Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

Tanulási útmutató

Összefoglalás

A munkaszerződés az a jogi tény, amely a munkaviszonyt létrehozza és jelentősen alakítja a felek közötti viszony tartalmát, a teljesítés módját. A lecke elsőként a kötelem alanyait tekinti át, majd a munkaszerződés tartalmi és alaki érvényességét, hatályosságát tekinti át és kitér a munkaviszony létrejöttéhez kapcsolódó, munkáltatói tájékoztatási kötelezettségre is.

A lecke utolsó részében a munkáltató személyében bekövetkező változást ismerteti. A magyar munkajogban korábban a munkáltató személyében bekövetkező jogutódlásnak (röviden: munkajogi jogutódlásnak) nevezett jogintézménynek az Mt. új elnevezést adott („a munkáltató személyében bekövetkező változás”) és a jogintézmény szabályozásának alapjait a munkaviszony alanyaira vonatkozó rendelkezéseket követően helyezte el. Noha az Mt. a jogintézményhez kapcsolódóan a korábbi Mt-hez képest több tekintetben eltérő megoldásokat tartalmaz (pl. a tényállás meghatározása, a kezesi felelősség elhagyása, a munkavállalóval szembeni közvetlen tájékoztatási kötelezettség bevezetése, a munkavállalói felmondási jog beiktatása, a kollektív szerződéses munkafeltételek fenntartásának új szabályai), a jogalkotói szándék arra irányult, hogy a hazai ítélkezési gyakorlatban is elfogadott alapvető elveket fenntartsa.

3.1 A munkaviszony alanyai

3.1.1. A munkavállaló

A munkaviszony munkavállalói alanyára vonatkozó rendelkezések körében az Mt. a korábbi Mt-hez hasonló megoldást alkalmaz. Az ún. munkavállalói (jog)képességet – általános szabályként – meghatározott életkorhoz köti (16. életév betöltése).

Az általános szabály alól két kivételt enged, azaz teszi lehetősé a munkavállalói minőséget az említettnél alacsonyabb életkorban is:

Az Mt. 212. §-a egyértelművé teszi (eltérően a korábbi Mt. rendelkezéseitől), hogy a munkavállalói minőségnek nem kelléke a cselekvőképesség: olyan munkakörben, amelyet ő tartósan és folyamatosan képes ellátni, a cselekvőképtelen személy is lehet munkavállaló.

Az Mt. a munkavállalók egyes csoportjai tekintetében differenciált szabályokat tartalmaz (pl. fiatal munkavállalók, vezetők, kisgyermekes munkavállalók, megváltozott munkaképességűek).

Az Mt. a munkavállalói képesség kérdését megkülönbözteti attól a kérdéstől, hogy ki az, aki önállóan teheti meg a munkaviszonnyal kapcsolatos jognyilatkozatokat. Az Mt. 21. §-a szerint a munkavállaló jognyilatkozatait általános szabályként személyesen teheti meg, ugyanakkor lehetséges a képviselete is.

A korlátozottan cselekvőképes személy egyes munkajogi jognyilatkozatainak érvényességéhez a törvényes képviselő hozzájárulása szükséges (Mt. 21. § /4/ bekezdés), míg a cselekvőképtelen személy nevében csak törvényes képviselője tehet jognyilatkozatot. E személyek tehát lényegében csak a munkaviszony teljesítése körében járhatnak el önállóan. A törvényes képviselő hiányában tett jognyilatkozat semmis (Mt. 27. §, Mt. 29-30. §§).

A munkajog az általános munkavállalói képességtől megkülönbözteti a konkrét munkaviszony létesítésére irányuló ún. munkavállalási képességet. Ennek kellékeit munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a munkáltató egyoldalú nyilatkozata határozhatja meg.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára Ugrás a tananyag következő oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.