6.1. A munkaidő
6.1.1. Fogalmak
Az Mt. 86-91. §-ai alapjaiban a XI. fejezet alkalmazása során mérvadó fogalmakat határozzák meg, összhangban a 2003/88/EK irányelvben foglaltakkal. A korábbi szabályozással egybevetve e körben az alábbiak kiemelése indokolt.
- A munkaidő a munkavállaló rendelkezésre állási és munkavégzési, illetve a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének időbeli kereteit szabja meg. Az Mt. 86. § (1) bekezdése a munkaidőt alapvetően az elrendelt munkaidő kezdése és befejezése közötti időtartamban határozza meg, azzal, hogy munkaidőnek minősül a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység tartama is. Az Mt. idézett szövegéből az következik, hogy a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység tartama abban az esetben is munkaidőnek minősül, ha az elrendelt munkaidő kezdete előtt, vagy annak befejezése után történik. A beosztás szerinti, illetve szokásos munkaidőre eső, a munkavégzéshez kapcsolódó utazás tartama munkaidőnek tekintendő, az ezen kívüli tartamra eső utazás tekintetében ugyanakkor az Mt. – szemben a korábbi Mt-vel – sajátos szabályt nem tartalmaz, így erre csak a felek megállapodása alapján jár díjazás.
- Az Mt. 87. §-a a munkanap és a hét fogalmát a korábbi Mt. rendelkezéseivel egyezően határozza meg azzal, hogy egyértelművé teszi: a munkaszüneti nap tekintetében is jogszerű a naptári naptól eltérő munkanap meghatározása, azzal a korlátozással, hogy a hét és huszonkét óra közötti tartam ez esetben is munkaszüneti napnak minősül.
- Elsősorban a munkaidő beosztása tekintetében érvényesülnek az általánostól eltérő szabályok a megszakítás nélküli, a több műszakos, az idényjellegű tevékenység keretében, illetve a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatottak esetében. E körben az Mt. a korábbi szabályozáshoz képest a több műszakos tevékenység meghatározását érintően tartalmaz új rendelkezést. A változás lényege: a munkáltató tevékenysége nem attól függően minősül több műszakosnak, hogy a munkavállalók egymást váltva végzik munkájukat, hanem kizárólag attól a feltételtől függ e munkarend alkalmazhatósága, hogy a munkáltató tevékenységének tartama hetente érje el a nyolcvan órát. Végül ki kell emelni, hogy az előzőekben említett sajátos munkavégzési körülményeket nem a munkáltató egészét érintően, hanem az adott munkavállaló munkakörére figyelemmel kell vizsgálni.
Fontos
Az Mt. fentiekben érintett 86-91. §-aitól az általános szabály szerint a munkaszerződés, de korlátozó rendelkezés [Mt. 135. § (2) bekezdés a) pont] alapján a kollektív szerződés is csak a munkavállaló javára térhet el.
