7:25.§ - 7:36.§
7:25. § [Örökösnevezés]
(1) Az örökhagyó végrendeletében egy vagy több örököst nevezhet.
(2) Örökös az, akinek az örökhagyó hagyatékát, annak meghatározott hányadát vagy részét juttatja.
(3) Kétség esetén örökös az is, akinek az örökhagyó az egész hagyaték értékének jelentős részét kitevő egy vagy több meghatározott vagyontárgyat juttat, ha az örökhagyó feltehető akarata szerint a részesítettnek a hagyatéki terhek viselésében is osztoznia kell.
(4)Az alapító által halála esetére rendelt alapítvány - nyilvántartásba való bejegyzése esetén - úgy szerzi meg az alapító által a hagyatékból részére juttatott vagyont, mintha az öröklés megnyílásakor létezett volna.
Az előzőekben röviden áttekintettük a végrendelet alaki érvényességi feltételeit, kellékeit. A következőkben azokat a rendelkezéseket tárgyaljuk, amelyek a végrendelet tartalmára, a végrendeletbe foglalt rendelkezések jogi hatásaira és anyagi jogi érvényességének feltételeire vonatkoznak.
Az alaki szabályok megtartása kötelező, ellenkező esetben a végrendelet érvénytelen lesz.
A tartalmi szabályok diszpozitívak, a törvény nem határozza meg kötelező módon a végrendelet tartalmát. A szabályoktól való eltérés nem eredményezi a végrendelet érvénytelenségét.
Az örökösnevezés alapvető szabályai nem változtak a korábbi szabályzáshoz képest: az örökhagyó végrendeletében egy vagy több örököst nevezhet.
Az örökösnevezés a végrendeletnek nem érvényességi feltétele. Az örökhagyó végintézkedési szabadsága érvényesül ebben az esetben is: lehetséges, hogy a végrendelet csak hagyományrendelést tartalmaz, de előfordulhat, hogy csupán kizárja vagy kitagadja valamely örökösét a hagyatékból való részesedésből.
Az örökösnevezés érvényességének nem feltétele az örökös név szerinti megjelölése. Elegendő, ha a végrendelet úgy jelöli meg az örököst, hogy az kétségkívül azonosítható legyen.
Az új Ptk. a régivel egyezően határozza meg az örökös fogalmát is.
Új és kivételes szabály azonban, hogy ha az alapító a halála esetére végrendelet útján létesít alapítványt -noha az öröklés megnyílásakor az alapítványt még be sem jegyezték-, a jogosult megszerzi az örökhagyótól mint alapítótól részére juttatott vagyont. Ennek feltétele, hogy utóbb az alapítvány bejegyzésre kerüljön.
7:27. § [Helyettes örökös nevezése]
(1) Az örökhagyó arra az esetre, ha az örökös az öröklésből kiesik, más személyt nevezhet örökössé.
(2) Ha a nevezett örökös az örökhagyónak egyben törvényes örököse is, kiesése esetére leszármazóját - ha a végrendelet eltérően nem rendelkezik - helyettes örökösnek kell tekinteni, ha a leszármazó a törvényes öröklés rendje szerint a kiesett nevezett örököst helyettesítené.
Kétféle módja lehet a helyettes örökös nevezésének:
Egyező a szabályzás a helyettes örökös tekintetében: az örökhagyónak -a végintézkedési szabadság elvéből következően- joga van más személyt örökössé nevezni, ha a korábban nevezett örökös kiesik az öröklésből.
Az örökhagyó több helyettes örököst is nevezhet, s meghatározhatja ezek hagyatékból való részesedésének arányát.
Az örökösnevezéssel egyidejűleg is, de utóbb is nevezhet az örökhagyó helyettes örököst vagy örökösöket.
A helyettes örökös nevezés feltétele, hogy időben az a nevezett örökös kiesését megelőzze.
A törvényen alapuló –vagyis amikor a helyettes örököst nem az örökhagyó jelöli ki, hanem a törvény rendeli- helyettes öröklés szabálya szerint előfeltétel, hogy
a leszármazó a törvényes öröklés rendje szerint a kiesett nevezett örökös helyettese legyen.
7:28. § [Utóörökös nevezése]
(1) Érvénytelen az örökhagyó olyan végrendeleti intézkedése, amely szerint az örökségben vagy annak egy részében valamely eseménytől vagy időponttól kezdve az addigi örököst más személy váltja fel.
(2) Az elsősorban nevezett örökös halála esetére történt örökösnevezés helyettes örökös nevezéseként érvényesül, ha annak feltételei fennállnak.
Az örökhagyó érvényesen nevezhet utóörököst az elsősorban örökösnek nevezett házastársa halála esetére a házastársra háramlott hagyatékra. Utóörökös nevezése a házastárs visszterhes rendelkezési jogát és a szokásos mértékű ajándéknál nem nagyobb értékre vonatkozó ingyenes adományozási jogát nem érinti.
Az örökhagyó érvényesen nevezhet utóörököst az elsősorban örökösnek nevezett leszármazójára háramlott hagyatékára arra az esetre, ha a leszármazó a hagyaték megnyílásakor nem rendelkezik végrendelkezési képességgel, és meghal anélkül, hogy ezt a képességét megszerezte volna. Utóörökös nevezése az elsősorban örökösnek nevezett leszármazónak a cselekvőképességi szabályok korlátai közötti rendelkezési jogát nem érinti.
Az utóörökös nevezés az örökhagyónak az a végrendeleti intézkedése, amikor valamely esemény vagy időpont bekövetkezésére tekintettel az általa addig nevezett örököst más személy váltja föl, akár a hagyaték egésze, akár annak egy része vonatkozásában.
Változatlan, hogy főszabályként érvénytelennek minősíti a törvény az utóörökös nevezést, azonban újítás, hogy ez alól két kivételt enged:
Az utóörökös nevezés általános tilalma azon az elven nyugszik, hogy az örökhagyó egyszeri joga rendelkezni a halála esetére a vagyonáról vagy annak egy részéről.
Egységes a régi és új szabályzás abban, hogy az elsősorban nevezett örökös halála esetére történt örökösnevezés érvényesüljön, mégpedig helyettes örökös nevezésként, ha ennek törvényi feltételei egyébként fönnállnak.
Az utóörökös nevezése miatti érvénytelenség nem teszi az egész végrendelete érvénytelenné.
7:29. § [Kizárás az öröklésből]
(1) Az örökhagyó azt, aki törvényes örököse vagy azzá válhat, más személynek örökössé nevezésével vagy végrendeletben tett kifejezett nyilatkozattal kizárhatja a törvényes öröklésből. A kizárást nem kell indokolni.
(2) A kötelesrészt meghaladó törvényes örökrészből a kötelesrészre jogosult kizárható.
Az örökhagyó végrendelkezési szabadságához tartozik, hogy rendelkezzék arról, ki részesüljön és ki ne részesüljön a hagyatékából.
Az örökhagyó így törvényes örökösét vagy azt a személyt, aki potenciálisan azzá válhat, kizárhatja az öröklésből.
Teheti ezt úgy, hogy
Bármely törvényes örököst kizárhat az örökhagyó, így az ági örökösöket is.
A kötelesrészre jogosult is kizárható az öröklésből, a kötelesrészt meghaladó törvényes öröklés tekintetében.
A kizárást nem kell megindokolnia az örökhagyónak.
7:26. § [Az örökrész meghatározása]
Ha az örökhagyó a hagyatékra, annak egy részére vagy valamely hagyatéki tárgyra több örököst nevezett és részesedésük mértékét nem határozta meg, a részesítettek egyenlő arányban örökölnek.
Amennyiben az örökhagyó több örököst nevezett, akár az egész hagyatékára, akár annak egy részére, akár bármely vagyontárgyára és nem határozta meg az örökösök részesedésének mértékét, a törvény rendelkezése folytán a részesítettek egyenlő arányban örökölnek mind a régi, mind az új szabályok szerint.
7:30. § [A végrendelettel ki nem merített hagyaték]
Ha a nevezett örökösök részesedése a hagyatékot nem meríti ki, a fennmaradó rész tekintetében törvényes öröklésnek van helye, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, vagy a végrendeletből más
Az öröklés fő szabálya a végintézkedésen alapuló öröklés, amennyiben azonban a végintézkedésben részesítettek jutója nem meríti ki a teljes hagyatékot, a fennmaradó rész vonatkozásában a törvényes öröklés szabályai érvényesülnek.
Kivételt képez ez alól, ha a törvény másként nem rendelkezik (növedékjog), vagy a végrendeletből más nem következik.
7:31. § [Hagyományrendelés]
(1) Hagyomány a hagyatékban meglevő valamely vagyontárgynak meghatározott személy részére juttatása, ha az ilyen részesedés nem minősül öröklésnek (dologi hagyomány).
(2) Hagyományrendelés az is, ha az örökhagyó örökösét arra kötelezi, hogy a hagyományosnak vagyoni szolgáltatást teljesítsen (kötelmi hagyomány).
(3) Hagyományt az örökös javára is lehet rendelni. Hagyománnyal azt is lehet terhelni, aki maga is hagyományos. Kétség esetén a hagyomány az örököst terheli.
Hagyomány minden olyan, hagyatékból történt részesedés, ami nem minősül öröklésnek.
A hagyományrendelés tekintetében az új szabályozás kifejezetten nevesíti a dologi és a kötelmi hagyomány intézményét.
Dologi hagyomány
A dologi hagyomány közvetlen jogutódlás, mert a juttatott vagyontárgy tulajdonjoga ebben az esetben közvetlenül, ex lege az örökhagyóról átszáll a hagyományosra.
Kötelmi hagyomány, ha
A kötelmi hagyományos közvetlen jogelődje az örökös, nem az örökhagyó.
A kötelmi hagyomány tárgya csak vagyoni szolgáltatás lehet, ellenkező esetben nem kötelmi hagyományról, hanem meghagyásról van szó.
Az örökös javára is lehet hagyományt rendelni, a korábbi szabályzás ezt nevezte előhagyománynak, ezt a terminus technicust azonban az új szabályzás kihagyta a törvény szövegéből.
Ugyanez a helyzet az alhagyomány vonatkozásban, amikor is a szabályzás elve változatlan maradt: hagyománnyal azt is lehet terhelni, aki maga is hagyományos, azonban ezt sem nevesíti az új szabályozás.
Kétség esetén a hagyomány az örököst terheli.
Hagyományrendelésre csak végrendeletben kerülhet sor, ennek formáját a jogszabály nem írja elő.
Érvényes minden olyan hagyományrendelés, amelyből az örökhagyónak az a szándéka tűnik ki, hogy akár dologi, akár kötelmi hagyományban kívánta az általa megjelölt személyt részesíteni.
7:32. § [Utóhagyomány rendelése]
(1) Az örökhagyó olyan végrendeleti intézkedése, amely szerint a hagyományban valamely eseménytől vagy időponttól az addigi jogosultat más váltja fel, érvényes.
(2) Ha az örökhagyó eltérően nem rendelkezik, utóhagyományos nevezése az előhagyományos visszterhes rendelkezési jogát és a szokásos mértékű ajándéknál nem nagyobb értékre vonatkozó ingyenes adományozási jogát nem érinti.
A korábbi szabályzás is azt az elvet követte, hogy megengedte a feltételtől vagy időponttól függő hagyományrendelést.
Változást hozott azonban az, hogy az előhagyományos visszterhes rendelkezési jogát és a szokásos mértékű ajándéknál nem nagyobb értékre vonatkozó ingyenes adományozási jogát elismeri, szemben az eddigi szabályzással, amely kifejezetten megtiltotta a rendelkezés jogát, mind élők között, mind halál esetére.
Mellőzte a jogalkotó a várományi jog biztosítását, a törvény eddig a hagyomány tárgyára az ingatlan nyilvántartásba. elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzését rendelte.
7:33. § [Meghagyás]
(1) Ha az örökhagyó a hagyatékban részesülő személyt harmadik személy javára teljesítendő kötelezettséggel terheli, a követelésre a végrendeletben megjelölt személy jogosulttá válik. Olyan meghagyás teljesítését, amelynek követelésére a végrendelet senkit nem jogosít, a végrendeleti végrehajtó és a hagyatékban részesülő többi személy igényelheti. Közérdekű meghagyás teljesítését az illetékes hatóság is igényelheti.
(2) Kétség esetén a meghagyás az örököst terheli.
(3) Ha feltehető, hogy az örökhagyó a részesítést a meghagyás teljesítéséhez kívánta kötni, a meghagyással terhelt a részesítést a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kiadni köteles, ha a meghagyást nem teljesíti, vagy annak teljesítése neki felróható okból válik lehetetlenné. A részesítés kiadását a végrendeleti végrehajtó és a hagyatékban részesülő többi személy igényelheti. A kiadott vagyontárgy értékét a meghagyás teljesítésére kell fordítani.
Kétség esetén hagyományrendelésnek kell tekinteni az örökhagyónak azt a rendelkezését, amely meghatározott személy vagyoni részesítését jelenti.
7:34. § [A végrendeleti öröklés szabályainak alkalmazása a hagyományra és a meghagyásra]
A hagyományra és a meghagyásra - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a végrendeleti öröklés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A meghagyás a hagyománnyal rokon, ám attól mégis eltérő intézmény.
A hagyomány tárgya minden esetben valamely vagyoni szolgáltatás, míg a meghagyás esetében lehet akár vagyoni, akár nem vagyoni jellegű szolgáltatás is.
A meghagyás által az örökhagyó a hagyatékban részesített személyre meghatározott kötelezettséget ró, amelyet – az új szabályzás szerint – a végrendeletben megjelölt személy jogosult követelni.
A jogszabály korábbi megfogalmazása szerint „ az örökhagyó a hagyatékban részesülő személyt olyan kötelezettséggel is terhelheti, amelynek követelésére más nem válik jogosulttá.”
Látható, hogy a jogalkotó nem csupán másképp határozza meg a meghagyás mibenlétét, de ennek tartalmát is jelentősen megújította, módosította, szigorúbb szabályokat vezetett be az örökhagyó akaratának érvényesülése, a meghagyás teljesítése érdekében.
A korábbi szabályzás szerint a meghagyás teljesítését sem a kedvezményezett, sem más nem követelhette, a meghagyás teljesítése a kötelezett kegyeleti érzésére volt bízva.
Az új szabályzás szerint, ha a végrendeletben az örökhagyó megjelölte a meghagyás jogosultját, ez esetben a jogosult, ha pedig nem került megjelölésre a jogosult, a végrendeleti végrehajtó és a hagyatékban részesülő személy igényelheti a meghagyás teljesítését.
Mind a régi, mind az új szabályzás szerint a közérdekű meghagyás követelhető, korábban az „érdekelt szerv”, most pedig az „illetékes hatóság” igényelheti ennek teljesítését. A közérdekű meghagyás hagyatéki teher, amelyért mind az örökös, mind a hagyományos felelős.
Kétség esetén a meghagyás az örököst terheli.
Másképp szabályozza az új Ptk. azt az esetet, amikor feltehető, hogy az örökhagyó a részesítést a meghagyás teljesítéséhez kívánta kötni. Korábban, amennyiben nem teljesítette a meghagyást a részesített, vagy a teljesítés neki felróható okból vált lehetetlenné, a meghagyással terhelt elveszítette a részesítést.
Az új szabályok szerint pedig köteles a részesítést a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kiadni. A kiadás érdekében a végrendeleti végrehajtó és a hagyatékban részesülő többi személy léphet föl, a kiadott vagyontárgy értékét pedig a meghagyás teljesítésére rendeli fordítani a törvény.
Új szabály, hogy kétség esetén hagyományrendelésnek kell tekinteni az örökhagyó azon rendelkezését, amely meghatározott személy vagyoni részesítését jelenti.
Megjegyzendő, hogy a törvény nem tartalmaz semmilyen rendelkezést a végrendeleti végrehajtó vonatkozásában.
A végrendeleti végrehajtó jogállását és feladatait jelenleg a 2010. évi XXXVIII. tv. 98 – 101. §-ai szabályozzák.
2010. évi XXXVIII. tv. 98. § (1) bekezdése: A jegyző vagy a közjegyző amint arról tudomást szerez, hogy az örökhagyó végrendeleti végrehajtót nevezett meg, haladéktalanul értesíti őt, és a végrendelet rá vonatkozó tartalmát vele közli.
(2) A jegyző vagy a közjegyző amint a végrendeleti végrehajtó személyéről tudomást szerez, értesíti a végrendeleti végrehajtót jogairól és kötelezettségeiről, valamint felhívja őt, hogy nyilatkozzon megbízatása elfogadásáról. A megbízatás elfogadottnak minősül az erről szóló nyilatkozatnak a jegyző vagy a közjegyző előtt, a jegyző vagy a közjegyző által felvett jegyzőkönyvbe foglaltan történő megtételével, illetve az elfogadásról szóló, teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt nyilatkozatnak a jegyző vagy a közjegyző általi dokumentált átvételével.
(3) Ha a végrendeleti végrehajtó az értesítés és tájékoztatás kézhezvételétől számított 30 napon belül megbízatását a (2) bekezdés szerint nem fogadja el, a hagyatéki eljárásban úgy kell tekinteni, mintha a végrendeleti végrehajtói megbízatás nem jött volna létre. A határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.
(4) A végrendeleti végrehajtó megbízatásának létrejöttét vagy létre nem jöttét a jegyző vagy közjegyző végzéssel állapítja meg; a végzést az öröklésben érdekeltekkel - ha a végzést a jegyző hozta meg, azt a közjegyzővel is - közölni kell.
(5) A végrendeleti végrehajtó megbízatásának létrejöttét megállapító végzésben fel kell tüntetni a végrendeleti végrehajtónak a végrendelet és a jogszabályok szerinti jogait és kötelezettségeit. Egyes jogosultságainak gyakorlása vagy egyes kötelezettségeinek teljesítése céljából a végrendeleti végrehajtó kérelmére a közjegyző a végzés egyes rendelkezéseiről kivonatot készít.
99. § (1) A végrendeleti végrehajtó jogaira és kötelezettségeire a végintézkedés az irányadó; feladatát az örökhagyó utasításai és rendes gazdálkodás szabályai szerinti köteles ellátni. Különböző feladatokra más-más végrendeleti végrehajtó is megnevezhető. A jogszabályok betartása alól az örökhagyó jogszabályba ütköző utasítása nem mentesíti, de ha az örökhagyó célja jogszerű magatartással elérhető, a jogellenes utasítás teljesítése helyett a végrendeleti végrehajtó ez utóbbit köteles megtenni.
(2) Ha a végrendelet a végrendeleti végrehajtó jogait és kötelezettségeit nem határozza meg, a végrendeleti végrehajtó joga és kötelezettsége, hogy
a) az eljáró hatóságokat a hagyaték leltározásában segítse, és az örökösök javára szükség esetén biztosítási intézkedés elrendelését indítványozza,
b) követelje a végintézkedés rendelkezéseinek foganatosítását az örököstől, a hagyományostól, és ennek érdekében, amíg az örökhagyó végintézkedésében részesített személy maga fel nem lép, annak javára, de a saját nevében a bíróság előtt is eljárjon,
c) a hagyatéki vagyon kezelésére irányuló jogkörében a hagyatékot birtokba vegye, és
ca) a hagyatéki hitelezőket - különösen a halaszthatatlan kifizetéseket - a saját nevében eljárva, de a hagyaték terhére kielégítse,
cb) a hagyatéki követeléseket a saját nevében eljárva, de a hagyaték javára érvényesítse,
cc) az örökhagyó gazdasági társaságban (szövetkezetben) fennálló és a hagyaték megnyíltával az örökösre átszállt tagsági jogait gyakorolja,
d) a hagyatékátadó végzés (ideértve a rész-hagyatékátadó végzést is) jogerőre emelkedését követően maga foganatosítsa annak rendelkezéseit.
(3) A végrendeleti végrehajtó a (2) bekezdés c) pontjában meghatározott feladata ellátása során a hagyatékhoz tartozó vagyontárgy vonatkozásában
a) kötelezettségeket nem vállalhat, illetve a vagyontárgyat nem idegenítheti el, kivéve, ha ahhoz minden öröklésben érdekelt hozzájárult,
b) a hagyaték terhére ingyenesen nem rendelkezhet.
100. § (1) A végrendeleti végrehajtóra a törvényben foglalt eltérésekkel a megbízottra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
(2) A végrendeleti végrehajtó az e minőségében végzett tevékenységével az öröklésben érdekelteknek - a rájuk vonatkozó rész tekintetében - okozott károkért a szerződésen kívüli károkozás szabályai szerint felel.
(3) A végrendeleti végrehajtó indokolt kiadásait az örökösök kötelesek megtéríteni. Ha a végrendeleti végrehajtót az örökhagyó a hagyatékban részesítette, a megbízatás teljesítéséért járó díjba a részesítés értéke - a végrendelet arra vonatkozó rendelkezésének hiányában - nem számít bele.
101. § (1) A végrendeleti végrehajtó megbízatása megszűnik:
a) a végintézkedésben arra meghatározott határidő elteltével, feltétel bekövetkeztével vagy ezek hiányában a hagyatéki eljárás jogerős befejeződésével,
b) a végrendeleti végrehajtó halálával, megszűnésével,
c) lemondással,
d) a megbízatás megvonásával,
e) ha a megbízatás betöltéséhez szükséges, a törvényben előírt feltételek már a megbízatás elfogadásakor sem álltak fenn, vagy utóbb megszűntek.
(2) A végrendeleti végrehajtó megbízatásáról való lemondására a megbízatás elfogadásának alaki követelményei irányadóak; hatálya a közjegyzőhöz érkezéssel áll be.
(3) A végrendeleti végrehajtótól megbízatását az öröklésben érdekelt személyek egyhangúlag, ugyanazon okiratba foglalt közös nyilatkozatban megvonhatják. A nyilatkozatot a közjegyző részére el kell juttatni, aki azt a végrendeleti végrehajtóval haladéktalanul közli; a megvonás hatálya e közléssel áll be.
(4) A közjegyző a végrendeleti végrehajtót az örökhagyó egyes rendelkezéseinek teljesítése alól nemperes eljárásban felmentheti, ha azt a végrendeleti végrehajtó és a feladat teljesítésében érdekelt személyek közösen kérik és a rendelkezések teljesítése a hagyatékot jelentősen veszélyeztetné.
(5) Amennyiben a végrendeleti végrehajtó megbízatása a hagyatéki eljárás során megszűnik, a megbízatás megszűnését - az (1) bekezdés b) pontjában foglalt eset kivételével - a jegyző vagy a közjegyző bármely érdekelt kérelmére végzéssel megállapítja. A végrendeleti végrehajtó felmentését az örökhagyó egyes rendelkezéseinek teljesítése alól - ezek pontos megjelölésével - a közjegyző végzéssel állapítja meg; a végzést az öröklésben érdekeltekkel közölni kell. A felmentés kérdésében a közjegyző a hagyatéki eljárást érdemben befejező végzésben is dönthet. A megbízatás megszűnéséhez és a felmentés megállapításához szükséges tények, körülmények fennállását vagy bekövetkeztét teljes bizonyító erejű magánokirattal vagy közokirattal kell igazolni.
7:35. § [Növedékjog]
(1) Ha az örökhagyó úgy nevezett több örököst a hagyatékra vagy annak egy részére, hogy ezzel a törvényes öröklést kizárja, és valamelyik nevezett örökös anélkül esik ki, hogy helyettes örököse lenne, a hagyatéknak ugyanerre a részére kinevezett többi örökös részesedése arányosan növekszik.
(2) Ha a kieső nevezett örökös az örökhagyónak törvényes örököse is lenne, a növedékjog alapján az örökhagyóval ugyancsak törvényes öröklési kapcsolatban álló többi nevezett örökös örökrésze arányosan növekszik, feltéve, hogy a kiesőnek nincs helyettes örököse, és a végrendeletből más nem következik.
(3) A meghatározott hagyatéki tárgyra nevezett örököst az ugyanazon tárgyra nevezett másik örökös kiesése következtében és erre a tárgyra nézve illeti növedékjog.
A növedékjog a nevezett örökösnek és a törvényes örökösnek az a joga, hogy örököstársa kiesése esetén az ő örökrészét is megörökölje.
Nincs jelentős változás a törvény szövegét tekintve, csupán annyi, hogy míg a korábbi rendelkezés nevesítette azt, hogy ez a növedékjog intézménye, ezt a mostani szabályzás elhagyja.
A növedékjog akkor jut szerephez, amikor
Ebben az esetben az ő örökrészét vagy a többi nevezett örökös fogja örökölni, vagy a törvényes öröklés rendje szerinti örökösök öröklik, tehát részesedésük „megnő”.
7:36. § [Növedékjog hagyományon és meghagyáson]
Az ugyanarra a vagyontárgyra vagy ugyanarra a szolgáltatásra közösen nevezett hagyományosokat és a több személy javára szóló meghagyás jogosultjait ugyanolyan feltétellel illeti egymás után a növedékjog, mint a meghatározott hagyatéki tárgyra nevezett örökösöket.
A törvény eddig nem tartalmazott külön szabályt a hagyomány és meghagyás vonatkozásában a növedékjogról.
Az új szabály konkrét rendelkezése szerint mind a hagyomány, mind a meghagyás jogosultjait ugyanazok a feltételek illetik e körben, mint a meghatározott hagyatéki vagyontárgyra nevezett örökösöket.
 |
 |
 |
A tananyag az ELTESCORM keretrendszerrel készült
ÁROP-2.2.16-2012-2013-0001 - Az új Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódó képzések