4.1. A munkaerő-kölcsönzés (Mt. 214-223. §)

4.1.1 A munkaerő-kölcsönzés fogalma, általános jellemzői

A munkaerő-kölcsönzés olyan atipikus munkaviszony, amelyben a munkavállaló a kölcsönbeadóval köt munkaszerződést, tényleges foglalkoztatására azonban egy másik munkáltatónál, a kölcsönvevőnél kerül sor, akivel a kölcsönbeadó egy polgári jogi szerződést köt. E szerződés alapján a kölcsönbeadó egy bizonyos kölcsönzési díjért cserébe átengedi a munkavállalót a kölcsönvevőnek [Mt. 214. § (1) bek. a) pont]. A kikölcsönzés ideje alatt a kölcsönvevő látja el utasításokkal a munkavállalót, ő osztja be munkaidejét, és gyakorolja általában a munkáltatót megillető jogokat. Tehát a tényleges foglalkoztatáshoz kötődő munkáltatói jogok és kötelezettségek a kölcsönvevőhöz kapcsolódnak.

A munkaerő-kölcsönzés tipikusan az átmeneti jellegű, ideiglenes munkaerő-igények kielégítésére szolgál (pl. a megrendelések váratlan megszaporodása, vagy egy konkrét projekt teljesítése). Ehhez igazodóan korlátozott az az időszak, amely alatt a munkavállaló egy adott kölcsönvevőnél dolgozhat. Ezt nevezzük kikölcsönzésnek [Mt. 214. § (1) bek. e) pont]. Az Mt. szerint a kikölcsönzés nem haladhatja meg az 5 évet. Az 5 éves korlát számításánál a kikölcsönzés meghosszabbításait és a hat hónapon belüli újbóli kikölcsönzéseket egybe kell számítani [Mt. 214. § (2) bek.]. A kikölcsönzési maximumot akkor is tiszteletben kell tartani, ha a munkavállalót más kölcsönbeadótól veszi igénybe ugyanaz a kölcsönvevő.

Az ötéves korlát túllépése esetén a munkavállaló további kölcsönzése tilos [Mt. 216. § (1) bek. d) pont]

Vissza a tartalomjegyzékhez