Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a tananyag kezdőlapjára (P)Ugrás a tananyag előző oldalára (E)Ugrás a tananyag következő oldalára (V)Fogalom megjelenítés (nem elérhető funkció)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintése (D)Keresés az oldalon (nem elérhető funkció)Súgó megtekintése (S)

Hatodik Könyv: Szerződésen kívüli károkozás / 3. Felelősség a más személy által okozott kárért

3. Felelősség a más személy által okozott kárért

3.1. Felelősség az alkalmazott és a jogi személy tagja károkozásáért:

6:540. § [Felelősség az alkalmazott és a jogi személy tagja károkozásáért]

(1) Ha az alkalmazott a foglalkoztatására irányuló jogviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a munkáltató a felelős.

(2) Ha a jogi személy tagja tagsági viszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a jogi személy a felelős.

(3) Az alkalmazott és a tag egyetemlegesen felel a munkáltatóval, illetve a jogi személlyel, ha a kárt szándékosan okozta.

Az új Ptk. 6:540.§-ának (1)–(3) bekezdései a régi Ptk.348. §-ának (1) bekezdését váltják fel. Az (1) és (2) bekezdés a régi Ptk.-beli szabályozással azonosan pusztán a felelősség alanyát meghatározó kártelepítő szabály, ám a (3) bekezdés az alkalmazott, ill. a tag személyes felelősségénél a „szándékos károkozás” speciális felelősségi feltételének rögzítésével már „teljes értékű” új felelősségi szabálynak tekinthető.

Az új Ptk rendelkezése:

- a; A régi Ptk. „munkaviszonnyal összefüggésben” kifejezésének afoglalkoztatásra irányuló jogviszonnyal összefüggésben” kifejezésre történő módosulása pusztán formális, pontosító változtatás, mely érdemi változást nem eredményez. Az új szövegezés egyértelműsíti, hogy a szabályozás hatálya alá tartozik nem pusztán a munkajogi értelemben vett munkaviszony, hanem valamennyi foglalkoztatásra irányuló jogviszony (kormányzati szolgálati, egyéb szolgálati, közalkalmazotti stb. jogviszony). A bírói gyakorlat azonban eddig, a régi Ptk. 348. §-ának hatálya alatt is ezzel azonosan értelmezte a „munkaviszony” fogalmát [Ld: pl.: polgármester és köztisztviselők jogviszonyára alkalmazva: EBH.2006.1406., EBH.2005.1208., Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.235/2008/5.], ezért a joggyakorlatban az új normaszöveg változtatást e téren nem igényel.

A munkaviszonnyal való összefüggés megítélése terén az új szabályozás nem ad okot a bírói gyakorlatban kimunkált megközelítéstől [Ld: „A bírói gyakorlat minden olyan károkozó magatartás, vagy mulasztás esetén a munkáltató felelősségét teszi megállapíthatóvá, mely magatartás vagy mulasztás okozati összefüggésben áll az alkalmazotti viszonnyal. Így a munkáltatói felelősség megállapításának van helye akkor is, ha a károkozó alkalmazott nem közvetlenül a munkakörében, vagy hatáskörében, de a munkaviszonyával összefüggésben jár el. Akkor is, ha a munkaköri feladataihoz nem tartozó tevékenységével okoz kárt, sőt akkor is, ha a munkáltató által kifejezetten tiltott tevékenységgel okoz kárt (BH.1986.230., BH.2001.526., BH.1988.239.). A munkáltató kártérítési felelőssége állapítható meg akkor is, ha pusztán a munkakörének ellátása hozza az alkalmazottat abba a helyzetbe, hogy a kárt okozhatta (BDT.2008.1745.); vagy az egyébként a munkaviszonyával visszaélve okozza a kárt (BH.2000.196., EBH.2006.1406., EBH.2005.1208., BH.2009.183.). (Dr. Tóth Endre Tamás „Felelősség az alkalmazott, a tag és a megbízott károkozásáért” in: A kártérítési jog magyarázata. Szerk.:Dr. Fézer Tamás Complex kiadó Budapest 2010. 241-244. oldal)] való eltérésre.

- b; Az új szabályozás lényeges, érdemi változást hoz azzal, hogy valamennyi jogi személy valamennyi tagjára egységesen az alkalmazotti károkozásra vonatkozóval azonos rendelkezést tartalmaz. Adott körben a tagsági viszonnyal való összefüggés megítélése tekintetében a bírói gyakorlatban a munkaviszonnyal való összefüggés megítélése terén kialakult jogértelmezés (lásd.: az a; pontnál) lehet orientáló.

- c; A régi Ptk. szövetkezeti tagokra vonatkozó rendelkezését az új törvény kiterjeszti valamennyi jogi személy tagjára, így e speciális szabályozás okafogyottá vált.

- d; A régi Ptk. 348.§-a - több módosulást követően, 1996-tól – sem a munkáltatók, sem az alkalmazottak, sem a károkozó magatartások között nem differenciáló, kizárólagos és kivétel nélküli munkáltatói felelősséget határozott meg, ezzel az alkalmazott (és a szövetkezeti tag) részére immunitást biztosítva a személyes kárfelelősség alól. Ennek áttörését jelenti a (3) bekezdés rendelkezése, mely megteremti a közvetlen károkozó alkalmazottak és tagok személyes és közvetlen kártérítési felelősségét a károkozás szándékossága esetén. A munkáltató, ill. a jogi személy ebben az esetben is alanya marad a kárfelelősségnek, ám „belép mellé” egyetemleges felelősként a kárt okozó természetes személy alkalmazott, ill. tag. A károsult így választása szerint érvényesítheti a kártérítési követelést vagy a munkáltatóval (jogi személlyel), vagy a kárt okozó alkalmazottal (taggal), vagy mindkettőjükkel szemben együtt.

A felelősségáttörő szabály jelenleg új, és feltétlenül üdvözölhető, ám fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a régi Ptk. eredeti szövege is tartalmazott arra vonatkozó rendelkezést, hogy „ha az alkalmazott a kárt szándékos bűncselekménnyel okozta, az alkalmazott a munkáltatóval egyetemlegesen felelős”. A jogalkotó ugyanis már akkor figyelmet fordított arra, hogy a munkáltató kizárólagos felelőssége kedvezményt jelent a károkozó munkavállalónak, mely ugyanakkor indokolatlan, ha a károkozó arra nem érdemes. Az új szabályozás ennyiben visszatérést jelent az 1978. előtti normához azzal, hogy az új Ptk. a felelősség áttörését nem köti ahhoz, hogy a károkozó magatartás bűncselekményt valósítson meg, elegendő a károkozás szándékossága.

A közvetlen és egyetemleges felelősség a gyakorlatban nagy jelentőséghez juthat a teljesítőképtelen jogi személyek alkalmazottainak és tagjainak szándékos károkozása esetén, ahol elősegítheti a károsultak kárának megtérülését, a kártérítés funkciójának megvalósulását, a reparációt [Ld: A kizárólagosság, az érdemesség és a reparáció tekintetében bővebben: Dr. Tóth Endre Tamás: „Felelősség az alkalmazott, a tag és a megbízott károkozásáért” in: A kártérítési jog magyarázata. Szerk.: Dr. Fézer Tamás Complex kiadó Budapest 2010. 237-238. és 244-245. oldalak].

- e; Az új Ptk. nem tartalmazza a régi Ptk. 350.§-ának (5) bekezdése szerinti utaló szabályt, mely a munkáltató és az alkalmazott, ill. a szövetkezet és a szövetkezeti tag egymás közötti jogviszonyában a regressz igényre az Mt., ill. külön jogszabályok rendelkezésének alkalmazását írta elő. Az adott kifejezett szabályozás elmaradása azonban nem jelent érdemi változást, a károkozó és a harmadik személy károsult felé helytálló munkáltató, ill. jogi személy belső jogviszonyára és ezen belül az érvényesíthető regressz igényekre változatlanul a jogviszonyukra irányadó jogszabályi rendelkezések alkalmazandók.

- f; Nem elhanyagolható jelentőségű változás, hogy míg a régi Ptk. a közigazgatási, bírósági és ügyészségi jogkörben okozott károkért fennálló felelősséget az alkalmazotti károkozásért fennálló felelősség egyik specifikus aleseteként szabályozta (régi Ptk. 349.§-ának (1) és (3) bekezdései), addig az új Ptk. szerkezetileg leválasztja, és önálló fejezetben, önálló felelősségi alakzatként szabályozza azt. Figyelemmel pedig arra, hogy az önállósodott felelősségi alakzat a felelősség alanyát is megjelöli, felvethető, hogy a 6:540.§ (1) - (3) bekezdései vonatkoznak-e arra az esetkörre, ha a károkozó a foglalkoztatására irányuló jogviszonyával összefüggésben, de közigazgatási, bírósági, ügyészségi, közjegyzői, vagy végrehajtói jogkörben okoz kárt. A kérdés lényegi eleme pedig az, hogy alkalmazható-e ilyen esetben a (3) bekezdés rendelkezése, azaz a szándékos károkozás esetén marasztalható-e a közigazgatási és azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban eljárt alkalmazott károkozó természetes személy is, vagy sem.

Vissza a tartalomjegyzékhez

3.2. Felelősség a jogi személy vezető tisztségviselőjének károkozásáért:

6:541. § [Felelősség a vezető tisztségviselő károkozásáért]

Ha a jogi személy vezető tisztségviselője e jogviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a vezető tisztségviselő a jogi személlyel egyetemlegesen felel.

A jogi személyek vezető tisztségviselői által e jogviszonyukkal összefüggésben harmadik személyeknek okozott károk új felelősségi szabálya a 6:541.§. Az új szabályozás hatályba lépésével párhuzamosan megszűnik a GT. 30.§-ának (1) bekezdése szerinti felelősségi szabály, mely a gazdasági társaságok tekintetében akként rendelkezett, hogy a társaság felelős azért a kárért, melyet vezető tisztségviselője e jogkörében eljárva harmadik személynek okozott. E szabályozás a kárfelelősséget a társaságra telepítette, egyben a vezető tisztségviselőnek immunitást biztosított.

Ezzel szemben az új felelősségi szabály valamennyi jogi személy tekintetében egységesen a károsult felé a károkozó vezető tisztségviselő, és a jogi személy egyetemleges felelősségét írja elő.

Míg a jogi személy tagja pusztán a szándékos károkozása esetén felel saját személyében is, addig a vezető tisztségviselő felelőssége a károkozó magatartások szerint nem differenciált, nem korlátozott. A törvényi indokolás szerint a különbség oka a vezető tisztségviselőkkel szemben támasztott szigorúbb elvárásokban áll. Ha a kárt okozó tag egyben vezető tisztségviselő is, akkor az 540.§ és az 541.§ szerinti felelősségi szabályok közötti választás azon múlik, hogy mely jogviszonyával összefüggésben került sor a károkozó magatartás kifejtésére.

A károkozó magatartásnak a vezető tisztségviselői jogviszonnyal való összefüggése, mint felelősségi feltétel értelmezése és megítélése terén a munkaviszonnyal való összefüggés bírói gyakorlatban kialakult értelmezése lehet orientáló. ( lásd : 6:540.§-hoz fűzött magyarázat, valamint: BDT.2008.1818.).

Az új szabályozás mellett közömbös, hogy a vezető tisztségviselő e jogkörét munkaviszony, vagy megbízási jogviszony alapján tölti-e be, a felelősségi szabály alkalmazási körét meghatározó „e jogviszonyával összefüggésben” kifejezés pedig adekvát az alkalmazottak és tagok károkozására vonatkozó rendelkezéssel (míg a régi GT. az „e jogkörében eljárva” kifejezést használta, mely a jogkörrel való összefüggésnél szűkebb értelmezésre [felugró hivatkozás: lásd : BH.2004.408.] adhatott alapot).

A gazdasági társaságok vezető tisztségviselőjének a társaság jogutód nélküli megszűnését követő további speciális kártérítési felelősségét rögzíti az új Ptk. harmadik könyve a 3:118.§-ban.

Vissza a tartalomjegyzékhez

3.3. Felelősség a megbízott károkozásáért:

6:542. § [Felelősség a megbízott károkozásáért]

(1) Ha a megbízott e minőségében harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a megbízó és a megbízott egyetemlegesen felelős. Mentesül a megbízó a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy őt a megbízott megválasztásában, utasításokkal való ellátásában és felügyeletében felróhatóság nem terheli.

(2) Állandó jellegű megbízási viszony esetén a károsult kárigényét az alkalmazott károkozásáért való felelősség szabályai szerint is érvényesítheti.

Az új törvényi szabályozás a Ptk. 350.§-ának (1) és (2) bekezdését ülteti át azzal, hogy a felelősségi szabály „magja” változatlan, azonban a régi szabályozásból elhagyásra kerülnek az alábbi elemek:

A fenti változások mellet a (2) bekezdés tartalmilag nem, ám szövegezésében részben eltér a régi Ptk. azonos szabályától [Ld: régi Ptk. 350.§ (2) bekezdése] annyiban, hogy pontosabban kifejezésre juttatja azt, hogy a felelősségi alakzatok közötti választás nem a bíróságra, hanem a kárigényt érvényesítő félre tartozik.

Vissza a tartalomjegyzékhez

3.4. Felelősség a más szerződés kötelezettjének károkozásáért:

6:543. § [Felelősség más szerződés kötelezettjének károkozásáért]

Más szerződés jogosultja felelősséggel tartozik a vele szerződési viszonyban álló kötelezett által a szerződés teljesítése körében harmadik személynek okozott kárért mindaddig, amíg a károsult számára ismeretlen károkozó személyét meg nem nevezi.

Új felelősségi szabály a szerződéses jogviszonyok teljesítése körében az egyik szerződő fél által harmadik személyeknek okozott károkért a másik szerződő fél feltételes kártérítési felelősségének megteremtése.

Konjunktív feltételei:

A törvény indokolása szerint: „A jogalkalmazási gyakorlatban egyre többször előforduló tényállás az, amikor a megrendelő vállalkozója, alvállalkozója, fuvarozója stb. okoz harmadik személyeknek kárt. E tényálláskörökben a megbízotti felelősség és a mentesülési szabály nem alkalmazható. A törvény e tényállásokra tekintettel rendelkezik a megbízottért való felelősség körében – annak szűkebb kategóriáját kiterjesztve – arról, hogy ha valamely szerződés teljesítése során a szerződés kötelezettje harmadik személynek kárt okoz, a szerződés jogosultja tartozik e károkozásért felelősséggel mindaddig, amíg a károsult számára ismeretlen károkozó személyét meg nem nevezi”.

Noha a szakasz első sorában és szakaszcímében elhelyezett „más szerződés” megjelölés kételyt ébreszt az iránt, hogy a felelősségi szabály vonatkozik-e a megbízási szerződéses jogviszonyokra is, vagy csak az azon kívül eső „más szerződésekre”, úgy vélem, hogy e kérdésben a törvényi indokolás következőkben idézett része lehet az eligazító. E szerint: „...rendelkezik a megbízottért való felelősség körében - annak szűkebb kategóriáját kiterjesztve -...”. Az idézett szövegrészlet pedig arra utal, hogy a felelősségi szabály a megbízási és az egyéb, más szerződésekre is egyaránt vonatkozik, azaz a megbízottért való felelősség szűkebb kategóriája, melynek hatályát a jogalkotó a más szerződésekre is kiterjeszti.

A szabályozás alapján a szerződő fél felelőssége szempontjából az a körülmény közömbös, hogy a károkozó személyét azért nem tárja fel, mert nem kívánja, vagy mert nem tudja, ill. az is, hogy e téren felróhatóság az oldalán fennáll-e, vagy sem.

A szerződés jogosultjának a felelősség alóli szabadulásához megkívánt „megnevezés” kifejezés megítélésem szerint a károkozó személyének a konkrét beazonosíthatóságát lehetővé tévő megjelöléseként értelmezhető.

Bizonytalanságot okozhat az egyedi tényállások mellett a „szerződés teljesítése körében” kifejezés szűkebb, vagy tágabb értelmezése, melyre a bírói gyakorlatnak kell értelmezési választ keresnie és adnia.

Vissza a tartalomjegyzékhez

A tananyag az ELTESCORM TESZT keretrendszerrel készült
ÁROP-2.2.16-2012-2013-0001 - Az új Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódó képzések