Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a tananyag kezdőlapjára (P)Ugrás a tananyag előző oldalára (E)Ugrás a tananyag következő oldalára (V)Fogalom megjelenítés (nem elérhető funkció)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintése (D)Keresés az oldalon (nem elérhető funkció)Súgó megtekintése (S)

Hatodik Könyv: Szerződésen kívüli károkozás / 8. Az állattartás körében okozott kár

8. Az állattartás körében okozott kár

8.1. Az állattartás körében okozott kár fogalma

6:562. § [Az állattartás körében okozott kár]
(1) Aki állatot tart, az állat által másnak okozott kárért felel, kivéve, ha bizonyítja, hogy az állat tartásával kapcsolatban felróhatóság nem terheli.
(2) Veszélyes állat tartója a veszélyes üzemi felelősség szabályai szerint felel.

Az állattartás körében okozott kár szabályozása tartalmilag azonos a régi Ptk-ban írtakkal.

A Ptk. az állattartás körében okozott kár fogalmai között három tényállást szabályoz:

A veszélyesnek nem minősülő állatok ( pld.: háziállatok ) károkozásáért az állattartó akkor nem felel, ha bizonyítja, hogy az állat tartásával kapcsolatban felróhatóság nem terheli. Az állattartó tehát erre való utalás nélkül a kártérítés általános szabályai [6:519.§.] szerint felel az állat által okozott kárért. A kimentés itt azt jelenti, ha az adott felelősségi formának megfelelően az állatot tartó bizonyítja, hogy az állat tartásával kapcsolatban felróhatóság nem terheli.

A Római jog res humani iuris, azaz emberi jog alá tartozó dolognak tekintette az állatokat.

Ausztria sarkallatos törvényi szinten deklarálta, hogy az állatvilág nem tartozik teljes mértékben a dolgok közé, a római jog res fogalma ott már megváltozott. Az Osztrák Polgári Törvénykönyv 285.§-a kimondja, „az állatok, nem dolgok”, őket külön törvények védik. A dologra érvényes rendelkezéseket csak annyiban lehet az állatokra alkalmazni, amennyiben nincsenek eltérő rendelkezések.

A német dologi jog sem tekinti dolognak az állatot. Esetükben a Német Polgári Törvénykönyv a BGB.90 §-a értelmében Németországban is megmaradtak a dologi jog szabályai, de csak szubszidiárius jelleggel.

A Svájci Polgári Törvénykönyv (ZGB) 641 §-a értelmében az állat nem dolog, mindazon által ellenkező

A Francia Code Civil dolognak tekinti az állatot; az 528. §. ingónak tekinti , az 522. §.annyiban tér el ettől a főszabálytól a „fermier” és „métayer” azaz a földműves birtokában lévő igavonó állatot ingatlannak minősíti. Rendelkezés hiányában a dologi jog szabályai érvényesek rájuk is.

Terré hangsúlyozza, hogy a tenyészállatok res immobilesnek, azaz ingatlannak minősülnek. Dolognak, birtokba vehető testi tárgynak tekinti az állatokat is. Véleménye szerint az állat által okozott kár esetében az állat birtokosának és nem a tulajdonosának a személye a döntő a felelősség megállapításakor.(Akinek a felügyeletére volt az állat a károkozás pillanatában bízva.)

Franciaországban az állatok által előidézett kárért fennálló civiljogi felelősség kapcsán az 1384. §.(1) bekezdése, és az 1385. §. szerinti objektív felelősség áll fenn.

A Magyarországi 1928-as magánjogi törvényjavaslat 1739. §-a objektív felelősséget deklarál a tartott állat által előidézett károk esetére főszabály szerint, ám ez alól a kivétel a hasznos háziállat tulajdonosának és a vadászati jog gyakorlójának a felelőssége a ragadozó és kártékony állatok által okozott károkért. Ez utóbbi két esetben a felelősség szubjektív. Az Mtj. 1739. §-a értelmében az állat okozta kárért az is felel, aki az állattartó irányába az állat őrzését szerződésben elvállalta, ha csak nem bizonyítja, hogy a veszély elhárítása végett kellő gondosságot fejtett ki. Az Mtj. 1737.§-a értelmében, ha máshonnan nem térül meg és – különös tekintettel a felek vagyoni viszonyaira – a méltányosság megkívánja, a vétlen kártétel esetén is köteles a károkozó megtéríteni az előidézett kárt, amennyiben azt jogellenesen okozta.

A Brit Animals Act 1971. 8.§.(3) bekezdése értelmében a „közútra kóborló állat” nem keletkeztet a gazda irányába semmiféle felelősséget a consuetudo a helyi szokások figyelembevételével előfordulhat, hogy még kerítést sem kell építenie ennek megakadályozására.

Franciaországban a Code Civil 1385.cikkelye rendezi az állattartó felelősségének a kérdését.

1908. május 30-án a német BGB. 833. §-át úgy módosították, hogy az állattartó felelősségét kizárta a törvényhozó, ha a kárt olyan háziállat okozza, amely az állattartó élethivatásához, vagy a keresetéhez szükséges, és az állattartó az állat őrizetét a forgalomban szokásos gondossággal végezte, illetőleg a kár ilyen gondosság mellett is beállott volna. A német BGB. alapján a háziállat által előidézett károkért az állat gazdája szubjektív, vétkes felelősséggel tartozik, ami alól akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a megkívánt gondosságot (erforderliche Sorgfaltigkeit) tanúsította.

Állattartás minden olyan tevékenység, amely állat birtoklásában, felügyelet alatt tartásban jelenik meg. Az állattartó rendszerint tulajdonos, de állattartónak minősül az is, aki valamely jogviszony alapján került az állat birtokába (például megbízási jogviszony, bérlet, haszonkölcsön) stb., azt gondozza, illetőleg tartja.

Állattartónak kell tekinteni azt is, aki az elkóborolt állatot befogadja, de azt is, aki jogellenesen tartja magánál, vagy azt, aki a tulajdonos távolléte alatt szívességből gondozza.

A valóságban az állattartó, és az állatot ténylegesen gondozó személye elkülönülhet egymástól. A felelősség ilyen esetben aszerint alakul, hogy milyen jogviszony van az állattartó és a gondozást ténylegesen végző között.

Nem minősül állattartónak az, aki az állatot alkalmazottként vagy szövetkezeti tagként gondozza, ilyen esetben az állattartó a munkáltató, illetőleg a szövetkezet

Megjegyzés

Jogeset: Ha az állat az állattartó telepről elszabadulva okoz kárt, az állattartó felelősségére vonatkozó szabályokat kell irányadónak tekinteni .Amennyiben az állattartó telepen a felügyeletet alkalmi megbízottja látja el, e személy magatartását úgy kell értékelni, mintha a felügyeletet maga az állattartó látná el. Ezért az állattartó helyett a megbízottért fennálló felelősségi szabályok alkalmazására nem kerülhet sor.[BDT.2010.2176.]

Jogeset: felugró ablakban [A közúti forgalomban résztvevő állattartó az okozott kárért a közúti közlekedés szabályainak vétkes megszegése esetén felel (Ptk.351.§.(1) bekezdés és 339§.(1) bekezdés[BH.1982.46.]

Jogeset: felugró ablakban [Az állattartó kártérítési felelőssége [Ptk.339.§(1) bekezdés, 340.§.(1) bekezdés, 351.§.(1) bekezdés [BH.1998.381.]

Ha az állat őrzésére, felügyeletére az állat tulajdonosától az állattartó ténylegesen megbízást kapott (kutyamegőrző) a megbízott károkozásáért való szabályait kell alkalmazni.[6:542.§.]

A (2) bekezdés szerint a veszélyes állat tartója a veszélyes üzem felelősségi szabályai szerint felel. A Ptk-ban írt vadállat helyett a veszélyes állat szóhasználat szerepel a törvény szövegében .A károkozás nagyobb kockázatát az állat természete és viselkedése alapján kell megítélni,ezért a Ptk. megkülönböztető ismérvként nem a háziállat-vadállat kategóriát használja, hanem a veszélyesnek minősülő és a veszélyesnek nem minősülő állatok között tesz különbséget. A veszélyes állatok által okozott károk esetében alkalmazni kell a veszélyes üzemi felelősség egyéb szabályait, így a károsulti közrehatásra, a veszélyes üzemek találkozására, az elévülésre vonatkozó szabályokat. Ennek a felelősségi szabálynak az alkalmazása során elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy a kárt okozó állat veszélyes állatnak minősül-e.

Veszélyes állatnak olyan állat tekinthető, amelynek a természete kiismerhetetlen, természetes vadságuk, tulajdonságuk lényege folytán veszélyt jelenthetnek a környezetre akkor is, ha valakinek a tartásába kerülnek.(állatkertben, cirkuszban, de akár a háztartásban is.)

Megjegyzés

Irodalom: Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. tv. (Átv.) 20.§.(2) bekezdés értelmében a természetvédelmi oltalom alatt nem álló, illetve nemzetközi természetvédelmi egyezmény (CITES) hatálya alá nem tartozó veszélyes állat, ilyenek például a veszélyes állatokról és tartásuk engedélyezésének részletes szabályairól szóló 8/1999. (VIII.13.) KöM-FVM-NKÖM-BM együttes rendelet 1. számú melléklete szerint: bizonyos csuklyás majmok, egyes medvefélék, német fésűspók félék, stb. tartására, szaporítására az állatvédelmi hatóság adhat engedélyt. Az engedély kizárólag abban az esetben adható meg, ha a tartás, illetőleg a szaporítás a környezet nyugalmát és biztonságát nem sérti vagy veszélyezteti.

Ez a felelősségi szabály vonatkozik a szelídített, betanított, de egyébként veszélyes állatra, viszont nem vonatkozik a felhergelt, alkalmilag megvadult háziállatra.

Megjegyzés

Jogeset: Abban az ügyben, amelyben az állattartó kutyája a kerítésen keresztül harapta meg a postai kézbesítőt, azt vizsgálta a bíróság, hogy az állattartó a kutya szabadon engedésével, a kerítés rácsai sűrűségének kialakításával, a levélszekrény elhelyezésével, az elvárható módon járt-e el, vagyis kizárta-e annak lehetőségét, hogy az állat kárt okozzon. Mindemellett tekintettel kell lenni a károsult esetleges közrehatására is.[BH.2004.257.]

Vissza a tartalomjegyzékhez

8.2. A vadászható állat által okozott kárért való felelősség

6:563. § [A vadászható állat által okozott kárért való felelősség]
(1) A vadászható állat által okozott kár megtérítéséért az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel, akinek a vadászterületén a károkozás történt. Ha a károkozás nem vadászterületen történt, a kárért az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel, akinek a vadászterületéről a vad kiváltott.
(2) A vadászatra jogosult mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt ellenőrzési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő.
(3) A kártérítési követelés három év alatt évül el.

A korábbi Ptk. nem tartalmazta a vadászható állat által okozott kárért való (fokozott) felelősséget.

A törvénynek ez a rendelkezése az ember uralma alatt nem álló, vadon élő és vadászható állatok által a mezőgazdálkodáson, erdőgazdálkodáson kívül okozott kárért való felelősséget szabályozza.

A mező-és erdőgazdálkodásban a vad által okozott károkra (vadkár) külön jogszabály vonatkozik. A jelenlegi szabályozás szerint a vadkárért, a vadászati kárért, valamint a vad elpusztításával okozott kárért fennálló felelősségről a 1996. évi LV. tv. rendelkezik.

Az újonnan megalkotott szabályozás a vadászható állatok által a mező- és erdőgazdálkodáson kívüli károkozására vonatkozó normák, amelyek a klasszikus polgári jogi felelősségi szabályok alá tartoznak, ezeket a Ptk. a vadászható állat által okozott kárért való felelősség címmel emelte át a rendelkezései közé, és a károsult a fokozott veszéllyel járó tevékenység szabályai szerint jogosult kártérítésre.

Ennek megfelelően a vadászható állat által okozott kár megtérítéséért elsődlegesen az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel, akinek a vadász területén a károkozás történt, ha pedig nem ott történt, akkor az a vadászatra jogosult a felelős, akinek a vadász területéről a vad kiváltott.

A szigorú felelősség itt sem jelent feltétlen felelősséget, de mentesülni a felelősség alól csak úgy lehet, ha a vadászatra jogosult bizonyítja, hogy a kárt az ellenőrzési körén kívül eső, elháríthatatlan ok idézte elő.

A kártérítési felelősség – hasonlóan a veszélyes üzemi felelősséghez – annak lényegi sajátossága miatt 3 év alatt évül el.

Vissza a tartalomjegyzékhez

A tananyag az ELTESCORM TESZT keretrendszerrel készült
ÁROP-2.2.16-2012-2013-0001 - Az új Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódó képzések