Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

Tanulási útmutató

Összefoglalás

A törvény általános szabályozási koncepciójából következik, hogy a munkaviszonnyal kapcsolatos jogok és kötelezettségek megállapítása során a korábbiakhoz képest hangsúlyosabb szerepet kapnak a felek megállapodásai (tipikusan a kollektív szerződés és a munkaszerződés), illetve kivételes esetekben a fél egyoldalú jognyilatkozata. A munkaviszonnyal kapcsolatos jognyilatkozatokat a korábbiakhoz képest részletesebben szabályozza. A jogalkalmazás során jelentkező bizonytalanságok megszüntetése érdekében a törvény Első Rész II-IV fejezetei a munkaviszonnyal kapcsolatos jognyilatkozatokra vonatkozó alapvető szabályokat tartalmazzák, míg az Mt. 31. § az itt nem szabályozott kérdésekben a Ptk. megjelölt szabályainak alkalmazását rendeli el.

A törvény tehát nem alakít ki önálló munkajogi kötelmi szabályrendszert, hanem azokat a rendelkezéseket tartalmazza, amelyeknek a munkaviszony létesítése, teljesítése, megszüntetése kapcsán gyakorlati jelentőségük van.

A jogi tények jelentős csoportját alkotják a jogügyletek. A jogügyletek jogi hatás elérése irányuló akaratnyilatkozatok. Lehetnek egyoldalúak vagy kétoldalúak. Az egyoldalú jogügylet egyetlen jogalany érvényes akaratnyilatkozata alapján jön létre más személy elfogadó nyilatkozata nélkül. A kétoldalú jogügylet két vagy több fél egybehangzó akaratnyilatkozata, melyeket szerződéseknek nevezünk.

2.1. Jognyilatkozatok

2.1.1 A megállapodás

Az Mt. 14. §-a a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozatát tekinti a munkajogi jogviszony rendezése alapvető formájának, a megállapodásnak.

A munkaviszonyban is irányadó a szerződési szabadság [Ptk. 205. § (1) bek]. Bizonyos körben az Mt. a megállapodás létrejöttét kötelezően írja elő, például a gyermek gondozása céljából fizetés nélküli szabadságról visszatérő munkavállaló esetében (59.§). A szerződési szabadság azonban nem az elnevezés, hanem a szerződés tartalma meghatározásának szabadságát jelenti (677. EH).

A munkajogi megállapodás tartalmára nézve az Mt-ben nincs külön előírás, így azt a felek szabadon határozhatják meg a jogszabályok keretei között, figyelemmel a Ptk. rendelkezéseire is (31. §). Azonban egyes nevesített megállapodások tartalmát az Mt. meghatározza (pl. a 43. § a munkaszerződés, a 277. § (2) bekezdése a kollektív szerződés, a 228. § a versenytilalmi megállapodás, a 229. § a tanulmányi szerződés esetén).

A jogszabályi rendelkezésektől való eltérésre az ezt tiltó rendelkezés hiányában van lehetőség. Az Mt. külön nevesíti a kógens rendelkezéseket, így az egyes fejezetek végén nemcsak erről, hanem arról is rendelkezik, hogy eltérő megállapodásra van-e és a felek megállapodásában vagy kollektív szerződésben, illetve a munkavállaló javára és/vagy terhére lehetőség.

A jognyilatkozat megtételénél is irányadóak az általános magatartási követelmények, így a személyhez fűződő jogok védelmére és az egyenlő bánásmódra vonatkozóak (Mt. 6-12. §).

A jognyilatkozatok tételére szóban, írásban és ráutaló magatartással kerülhet sor. A jognyilatkozat értelmezésére a Ptk. 207. § rendelkezései az irányadók. E rendelkezéseket az 2.2.4 fejezet tartalmazza.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára Ugrás a tananyag következő oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.