Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

Tanulási útmutató

Összefoglalás

Az új Mt. további szerkezeti jellegzetessége, hogy elkülönülten szabályozza a munkaviszony általánostól eltérő (atipikus) formáit. A tananyag csak az atipikusnak tekintett munkaviszonyok tömör ismertetését fogja tartalmazni, tekintettel arra, hogy az ezzel összefüggő jogviták száma jelenleg csekély. Az új Mt. tartalmaz ugyanakkor olyan új foglalkoztatási formákat is - például a behívás alapján történő munkavégzést, a munkakör megosztását, a több munkáltató részére végzett munkát -, amelyek lényegében a részmunkaidőben történő munkavégzés sajátos módjai.

1.1 Az atipikus munkaviszonyokról általában

Az Mt. Harmadik Rész XV-XVII. fejezetei a munkaviszony egyes típusaira vonatkozó különös szabályok elnevezéssel a munkajogi gyakorlatban, jogalkotásban és jogirodalomban általánosan elfogadott fogalommal jelölt atipikus munkajogviszonyok szabályait tartalmazzák.

Az atipikus munkaviszonyok jellemzője, hogy a tipikus, hagyományos munkaviszonytól valamely lényeges ismérvükben eltérnek. A hagyományos (klasszikus) munkaviszonyt akként jellemezhetjük, hogy a munkavégzés a munkáltató szoros alárendeltségében, utasításainak megfelelően, teljes munkaidőben és a munkáltató által biztosított helyen és eszközökkel történik, a munkaviszony határozatlan időre jön létre, és a munkavállaló közvetlenül a vele szerződő munkáltatónak tartozik munkát végezni. Az atipikus munkaviszonyok esetén e jellemzők közül nem mindegyik valósul meg.

A munkaviszony határozatlan időtartamra létrejöttének általános szabályától tér el a határozott idejű munkaviszony (Mt. 192. §) és az egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaviszony (Mt. 201-203. §).

A hagyományos teljes munkaidős munkaviszonytól különbözik a részmunkaidős munkaviszony [Mt. 92. § (5) bek.], a munkavégzés behívás alapján (Mt. 193. §) és a munkakörmegosztás (Mt. 194. §).

A távmunkavégzés (Mt. 196-197. §) és bedolgozói munkaviszony (Mt. 198-200. §) esetén a hagyományos munkaviszony azon általános jellemzője nem teljesül, miszerint a munkavállaló a munkáltató székhelyén végez munkát.

Az egy munkáltatónál történő munkavégzés tipikus szabályától eltérően munkáltatói, foglalkoztatói oldalon több alany szerepel a munkaerő-kölcsönzés keretében létesített munkaviszony (Mt. 214-222. §), az iskolaszövetkezeti munkaviszony (Mt. 223-226. §) és a több munkáltató által létesített munkaviszony (Mt. 195. §) esetében.

A hagyományos munkaviszony munkavállalói, illetve munkáltatói alanyi körétől mutat eltérést a köztulajdonban álló munkáltatóval fennálló munkaviszony (Mt. 204-207. §), a vezető állású munkavállaló munkaviszonya (Mt. 208-211. §) és a cselekvőképtelen munkavállaló által létesített munkaviszony (Mt. 212. §).

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára Ugrás a tananyag következő oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.