7:10.§ - 7:24.§
7:10. § [Végintézkedési szabadság]
Az örökhagyó a halála esetére vagyonáról vagy annak egy részéről végintézkedéssel szabadon rendelkezhet.
7:11. § [A végrendelkezés személyes jellege]
Végrendelkezni személyesen lehet.
7:12. § [Végrendelet]
Az okirat végrendeleti jellegének megállapításához az szükséges, hogy az örökhagyó halála esetére szóló vagyoni rendelkezést tartalmazzon, és külsőleg az örökhagyótól származónak mutatkozzék.
A végintézkedési szabadság alapvető jogelv, amely a magántulajdonból, a tulajdonosi rendelkezési szabadságból következik, ezáltal minden polgári magántulajdonon alapuló jogrendszer része.
Az új szabályzás a korábbihoz képest a végintézkedési szabadság elvét kiterjeszti azzal, hogy a végintézkedés mindegyik fajtájára vonatkoztatja, nem csupán a végrendeletre mint a végintézkedés egyik formájára.
A végintézkedési szabadság nem korlátlan, mert
Az örökhagyó joga, hogy akár pozitív, akár negatív tartalommal (kitagadás) szabadon rendelkezzék vagyonáról, vagy annak egy részéről, halála esetére.
A végintézkedés mint gyűjtőfogalom magába foglalja
A végintézkedés az öröklés elsődleges jogcíme, mert a törvényes öröklés szabályainak alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha
A végintézkedés egyike a legszemélyesebb jognyilatkozatoknak (vö. házassági nyilatkozat), amelyet az örökhagyó csak személyesen tehet meg. Sem képviselő, sem meghatalmazott nem tehet az örökhagyó helyett és nevében érvényesen végintézkedési nyilatkozatot.
Ebből egyenesen következik, hogy cselekvőképtelen személy sem képes érvényesen végintézkedést tenni.
Nincs jelentős változás ennek kapcsán a régi és új szabályzás közt, csupán annyi, hogy a Ptk. 623.§ (2) törvényszövege szerint csak személyesen lehet végrendelkezni, míg az új törvényszöveg a csak szócskát elhagyja.
A végintézkedés fogalmát sem a korábbi, sem az új törvényszöveg nem definiálja.
A régi szabályzás alapján a végintézkedés három formájának törvényi szabályaiból következtethetünk, mégpedig azok a közös elemei alapján határozható meg a végintézkedés fogalma.
Eszerint a végintézkedés
A jogügylet lehet egyoldalú (végrendelet) vagy kétoldalú (öröklési szerződés, halál esetére szóló ajándékozás).
A végrendelet a végintézkedés egyik formája. A végrendelet az örökhagyó egyoldalú jogügylete, amelyben halála esetére vagyonáról vagy annak egy részéről rendelkezik, azzal a feltétellel, hogy a juttatásban részesített személy őt túléli.
Ha ezt az egyoldalú jognyilatkozatot az örökhagyó az előírt alakszerűségek betartásával teszi meg, az halálával hatályosul, nincs szükség a hagyaték megszerzéséhez a juttatásban részesített személy elfogadó nyilatkozatára, sem bármely egyéb jogcselekményre. (ipso iure öröklés elve)
A végrendelet fogalmát sem határozza meg az új törvény.
A törvény szerint mindazon okirat végrendeleti jellege megállapítható,
A régi Ptk.-ban ez nem került megfogalmazásra. A gyakorlat alakította ki azt a feltétel rendszert, amelyet a PK 85. számú állásfoglalás rögzít, s amely az új szabályzás lényegi elemeivel azonosan határozza meg, melyek azok a minimális feltételek, amelyek együttes megléte szükséges ahhoz, hogy egy okirat végrendeletnek minősüljön.
PK 85. számú állásfoglalás
Az okirat végrendeleti jellegének megállapításához legalább annyi szükséges, hogy külsőleg az örökhagyótól származóként jelentkezzék és halálesetre szóló olyan nyilatkozatot tartalmazzon, amelyből a végrendeleti minőség kitűnik. E két feltétel bármelyikének hiányában végrendeletről nem lehet szó.
 |
 |
 |
A tananyag az ELTESCORM keretrendszerrel készült
ÁROP-2.2.16-2012-2013-0001 - Az új Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódó képzések