az új szabálynak a fentiek szerinti anyagi jogi vetületén túl van azonban egy nagyon lényeges, az eljárásjogot érintő vetülete is. Nem pusztán a felelősség alanyát jelöli ugyanis meg, hanem ezt meghaladóan konkrét előírást tartalmaz az igény érvényesítésére is, jelesül meghatározza, hogy az objektív szankciók iránti igényt konkrétan a jogi személyekkel szemben kell érvényesíteni. Ez pedig a Pp. 130.§-ának (1) bekezdés g; pontjának a 2013. június 1. napjától kezdődő hatállyal módosított rendelkezésével összhangban azzal az eljárásjogi jogkövetkezménnyel jár, hogy amennyiben az objektív szankciók iránti kereseti kérelmet tartalmazó keresetlevelét a fél nem a jogképességgel rendelkező közigazgatási, bírósági, ill. ügyészi szervvel mint alperessel szemben, hanem a közigazgatási, bírósági, ill. ügyészségi jogkörben eljárt természetes személyekkel szemben terjeszti elő, (mely a gyakorlatban korántsem ritka eset) akkor azt a bíróság idézés kibocsátása nélkül köteles elutasítani.

Az új Ptk. a felelősség alanyát a közigazgatási, bírósági, ill. az ügyészi szervezetrendszeren belül az egyes szervek, szervezeti egységek polgári jogi jogképességét, és ezen belül a perbeli jogképességét (Pp. 48.§) szem előtt tartva határozza meg. Ezzel magyarázható az ügyészségi jogkör esetén a Legfőbb Ügyészség kijelölése, hiszen az ügyészi szervezetrendszerben kizárólag a Legfőbb Ügyészség rendelkezik önálló polgári jogi jogképességgel, más ügyészségi szervek nem. A bírósági szervezetrendszerben azonban önálló polgári jogi jogképességgel rendelkeznek a törvényszékek, az ítélőtáblák és a {Kúria@Kúria} is. A járásbíróságok, valamint a közigazgatási és munkaügyi bíróságok azonban nem jogi személyek. Az új szabályozás bíróságokat érintő része ebből is kitűnően pontatlan, hiszen minden ítélőtáblai székhelyen 2 (a törvényszék és az ítélőtábla), illetve Budapesten 4 (a Kúria, az ítélőtábla és két törvényszék) jogi személyiséggel rendelkező bíróság is van. A törvényi rendelkezés adott pontatlansága mellett is a felelősség alanya az eddigi gyakorlattal összhangban határozandó meg akként, hogy a Kúria eljárásáért a Kúria, az ítélőtáblák eljárásáért az eljárt ítélőtábla, a törvényszékek eljárásáért az eljárt törvényszék, a járásbíróságok, valamint a közigazgatási és munkaügyi bíróságok eljárásáért pedig az illetékességi területükön működő törvényszék felel.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.

A tananyag az ELTESCORM keretrendszerrel készült
ÁROP-2.2.16-2012-2013-0001 - Az új Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódó képzések