Első rész: Általános szabályok

I. cím: Öröklés

1.1. Az öröklés elvei

A 7:1. § normaszövege megegyezik az 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 598. §-ával. A magyar öröklési jog változatlanul az ipso iure öröklés ^[?] elvét követi. Örökhagyó kizárólag természetes személy lehet, akinek a hagyatéka – ami lehet több is és kevesebb is, mint a halálakor meglévő vagyona – mint egész, a jogok és kötelezettségek összességével (universalis successio) száll át az örökösre. Az örökös lehet természetes és jogi személy, illetőleg jogi személyiséggel nem bíró társaság egyaránt. Az öröklés ^[?] az örökhagyó halálával nyílik meg (7:87. §).

A 7:2. §-a a régi Ptk-hoz képest norma szinten kimondja, hogy az öröklési igény – hasonlóan a tulajdoni igényekhez (5:35. §) – nem évül el.

A 7:3. § (1) bekezdése az öröklés jogcímeit a régi Ptk. 599. § (1) bekezdéséhez hasonlóan határozza meg, azonban a sorrendet egyértelműen a végintézkedésen alapuló öröklés elsőbbségében jelöli meg. Ezt nyomatékosítja a (2) bekezdés rendelkezése, ezért a jogalkotó feleslegesnek is tartotta a régi Ptk. 599. § (2) bekezdésének utolsó mondatát a normaszövegbe foglalni ^[?].

1.2. Az új Polgári Törvénykönyv öröklési joga az Általános Szabályok között nem tartalmazza az állam öröklésére vonatkozó szabályokat. Ez a XI. Cím alatt a 7:74. §-ban található, bár a 7:74. § (1) bekezdésének szövegszintű megfogalmazása eltérő, tartalmában azonban azonos a régi Ptk. 599. § (3) bekezdésével. A 7:74. § (2) bekezdésébe került a régi Ptk-nak az államra mint szükségképpeni törvényes örökösre ^[?] utaló rendelkezése [674. § (1) bekezdés második mondat].

Vissza a tartalomjegyzékhez