Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a tananyag kezdőlapjára (P)Ugrás a tananyag előző oldalára (E)Ugrás a tananyag következő oldalára (V)Fogalom megjelenítés (nem elérhető funkció)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintése (D)Keresés az oldalon (nem elérhető funkció)Súgó megtekintése (S)

Hatodik Könyv: Szerződésen kívüli károkozás / 1. A kártérítési felelősség általános szabálya és közös szabályai /1.11. A jövedelempótló járadék

1. A kártérítési felelősség általános szabálya és közös szabályai

1.11. A jövedelempótló járadék

1.11.1

6:528. § [A jövedelempótló járadék]

(1) Akinek munkaképessége a károkozás folytán csökkent, akkor követelhet jövedelempótló járadékot, ha a káreset utáni jövedelme az azt megelőző időszak jövedelmét neki fel nem róható okból nem éri el.

(2) A jövedelempótló járadékot a munkaképesség-csökkenés és a bekövetkezett jövedelemkiesés mértékének együttes vizsgálata alapján kell meghatározni.

(3) A károsult jövedelemkiesését a károsodást megelőző egy évben elért havi átlagjövedelmének alapulvételével kell meghatározni. Ha a károsodást megelőző egy évben a jövedelemben tartós változás következett be, a változás utáni jövedelem átlagát kell figyelembe venni.

(4) Ha a jövedelemkiesés a (3) bekezdés alapján nem határozható meg, az azonos vagy hasonló tevékenységet végző személyek havi átlagjövedelmét kell alapul venni.

(5) A jövedelemkiesés meghatározásánál figyelembe kell venni azt a jövőbeli változást is, amelynek bekövetkezésével számolni lehet.

(6) A jövedelemkiesés meghatározásánál nem vehető figyelembe az a jövedelem, amelyet a károsult munkaképességének csökkenése ellenére rendkívüli munkateljesítménnyel ér el.

Vissza a tartalomjegyzékhez

1.11.2. A járadékra való jogosultság feltétele

Az új Ptk. jövedelempótló járadékra vonatkozó szabályozása lényegét tekintve megegyezik a régi Ptk. szabályozásával. A korábbi szabályoknál azonban két vonatkozásban is tágabb kereteket biztosít a járadékigény elbírálásához. Elsősorban nem korlátozza a károkozó jövedelempótlási kötelezettségét a baleseti eredetű munkaképesség-csökkenés körére, másodsorban nem szűkíti le a járadékfizetési kötelezettséget a keresetveszteségre.

1.11.2.1. Tágabb keretek

Bár legnagyobb számban baleseti kártérítési perekben kerül előterjesztésre jövedelempótló járadék iránti igény, de nem ritka az egyéb okból, például orvosi műhiba miatt bekövetkezett munkaképesség-csökkenéssel összefüggő jövedelemveszteség megtérítésére irányuló kereset sem. A régi Ptk. 356. §-a az ilyen járadékigényekre közvetlenül nem volt alkalmazható, az ilyen igény e törvény alkalmazásával a 355. § (1), (3) és (4) bekezdésében írt, a vagyoni kár, közelebbről az elmaradt vagyoni előny megtérítési kötelezettségére, valamint a járadék megállapítására vonatkozó általános szabályok szerint volt elbírálható. Ugyanakkor a keresetveszteség miatt jelentkező elmaradt vagyoni előny meghatározásánál, annak mértéke kiszámításánál nincs elvi különbség aszerint, hogy a károsodást baleset vagy egyéb káresemény miatt szenvedte el a károsult. Így nincs is indoka annak, hogy a jogalkotó a jövedelempótló járadékra vonatkozó szabályozást a baleseti eredetű károsodásra szűkítse. Ezért az új Ptk. 6:528. §-ának (1) bekezdése immár a normaszövegbe iktatta a bármely károkozással előidézett jövedelemveszteség megtérítésének kötelezettségét.

Emellett – összhangban a 6:522. § (1) bekezdése által előírt teljes kártérítés, valamint a 6:522. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt, az elmaradt vagyoni előny megtérítése kötelezettségével – nem szűkíti le a járadékfizetési kötelezettséget a keresetveszteség, tehát a munkaviszony (tagsági viszony) alapján végzett kereső tevékenységből származó jövedelem kiesésének kompenzációjára. A régi Ptk. 356. §-ának talaján kialakult jogalkalmazási gyakorlat helyes irányát szem előtt tartva az új rendelkezés – megkötés nélkül – valamennyi kieső jövedelem megtérítését írja elő.

Vissza a tartalomjegyzékhez

1.11.3. A járadék meghatározása

A járadék mértékének kiszámításánál az új Ptk. 6:528. §-ának (1) bekezdése – a régi Ptk. 356. §-ának (1) bekezdésével megegyezően – a káreseményt megelőző, illetve követő időszak jövedelmének összemérését írja elő. Az új törvény szabályozása is jelentőséget tulajdonít annak a körülménynek, hogy a károsult a jövedelem megszerzése körében milyen magatartást tanúsít, mivel a régi Ptk. 356. §-a (1) bekezdésének szabályozását átvéve csak a károsultnak fel nem róható okból jelentkező jövedelemveszteség megtérítésére ad lehetőséget.

1.11.3.1. A munkaképesség-csökkenés és a jövedelemkiesés együttes értékelése

Az új Ptk. 6:528. §-ának (2) bekezdése a normaszövegbe építi a PK 45. számú állásfoglalást annak előírásával, hogy a jövedelempótló járadék meghatározásánál egyrészt a munkaképesség-csökkenés,t másrészt a keresetveszteséget egyaránt értékelni kell. Ennek megfelelően az új törvény hatálybalépését követően is tovább érvényesülhet a bíróságoknak a PK 46. számú állásfoglaláson alapuló, az a gyakorlata, mely szerint a csökkent munkaképességre figyelemmel igényelt járadék megállapításánál a korábbi átlagkeresetnek a munkaképesség-csökkenés mérvéhez igazodó része és a társadalombiztosítási ellátás között mutatkozó különbség tekintendő olyan kárnak, amelyet a jövedelempótló járadékkal kell kompenzálni. A PK 35. számú állásfoglalás, valamint az 1/2006. számú PK vélemény iránymutatása ugyancsak követendő továbbra is: a jövedelempótló járadék alapjául szolgáló átlagkereset meghatározásánál a jövedelmet a nyugdíjjárulékkal, egészségbiztosítási és munkavállalói járulékkal csökkentett összegben kell figyelembe venni. Figyelembe veendő a járadék kiszámításánál a káreseménnyel összefüggő társadalombiztosítási ellátás. Mivel a jövedelempótló járadék is személyi jövedelemadó-köteles bevétel, a járadék alapjául szolgáló valamennyi összeget bruttósítva kell figyelembe venni. [Megjegyzendő, hogy jogszabályváltozás (2011. évi CXCIV. törvény) folytán a 2012. január 1. napjától elért jövedelemből már a régi Ptk. alapján elbírált járadékigények kiszámításánál sincs lehetőség a PK vélemény által előírt magán-nyugdíjpénztári járulék és tagdíj levonására.]

[Ld: http://www.lb.hu/hu/kollvel/legfelsobb-birosag-polgari-kollegiumanak-12006v22-pk-velemenye-baleseti-jaradek-alapjaul]

Megjegyzés

Továbbra is iránymutató a Legfelsőbb Bíróságnak a BH1975. 70. száma alatt közzétett eseti döntése, mely szerint a jövedelemkiesés kiszámításához szükséges a károsult kereseti (értsd: jövedelmi) körülményeinek mind a múltra, mind a jövőre vonatkozó részletes feltárása. Az új szabályozás nem teszi meghaladottá a bíróságoknak azt a gyakorlatát, hogy amennyiben a jövedelempótló járadék meghatározásánál az azonos vagy hasonló tevékenységet végzők jövedelme veendő figyelembe, egy évnél rövidebb időszak is figyelembe vehető, és a minimálbér alapulvétele sem jogszabálysértő (BH2004. 111.).

1.11.3.2. A jövedelemkiesés meghatározása

Az új Ptk. 6:528. §-ának (3) bekezdése lényegében a régi Ptk. 357. §-ának (1) bekezdésével egyezően a káreseményt megelőző egyéves időszakban elért havi átlagjövedelem alapulvételéről rendelkezik. A korábbi szabályozás a megelőző egy év átlagkeresetének figyelembevételét azzal írta elő, hogy ez csupán általában irányadó. A jogalkalmazási gyakorlat ezt az „általában” kifejezést a régi Ptk. 356. és 357. §-ának együttes értelmezésével akként vette figyelembe, hogy ettől csupán abban az esetben tért el, ha a megelőző egyéves időszakban tartós változás ált be a jövedelemben [régi Ptk. 357. § (1) bekezdés 2. mondat], illetve akkor, ha a bázisidőszak jövedelmi adatai nem voltak alkalmasak a keresetveszteség meghatározására [régi Ptk. 357. § (3) bekezdés]. Az új normaszöveg az egymásra épülő rendelkezések együttes értelmezésére figyelemmel szükségtelennek bizonyuló „általában” kifejezést elhagyva emeli át a jövedelemkiesés meghatározására vonatkozó rendelkezéseket a régi Ptk-ból.

Annak a szemléleti váltásnak a következtében, hogy a jövedelempótló járadék immár nemcsak a munkaviszony (tagsági viszony) alapján elért jövedelmek pótlására szolgál, az új Ptk. 6:528. §-ának (4) bekezdése az azonos vagy hasonló tevékenységet végző személyek összehasonlító jövedelmi adatainak figyelembe vételét nem korlátozza a munkaviszonyban (tagsági viszonyban) elért keresetekre, hanem ilyen megkötés nélkül írja elő a referencia csoport havi átlagjövedelmének alapulvételét.

A korábbi szabályozással [régi Ptk. 357. § (4) bekezdés] alapvetően megegyező rendelkezést tartalmaz az új Ptk. 6:528. §-a (5) bekezdésének a jövedelemben beálló jövőbeli változás figyelembevételét előíró szabálya. A korábbi normaszöveg „már előre teljes bizonyossággal” [ti. lehet számolni] szövegrészének elhagyása érdemi változást a rendelkezés alkalmazásában nem eredményez. Az 1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §-ának (1) bekezdésére, valamint 206. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel mindkét norma alkalmazása során a bizonyítási teherre, valamint a bizonyítás eredményének mérlegelésre vonatkozó szabályok szem előtt tartásával a bírónak kell elbírálnia, lehet-e számolni jövőbeni változással a károsult jövedelmi viszonyaiban.

Az új Ptk. jövedelempótló járadékra vonatkozó 6:528. §-a a jövedelemkiesés megállapítása körében csupán a viszonyítási alapként figyelembe veendő jövedelem meghatározására vonatkozó rendelkezést tartalmaz. A károsodást követő időszakban elért jövedelem (rokkantnyugdíj, egyéb pénzbeli társadalombiztosítási ellátás, kereset, stb) figyelembe vételét a kártérítési kötelezettség terjedelmét szabályozó 6:522. § (3) bekezdése írja elő.

Az új Ptk. 6:528. §-ának (6) bekezdése – a már említettek figyelembe vételével – lényegében a régi Ptk. 356. §-ának (3) bekezdésével azonos rendelkezést tartalmaz a rendkívüli munkateljesítménnyel elért jövedelem figyelmen kívül hagyásával kapcsolatban. Miként a korábbi szabályozás alapján sem volt levezethető önálló ún. „erőmegfeszítési” járadék megállapíthatósága, úgy az új normaszöveg sem teremt erre lehetőséget.

A Ptk. 356. § (3) bekezdése közvetlenül nem a baleseti járadék jogalapjára vagy feltételeire, hanem a járadék alapjául szolgáló keresetveszteség számításának módjára, ezen belül a baleset utáni jövedelem figyelembe vehető összegének meghatározására tartalmaz rendelkezéseket. A rendkívüli munkateljesítmény önállóan nem lehet alapja a járadékigénynek, csak a kártérítésre vonatkozó más rendelkezésekkel együtt alkalmazható [Fővárosi Ítélőtábla 1/2011. (III.28.) számú Polgári Kollégiumi véleménye II. pont]. A rendkívüli munkateljesítménnyel elért jövedelemrészt a jövedelempótló járadék meghatározásakor kell figyelmen kívül hagyni annak érdekében, hogy a károsult többlet erőkifejtése következtében a károkozó ne kerüljön kedvezőbb helyzetbe [BDT2011. 2449]. A Ptk. 356. § (1) bekezdésének valamint (3) bekezdésének együttes alkalmazásából következik, hogy a rendkívüli munkateljesítményből származó speciális jogkövetkezmények levonásához mind az (1) bekezdésben mind a (3) bekezdésben meghatározott feltételeknek fenn kell állniuk. A baleset előtti és utáni jövedelem közötti különbözet vizsgálata során e feltételek fennállása akkor is megállapítható, ha a keresetkülönbözet csak a rendkívüli munkateljesítménnyel elért jövedelem figyelmen kívül hagyásával mutatható ki [Fővárosi Ítélőtábla 1/2011. (III.28.) számú Polgári Kollégiumi véleménye III. pont]. Ha a balesetet szenvedett személy a balesetet követően a rendkívüli munkateljesítményével elért jövedelem figyelmen kívül hagyása mellett is magasabb jövedelmre tesz szert, mint a balesetet megelőzően, nincs helye járadék megállapításának [BDT2011. 2533]. A rendkívüli munkateljesítményhez fűződő járadék-következmények meghatározása során a baleset utáni jövedelem körében csak a tényleges munkavégzéssel közvetlenül összefüggésben álló jövedelem-elemek vehetők figyelembe. Nem tartoznak ide azok a jövedelem-elemek, melyek a munkavégzéstől függetlenek, így megszerzésükhöz rendkívüli munkateljesítményre nincs szükség. A baleset utáni átlagkereset számításánál a táppénzes időszakokat ugyancsak figyelmen kívül kell hagyni, mert ez alatt a károsult nem végez munkát, így rendkívüli unkateljesítményt sem fejt ki. A járadékalapot csökkenteni kell a társadalombiztosítási járulékkal, nem vonható azonban le abból a személyi jövedelemadó. [Fővárosi Ítélőtábla 1/2011. (III.28.) számú Polgári Kollégiumi véleménye V. pont]. A régi Ptk. 356. §-ának (3) bekezdése a rendkívüli munkateljesítménnyel elért jövedelemhányad figyelmen kívül hagyásához azt is szükségesnek tartotta, hogy a károsult e többlet erőkifejtést jelentős testi fogyatékossága ellenére tanúsítsa. Az új Ptk. 6:528. §-ának (6) bekezdése jelentős testi fogyatkozás fennálltát nem követeli meg, csupán a munkaképesség csökkenését. Ezért az ún. erőmegfeszítéssel elért jövedelemrésznek szélesebb körben történő figyelmen kívül hagyása miatt tágabb keretek között kerülhet sor a jövedelempótló járadék megállapítására.

[Ld: http://www.itelotabla.hu/fileadmin/fajlok/fovaros/2011/rmk.pdf]

1.12. A tartást pótló járadék

Vissza a tartalomjegyzékhez

1.12.1.

6:529. § [A tartást pótló járadék]

(1) Tartást pótló járadéknak van helye a károkozás folytán meghalt személlyel szemben tartásra jogosult részére. A károkozó a tartást pótló járadék fizetésére abban az esetben is köteles, ha magatartásának e következménye nem volt előrelátható.

(2) A károkozó a tartást pótló járadék fizetésére akkor is köteles, ha a meghalt személy tartási kötelezettségének megszegésével nem nyújtotta ténylegesen a tartást, vagy a járadékot igénylő a tartási igényét menthető okból nem érvényesítette.

(3) A tartást pótló járadék mértékének meghatározásánál a kiesett tartást és a járadékot igénylő jövedelmét kell figyelembe venni.

(4) A járadék mértékének meghatározásánál értékelni kell, ha a járadékot igénylő neki felróható okból nem rendelkezik megfelelő jövedelemmel, továbbá, hogy érvényesíthet-e követelést azokkal szemben, akik az ő tartására a meghalt személlyel egy sorban voltak kötelesek.

(5) A járadék számítására egyebekben a jövedelempótló járadék számítására vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

Vissza a tartalomjegyzékhez

1.12.2. A járadékra való jogosultság feltétele

Az új Ptk. – a jövedelempótló járadékra vonatkozó szabályozáshoz hasonlóan – szakít a járadékra való jogosultságnak a baleseti eredetű károsodásokra való korlátozásával.

A károkozás folytán meghalt személlyel szemben tartásra jogosultakat a törvény fokozott védelemben részesíti annak kimondásával, hogy – az egyéb kártérítések esetében az okozati összefüggés körében értékelendő – előreláthatóságtól (6:521. §) függetlenül tartáspótló járadéknak van helye.

Bár a régi Ptk. 358. § (1) bekezdésétől (eltartottak) eltérő az új normaszöveg szóhasználata (tartásra jogosultak), a jogosulti kör nem bővült. A korábbi szabályozás alapján sem kizárólag az igényelhetett járadékot, akit az elhunyt személy tartásban részesített, figyelemmel a régi Ptk. 358. §-ának (2) bekezdésére. Az ennek tartalmával lényegi egyezést mutató 6:529. § (2) bekezdése is a tartást pótló járadékra jogosultak körének azonosságát támasztja alá.

1.12.2.1. A tartási kötelezettség megszegésének, valamint az igényérvényesítés menthető okból való elmulasztásának a szerepe

Az új Ptk. 6:529. §-ának (2) bekezdése a régi Ptk. 358. §-ának (2) bekezdésével megegyezően akként rendelkezik, hogy a járadékfizetési kötelezettség fennálltát sem az a körülmény nem érinti, ha a meghalt személy – megszegve tartási kötelezettségét – nem nyújtott tényleges tartást az arra jogosultnak, sem pedig az, ha a jogosult a tartási igényét menthető ok miatt nem érvényesítette.

Vissza a tartalomjegyzékhez

1.12.3. A járadék meghatározása

A tartást pótló járadék meghatározásának fő szabályát az új Ptk 6:529. §-ának (3) bekezdése akként állítja fel, hogy annál a kieset tartást és a járadékot igénylő jövedelmét kell fegyelembe venni.

1.12.3.1. A kiesett tartás és a jogosult jövedelme

Az új szabályozás – eltérően a régi Ptk. 358.§-a (1) bekezdésétől – nem tesz említést arról, hogy a jogosult a szükségleteinek a balesetet megelőző életszínvonalon történő kielégítését biztosító járadékra tarthat igényt. A kiesett tartás figyelembevételét előíró 6:529. § (3) bekezdés alapján azonban változatlanul irányadó az a bírósági gyakorlat, mely a tartáspótló járadékot a tényleges tartási igényekhez igazította. A tartáspótló járadék felhalmozási célokat nem szolgálhat.

Megjegyzés

A tartást pótló járadék meghatározásánál a kiesett tartás figyelembevételét előíró 6:529. § (3) bekezdése alapján is változatlanul a BDT2011. 2432 számú eseti döntésében foglaltak szem előtt tartásával akként állapítandó meg a tartást pótló járadék, hogy az – a jogosult tartását korábban biztosító jogelődének átlagot messze meghaladó jövedelmétől függetlenül – olyan mértékű legyen, amely alkalmas a jogosult indokolt szükségleteinek a károkozást megelőző életvitel melletti kielégítésére. A járadék meghatározásának ez a módja alkalmas ugyanis a korábban nyújtott tartás figyelembe vételére. A járadék kiszámításánál közömbös a jogosultat korábban tartásban részesítő személy jövedelmének az a hányada, amelyet nem a tartásra fordított.

Ugyanakkor a baleset következtében elhunyt személy által eltartottak szükségleteinek a baleset előtti életszínvonalon való kielégítése nem eredményezheti annak a társadalomban általában végbemenő életszínvonal- és reáljövedelem-csökkenésnek az áthidalását, amely az elhunytat és az általa eltartottakat a baleset bekövetkezése nélkül is sújtotta volna [BH1996. 531.].

Továbbra is követendőnek tekinthető az EBH2011. 2315. szám alatt közzétett eseti döntés útmutatása, mely szerint a tartást pótló járadékigény elbírálása során nincs jelentősége annak, hogy az eltartó a tartást a családban, természetben vagy tartásdíj fizetése útján, pénzben teljesítette, továbbá a járadék megállapítása során az örökölt vagyont nem, de az abból származó jövedelmet figyelembe kell venni.

1.12.3.2. A jövedelem nélküliség és az igényérvényesítés elmulasztásának felróhatósága

Az új szabályozás a korábbi rendelkezésekhez képest a járadékigény megalapozottsága körében többletkövetelményt is támaszt a jogosulttal szemben. Míg a régi Ptk. 358. §-ának (3) bekezdése csak azt rendelte értékelni, hogy a jogosult érvényesített-e vagy érvényesíthet-e tartásdíj iránti igényt a tartásáról az elhalt személlyel egy sorban gondoskodni köteles személyekkel szemben, addig az új Ptk. 6:529. §-ának (4) bekezdése – emellett – azt is értékelési szempontként határozza meg, hogy a jogosult neki felróhatóan nem mulasztotta-e el megfelelő jövedelem megszerzését. A jóhiszeműség és tisztesség [1:3. § (1) bekezdése] és az elvárható magatartás [1:4. § (1) és (2) bekezdés] alapelvek között meghatározott követelményei, valamint a kárenyhítési kötelezettség általános szabálya [6:525. § (1) bekezdés] e rendelkezésben speciális megfogalmazást is nyertek azáltal, hogy a jogalkotó lényegében az elérhető jövedelem megszerzésének kötelezettséget írja elő a károsulttal szemben. Az ennek elmulasztásából eredő kiesés megtérítésére a károkozót kötelezni nem lehet.

Vissza a tartalomjegyzékhez

1.12.4. Utaló szabály

A 6:529. § (5) bekezdése a tartást pótló járadék számítására egyebekben a jövedelempótló járadék számításának szabályait rendeli alkalmazni.

1.13. A járadék megváltoztatása vagy megszüntetése

Vissza a tartalomjegyzékhez

1.13.1.

6:530. § [A járadék megváltoztatása vagy megszüntetése]

A járadék meghatározásánál figyelembe vett körülmények lényeges megváltozása esetén bármelyik fél kérheti a járadék mértékének és a járadékfizetés időtartamának megváltoztatását vagy a járadékfizetési kötelezettség megszüntetését.

Vissza a tartalomjegyzékhez

1.13.2. A járadék megváltoztatására vagy megszüntetésére okot adó körülmények

A régi Ptk. a baleseti járadék összegének megváltoztatására, illetve a járadékfizetési kötelezettség megszüntetésére speciális szabályt nem tartalmazott. A járadék felemelésére, leszállítására, a járadékfizetés időtartamának módosításra, illetve a folyósítás megszüntetésére irányuló igények a régi Ptk. 198. §-a (3) bekezdésének, valamint 241. §-ának együttes alkalmazásával voltak elbírálhatók. A jogalkotó a 6:530. §-sal olyan rendelkezést iktatott a normaszövegbe, amely speciálisan a kártérítési járadék megváltoztatásának, megszüntetésének feltételeit határozza meg. Az új Ptk. a kártérítési járadékok közül csupán a jövedelempótló, illetve tartást pótló járadékra vonatkozó különös szabályozást tartalmaz, azonban a 6:527. § (2) bekezdéséből következően változatlanul lehetőség van a károkozás következtében rendszeresen ismétlődően jelentkező költségek, kiadások megtérítésére is. Ezáltal a 6:530. §-nak a járadék megváltoztatására és megszüntetésére vonatkozó rendelkezése nemcsak az előbbi járadékokra, hanem valamennyi ún. költségpótló kártérítési járadékra alkalmazandó.

1.13.2.1. A figyelembe veendő körülmények

A járadék megváltoztatására vagy megszüntetésére a megállapításánál figyelembe vett körülmények adhatnak alapot. Ilyenek lehetnek – a teljesség igénye nélkül – költségpótló járadék esetében a károsult maradványállapotának változásával vagy az árváltozásokkal összefüggő költségnövekedés vagy -csökkenés, valamely kiadásnak a megszűnése, új kiadások felmerülése, jövedelempótló járadék esetén a károsult munkaképessége csökkenésében, jövedelemszerző képességében előálló kedvező vagy kedvezőtlen változás, de az is, ha a járadék megállapításánál figyelembe vett jövedelem emelkedik, s ennek kedvező hatását a károkozás hiányában a károsult is élvezte volna. E körben továbbra is irányadók a Pk 48. számú állásfoglalásban írottak.

Megjegyzés

A járadék felemelésénél nem az átlagkeresetek közötti különbözet szolgál alapul, hanem az, hogy az azonos, illetőleg hasonló munkakörben dolgozók keresete bérrendezés (bérfejlesztés) vagy egyéb körülmény folytán milyen mértékben emelkedett [BDT2001. 354].

A tartást pótló járadék módosítása, megszüntetése körében pedig az értékelhető, ha a jogosult jövedelmi helyzetében változás áll be, de azt is, ha életkora előre haladtával sem rendelkezik neki felróható okból megfelelő jövedelemmel.

1.14. Az általános kártérítés

Vissza a tartalomjegyzékhez

1.14.1

6:531. § [Az általános kártérítés]

Ha a kár mértéke nem állapítható meg, a károkozásért felelős személy olyan összegű kártérítés megfizetésére köteles, amely a károsult kárának a kiegyenlítésére alkalmas.

Vissza a tartalomjegyzékhez

1.14.2. Az általános kártérítés alkalmazási köre

Annak ellenére, hogy a 6:531. § betű szerinti szövege eltér a régi Ptk. 359. §-áétól, a kettő közötti tartalmi azonosság elvitathatatlan. Az általános kártérítésnek a korábbi törvényi szabályozás talaján kialakult egységes jogalkalmazási gyakorlatára figyelemmel a jogalkotó nem látta szükségesnek az újraszabályozást vagy akár csak a kártérítés e speciális eszközének részletesebb szabályozását.

1.14.2.1. A kár mértékének megállapíthatatlansága

Az új normaszöveg szóhasználata a korábbi rendelkezés megszövegezésénél sokkal inkább utal arra, hogy az általános kártérítés intézménye az a kisegítő eszköz, amely abban az esettben is lehetővé teszi a károk lehető legteljesebb kompenzációját, ha a lefolytatott bizonyítás eredménye alapján nem állnak rendelkezésre aggálytalan adatok a kár mértékére. A 6:531. § tartalma nem hagy kétséget afelől, hogy általános kártérítésre kizárólag a kárkötelem létrejötte esetén kerülhet sor, akkor, ha a kárfelelősség konjunktív feltételei: a jogellenes magatartás, a kár, a kettő között – az előreláthatóságra figyelemmel – megállapítható okozati összefüggés, valamint a felróhatóság egyidejűleg fennáll.

Megjegyzés

Ezért változatlanul követendő az, a régi Ptk. 359. §-án alapuló bírósági gyakorlat, mely szerint általános kártérítés megállapítására akkor kerülhet sor, ha bizonyítást nyer, hogy a károsultnak a kára bekövetkezett, a kár mértéke azonban pontosan nem állapítható meg a teljes körűen lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként sem [BH2011. 36.]. Általános kártérítés megállapítására változatlanul nem kerülhet sor csupán azért, mert a kár mértékének megállapítása hosszadalmas vagy esetleg terjedelmes bizonyítási eljárást tenne szükségessé [BH2003. 249.]. Általános kártérítés megállapítására mindaddig nem kerülhet sor, amíg nyilvánvalóvá nem válik, hogy a kár mértéke nem számítható ki [BH2000. 541.].

1.15. A kártérítés esedékessége

Vissza a tartalomjegyzékhez

1.15.1.

6:532. § [A kártérítés esedékessége]

A kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes.

Vissza a tartalomjegyzékhez

1.15.2. Azonnali esedékesség

Az új Ptk. átemeli az új normaszövegbe a régi Ptk. 360. §-a (1) bekezdésének a kártérítés azonnali esedékességét előíró rendelkezését.

1.15.2.1. Esedékesség – késedelem, és annak jogkövetkezménye

A szabályozás változatlanságából következően a bíróságoknak az esedékességgel, valamint az ezzel szorosan összefüggő késedelemmel és ez utóbbi jogkövetkezményeivel kapcsolatos ítélkezési gyakorlata töretlenül követhető. Így változatlanul irányadó a PK 51. számú állásfoglalás azon iránymutatása, mely szerint a kártérítési követelés elévülése akkor is a követelés esedékességétől kezdődik, ha a károsult a károsodásáról később szerzett tudomást; ilyen esetben azonban indokolt lehet az elévülés nyugvására vonatkozó szabály alkalmazása. A kártérítési összeg után a kamat a PK 50. számú állásfoglalás útmutatásának megfelelően változatlanul a károsodás bekövetkezésétől jár.

Megjegyzés

Ez alóli kivétel – amelyről az új Ptk. a 6: 534. §-ában külön is rendelkezik –, ha a kártérítés (tipikusan nem vagyoni kártérítés) mértékének meghatározásánál az elbírálás idején fennálló értékviszonyok kerülnek figyelembevételre. Ilyen esetben a késedelmi kamat a károkozás időpontjától kezdődően nem ítélhető meg [EBH2009. 2041.]

Ha a kártérítés különböző időpontokban esedékes, átlagos számítás alapján továbbra is meghatározható egységes kamatfizetés kezdő időpont a BK-PK 1. számú közös állásfoglalás szerint.

1.16. Elévülés

Vissza a tartalomjegyzékhez

1.16.1.

6:533. § [Elévülés]

(1) A kártérítésre az elévülés szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy bűncselekménnyel okozott kár esetén a követelés öt éven túl sem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül.

(2) A járadékkövetelés elévülési ideje a járadékkövetelés egészére egységesen akkor kezdődik, amikor a járadékkövetelést megalapozó kár első ízben jelentkezik.

Vissza a tartalomjegyzékhez

1.16.2. Az elévülés szabályainak alkalmazása

Az új Ptk. az elévülést a régi Ptk-hoz hasonlóan szabályozza. Annak következtében azonban, hogy az elévülésről a vétkességi felelősség és a veszélyes üzemi felelősség körében külön is rendelkezik a törvény, a régi Ptk. 360. §-ának (4) mindkét felelősségi alakzatra vonatkozó megfogalmazásától annyiban tér el az új Ptk. 6:533. §-ának (1) bekezdése, hogy a jogalkotó mellőzte az öt évet megelőző elévülés kizárását kimondó normarészt, figyelemmel a 6:22. § (1) bekezdésének egyébként is érvényesülő, általánosan ötéves elévülési időt előíró szabályára.

A járadékkövetelés elévülésére új rendelkezés került a törvénybe, az egész követelés elévülésének egységes kezdetét kimondó rendelkezéssel.

1.16.2.1. Bűncselekménnyel okozott kár elévülése

Annak a körülménynek, hogy a károkozó magatartás egyben bűncselekményt is megvalósít, az ötéves elévülési időn belül változatlanul nincs a kártérítési követelés elévülésére kiható következménye Az azonban, ha az ötéves, általános elévülési idő eltelt, e többlet körülményt különös jelentőséggel ruházza fel, mivel a büntető anyagi és eljárási szabályok alapján állapítható meg az elévülés bekövetkezése, s ezáltal a követelés bírósági eljárásban való érvényesítésének lehetősége [6:22. § (1) bekezdés].

Megjegyzés

Továbbra is követendő a BH2009. 366. száma alatt közzétett eseti döntés útmutatása:A bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránti igény elévülése nem következik be addig, amíg a károkozó bűncselekmény miatti büntethetőség el nem évül; ezért, ha a büntetőeljárási cselekmények a büntethetőség elévülését félbeszakítják, ezzel a polgári jogi igény elévülési ideje is meghosszabbodik.

1.16.2.2. A járadékkövetelés elévülése

A 6:533. § (2) bekezdése normaszövegbe iktatta a Legfelsőbb Bíróság által a PK 52. számú állásfoglalással a baleseti járadékkövetelés egységes elévüléséről kimondott jogelvet. Ezáltal töretlenül folytatható az az ítélkezési gyakorlat, mely a járadékkövetelés bírósági úton történő érvényesítésének lehetőségét nem az egyes havi részletek esedékessége alapján, hanem az időszakonként ismétlődően jelentkező károk első felmerüléshez igazodva, egységesen kezelve ítélte meg.

Ugyanakkor az állásfoglalás második mondatában rögzítettek további alkalmazását kizárja az a körülmény, hogy az új Ptk. sem a Hatodik Könyv Első Részében, a kötelmek közös szabályai között, sem pedig Negyedik Részében, a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai között nem tartalmaz a régi Ptk. 280. §-ának (3) bekezdésében írthoz hasonló rendelkezést. Az új Ptk. az alimentációs szolgáltatások részletei érvényesítésének hat hónapot meghaladó, alapos ok nélküli elmulasztásának a jogkövetkezményét, a követelés bírósági úton történő érvényesítése lehetőségének megszűnését az egyes szerződésekről szóló Hatodik Könyv Első Részében, a tartási szerződésről rendelkező 6:497. § (2) bekezdésében szabályozza. Utaló rendelkezés hiányában azonban ez a szabály nem alkalmazható a kártérítési járadékkövetelések bírósági úton történő érvényesítésére.

1.17. Az életviszonyok változásának figyelembevétele a kár mértékének meghatározásánál

Vissza a tartalomjegyzékhez

1.17.1.

6:534. § [Az életviszonyok változásának figyelembevétele a kár mértékének meghatározásánál]

(1) Ha a károkozás és az ítélethozatal között az időmúlásra vagy egyéb körülményre tekintettel az értékviszonyokban jelentős változás következett be, a bíróság az okozott kár mértékét az ítélethozatal időpontjában fennállt értékviszonyok szerint határozhatja meg. Ebben az esetben a károkozó késedelmi kamat fizetésére az érték meghatározásának időpontjától kezdődően köteles.

(2) Ha a károsult kártérítési igénye érvényesítésével felróhatóan késlekedik, az ár- és értékviszonyok változásának kockázatát maga viseli.

Vissza a tartalomjegyzékhez

1.17.2. Értékviszonyok jelentős változása; a kamatfizetés kezdő időpontja

A 6:534. § olyan új, az értékviszonyok változásának figyelembevételét lehetővé tevő szabályt tartalmaz, amely a régi Ptk-ban nem szerepelt. Ez alapján a jogalkotó a bíróság mérlegelésére bízza, hogy a károkozót a károkozás vagy az igény elbírálásának idején fennálló értékviszonyok alapulvételével kötelezi a kár megtérítésére. Utóbbi esetben a kamatfizetés kezdő időpontja az érték meghatározás idejével esik egybe.

1.17.2.1. Az értékviszonyok változásában rejlő kockázat telepítésének főszabálya

Az új norma tartalma nem ismeretlen a jogalkalmazók előtt. Azon a bírói gyakorlaton alapul, amely az időmúlás okán bekövetkező értékeltolódás kockázatát a károsult és a károkozó közül ez utóbbira telepíti. A régi Ptk. alkalmazása során egységes ítélkezési gyakorlat alakult ki a tekintetben, hogy abban a kivételes esetben, amikor a kár bekövetkezése és az ebből eredő igény elbírálása között eltelt huzamosabb időben az értékviszonyok olyan jelentősen változnak meg, hogy még a késedelmi kamat megfizetése mellett is méltánytalanul hátrányos helyzetbe kerül a károsult, lehetőség van az ítélethozatal idején fennálló ár- és értékviszonyok figyelembevételével meghatározni a kártérítés, elsősorban a nem vagyoni kártérítés mértékét.

Megjegyzés

A Legfelsőbb Bíróság a BH1999. 206. szám alatt közzétett ítéletében – abból kiindulva, hogy a késedelmi kamat megítélése a károsultat nem hozza feltétlenül abba a helyzetbe, amelyben a károsodás bekövetkezte előtt volt – arra mutatott rá, hogy a kártérítési kötelezettség késedelmes teljesítése a kártérítés mértéke szempontjából azzal a következménnyel járhat, hogy a bíróság a károkozás idején érvényes értékviszonyok helyett későbbi, az elbírálás idején érvényesülő – az időközben bekövetkezett ár- és értékviszonyok változását kifejező – értékviszonyok alapulvételével határozza meg a nem vagyoni kártérítés összegét. Bár főként a nem vagyoni kártérítés meghatározása esetében jár el ekként a bíróság, de van példa arra is, hogy vagyoni természetű károk megtérítésénél kerülnek figyelembevételre az elbírálsákori értékviszonyok. A Legfelsőbb Bíróság a BH1999. 14. szám alatti határozatában olyan útmutatást adott, hogy a károsultat vagy a károsodás időpontjában fennállott árviszonyok mellett kiszámított javítási költség és annak a károsodás időpontjától járó késedelmi kamata, vagy – az értékviszonyok megváltozására tekintettel – az elbírálás időpontjában irányadó javítási költség és ennek ettől az időponttól járó késedelmi kamata illeti meg.

Az elbíráláskori értékviszonyok alapulvétele a kialakult bírói gyakorlat szerint a kamat kezdő időpontjának az elbírálás időpontjához igazítását eredményezte [BH1996.35., BH1996. 472.]

Az említett jogalakító gyakorlatnak a helyességét ismerte el a jogalkotó a 6:534. § (1) bekezdésének megalkotásával.

Vissza a tartalomjegyzékhez

1.17.3. Az igényérvényesítés késedelme

A 6:534. § (2) bekezdése az ár- és értékviszonyok változásának kockázatát a károsultra hárítja abban az esetben, ha igénye érvényesítésével felróhatóan késedelmeskedik.

1.17.3.1. A késedelem felróhatósága

E rendelkezés – a 6:529. § (4) bekezdéséhez hasonlóan – a jóhiszeműség és tisztesség 1:3. § (1) bekezdésében, valamint az elvárható magatartás 1:4. § (1) és (2) bekezdésében megfogalmazott alapelveinek, továbbá a kárenyhítési kötelezettség általános szabályának [6:525. § (1) bekezdés] követelményeit támasztja e speciális megfogalmazásban a károsulttal szemben. A 6:522. § (1) bekezdésének a teljes kártérítési kötelezettséget előíró rendelkezéséből következően az új Ptk. is azt tartja a kártérítés feladatának, hogy a károsult olyan helyzetbe kerüljön, mintha a károkozás nem következett volna be. Az ennek eléréséhez szükséges összeg az idő múlásával egyre magasabb lehet. A károsult azzal, hogy kárigényének érvényesítésével menthető ok nélkül késlekedik, maga idézi elő azt a helyzetet, amelyben kára költségesebben kompenzálható, mint korábban lett volna. Az ilyen magatartás nem egyeztethető össze a jóhiszeműség és tisztesség, de az általános elvárhatóság alapelvi követelményével sem. Az igény késlekedés nélküli érvényesítése lényegében az ár- és értékviszonyok változásából fakadó további károk megelőzését szolgálja. Az ennek elmulasztásából keletkező többlet kárnak az áthárítása a károkozóval szemben méltánytalan. Ezért indokolt az igényérvényesítés felróható késedelméből eredő kockázatnak a késlekedő károsultra telepítése.

Olvasmány

Eörsi Gyula: A Polgári jogi kártérítési felelősség kézikönyve (KJK 1966)

Dr. Petrik Ferenc: Kártérítési jog – Az élet, testi épség, egészség megsértésével szerződésen kívül okozott károk megtérítése (HVG-ORAC 2002)

A kártérítési jog magyarázata – Szerk.: Fézer Tamás (Complex 2010)

Az új Ptk. magyarázata – Főszerkesztő: Dr. Petrik Ferenc (HVG-ORAC 2013)

A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal – Szerk.: Dr. Vékás Lajos (Complex 2013)

Vissza a tartalomjegyzékhez

A tananyag az ELTESCORM TESZT keretrendszerrel készült
ÁROP-2.2.16-2012-2013-0001 - Az új Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódó képzések