Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

Tanulási útmutató

Összefoglalás

Nincs.

Követelmény

Nincs.

Önállóan megoldható feladatok

Nincs.

A vagyon elleni erőszakos bűncselekmények. A vagyon elleni és a szellemi tulajdon elleni bűncselekmények.

(1. szint) Az új rendszertani felosztás, a változások összegző kiemelése

Az új Btk. a korábbi törvény XVII. fejezetét az elkövetés jellegére és a védett jogi tárgyak azonoságára tekintettel három külön fejezetre osztja. Az első a személy elleni erőszakkal elkövethető vagyon elleni erőszakos bűncselekmények. E fejezet alá került

A vagyoni elleni bűncselekmények körében az alábbiakat szabályozza a törvény

A szellemi tulajdon elleni bűncselekmények elkülönült szabályozásának indoka az egységes jogi tárgy, a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos sajátos érdekek védelme és a tényállások szabályozásának módja, a keretdiszpozíció szerinti tényállások.

Rablás

365. § (1) Aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből

a) valaki ellen erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz, vagy

b) öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyezi,

bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Rablás az is, ha a tetten ért tolvaja dolog megtartása végett erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz.

(3) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a rablást

a) fegyveresen,

b) felfegyverkezve,

c) csoportosan,

d) bűnszövetségben,

e) jelentős értékre,

f) hivatalos személy, külföldi hivatalos személy vagy közfeladatot ellátó személy sérelmére, hivatalos eljárása, illetve feladata teljesítése során,

g) a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére

követik el.

(4) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a rablást

a) különösen nagy vagy ezt meghaladó értékre,

b) jelentős értékre a (3) bekezdés a) -d) pontjában meghatározott módon,

c) hivatalos személy, külföldi hivatalos személy vagy közfeladatot ellátó személy sérelmére, hivatalos eljárása, illetve feladata teljesítése során a (3) bekezdés a) -d) pontjában meghatározott módon

követik el.

(5) Aki rablásra irányuló előkészületet követ el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A rablás törvényi tényállásán az új Btk. alapvetően nem változtatott, a jogalkotói szándék szerint a minősített esetek rendszerét próbálta meg átláthatóbbá tenni.

Elkövetési magatartások

A rablásnak két alapesetét különböztethetjük meg. Mindkét fordulat esetében a rablás elkövetéséhez ún. kétfordulatú cselekmény szükséges. Az egyik fordulat a kényszerítés, a másik fordulat a dolog tényleges elvétele.

A kényszerítés jellegű magatartás négyféleképpen követhető el.

A rablás első alapesete akkor valósul meg, ha az előzőekben kifejtett magatartások valamelyikét követően veszi el az elkövető a dolgot a passzív alanytól. Fontos, hogy cél-eszköz viszonyban álljon egymással a két magatartás.

A rablás második alapesete akkor követhető el, ha az elkövető az erőszakot vagy az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést nem a dolog elvétele, hanem a megtartása érdekében fejti ki. Hangsúlyozni kell, hogy ez azonban csak akkor valósítja meg a rablás bűncselekményét, ha tetten ért tolvaj fejti ki.

Minősített esetek

A minősített esetek körén a jogalkotó alapvetően nem változtatott, azonban azokat átláthatóbb rendszerbe szerkesztette. Az alapvető minősítő körülmények a fegyveres, a felfegyverkezve, csoportosan, bűnszövetségben, a jelentős értékre, a minősített személyek sérelmére, felismerésre vagy elhárításra idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére történő elkövetés. A további súlyosítást teszi lehetővé különösen nagy vagy ezt meghaladó értékre való elkövetés és a jelentős értékre történő elkövetéssel egyidejűleg történő egyéb módon való elkövetés.

Kifosztás

366. § (1) Aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett

a) úgy vesz el mástól, hogy evégből lerészegíti, vagy bódult állapotát idézi elő,

b) az általa más bűncselekmény elkövetése során alkalmazott erőszak, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetés hatása alatt álló személytől vesz el, vagy

c) védekezésre képtelen, illetve a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személytől elvesz,

bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a kifosztást

a) jelentős értékre,

b) csoportosan,

c) bűnszövetségben

követik el.

(3) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a kifosztást

a) különösen nagy vagy ezt meghaladó értékre,

b) jelentős értékre, csoportosan vagy bűnszövetségben

követik el.

A kifosztás törvényi tényállása alapvetően megegyezik a korábbival, pár ponton tett kiegészítést a jogalkotó. Az egyik ilyen kiegészítés, hogy nem csak a lerészegítés, hanem a bódult állapot előidézése is tényállásszerű. További változtatás, hogy nem csak a védekezésre képtelen, hanem a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére is elkövethető a kifosztás.

A kifosztás elkövethető akként, hogy valaki dolog elvétele céljából a passzív alanyt lerészegíti vagy bódult állapotát idézi elő. Ennek kapcsán fontos kiemelni, hogy lerészegítés vagy a bódult állapotba helyezés nem a passzív alany felismerésén kívüli cselekmény, hanem az ő ösztönzése az alkohol vagy egyéb kábító hatású anyag fogyasztására. Fontos azt is hangsúlyozni, hogy nem szükséges, hogy a passzív alany ezáltal öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba kerüljön, elegendő, ha a passzív alany állapota figyelmének beszűkülését eredményezi és teszi lehetővé a dolog elvételét. A bűncselekmény ebben az esetben befejezetté akkor válik, ha a passzív alany állapotának előidézését követően az elkövető az idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett elveszi.

A kifosztás elkövethető akként is, hogy az elkövető által más bűncselekmény keretei között kifejtett erőszak, vagy az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést kihasználva veszi el az idegen dolgot. E körben szükséges kiemelni, hogy az elkövető által kifejtett erőszak vagy fenyegetés alkalmazása során jogtalan eltulajdonítás szándéka még nem alakulhat ki.

A kifosztás bűncselekménye elkövethető akként is, hogy a védekezésre képtelen, illetve a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személytől kerül a dolog elvételre. Ebben az esetben a passzív alany pszichikai vagy fizikai okból képtelen megakadályozni a dolog eltulajdonítását.

A bűncselekmény elkövetője az első esetben olyan személy lehet, aki az elő cselekményt maga fejtette ki, a harmadik elkövetési magatartás tekintetében azonban bárki.

A bűncselekmény szándékosan, minden esetben az idegen dolog jogtalan eltulajdonítása végett elkövethető, ezért csak az egyenes szándék tényállásszerű. A szándékossága kapcsán meg kell jegyezni, hogy az első elkövetési módozat esetében azt igényli, hogy az eszközcselekmény kifejtésére a dolog elvétele céljából kerüljön sor.

A bűncselekmény súlyosabban büntetendő ha azt jelentős értékre, csoportosan, bűnszövetségben és még súlyosabban, ha különösen nagy vagy azt meghaladó értékre vagy jelentős értére csoportosan vagy bűnszövetségben követik el.

Zsarolás

367. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, és ezzel vagyoni hátrányt okoz, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a zsarolást

a) bűnszövetségben,

b) az élet vagy a testi épség elleni, illetve más hasonlóan súlyos fenyegetéssel,

c) hivatalos személyként e minőség felhasználásával,

d) hivatalos megbízás vagy minőség színlelésével

követik el.

A zsarolás törvényi tényállását a jogalkotó egy változtatást leszámítva átemelte a korábbi törvényből. A változás, hogy a zsarolás eredménye már nem a kár, hanem a vagyoni hátrány okozása.

Elkövetési magatartás és mód

A zsarolás elkövetési magatartása is két mozzanatból áll. Az első mozzanat a kényszerítés, azaz az erőszak vagy fenyegetés kifejtése. A második mozzanat a kényszerítés folytán a passzív alany által kifejtett magatartás, annak elmulasztása vagy egyéb magatartás eltűrése, amely vagyoni hátrány okozására képes.

A bűncselekmény eredménye, kifejezetten a megváltozott szabályozás tükrében

A jogalkotó változtatott a zsarolás eredményén és már nem a kár, hanem a vagyon hátrány okozása jelenti azt. A vagyoni hátrány nem csak vagyonban okozott értékcsökkenés, hanem az elmaradt vagyoni előny is. A megváltozott eredmény kiszélesíti a büntethető magatartások körét, ugyanis olyan tényállások is büntethetővé válnak, amelyek folytán nem tényleges a vagyon csökkenése, hanem a további vagyon gyarapodásának elmaradása következik be. Ebből kifolyólag a jogalkalmazónak vizsgálnia kell a kifejtett, elmaradt, vagy eltűrt magatartás folytán bekövetkező vagyongyarapodás lehetőségét és annak megakadályozására való képességét. Adott esetben ennek a kérdésnek eldöntése az eljárásba szakértő bevezetését teheti szükségessé.

A szándékosság vizsgálata

A zsarolás bűncselekménye szándékosan, a tényállásba foglalt célzat folytán csak egyenes szándékkal elkövethető. Az elkövető célja a jogtalan haszonszerzés, a célzat jogtalan, ha az jogszabályba vagy az általános értékítélet szerinti erkölcsi normába ütközik, a haszonszerzés pedig akkor állapítható meg, ha az az elkövetőnek vagyoni előnyt jelent.

Önbíráskodás

368. § (1) Aki abból a célból, hogy jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igénynek érvényt szerezzen, mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az önbíráskodást

a) fegyveresen,

b) felfegyverkezve,

c) csoportosan,

d) védekezésre képtelen személy sérelmére

követik el.

(3) Nem valósul meg önbíráskodás, ha az erőszak vagy a fenyegetés alkalmazása az igény érvényesítésének megengedett eszköze.

Az új törvényben az önbíráskodás törvényi tényállása nem változott, mindösszesen a köznyugalom elleni bűncselekmények köréből jelen fejezetbe került áthelyezésre, tekintettel arra, hogy a jogalkotó álláspontja szerint „a védett jogi tárgya elsősorban a vagyoni viszonyok fennálló rendje. ”

Az önbíráskodás bűncselekményének elkövetési magatartása szintén a kényszerítés, annak kifejtésére pedig szintén erőszak vagy fenyegetés alkalmazásával kerül sor. A fenyegetés folytán bekövetkező eredményként a passzív alany arra kényszerül, hogy akarata ellenére valamit tegyen, ne tegyen, vagy eltűrjön. A kényszerítés kifejtésére azért kerül sor, hogy az elkövető jogos, vagy jogosnak vélt követelésének érvényt szerezzen. Ennek a célnak megfelelően az önbíráskodás csak egyenes szándékkal követhető el, az elkövető szándéka, hogy vagyoni igényét erőszak vagy fenyegetés alkalmazásával érvényesítse. Annak nincsen jelentősége, hogy ez az igény milyen jogviszonyból származik, a követelése jogos, vagy jogtalan, a meg nem engedett módon való követelés folytán mindkét esetben bűncselekményről beszélhetünk.

A zsarolást az önbíráskodástól az igénnyel kapcsolatos elkövetői tudattartalom szerint határolhatjuk el. A zsarolás esetében az elkövető tisztában van vele, hogy igénye, vagy az általa kívánt teljesítés nem jogszerű, az önbíráskodás esetében azonban az általa előadott követelés jogosságában teljes mértékben meg van győződve. Fontos hangsúlyozni, hogy itt az elkövető megítélése és nem a követelés tényleges jogosságának valóság-, vagy jogi tartalom szerinti megítélése bír jelentőséggel.

Lopás

370. § (1) Aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el.

(2) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a lopást kisebb értékre vagy

b) a szabálysértési értékre elkövetett lopást

ba) bűnszövetségben,

bb) közveszély színhelyén,

bc) üzletszerűen,

bd) dolog elleni erőszakkal – ideértve azt is, ha a dolog eltulajdonításának megakadályozására szolgáló eszközt állagsérelem okozása nélkül eltávolítják, vagy a dolog eltulajdonításának megakadályozására alkalmatlanná teszik -,

be) zsebtolvajlás útján,

bf) helyiségbe vagy ehhez tartozó bekerített helyre megtévesztéssel, vagy a jogosult, illetve a használó tudta és beleegyezése nélkül bemenve,

bg) hamis vagy lopott kulcs használatával,

bh) lakást vagy hasonló helyiséget az elkövetővel közösen használó sérelmére, vagy

bi) erdőben jogellenes fakivágással

követik el.

(3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a lopást nagyobb értékre vagy

b) a kisebb értékre elkövetett lopást

ba) a (2) bekezdés ba) -be) pontjában meghatározott valamely módon,

bb) védett kulturális javak körébe tartozó tárgyra vagy régészeti leletre,

bc) vallási tisztelet tárgyára,

bd) holttesten lévő tárgyra, illetve temetőben vagy temetkezési emlékhelyen a halott emlékére rendelt tárgyra,

be) nemesfémre

követik el.

(4) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a lopást jelentős értékre vagy

b) a nagyobb értékre elkövetett lopást a (2) bekezdés ba) -be) pontjában meghatározott valamely módon

követik el.

(5) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a lopást különösen nagy értékre vagy

b) a jelentős értékre elkövetett lopást a (2) bekezdés ba) -be) pontjában meghatározott valamely módon

követik el.

(6) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a lopást különösen jelentős értékre vagy

b) a különösen nagy értékre elkövetett lopást a (2) bekezdés ba) -be) pontjában meghatározott valamely módon

követik el.

A lopás törvényi tényállásán az új törvény nem változtatott, azonban egyszerűsíti és átláthatóbbá teszi a lopás minősített eseteinek szabályozását.

Az elkövetési tárgy meghatározása

A lopás csak idegen, ingó és értékkel bíró dologra nézve követhető el. A Ptk. rendelkezése szerint dolog minden birtokba vehető tárgy, ami tulajdonjog tárgya lehet.

A Btk. 383. § a) pontja szerint dolognak kell tekinteni „a villamos- és a gazdaságilag hasznosítható más energiát is, úgyszintén a vagyoni jogosultságot megtestesítő olyan okiratot is érteni kell, amely a benne tanúsított vagyoni érték vagy jogosultság feletti rendelkezést önmagában – illetve a dematerializált formában kibocsátott értékpapír esetében az értékpapírszámla jogosultjának – biztosítja. ”

A lopás elkövetési tárgya csak ingó lehet, ingatlanra nézve tehát a bűncselekmény nem elkövethető. A dologgal szemben támasztott további feltétel, hogy értékkel bírjon, pénzben kifejezhető forgalmi értéke legyen, tekintettel arra, hogy a lopás bűncselekményének rendeltetése a vagyoni jogok védelme.

A dolognak idegennek kell lennie, azaz az elkövető tulajdonán kívüli vagyontárgynak, saját tulajdonú dologra nézve bűncselekmény nem követhető el, e körben tartozik a közös tulajdonban álló dolog is. Az elhagyott, uratlan dolog nem tekinthető a lopás elkövetési tárgyának, nem vonható az ilyen dolog az idegen dolog fogalma alá.

Az elkövetési magatartás értékelése

A lopás elkövetési magatartása a mától történő elvétel. Az elvétel alapvetően két mozzanatra osztható. Az első mozzanat, hogy az elkövető a korábbi birtokállapotot megváltoztatva, a birtokos tényleges rendelkezési köréből az adott dolgot elvonja, a második mozzanat, hogy az elkövető a dolog birtokába kerül, ezáltal a passzív alanyt és mást is kizárva a birtokosok köréből.

A szándékos elkövetés

A lopás bűncselekménye szándékos, célzatos bűncselekmény. Az elkövető azért veszi el mástól a dolgot, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa. Ebből kifolyólag az elkövetőnek mindenekelőtt fel kell ismernie, hogy az adott dolog a fentiekben részletezettek szerinti elkövetési tárgynak megfelel, azaz értékkel bíró és idegen. Az eltulajdonítás azt jelenti, hogy az elkövető a birtokállapot megváltoztatása folytán a dolog feletti teljes és megváltozhatatlan birtoklására törekszik, a továbbiakban az adott dologgal a tulajdonosi jogosítottságok szerint kíván rendelkezni. Jogtalannak az eltulajdonítás akkor tekinthető, ha arra sem a jogosult, sem a jogszabály nem ad felhatalmazást.

A minősített esetek bemutatása, rendszere

A lopás minősítésének alapvető meghatározója az adott dolog értéke. A törvény ezen kívül állapít meg elkövetési módozatokat, és egyéb minősítő körülményeket. Ilyenek lehetnek például a bűnszövetségben, közveszély színhelyén, üzletszerűen, dolog elleni erőszakkal, zsebtolvajlás útján, hamis vagy lopott kulcs használatával történő elkövetés.

Rongálás

371. § (1) Aki idegen vagyontárgy megsemmisítésével vagy megrongálásával kárt okoz, rongálást követ el.

(2) A büntetés vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a rongálás kisebb kárt okoz, vagy

b) a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó rongálást

ba) falfirka elhelyezésével vagy

bb) bűnszövetségben

követik el.

(3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a rongálás nagyobb kárt okoz,

b) az elkövető

ba) védett kulturális javak körébe tartozó tárgyat, műemléket, régészeti lelőhelyet vagy régészeti leletet,

bb) vallási tisztelet tárgyát vagy vallási szertartás végzésére szolgáló épületet,

bc) temetési helyet, temetkezési emlékhelyet, illetve temetőben vagy temetkezési emlékhelyen a halott emlékére rendelt tárgyat

rongál meg.

(4) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a rongálás jelentős kárt okoz,

b) az elkövető a (3) bekezdés ba) -bc) pontjában meghatározott valamely tárgyat, épületet, vagy helyet semmisít meg,

c) a rongálást robbanóanyag vagy robbantószer felhasználásával

követik el.

(5) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a rongálás különösen nagy kárt okoz.

(6) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a rongálás különösen jelentős kárt okoz.

(7) E § alkalmazásában falfirka: festékszóróval, filctollal vagy bármilyen más felületképző anyaggal létrehozott képi, grafikus vagy szöveges felületbevonat, amely nem a vagyontárgy rendeltetésszerű használatához szükséges.

A rongálás bűncselekményén a jogalkotó szintén nem változtatott, a minősített esetek rendszerét egységesítette.

Az elkövetési tárgy

A rongálás elkövetési tárgya körében utalunk a lopásnál előadottakra, mindösszesen az eltérő szabályokat emeljük ki.

Elkövetési magatartás

A rongálás elkövetési magatartása a dolog megsemmisítése, megrongálása. A megsemmisítés a dolog fizikai megsemmisülését jelenti, annak folytán a dolog rendeltetésszerű használatra a továbbiakban már nem alkalmas, annak helyreállítására már nincsen lehetőség. A megrongálással az adott dolog állagának károsítása következik be, eredményeképpen értéke csökken.

A bűncselekmény eredménye

A rongálás bűncselekményének eredménye a kár, azaz a dolog értékében bekövetkezett értékcsökkenés, vagy az eredeti állapot helyreállításával járó költség. Megsemmisítés esetében ez a kár a dolog forgalmi értékével azonos.

Elhatárolási kérdések

A dologrongálás több bűncselekményben megtalálható tényállási. Ha a rongálás az adott bűncselekmény elkövetésének szükségszerű eleme, az alaki halmazat kizárt, azokban az esetekben, amikor ez nem kizárólagos feltétel, megállapítható.

Halmazatban állhat a rongálás és a garázdaság bűncselekménye, felhívnánk azonban a figyelmet a szubszidiaritás folytán a garázdaság körében előadottakra.

Sikkasztás

372. § (1) Aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik, sikkasztást követ el.

(2) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a sikkasztást kisebb értékre vagy

b) a szabálysértési értékre elkövetett sikkasztást

ba) bűnszövetségben,

bb) közveszély színhelyén,

bc) üzletszerűen

követik el.

(3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a sikkasztást nagyobb értékre,

b) a kisebb értékre elkövetett sikkasztást a (2) bekezdés ba) -bc) pontjában meghatározott valamely módon, vagy

c) a sikkasztást védett kulturális javak körébe tartozó tárgyra vagy régészeti leletre

követik el.

(4) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a sikkasztást jelentős értékre,

b) a nagyobb értékre elkövetett sikkasztást a (2) bekezdés ba) -bc) pontjában meghatározott valamely módon, vagy

c) a sikkasztást a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére

követik el.

(5) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a sikkasztást különösen nagy értékre vagy

b) a jelentős értékre elkövetett sikkasztást a (2) bekezdés ba) -bc) pontjában meghatározott valamely módon

követik el.

(6) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a sikkasztást különösen jelentős értékre vagy

b) a különösen nagy értékre elkövetett sikkasztást a (2) bekezdés ba) -bc) pontjában meghatározott valamely módon

követik el.

A sikkasztás bűncselekménye az új Btk. -ban nem változott.

Az elkövetési tárgy

A sikkasztás elkövetési tárgya a lopáséhoz hasonlóan idegen, ingó és értékkel rendelkező vagyontárgy lehet. Ez a dolog azonban az elkövetőre van bízva. A rábízás eleme, annak aktusa, ami alapvetően megkülönbözteti a lopást a sikkasztás bűncselekményétől. A rábízás eredhet bármilyen jogviszonyból, annak lényege, hogy az elkövető a jogosult felhatalmazása folytán kerül a dolog birtokába, így a bűncselekmény elkövetéséhez a lopásnál kiemelt első mozzanat, a birtokállapot megváltoztatása már nem szükséges. Fontos, hogy a rábízás és a felek megállapodása csak a dolog birtokára, vagy ahhoz kapcsolódóan egyéb részjogosítványokra terjed ki, azonban semmi esetre sem a dolog tulajdonjogának átruházására. E ponton fontos kiemelni, hogy részletre vásárlás esetében a dolog tulajdonjoga átszáll a vevőre, így arra nézve a sikkasztás bűncselekménye nem követhető el, azonban ha az adásvétel alkalmával a felek a tulajdonjog fenntartást a teljes vételár kifizetéséig kikötötték a dologra nézve a sikkasztás már elkövethető. A jogalkalmazónak ezért szükségszerűen kell vizsgálnia, hogy az alapul szolgáló polgári jogi jogviszonyt, a felek tényleges megállapodását, ugyanis az ennek kapcsán megállapítható tulajdonjogi kérdés alapvetően határozza meg a bűncselekményi minőségét.

Elkövetési magatartások, azok elhatárolása

A sikkasztás elkövethető akként, hogy az elkövető a dolgot eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik. A dolog eltulajdonítása végeredményében a lopással megegyező elkövetést feltételez, természetesen azzal, hogy a rábízás eleme folytán az elkövetés első mozzanatát már nem kell az elkövetőnek kifejtenie, pusztán ki kell zárnia a tényleges tulajdonost a birtoklás és tulajdonosi helyzetéből eredően őt megillető jogosultságok köréből. Az eltulajdonítás folytán az elkövető a kizárólag tulajdonost megillető részjogosultságokat gyakorolja, ilyen lehet az eladás, a megterhelés, a használatba adás, stb. Ki kell emelnünk, hogy ezeket a tulajdonosi részjogosultságokat a tulajdonosi helyzet látszatával vagy szándékával, és annak véglegességével együtt gyakorolja az elkövető. A sajátjaként történő rendelkezés magába foglal minden olyan előzőek szerinti magatartást, amellyel az elkövető felhatalmazottsága hiányában tulajdonosi részjogosítványt gyakorol, ezt azonban csak időlegesen, nem a tulajdonosi helyzet látszatával vagy szándékával, és nem a véglegesség szándékával teszi.

Egyéb tényállási elemek

A sikkasztás szándékosan elkövethető, az elkövetőnek fel kell ismernie a rábízás elemét, és azt, hogy olyan jogosítványt gyakorol, amire nincsen felhatalmazása. A tényállásnak a haszonszerzési célzat nem eleme. A bűncselekmény elkövetője tettesként az lehet, akire az idegen dolgot rábízták. A minősített esetek köre legfőképp a dolog értéke szerint alakul, egyéb minősítő körülmény például a bűnszövetség, üzletszerű és közveszély színhelyén történő elkövetés. Fontos kiemelni, hogy a bűncselekménynek az elkövetési érték ellenére nem tényállási eleme a kár, vagy vagyoni hátrány, így ezek megvalósulása nélkül is elkövethető a bűncselekmény.

Csalás

373. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.

(2) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a csalás kisebb kárt okoz, vagy

b) a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó csalást

ba) bűnszövetségben,

bb) közveszély színhelyén,

bc) üzletszerűen,

bd) jótékony célú adománygyűjtést színlelve

követik el.

(3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a csalás nagyobb kárt okoz, vagy

b) a kisebb kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba) -bc) pontjában meghatározott valamely módon követik el.

(4) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a csalás jelentős kárt okoz,

b) a nagyobb kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba) -bc) pontjában meghatározott valamely módon követik el, vagy

c) a csalást a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követik el.

(5) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a csalás különösen nagy kárt okoz, vagy

b) a jelentős kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba) -bc) pontjában meghatározott valamely módon követik el.

(6) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a csalás különösen jelentős kárt okoz, vagy

b) a különösen nagy kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba) -bc) pontjában meghatározott valamely módon követik el.

(7) E § alkalmazása szempontjából kárnak kell tekinteni az igénybe vett szolgáltatás meg nem fizetett ellenértékét is.

A csalás bűncselekménye az új törvényben nem változott. A törvény bővíti a csalás minősített eseteinek körét: súlyosabb büntetést von maga után, ha a szabálysértési értékhatárra elkövetett csalást jótékony célú adománygyűjtésnek álcázva követik el. Az adomány nemcsak a pénzadományt, hanem a tárgyadományt is magában foglalja. Minősített az is, ha a sértett idős vagy fogyatékos személy. A jogalkotó indokolása szerint „a gyakorlatban problémát okozott azon csalásszerű magatartások megítélése, ahol a kár valamely igénybe vett szolgáltatás ellenértékeként merült fel (pl. szállodai szoba fizetés nélküli igénybe vétele, fizetés nélküli lakásbérlések) . Erre figyelemmel a törvény kifejezetten kiterjeszti a kár fogalmát az igénybe vett szolgáltatás ellenértékének haszonszerzési célból, megtévesztéssel történő meg nem fizetésének eseteire is. Ezáltal büntethetővé válnak azok a cselekmények, amelyek a csalás tényállási elemeit megvalósítják, azonban az eredmény nem kifejezetten kárként, hanem összegszerűen meghatározható elmaradt vagyoni előnyként jelenik meg. ”

Az elkövetési magatartás, azok fázisai

A csalás elkövetési magatartása ún. kétmozzanatú tevékenységfolyamatot igényel. A csalás esetében azért nevezzük a kétmozzanatú magatartást tevékenységfolyamatnak, mert annak nem minden elemét az elkövető fejti ki, ő csak elindítja a károsodás reális lehetőségével bíró folyamatot, annak pontos kimenetel már rajta kívülálló tényezők szerint alakulhat. A folyamat első, indító cselekményét tehát az elkövető, míg a másik, befejező mozzanatát már a tévedésben lévő személy, általában a passzív alany fejti ki.

Az első mozzanat az elkövető magatartása, amellyel vagy tévedésbe ejti, vagy a tőle függetlenül kialakult tévedésben tartja az adott személyt. A tévedésbe ejtés olyan aktív magatartást kíván, amely folytán a megtévesztett személy tudatában a valósággal ellentétes, téves képzetek alakulnak ki. A tévedésben tartás esetében az elkövetőtől függetlenül kialakult tévedés el nem oszlatása, vagy annak fenntartása, megerősítése. A passzív magatartással kifejtett tévedésben tartás akkor minősül bűncselekménynek, ha a valóság szerinti tájékoztatás az elkövetőnek jogi kötelezettsége, a tévedés fenntartása, megerősítése pedig már a tévedésbe ejtéshez hasonlóan aktív magatartást kíván.

A második mozzanatot már nem az elkövető fejti ki, hanem a tévedésben lévő személy, a kialakult tévedés folytán, arra alapozva tesz (ön) károsító vagyoni hatású cselekményt. A bűncselekményben értékelt kár tehát közvetlenül nem az elkövető cselekménye folytán következik be, az elkövető csak a tévedés kialakításával, fenntartásával idézi elő a bekövetkező kár reális lehetőségét.

Az eredmény és a szándékosság különös jelentősége, gyakorlati kérdések

A csalás bűncselekményének eredménye a kár, azaz a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenés. A (7) bekezdés szerint kárnak kell tekinteni az igénybe vett szolgáltatás meg nem fizetett ellenértékét is, pl. szállodai, éttermi szolgáltatás ellenértékét. A kárnak minden esetben pénzben meghatározható összegszerű értéknagyságnak kell lennie.

A bűncselekmény szándékosan, a jogtalan haszonszerzés célzatára tekintettel egyenes szándékkal elkövethető. A célzat folytán már tévedésbe ejtő magatartás kifejtésekor az elkövető érzelmi viszonyát a jogtalan haszonszerzés kell, hogy alakítsa. Ennek a szándéknak a megléte gyakran bizonyíthatósági problémákat okoz, e körben a jogalkalmazó legtöbb esetben a külső körülmények mentén építkező értékelésre van szorítva, ezért a bizonyításnak szükségszerű eleme a szándék vizsgálata és megítélése.

Elhatárolási kérdések, egység és halmazat

A bűncselekmény rendbelisége a károsultak számától függ. Gyakran előforduló eset, hogy más bűncselekményeknek is része a megtévesztő magatartás, ilyenkor általában a specialitás szabályai szerint a több ismérvet magába foglaló bűncselekményt kell megállapítanunk.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára Ugrás a tananyag következő oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.