Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

6.1. A munkaidő

6.1.2. A napi munkaidő

A napi munkaidő az Mt. 80. § (1) bekezdése értelmében a felek vagy munkaviszonyra vonatkozó szabály által meghatározott teljes napi munkaidő vagy részmunkaidő lehet. Az Mt. 45. § (4) bekezdése ugyanis a munkaidő mértékében való megállapodást a munkaszerződés körébe utalja. Amennyiben a munkaszerződés e tekintetben előírást nem tartalmaz, azt úgy kell tekinteni, hogy a felek közötti munkaviszony általános teljes napi munkaidőben történő foglalkoztatásra jött létre.

A törvényes teljes napi munkaidő napi nyolc óra. Az Mt. 92. § (1) bekezdésének idézett rendelkezése kifejezetten a munkaidő mértékére és nem annak beosztására vonatkozó szabályt tartalmaz, azaz ebből nem következik, hogy ténylegesen a munkavállaló minden munkanapon nyolc órát tartozik munkát végezni. Erre nézve lásd az 6.1.3. pontban írtakat. A felek hosszabb teljes munkaidőben is megállapodhatnak, ha a munkavállaló készenléti jellegű munkakört lát el, vagy a munkáltató vagy a tulajdonos hozzátartozója. A hosszabb teljes munkaidő legfeljebb napi tizenkét óra lehet.

Munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása – a köztulajdonban álló munkáltatónál az Mt. 205. § (3) bekezdésében írt korlátozással – az általános teljes munkaidőnél rövidebb teljes napi munkaidőt is megállapíthat, erre tipikusan az egészségre fokozott veszélyt vagy kockázatot jelentő munkavégzés (munkahely, munkakör) esetében kerül sor. Ezen túlmenően a felek a teljes napi munkaidőnél rövidebb napi munkaidőben, azaz részmunkaidőben is megállapodhatnak. A különbség a részmunkaidő és a teljes napi munkaidőnél rövidebb teljes napi munkaidő között az, hogy részmunkaidő meghatározása esetén a munkavállaló díjazása és egyéb juttatásai arányosan is csökkenthetők. A részmunkaidő egyik sajátos formája a behívás alapján történő munkavégzés, amelyet az Mt. 193. §-a alapján lehet alkalmazni. Az Mt. 61. § (3) bekezdése a részmunkaidős munkaviszony kötelező létesítéséről rendelkezik.

Az Mt. – a korábbi Mt-vel szemben – nem tartalmaz külön tényállást arra az esetre, amelyben a munkáltató a gazdasági helyzetére tekintettel rövidebb munkaidőt ír elő. Ez esetben természetesen nem rövidebb teljes munkaidőről van szó, hanem arról, hogy a munkáltató nem tud eleget tenni teljes mértékben foglalkoztatási kötelezettségének. A munkával nem töltött időre a munkavállaló az Mt. 146. §-ában írtak alapján igényelhet állásidőre járó díjazást.

Fontos

Az Mt-nek a napi munkaidőre vonatkozó 92. §-ától az általános szabály szerint a felek megállapodása, de korlátozó rendelkezés [Mt. 135. § (2) bekezdés a) pont] alapján a kollektív szerződés is csak a munkavállaló javára térhet el.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára Ugrás a tananyag következő oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.