Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a tananyag kezdőlapjára (P)Ugrás a tananyag előző oldalára (E)Ugrás a tananyag következő oldalára (nem elérhető funkció)Fogalom megjelenítés (nem elérhető funkció)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintése (D)Keresés az oldalon (nem elérhető funkció)Súgó megtekintése (S)

PTK Első könyv: Bevezető rendelkezések / Alapelvek

Alapelvek

A magyar magánjogban hagyományai vannak annak, hogy a törvény részletező tételei mellett külön helyet foglalnak el az olyan általános, alapvető szabályok, amelyek hatnak a szabályozás egészére is.

A Ptk. a Bevezető rendelkezések között csak a törvénykönyv egészére vonatkozó elveket tartalmazza, és tudatosan csökkenti a törvénykönyv alapelveinek számát. Eddig a jogirodalomban a magyar polgári jognak legalább kilenc alapelvéről találhattunk említést. Ezzel szemben az új Ptk. csak négy alapelvet sorol fel és szabályoz.

A Ptk. az egész törvényen végigható követelményként négy alapelvet fogalmaz meg. Ilyennek tekinti a törvény szabályainak értelmezésére vonatkozó általános tételt, a jóhiszeműség és tisztesség követelményét, az adott helyzetben általában elvárható magatartás követelményét és a joggal való visszaélés tilalmát. Kiegészítő jelleggel külön elveket fogalmaz meg e törvény egyes könyvek élén; például a családjogi viszonyok sajátosságaira tekintettel külön elvek is meghatározásra kerülnek a családjogi szabályokat tartalmazó könyvben.

A Ptk. alapelvi rendszerének szerkezeti középpontjában az alanyi jogok szabad gyakorlása áll. Erre épülnek az egyes rendelkezések, ez a gondolat mégsem kap alapelvi szintű szabályozást a törvény Bevezető rendelkezései között, szemben a régi Ptk.-val, amely ezt a 2. § (2) bekezdésében rögzítette (a törvény biztosítja a személyeknek az őket megillető jogok szabad gyakorlását, e jogok társadalmi rendeltetésének megfelelően).

Értelmezési alapelv

1:2. § [Értelmezési alapelv]

(1) E törvény rendelkezéseit Magyarország alkotmányos rendjével összhangban kell értelmezni.

(2) A polgári jogi viszonyokra vonatkozó jogszabályokat e törvénnyel összhangban kell értelmezni.

A régi Ptk. 1. § (1) bekezdésének a második mondata azt tartalmazta, hogy az e viszonyokat szabályozó más jogszabályokat - ha eltérően nem rendelkeznek - e törvénnyel összhangban, e törvény rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni. Ez az úgynevezett québeci klauzula, ami 1993 óta része volt a régi Ptk. szövegének. A régi Ptk. 2. § azt tartalmazta, hogy a törvény rendelkezéseit a Magyarország gazdasági és társadalmi rendjével összhangban kell értelmezni. E szabály 1960 óta része volt a régi Ptk. szövegének.

Megjegyzés

A régi Ptk. miniszteri indokolása szerint az értelmezési alapelv kötelezően előírja, hogy a rendelkezéseket a jogalkalmazó ne szemlélje elszigetelten attól a valóságtól, amelynek szabályozásáról szó van, és ne vonatkoztassa el azoktól a céloktól, amelyek elérését a szabályozás előmozdítani hivatott. Ez ugyanis olyan kérdés, amelyben a törvényhozó utasítást adhat a jogalkalmazóknak avégből, hogy a legalapvetőbb törvényhozói célok megvalósulását biztosítsa, és elejét vegye annak, hogy az egyes rendelkezések értelmezése szembeforduljon azzal a rendeltetéssel, amelyet a törvénynek be kell töltenie.

Az értelmezési alapelvet a Ptk. is két tételben fogalmazza meg. A régi Ptk. és a Ptk. értelmezési szabálya első tételében jelentősen eltér egymástól. Az általános értelmezési szabályt a régi Ptk. az ország gazdasági és társadalmi rendjével való összhang megteremtésének követelményeként fogalmazta meg. A Ptk. viszont változtat ezen a szemléleten, és azt írja elő, hogy e törvény rendelkezéseit Magyarország alkotmányos rendjével összhangban kell értelmezni. Az értelmezés viszonyítási pontja tehát nem a gazdasági és társadalmi rend, hanem a jog egészét átható alkotmányos rend, amely természetesen magában foglalja az ország alkotmányos alapokon álló társadalmi és gazdasági rendjét. A Ptk. is tartalmazza értelmezési szabálya második tételeként az úgynevezett québeci klauzulát, de sokkal tömörebb megfogalmazásban, mint a régi Ptk.

Megjegyzés

A Ptk. lényegében fenntartja a törvény rendelkezéseinek értelmezésére a régi Ptk.-ban meghatározott elvi tételt, és kerüli az értelmezési szempontok kimerítő felsorolását. Az értelmezési alapelv szerepe elsősorban az, hogy a konkrét normák alkalmazása ne kerülhessen összeütközésbe az Alaptörvénnyel és más alkotmányerejű szabályokkal, és ne vezethessen a Ptk. egészének rendeltetésével, céljával ellentétes eredményre.

Ez a szabály természetesen nem az értelmezés módszerére (nyelvtani, logikai, történeti, rendszertani stb.) akar eligazítást adni, hiszen ez nem is lehet a törvényi szabályozás feladata. Az értelmezési alapelv tipikus generálklauzula, s mint ilyen, a bírói mérlegelés lehetőségét biztosítja. Egyúttal ugyanakkor határt is szab a bírói mérlegelésnek, a törvényi cél megvalósulásának elvi követelményét támasztva

Az új Ptk. bevezető rendelkezései – interjú Kecskés László professzorral (részlet):

...az új Ptk. értelmezési alapelve, amely egyfelől kimondja, hogy a kódex rendelkezéseit Magyarország alkotmányos rendjével összhangban kell értelmezni, másfelől megteremti az összhangot a Ptk. és a polgári jogi viszonyokat szabályozó egyéb jogszabályok értelmezése között. Ezzel összefüggésben örömteli fejlemény, hogy a kodifikátorok átemelték az új kódexbe a [...] „quebec-i szabályt”, amely kimondja, hogy a polgári jogi viszonyokat szabályozó más jogszabályokat a Ptk.-val összhangban kell értelmezni. Ez a rendelkezés jól tükrözi az új Ptk. alapkoncepcióját, vagyis a polgári jog monista megközelítését is, és nem ad teret a Ptk.-n kívüli jogfejlődésben a kereskedelmi, illetve gazdasági jogi elhajlásoknak. A „quebec-i klauzula” kiemelt jelentőségét mindezek mellett az adja, hogy nemcsak a jogalkalmazók értelmezési tevékenységére, hanem a jogalkotó jövőbeni tevékenységére is komoly hatással van. Ha ugyanis a jogalkotó valamely, a Ptk. által érintett viszonyt külön jogszabályban kíván szabályozni, akkor erre kizárólag a Ptk. intézményrendszerére és fogalmi apparátusára támaszkodva nyílik lehetősége. Ezzel kapcsolatban az új Polgári Törvénykönyv egy fontos szigorítást is tartalmaz: amíg a hatályos Ptk. szerint a magánjogi viszonyokat szabályozó más jogszabályok értelmezése során a Ptk.-val való összhangot csak akkor kell biztosítani, ha e speciális jogszabályok eltérően nem rendelkeznek, addig az új kódex az eltérés lehetőségére való utalást immár mellőzi. Ez tehát azt jelenti, hogy a Ptk.-n kívüli jövőbeni jogfejlődés – elvileg – semmi esetre sem kerülhet kollízióba az új kódexszel.

Az Ptk. és a polgári jogi viszonyokra vonatkozó jogszabályok rendelkezései értelmezése során sem hagyható figyelmen kívül az Alaptörvény 28. cikk általános szabálya, amely szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.

A régi Ptk. 1. § és 2. §-ához kapcsolódó joggyakorlat a jövőben is fenntartandónak tűnik.

Megjegyzés

BH 2000.68 I. Távközlési szolgáltatás nyújtására előszerződés köthető. A szolgáltatónak kötbérfizetési kötelezettsége keletkezik külön jogszabály alapján - ennek az előszerződésben való kikötése hiányában is -, ha a szolgáltató nem vagy csak késedelmesen köti meg a közüzemi szerződést [Ptk. 1. §, 208. § (1) és (6) bek., 387. §, 388. § (2) bek., 1992. évi LXXII. tv. 1. § (1) bek., 8. § (1) bek., 10. § (2) bek., 11. § (2) bek.].

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság az alperesnek a kötbérfelelőssége jogalapjával kapcsolatos indokait sem találta alaposnak. Az alperes helyesen hivatkozott arra, hogy a Ptk. 1. §-a értelmében a jogalanyok vagyoni viszonyait szabályozó más jogszabályt - az adott esetben a távközlésről szóló jogszabályi rendelkezéseket - ha eltérően nem rendelkeznek, a Ptk. szabályaival összhangban, annak rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni.

Vissza a tartalomjegyzékhez

A jóhiszeműség és tisztesség elve és a "venire contra factum proprium" tilalma

1:3. § [A jóhiszeműség és tisztesség elve]

(1) A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően kötelesek eljárni.

(2) A jóhiszeműség és tisztesség követelményét sérti az is, akinek joggyakorlása szemben áll olyan korábbi magatartásával, amelyben a másik fél okkal bízhatott.

A Ptk. 1:3. §-ának (1) bekezdése a jóhiszeműség és tisztesség alapelvét fogalmazza meg. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése nem alapelvet rögzít, hanem egy általános jellegű konkrét szabályt, a korábbi saját magatartással szemben álló cselekedet (venire contra factum proprium) figyelmen kívül hagyását előíró normát.

A jóhiszeműség és tisztesség elve

A régi Ptk 4. § (1) bekezdése tartalmazza, hogy a polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni.

A Ptk. tehát az alapelvek szabályozásának alakulásában fontos kontinuitási szemlélettel fenntartja a jóhiszeműség és tisztesség követelményét megfogalmazó alapelvi tételt, amely 1991. évi XIV. törvény 2. § által megállapított szöveg. Ez az elv elismert magatartási mérce, etikai megalapozottságú általános és objektív zsinórmértéket fogalmaz meg a polgári jogi jogviszonyokban való eljáráshoz, és egyben a felek kölcsönös bizalmának garanciáját is jelenti.

Megjegyzés

Fontos kiemelni, hogy a jóhiszeműség és tisztesség követelményének alapelvi szintű elvárássá tétele 1991-ben újítás volt a magyar magánjogban. A jóhiszeműség és tisztesség, mint a kölcsönös bizalom elve az 1928. évi Magánjogi törvényjavaslat 2. §-ából ered, és a német jog híres "Treu und Glauben" elvén alapul. Ez az elv a jóhiszemű és tisztességes embert teszi a magyar polgári jog absztrakt általános jogalanyává, amely azt a funkciót tölti be mai polgári jogunkban, amit korábban a bonus pater familias, majd a jó gazda gondossági mércéje jelentett. A kölcsönös együttműködés kívánalma, mint alapelv a régi Ptk. korábbi 4. §-ának (3) bekezdésének első mondatából került át az újra fogalmazott (1) bekezdésbe, az 1991. évi XIV. törvény által hozott módosítás eredményeként. A jóhiszeműség és tisztesség követelményének viszonyát a gyakorlatnak kellett meghatároznia a régi Ptk. 4. § (4) bekezdésében rögzített általában elvárhatóság ugyancsak alapelvi szinten megfogalmazott követelményéhez. A két alapelv ugyanis tartalmilag egymáshoz nagyon közel álló elvárásokat támaszt.

A "jóhiszeműség" alapelvként a fentiek szerint objektív tartalmat fed. Az ítélkezés során e miatt figyelemmel kell lenni arra, hogy másként kell értelmezni, mint a polgári jog több konkrét normájában, például a biztatási kár, a túlépítés, vagy a nem tulajdonostól való szerzés illetve a korlátozott vagy álképviselet megítélésekor. A konkrét normákban a jóhiszeműség szubjektív értelmezést igényel, azaz az adott élethelyzetben illetve jogviszonyban jogellenes vagy megfelelő jogi alap nélküli helyzetben lévő személyről kell eldönteni, tudta vagy tudnia kellett volna-e helyzete jogellenességét vagy kellő jogalap nélküli voltát.

Megjegyzés

A Ptk. indokolása is kiemeli, hogy fontos szerepe van ennek a követelménynek a piacgazdaságban érvényesülő magánautonómia szociális szempontokból történő korlátozásánál is. A döntési és cselekvési szabadságot biztosító magánautonómia a kölcsönös bizalom elvével kapja meg kiegyensúlyozott tartalmát. A magánautonómia széles körű elismerése és a jóhiszeműség és tisztesség követelménye szorosan összetartoznak tehát, és a törvény egyik szemléleti alappillérét képezik.

Eltérést jelent, hogy a Ptk. - szemben a régi Ptk. 4. § (1) bekezdésének megoldásával - nem tartalmazza kapcsolt szabályként, alapelvként azt a követelményt, hogy a felek kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni. Nem tekinti valamennyi magánjogi viszonyban érvényesülő, általános követelménynek a kölcsönös együttműködés elvét; azt elsősorban a szerződéses viszonyok körében alkalmazható elvként fogja fel, és ezért a szerződések általános szabályainak élére helyezi. A szerződési jogon kívül például a társasház belső viszonyaiban a törvény a konkrét normák megfelelő megfogalmazásával kívánja előmozdítani az érintett jogalanyok együttműködési készségét.

Az alapelv szabályozása lényegi tartalmi változatlanságára tekintettel alkalmazandónak tűnik a korábbi joggyakorlat, amely kisegítő jelleggel hivatkozott a jóhiszeműség és tisztesség elvére.

Megjegyzés

BH 2013.122 A szavatossági jogok gyakorlása során a jóhiszeműség és tisztesség követelményének is érvényesülnie kell. A jogosult ezért eredményesen nem érvényesíthet olyan szavatossági igényt, amelynek teljesítése a kötelezett számára más szavatossági igény teljesítéséhez képest méltánytalan hátrányt vagy aránytalan többletköltséget eredményezne [Ptk. 4. § (1) bek., 306. § (1) és (3) bek.].

BH 2013.95 Nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik, ezért semmis az az ajándékozási szerződés, amelyet a szellemi leépülése és alkoholizmusa miatt kiszolgáltatott helyzetben lévő ajándékozó a házastársával közösen lakott ingatlanára köt, azt a helyzetét kihasználó, vele az ajándékozást semmilyen módon nem indokoló kapcsolatban lévő megajándékozottal [Ptk. 4. § (1) bek., 200. §, 234. § (1) bek., 237. § (1) bek., 579. § (1) bek.].

A "venire contra factum proprium" tilalma

A Bevezető rendelkezések között konkrét tényállásokra illő normák csak általános jelentőségüknél fogva kaptak helyet, de a jogalkalmazásban játszott konkrét szerepük nem különbözik a Ptk. további könyveiben elhelyezett normák funkciójától. Ilyennek tekinthető a Ptk. 1:3. § (2) bekezdésébe foglalt, a korábbi, a másik fél által értékelt magatartással szemben álló cselekedet (venire contra factum proprium) figyelmen kívül hagyását előíró rendelkezés is. Ez a rendelkezés - szemben az alapelvi jellegű bevezető rendelkezésekkel - önmagukban is konkrét polgári jogi igények elbírálásának szolgálhatnak alapjául.

Megjegyzés

Ez a tétel nem jelent feltétlen újdonságot a jogalkalmazás számára, eddig is volt olyan - a bírói gyakorlatban is visszatükröződő – irodalmi álláspont, amely a régi Ptk. 4. § (4) bekezdése részének tekintette ezt az elvet, amelynek konkrét normába foglalását jelentette a teljesítés körében a 277. § (1) bekezdés b.) pontjának a másik fél nyilvános kijelentése értékelését előíró szabálya.

A Ptk. indokolása hangsúlyozza: a Ptk. a jóhiszeműség és tisztesség követelményébe ütközőnek tekinti, és a generálklauzula sérelmének kiemelt példájaként külön szabályozza a » venire contra factum proprium « ősi, igen sok mai jogrendszerben elfogadott tételét. Ez azt jelenti, hogy nem megengedett az olyan joggyakorlás, amely ütközik a jogosult korábbi magatartásával.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Az elvárható magatartás elve. Felróhatóság

1:4. § [Az elvárható magatartás elve. Felróhatóság]

(1) Ha e törvény eltérő követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

(2) Felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat.

(3) A másik fél felróható magatartására hivatkozhat az is, aki maga felróhatóan járt el.

Az elvárható magatartás elve az új Ptk.-nak is alapelvi rendelkezése. A korábbi szabályok szerint az elvárható magatartás elvétől akkor lehet eltérni, ha a régi Ptk. szigorúbb követelményt határoz meg; az új Ptk. értelmében akkor, ha e törvény (az új Ptk.) eltérő követelményt támaszt.

A felróható magatartásra előnyök szerzése végett történő hivatkozást tilalmazó rendelkezés nem alapelvi jellegű, a korábbi szabályozáshoz hasonlóan csak általános jellege miatt került elhelyezésre a Bevezető rendelkezések között. Bár előnyök szerzése érdekében saját felróható magatartásra történő hivatkozásra az új Ptk. alapján sincs lehetőség, fennmaradt az a szabály is, mely szerint az igényérvényesítő fél felróható eljárása esetén hivatkozhat a másik fél felróható magatartására.

Megjegyzés

Nem történt változás abban sem, hogy az adott helyzetben általában elvárható magatartás követelményének megsértése jelenti a felróhatóságot, mely – egyéb feltételek fennállása mellett, amennyiben azt a törvény kifejezetten előírja – felelősséget, rendszerint kártérítési felelősséget alapoz meg. Az új Ptk. a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség alóli kimentésnél – a korábbi szabálytól eltérően – nem „az adott helyzetben általában elvárható” magtartás tanúsítására utal, hanem a felróhatóság fogalmát használja (6:519. § második mondat).

A joggal való visszaélés tilalma

1:5. § [A joggal való visszaélés tilalma]

(1) A törvény tiltja a joggal való visszaélést.

(2) Ha a joggal való visszaélés jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában áll, és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, a bíróság a nyilatkozatot ítéletével pótolhatja, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el.

A joggal való visszaélés tilalma az új Ptk.-nak is alapelvi rendelkezése. A régi Ptk-tól eltérően az új Ptk. nem tartalmazza a joggal való visszaélés példálózóan kiemelt eseteit - melyeket a régi Ptk. 5. § (2) bekezdése és a régi Ptk. 5. § (3) bekezdésének második mondata tartalmazott -, hanem azok kimunkálását a bírói gyakorlatra bízza.

A jogszabály által megkívánt jognyilatkozat bírósági ítélettel történő pótlásának szabályozása lényegében változatlan. A jogszabály által megkívánt jognyilatkozat bírósági ítélettel történő pótlásának szabályozása köréből kikerült annak példaként kiemelt esete, melyet a régi Ptk. 5. § (3) bekezdésének második mondata tartalmazott.

Megjegyzés

Az új Ptk. változatlanul tilalmazza a joggal való visszaélést, mely az alanyi jog gyakorlásának a tételes jog lényegével, céljával egyértelműen szemben álló módját jelenti. Az új Ptk. nem kívánja korlátozni a bírói gyakorlatot a joggal való visszaélés körébe tartozó magatartások még példálózó felsorolásával sem, és – a régi Ptk.-tól eltérően - ugyanezen okból nem említi meg a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét sem. A szabály továbbra is generálklauzula, alkalmazhatósága kivételes, csak olyan esetekre korlátozódik, amikor más, konkrét norma nem hívható fel.

A jogszabály által megkívánt jognyilatkozat bírósági ítélettel történő pótlásának szabályozása köréből kikerült annak példaként kiemelt esete. E szabály alkalmazhatósága is változatlanul kivételes, és a feltételek együttes fennállását kívánja meg (pl. BDT2003. 746.).

BDT2003. 746. A jognyilatkozat pótlása iránti perben a joggal való visszaélés megítélése során a bíróságnak nem azt kell elbírálnia, hogy melyik fél oldalán mutatkozik az erősebb, méltányolhatóbb érdek, hanem arra a kérdésre kell választ adni, hogy az alanyi jog jogosultjának milyen saját törvényes érdeke fűződik a joggyakorláshoz. Amennyiben az alanyi jogosult törvényes érdeke bármilyen kis mértékben megállapítható, nem lehet szó joggal való visszaélésről, abban az esetben sem, ha a jog gyakorlása nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sértene. Kizárólag abban a kivételes esetben kerülhet sor a tulajdonos akarata ellenére a jognyilatkozat bírói ítélettel való pótlására, ha a jognyilatkozat elmaradása a jogok rendeltetésszerű gyakorlásával ellentétes, visszaélésszerű joggyakorlásnak minősül.

Bírói út

1:6. § [Bírói út]

Az e törvényben biztosított jogok érvényesítése - ha törvény eltérően nem rendelkezik - bírói útra tartozik.

A korábbi szabálytól eltérően az új Ptk. nem rendelkezik a választottbírósági eljárás lehetőségéről, mivel ezt a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény szabályozza.

Megjegyzés

Az új Ptk. változatlanul kimondja, hogy főszabály szerint bíróság előtt történik a polgári jogok érvényesítése. A kivételek közül egyeseket maga az új Ptk. tartalmaz, pl. birtokvédelem esetén a jegyző (5:8. §), egyes családjogi viszonyok esetén a gyámhatóság szerepe.

Az új Ptk-ból kikerült alapelvek

Az új Ptk. a Bevezető rendelkezések között csak a Polgári Törvénykönyv egészére vonatkozó elveket tartalmazza, a régi Ptk-hoz képest az alapelvek száma csökkent, a kódexből több korábbi alapelv kikerült.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Az új Ptk. nem mondja ki a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét.

A törvény indokolása abból indul ki, hogy a Ptk.-nak elsősorban az alanyi jogok szabad gyakorlását kell biztosítania, a kirívóan rendeltetésellenes joggyakorlás pedig rendszerint a joggal való visszaélés tilalmába ütközik, emellett a jóhiszeműség és tisztesség követelményének előírása a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének betartatására is alkalmas, így külön szabályozás szükségtelen volt.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Az új Ptk. nem mondja ki a kölcsönös együttműködés általános elvét.

Az új Ptk. a kölcsönös együttműködés elvét nem valamennyi polgári jogi jogviszonyban alkalmazandó alapelvként rögzíti, hanem azt „A szerződés általános szabályai” körében, a szerződési jog alapelvei között tartalmazza (6:62. § (1) bekezdés). Ez azonban nem jelenti azt, hogy a feleket csak a szerződési jog területén terheli az együttműködési kötelezettség, mivel az egyéb területeken a normaszöveg konkrét megfogalmazásával kívánja elérni ezen elv érvényre jutását (pl. a társasház belső viszonyaiban, a közös szülői felügyelet gyakorlása körében).

Vissza a tartalomjegyzékhez

Az új Ptk. nem mondja ki a tulajdon védelmének elvét.

Mivel az Alaptörvény XIII. cikke biztosítja a tulajdon megfelelő védelmét, szükségtelen annak polgári jogi alapelvként történő megfogalmazása.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Az új Ptk. nem mondja ki a személy védelmének elvét.

Mivel az Alaptörvény I. cikkében a legmagasabb szinten deklarálja az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak védelmét, szükségtelen ennek az új Ptk-ban való megismétlése. A személyek védelmének egyes eszközeit viszont konkrét normák formájában tartalmazza az új Ptk. (a személyiségi jogokról szóló részben; Második könyv, Harmadik rész).

Vissza a tartalomjegyzékhez

Az új Ptk. a Bevezető rendelkezések között nem tartalmazza az utaló magatartás (biztatási kár) szabályát.

Az utaló magatartás szabálya az új Ptk-ban a korábbival azonos tartalommal, de az „Egyéb kötelemkeletkeztető tények” között került elhelyezésre (6:587. §), így e szabály alkalmazhatósága a kötelmi jogra korlátozódik.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.

A tananyag az ELTESCORM keretrendszerrel készült
ÁROP-2.2.16-2012-2013-0001 - Az új Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódó képzések