A bírói gyakorlatban - a korábbi Mt. ilyen tartalmú kifejezett szabálya hiányában is – elfogadott volt az jogtétel, amely szerint a munkajogban a polgári jog szabályai (és jogelvei) alkalmazandók, feltéve, hogy a munkajogi jogszabály eltérően nem rendelkezik, illetve a polgári jogi jogszabály alkalmazása nem ellenkezik az alapvető munkajogi jogelvekkel.
Az új Mt. erre a korábbi jogtételre támaszkodva fenntartja azt a megoldást, hogy a polgári jogi szabályok az új Mt. mögöttes jogát képezik, ugyanakkor a polgári jogi szabályok alkalmazásának metodikáján változtat.
E változás egyrészt abban áll, hogy az Első Részben, az Általános Rendelkezések körében a törvény kialakítja a felek magatartására vonatkozó általános szabályokat, valamint a jognyilatkozatok, illetve az érvénytelenség és jogkövetkezményei sajátos munkajogi szabályait és ezzel részben mellőzi a Ptk. szabályainak alkalmazását.
A változás másrészt abban is tükröződik, hogy a törvény rögzíti, hogy az egyes munkajogi jogintézmények tekintetében mely polgári jogi szabályok mögöttes alkalmazását (miként) rendeli, illetve mely polgári jogi szabályok alkalmazását korlátozza.
A tananyag a fentiekre tekintettel az alkalmazandó tételes polgári jogi szabályokat is hangsúlyosan szerepelteti.
Az Mt. személyi és tárgyi hatálya szoros összefüggést mutat, hiszen a törvény meghatározott jogalanyok jogviszonyait (egymással szembeni jogait és kötelességeit) szabályozza. Az Mt. szabályozási tárgya elsődlegesen a munkajogviszony (keletkezése, módosulása, megszűnése, tartalma, a felelősségi viszonyok), azaz az Mt. személyi hatálya a munkáltatóra és munkavállalóra terjed ki [Mt. 2. § (1) bek. a)-b) pontok].
Az Mt. – a korábbi Mt. 75/A. §-tól eltérően - nem tartalmaz külön rendelkezést a munkavégzésre irányuló jogviszony minősítéséről. A munkajogviszony tartalmára vonatkozó rendelkezések (Mt. 42. §, Mt. 51-55. §§) alapján rögzíthető, hogy az Mt. a bírói gyakorlatban kialakult minősítési elveket változatlanul hagyja: a munkajog szabályozási tárgya a függő (önállótlan) munka, amelynek során a munkavállalói teljesítés a munkáltató irányítási joga mellett történik.
Az Mt. a kollektív munkajogi jogviszonyokat is szabályozza. E jogi kapcsolatok a munkáltatók, munkáltatói érdekképviseletek, valamint a választott munkavállalói képviseleti (részvételi) szervek, továbbá szakszervezetek között jönnek létre. A kollektív munkajogi viszonyokat az Mt. Harmadik Része rendezi (a munkavállalói részvétel, a szakszervezetek jogállása és a kollektív szerződés körében).
Az Mt. 2. § (2) bekezdése arra utal, hogy az Mt-nek számos olyan kapcsolat is tárgya, amely három alanyú, azaz az Mt. nemcsak munkaviszonyban álló felek (munkáltató ás munkavállaló) jogviszonyára terjed ki. Az Mt. e rendelkezése nem teljes körű, ilyen típusú kapcsolatok nemcsak a munkaerő-kölcsönzés vagy az iskolaszövetkezeti tag munkaviszonyban való foglalkoztatási esetében jönnek létre, hanem számos egyéb esetben is. Példaként említhető az Mt. 37. §-a, amely az ún. átadó és átvevő munkáltatók közötti kapcsolatot rendezi, vagy az Mt. 297. §-a a külföldön foglalkoztatottak tárgyában. Nem a munkaviszony a tárgya az Mt. 228. és 229. §§-nak, amelyek a munkaviszonyhoz kapcsolódó egyéb megállapodásokat szabályozzák.
A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.
![]() |
![]() |
![]() |