Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a tananyag kezdőlapjára (P)Ugrás a tananyag előző oldalára (E)Ugrás a tananyag következő oldalára (V)Fogalom megjelenítés (nem elérhető funkció)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintése (D)Keresés az oldalon (nem elérhető funkció)Súgó megtekintése (S)

Hatodik Könyv: Szerződésen kívüli károkozás / 5. Felelősség a közhatalom gyakorlásával okozott kárért

5. Felelősség a közhatalom gyakorlásával okozott kárért

5.1. Felelősség a közigazgatási jogkörben okozott kárért

5.1.1. A közigazgatási jogkör és a felelősség speciális feltételei

6:548. § [Felelősség közigazgatási jogkörben okozott kárért]

(1) Közigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget akkor lehet megállapítani, ha a kárt közhatalom gyakorlásával vagy annak elmulasztásával okozták, és a kár rendes jogorvoslattal, továbbá a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárásban nem volt elhárítható.

A közigazgatási jogkörben okozott kárért fennálló felelősségi szabály az új Ptk.-ban leválik az alkalmazotti károkozásért fennálló felelősség szabályáról, és attól szerkezetileg elkülönülten, önálló fejezetben jelenik meg.

Domináns részében továbbra is megtartja a kártelepítő jellegét, - azaz a kárfelelősséget a közvetlen károkozóról az őt foglalkoztató közigazgatási szervre telepíti át – azonban több puszta kárelosztásnál, mert megjelöli az adott felelősség speciális feltételeit is.

E speciális feltételek:

Nem tartalmaz azonban a szabályozás speciális felróhatósági mércét.

A „közhatalom gyakorlásával vagy annak elmulasztásával” szövegrész beépítése a normaszövegbe új elem a szabályozásban, ám nem jelent érdemi változást a rendelkezés tárgyi hatályában, hiszen a jogalkotó pusztán a Pk. 42.sz. állásfoglalás a; pontját [Ld: PK.42. a;: „államigazgatási jogkörben okozott kárnak csak az államigazgatási jellegű, tehát a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-intézkedő tevékenységgel, illetőleg ennek elmulasztásával okozott kárt lehet tekinteni.”] emeli be a jogszabályi szövegbe. A közigazgatási jogkör megítélése [Részletesen lásd : Dr. Tóth Endre Tamás: „ A közigazgatási, bírósági és ügyészségi jogkörben okozott kárért fennálló felelősség” in: A kártérítési jog magyarázata. szerk.: Dr. Fézer Tamás Complex kiadó Budapest 2010. 258-261. oldalai] körében kialakult bírói gyakorlat és jogértelmezés [Például: 4/2006 PJE, BDT.2011.2585., BH.2002.12., BH.2000.261., BH.2001.319., BH.2001.527., BH.1996.361., BH.2002.435., BH.1998.224., BH.1996.312., BH.1997.294.] ezért az új Ptk. mellett is változatlanul és adekvátan irányadó marad.

A „közigazgatási jogkör” kifejezés „megtartása” ugyanakkor kétségtelenné teszi, hogy a szabályozás tárgyi hatálya nem terjed ki a jogalkotási tevékenységgel, vagy annak elmulasztásával okozott károkra.

Ha pedig a közigazgatási szerv munkavállalója nem közigazgatási jogkörben eljárva okoz kárt, a felelősségre az alkalmazotti károkozásért való felelősség 6:540. § szerinti szabályai alkalmazandók.

A rendes jogorvoslat kimerítése, mint felelősségi feltétel a régi Ptk.-ban [Ld: régi Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése] is szerepelt, azt az új Ptk. kiterjeszti a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárásra is. Erre figyelemmel a közigazgatási per – ha arra lehetőség van - a kártérítési felelősség feltételévé válik, egyben a bírói gyakorlat eddigi, és ezzel szemben álló állásfoglalásai [Például: PK. 43.sz. állásfoglalás indokolása, EBH.2004.1121., BH.2005.174., BH.1996.470., BH.1992.172.] az új Ptk. alkalmazási körében nem irányadóak. A rendes jogorvoslat megítélése körében kialakult elvek [Részletesen lásd: Dr. Tóth Endre Tamás: „ A közigazgatási, bírósági és ügyészségi jogkörben okozott kárért fennálló felelősség” in: A kártérítési jog magyarázata. Szerk.: Dr. Fézer Tamás Complex kiadó Budapest 2010. 261-263. oldalak.] azonban változatlanul alkalmazhatók.

A régi Ptk. vonatkozó szabályozásával azonosan az új Ptk. sem tartalmaz speciális kimentési, vagy felróhatósági szabályt. A bírói gyakorlat ugyanakkor a felróhatóságot a közigazgatási jogkörben okozott kárért fennálló felelősség megítélése körében évtizedek óta következetesen speciális elvek mentén ítéli meg [Ld: „A jogalkalmazás terén a Ptk. hatályba lépése óta töretlen az az ítélkezési elv, miszerint az a körülmény, hogy az ügyben eljárt személyek helytelenül alkalmazták, vagy esetleg nem alkalmazták a jogszabályokat, önmagában nem elég a kártérítési igény megalapozására. Ehhez ugyanis olyan többlettényállásra van szükség, mely nem pusztán a jogszabályoknak a jóhiszemű, bár esetleg téves alkalmazását, hanem a gondossági mércének a sérelmét is megállapíthatóvá teszi. Ennek megfelelően a jogalkalmazó szerv felelősségét (felróhatóságát) csak a kirívóan súlyos jogalkalmazási és jogértelmezési tévedés alapozza meg (BDT.2008.1817.). Önmagában a jogszabály eltérő (BH.1996.311.) vagy téves (BH.2000.55.) értelmezése, a bizonyítékok téves értékelése (BH.2000.55.), a bizonyítékok bizonyítóerejének eltérő mérlegelése (BH. 1996.362.), illetve az a körülmény, hogy a közigazgatási szerv határozata utóbb tévesnek bizonyul (BH.1994.311., BDT.2007.1709.) nem vezethet a közreműködő hatósági alkalmazott felróhatóságának, és ezen keresztül a hatóság kártérítési felelősségének a megállapításához... Nem lehet szó azonban a felróhatóság körén kívül eső téves jogalkalmazásról, ha a jogszabály rendelkezése teljesen és nyilvánvalóan egyértelmű, a ténymegállapítás és a döntés pedig nem mérlegelés eredménye (EBH.2001.526., lásd még: BH.2001.423., BH.2003.236., EBH.2002.751., BDT.2004.1043.). A felróhatóságot megalapozó kirívó jogsértésnek minősül az is, ha a közigazgatási hatóság a bíróság hatályon kívül helyező ítéletében megfogalmazott egyértelmű utasításnak a mellőzésével hozta meg a kérelmet ismét elutasító határozatát (EBH.2002.749., lásd még: EBH.2002.632.). A hatósági ügyben az ügyfél számára nyújtott téves tájékoztatás, felvilágosítás és adatközlés is megvalósíthat károkozást, ilyen esetekben a felróhatóságot (és azon belül a gondossági mércét is) a tájékoztatás, adatközlés körében elkövetett tévedés vonatkozásában és az előzőek szerint kell vizsgálni (BH.2009.325., BH. 2003.454., BH.1993.425.)… A károkozó magatartás nem csak aktív intézkedésben, hanem annak az elmulasztásában, vagy a teljesítésének késedelmében is manifesztálódhat (BH.1992.204.). A hatóság mulasztása tehát két területen lehet releváns, egyrészt a szükségszerű intézkedés elmulasztása, másrészt az intézkedés megtételére irányuló határidő elmulasztása terén. A felróhatóságot ilyen esetekben a mulasztás tekintetében kell vizsgálni, melynél változatlanul irányadó a kettős mérce, azaz a jogszabályi mérce, és a gondossági mérce egyaránt vizsgálatot igényel. A jogszabályi mérce, például az intézkedés megtételére irányadó határidőt szabályozó jogszabályi rendelkezés megsértése önmagában, objektíve még nem feltétlenül eredményezi a felróhatóság megállapítását, a gondossági mércének megfelelő, elvárható eljárás mellett is bekövetkezhet ugyanis határidőmulasztás. A gondossági mércének megfelelő eljárás hatóság részéről történő bizonyítása pedig a felróhatóság hiányát és ezen keresztül a kárfelelősség hiányát eredményezi a jogszabályi határidők megsértése esetén is.” ( Dr. Tóth Endre Tamás: „A közigazgatási, bírósági és ügyészségi jogkörben okozott kárért fennálló felelősség” in: A kártérítési jog magyarázata. Szerk.: Dr. Fézer Tamás Complex kiadó Budapest 2010. 263-268. oldalai)]. Megítélésem szerint ezek az elvek az új jogszabály „hallgatása” mellett is változatlanul irányadóak a jövőben az új Ptk. alkalmazási körében is.

5.1.2. A felelősség alanya

(2) Közigazgatási jogkörben okozott kárért a közhatalmat gyakorló jogi személy tartozik felelősséggel. Ha a közhatalmi jogkör gyakorlója nem jogi személy, a kárért az a jogi személyiséggel rendelkező közigazgatási szerv tartozik felelősséggel, amelynek keretében az eljárt közigazgatási szerv működik.

A (2) bekezdés a felelősség alanyának részletes meghatározására vonatkozó új szabály, melyet a régi Ptk. nem tartalmazott.

A (2) bekezdés kártelepítő szabálya a kárfelelősség alanyát jelöli meg, mégpedig az e körben kialakult és alkalmazott bírói gyakorlattal összhangban, azt a jogi szabályozásba emelve. A korábbi törvénytervezet kifejezett szabályozást tartalmazott arra vonatkozóan, hogy a helyi önkormányzatot terheli a felelősség a képviselő-testülete, annak bizottsága, a polgármester, a jegyző és a képviselő-testület hivatalának ügyintézője által okozott kárért, az elfogadott törvény azonban e rendelkezést már nem tartalmazza.

A régi Ptk. felépítésével szakítva az új törvény elválasztja a közigazgatási jogkörben okozott károkért fennálló felelősség szabályozását az alkalmazotti károkozás szabályozásától, és attól elkülönült, új, önálló rendelkezést ad a felelősség alanyának megjelölésére. E szabályozás azonban felveti azt a kérdést, hogy vonatkozik-e a közigazgatási jogkörben eljáró alkalmazott szándékos károkozására a 6:540.§ (3) bekezdése .

A szabályozás a felelősség alanyát a közigazgatási szervezetrendszeren belül az egyes szervek, szervezeti egységek polgári jogi jogképességét és ezen keresztül a perbeli jogképességét (Pp. 48.§) szem előtt tartva határozza meg.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy azonos felelősségtelepítő szabályt tartalmaz az új Ptk. 2:51.§-ának (2) bekezdése a közigazgatási jogkörben elkövetett személyiségi jogsértés objektív szankciói tekintetében, a kártérítési fejezet rendelkezése pedig a 2:52.§ (2) bekezdésének utaló szabálya alapján a sérelemdíjra is vonatkozik.

És felhívjuk továbbá a figyelmet arra, hogy a Pp. 130.§-ának (1) bekezdés g; pontjának a 2013. június 1. napjától kezdődő hatállyal módosított rendelkezésére figyelemmel, ha a károsult fél a keresetét tévesen, közvetlenül a közigazgatási jogkörben eljárt munkavállalóval szemben terjeszti elő, úgy a keresetlevelet a bíróságnak tárgyalás tartása nélkül, idézés kibocsátása nélkül el kell utasítania. Ez pedig a személyiségi jogsértés objektív szankciói iránti igényre, és a jövőben a sérelemdíj iránti igényre is egyaránt vonatkozik.

Vissza a tartalomjegyzékhez

A tananyag az ELTESCORM TESZT keretrendszerrel készült
ÁROP-2.2.16-2012-2013-0001 - Az új Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódó képzések