Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

Tanulási útmutató

Összefoglalás

Követelmény

Önállóan megoldható feladatok

A hivatalos személy elleni bűncselekmények

A hivatalos személy elleni bűncselekmények általános jellemzői

Az állami feladatok végrehajtásában érintett személyek két vonatkozásban vannak speciális büntetőjogi helyzetben. Egyrészt fokozott felelősséggel tartoznak magatartásaikért, másrészt fokozott védelmet igényelnek. A fokozott büntetőjogi védelem jelenik meg az alábbiakban tárgyalásra kerülő bűncselekményeknél. Fontos hangsúlyozni azonban, hogy ez a kvalifikált büntetőjogi védelem nem a hivatalos személyek testi épségének, egészségének, becsületének nagyobb fontosságán alapul, hanem az állami feladatok maradéktalan teljesítésének biztosításán. Kétségtelenül a hivatalos személy és annak eljárása egymáshoz tapadnak, sőt a külső megjelenésben gyakran a hivatalos személy kerül előtérbe, azonban tudni kell, hogy a büntetőjogi védelemnek nem ez a tárgya, hanem a hivatali eljárás, az államigazgatás zavartalan működése.

Hivatalos személy elleni erőszak

310. § (1) Aki hivatalos vagy külföldi hivatalos személyt

a) jogszerű eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályoz,

b) jogszerű eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel intézkedésre kényszerít, vagy

c) eljárása alatt, illetve emiatt bántalmaz,

bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a hivatalos személy elleni erőszakot csoportosan, fegyveresen vagy felfegyverkezve követik el.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott csoport szervezője vagy vezetője öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) Aki hivatalos személy elleni erőszak elkövetésére irányuló csoportban részt vesz, vétség miatt két évig, a csoport szervezője és vezetője bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(5) Aki hivatalos személyt vagy külföldi hivatalos személyt az eljárása miatt bántalmaz, az (1) -(4) bekezdés szerint büntetendő akkor is, ha a bántalmazott a bűncselekmény elkövetésekor már nem hivatalos személy vagy nem külföldi hivatalos személy.

(6) Aki hivatalos személy elleni erőszakra irányuló előkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(7) Nem büntethető a (4) bekezdés alapján a csoport résztvevője, ha a csoportot önként vagy a hatóság felhívására elhagyja. ”

A hivatalos személyek vagy a külföldi hivatalos személyek hivatali eljárását akadályozó cselekmények között a legveszélyesebbek az erőszakos támadások. Társadalomra veszélyességüket növeli az a körülmény, hogy az adott eljárás sikerének akadályozásán túl alkalmasak lehetnek a hivatalos személyek jövőbeni fellépésének, eljárásának a befolyásolására is, mivel a jövőre hatóan is félelmet kelthetnek bennünk. A cselekmény társadalomra veszélyessége szempontjából nem elhanyagolható jelentőségű az a tapasztalati tény sem, hogy ennek a bűncselekménynek az elkövetése gyakran történik meg olyan körülmények között, hogy a közrend, a közbiztonság is veszélybe kerül. Mindezek a körülmények összességükben indokolják az ilyen bűncselekmények elleni erőteljesebb harcot.

A bűncselekmény jogi tárgya: a hivatalos személynek vagy a külföldi hivatalos személynek hivatali eljárása, szabályszerű működése.

A passzív alanyok köre

A bűncselekmény passzív alanya: hivatalos személy, illetőleg külföldi hivatalos személy lehet. (A továbbiakban, ahol a hivatalos személy fogalmát használjuk, abba értelemszerűen a külföldi hivatalos személyt is beleértjük.)

A hivatalos személy fogalmának precíz meghatározása kiemelkedő jelentőségű a büntetőjogban, mivel ez a minőség mind az elkövetői, mind a sértetti oldalról is jelentőséggel bír.

A hivatalos személy, illetve a külföldi hivatalos személy fogalmát a törvény Záró Része tartalmazza. (Btk. 459. § (1) bekezdésnek 11. pontja)

A Btk. 459. § (1) bekezdésnek 13. pontja értelmében külföldi hivatalos személy:

Elkövetési magatartás

A törvényi tényállás három elkövetési magatartást határoz meg.

Akadályozás: minden olyan magatartás, amely gátolja, nehezíti, késlelteti a hivatalos személy jogszerű eljárásának a végrehajtását. Az akadályozás megnyilvánulhat a mozgás, a továbbjutás, valaminek a megtétele korlátozásában; a korlátozás időtartama közömbös.

Az akadályozás csak aktív magatartással valósítható meg. A puszta engedetlenség, a hivatalos személy felszólításának meg nem tétele hivatalos személy elleni erőszaknak nem minősíthető. Az engedetlenség a hivatalos személy felszólításával szemben (pl. valaki nem adja át a nála lévő kést, amellyel senkit nem fenyegetett) nem akadályozás (BJD 2793.) .

Ugyancsak nem akadályozás a passzív ellenállás sem (pl. amikor a terheltet el akarják távolítani, a földre fekszik és vonszolni kell) . A passzív ellenállás kereteit meghaladó erőszakos akadályozás megvalósul, ha a terhelt a karját a kötelességüket jogszerűen gyakorló rendőrök kezéből olyan nagy erővel rántja ki, hogy annak következtében mindhárman a földre esnek (BJD 6028.) .

Az intézkedésre kényszerítés: akkor merül fel, ha az erőszak, vagy fenyegetés alkalmas arra, hogy a sértett eljárásával összefüggésben olyan tevékenységet fejtsen ki, amelyre egyébként is jogosult volna. A hivatalos személy (külföldi hivatalos személy) olyan jogilag értékelt tevékenységet kénytelen kifejteni, amely nem az ő, hanem az elkövető akaratának felel meg. Az intézkedésre kényszerítés szűken értelmezendő, és nem vonatkozik olyan magatartásokra, amelyek csak kiváltották azt a helyzetet, amelyben a hivatalos személynek „intézkednie” kellett. Nem minősíthető intézkedésre kényszerítésnek az, ha a hivatalos személy a korábban bezárt ajtó ki nem nyitása miatt kényszerül azt betörni.

Az eljárás alatt, illetőleg emiatti bántalmazás. A bántalmazás – mint harmadik elkövetési magatartás – a testi sértés okozását, valamint a testnek pusztán fájdalomokozási vagy becsületsértési célú érintését kell tekinteni (pl. a rendőr megpofozása, orrának megfricskázása stb.). Az ezen kívül eső fizikai ráhatás: akadályozás (BH 2011.31.).

Elkövetés módja

A törvényi tényállás tartalmaz utalást az elkövetés módjára is. Az akadályozásnak és az intézkedésre kényszerítésnek erőszakkal vagy fenyegetéssel kell történnie.

Az erőszak fogalmát a Btk. nem határozza meg. Az erőszak valamilyen fizikai erőfeszítéssel történő közvetlen vagy közvetett ráhatás, amely a hivatalos személy eljárásával ellentétesen hat (BJD 697.) . Az erőszak általában a hivatalos személy testére vagy azzal közvetlen kapcsolatban lévő dologra irányul (pl. a hivatalos személy lefogása). A joggyakorlatban ismert az ún. dologról személyre áttevődő erőszak kifejezés. Ezt a jogalkalmazás igen tágan értelmezi – pl. az intézkedő rendőr gumibotjának megrángatása, a rendőr sapkájának lelökése –, s ide sorolja a dolgok helyzetének olyan megváltozását, ami nem közvetlenül hat a sértett testére, hanem a mozgási szabadságát korlátozza (pl. a házkutatást végző rendőr bezárása, a bűnelkövetőt üldözni szándékozó, szirénát bekapcsoló rendőrautó gumijának kilyukasztása) .

Kivételesen nemcsak a hivatalos személy, hanem a más jelenlévő személy elleni erőszak is tényállásszerű lehet, mégpedig akkor, ha akadályozza a hivatalos eljárást, pl. a bírósági árverési vevők kituszkolása és ezzel az árverés meghiúsítása (BJD 698.) .

A fenyegetés fogalmát a Btk. 459. §-a (1) bekezdésének 7. pontja határozza meg. Eszerint fenyegetés: eltérő rendelkezés hiányában súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. A fenyegetés tárgyi eleme súlyos hátrány kilátásba helyezése. A hátrány súlyosságának megítélése a jogalkalmazói gyakorlat feladata, ugyanakkor mindenképpen súlyos hátránynak lehet tekinteni az olyan támadás kilátásba helyezését, amelyet a Btk. egyébként bűncselekménynek minősít. A pusztán szóbeli fenyegetőzés, ha azt más tevőlegese magatartás nem kíséri, nem ad alapot a tényállás megállapítására (pl. az igazoltató rendőrnek a járművezető azt mondja, hogy „vigyázzon, ha kedves az élete”).

A fenyegetés alanyi ismérve, hogy a súlyos hátránynak alkalmasnak kell lennie arra, hogy a megfenyegetett személyben komoly félelmet keltsen. Ezt az adott sértett személy helyzetének, lelki, szellemi, testi állapotának ismeretében esetenként kell eldönteni. A félelem komolysága nem feltétlenül jelent pánikot, rémületet, rendkívüli ideg- vagy fizikai állapotot, elegendő, ha a megfenyegetett komolyan veszi a kilátásba helyezett súlyos hátrány bekövetkezésének a lehetőségét.

A fenyegetés fenti fogalma csak azokra a különös részi tényállásokra vonatkozik, ahol a tényállás maga nem tartalmaz eltérő meghatározást (kvalifikált fenyegetés) .

Az eljárás jogszerűsége, az elkövetési idő és az elkövetési motívum

A tényállás kapcsán fontos kérdés annak eldöntése, hogy mit kell hivatalos eljárásnak tekinteni. Erre válaszunk az, hogy a hivatalos személy eljárásához tartozik minden olyan cselekmény (intézkedés), amelyet feladatai teljesítése során kifejt. A hivatalos eljárás általában nem merül mi egyetlen aktusban, hanem cselekmények sorozatából áll.

A büntetőjog szempontjából azonban akkor is folyamatosan „eljár”, amikor nem a szorosan vett közhatalmi tevékenységét végzi, hanem munkaideje vagy szolgálati ideje van, vagy amikor készenlétben áll az esetleges intézkedésre (BH 1995. 620.).

Egyes hivatalos személyeknek – pl. a rendőrnek a rendőrségi törvény szerint – egyenesen kötelessége a „hivatalos időn” kívüli intézkedés is.

Abban az esetben viszont, ha a civilruhás rendőr szabályszerű szolgálati fellépés nélkül avatkozik be egy verekedésbe, és ennek során megsérül, nem valósul meg a hivatalos személy elleni erőszak. Az akadályozás és az intézkedésre kényszerítés esetén a törvény tényállási elemmé emeli az eljárás jogszerűségét, míg a bántalmazás esetén az „eljárása alatt”, illetve „emiatt” kifejezést használja.

A jogszerű eljárás megállapítása a gyakorlatban nem problémamentes. Az eljárás jogszerűségét a hivatalos személy hatáskörére, feladataira és az ezekkel összefüggő jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni. Különbséget tenni az eljárás anyagi jogi és eljárási jogi jogszerűtlensége között. Egységes mind az elmélet, mind a bírósági gyakorlat abban, hogy az elkövetőnek nincs joga a hivatalos személy eljárásának anyagi jogszerűségét vizsgálni. (Ezen cselekményekkel szemben biztosítja a jogalkotó a fellebbezési jogot.)

Az alakilag jogszerűtlen eljárásokkal szemben azonban, amikor a hivatalos személy eljárása „félreismerhetetlenül” jogellenes, amikor a hivatalos személy durván, súlyosan megsérti az eljárási szabályokat (pl. dülöngélő ittas állapotban van), akkor az akár erőszakkal és fenyegetéssel is megakadályozható. A félreismerhetetlenül jogellenes eljárással szemben jogos védelemnek van helye.

Az enyhébb szintű alaki jogsértések esetén – egyes szakirodalmi vélemények szerint – azonban a hivatalos személyt megilleti a büntetőjogi védelem (pl. a civil ruhás rendőr nem igazolja magát) . Ezt a jogirodalmi felfogást azonban nem tartjuk elfogadhatónak.

A bántalmazás vonatkozásában értékelést nyert az elkövetés ideje. A törvényi tényállás szerint a cselekményt vagy a hivatalos eljárás alatt (pl. munkaidő, szolgálati idő) kell elkövetni.

Az elkövetési idő és motívum ötvöződik az eljárása miatti bántalmazás esetében. Ilyenkor a hivatalos személy eljárása véget ért, s közömbös, hogy a korábbi intézkedése jogszerű vagy jogszerűtlen volt. A lényeg, hogy ez az eljárás volt az elkövető cselekményének az indítéka. A Btk. 310. § (5) bekezdésében foglaltakra figyelemmel, a korábbi intézkedés befejezését követő időnek nincs jelentősége, miként annak sem, hogy a bántalmazáskor a sértett hivatalos személyi (külföldi hivatalos személyi) minősége már megszűnt pl. az elítélt a 10 éves fegyházbüntetést letöltése után bosszúból megkéseli azt a rendőrt, aki a nyomozást vezetette az ellene folyt büntetőeljárásban.

Minősített esetek

A bűncselekmény minősített esete két lépcsőben kerültek szabályozásra.

A Btk. 310. § (2) bekezdése a csoportosan, fegyveresen vagy felfegyverkezve történő elkövetést, mint minősített eseteket rendeli büntetni.

A Btk. 310. § (3) bekezdése a 310. § (2) bekezdésében meghatározott csoport szervezőjét vagy vezetőjét fenyegeti súlyosabb büntetéssel.

A Btk. 459. § (1) bekezdésének 3. pontja szerint csoportosan követik el a bűncselekményt, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt. Ez a minősített eset akkor állapítható meg, ha az elkövetésben legalább három olyan személy vesz részt, aki megvalósítja a 310. § (1) bekezdés szerinti elkövetési magatartások valamelyik változatát. A 2/2000 büntető jogegységi határozat értelmében az elkövetésben való részvétel fogalma tágan értelmezendő, abba a tettesek mellett a részesek is beletartoznak. A csoportos elkövetés akkor is megállapítható, ha a valamelyik elkövető nem büntethető (pl. kiskorú, kóros elmeállapotú stb.) illetve a csoport szervezője vagy vezetője esetén akkor is, ha nincsenek jelen a hivatalos személy elleni erőszak helyszínén.

A fegyveres elkövetés fogalmát a Btk. 459. § (1) bekezdés 5. pontja határozza meg. Eszerint fegyveresen követi el a bűncselekményt, aki

a) lőfegyvert,

b) robbanóanyagot,

c) robbantószert,

d) robbanóanyag vagy robbantószer felhasználására szolgáló készüléket

tart magánál, vagy a bűncselekményt az a)-d) pontban meghatározottak utánzatával fenyegetve követi el.

Felfegyverkezve követi el a bűncselekményt, aki az ellenállás leküzdése vagy megakadályozása érdekében az élet kioltására alkalmas eszközt tart magánál. [Btk. 459. (1) bekezdés 6.pont].

A Btk. 459. § (1) bekezdésének 6. pontjában foglalt meghatározásban az „érdekében” kitétel tartalmilag céltudatosságra utal, aminek megállapításánál az elkövető szándékára is figyelemmel kell lenni.

A felfegyverkezve elkövetés tehát nem korlátozódik arra az esetre, ha az elkövető az élet kioltására alkalmas eszközt használja is; elég, ha azt magánál tartja. Az eszköz tényleges használata tehát a súlyosabb minősítésnek nem előfeltétele, függetlenül attól, hogy a hivatalos vagy a külföldi hivatalos személynek az elkövető felfegyverkezett voltáról tudomása van-e vagy sem (BKv. 24/2007.)

Ki kell ugyanakkor zárni tehát a minősített eset köréből azt, amikor az élet kioltására alkalmas eszközt az elkövető nem a cselekménnyel összefüggésben, tehát nem a hivatalos személy ellenállásának leküzdése érdekében tartja magánál. (pl. az elkövető állandóan hord magánál zsebkést, és azt a cselekmény elkövetésénél is a zsebében tartja, de azt a körülményekből következtethetően a hivatalos személy ellenállásának leküzdésére felhasználni nem kívánja, és nem is használja fel: a zsebkés magánál tartásának a cselekmény elkövetésével semmiféle összefüggése nincs, a minősített eset megállapítására alapul nem szolgálhat.)

Nem tekintette a bíróság az élet kioltására alkalmas eszköznek a csekély súlyú műanyag bukósisakot, és ezért mellőzte a súlyosabb minősítést (BJD 8023.).

Akkor is felfegyverkezve követi el a cselekményét az elkövető, ha az eredetileg más célból magához vett légpuskát lövésre emeli (BJD 8829.), továbbá akkor is, ha az elkövető a sértettet a tőle elvett, vagy a kezéből kiejtett – az élet kioltására alkalmas – eszközzel nyomban bántalmazza (BKv.26/2007). (ráklikkelés)

A csoport szervezője vagy vezetője fokozottan felel cselekményéért. A szervező általában az, aki a csoportot létrehozza, illetve a csoport célzatát kialakítja, tehát kezdeményező szerepet játszik, illetve felbújtásszerű tevékenységet fejt ki. A vezető az, aki a csoport tagjait ténylegesen irányítja, kijelöli feladataikat, és esetlegesen utasításokat ad arra, hogy azokat milyen módszerrel hajtsák végre.

Elhatárolási kérdések

A tényállás alapvetően nem a hivatalos személyt, hanem annak eljárását kívánja védeni, így nem kerülhet sor halmazat megállapítására abban az esetben, ha egy hivatalos eljárásban részt vevő több személyt ér támadás, azaz nem a sértettek száma, hanem a hivatalos eljárások száma határozza meg a bűncselekmények számát.

A BKv 8. szerint ha több hivatalos személy elleni erőszakot, több hivatalos vagy külföldi hivatalos személy ellen, azoknak egységes eljárása keretében követik el, a cselekmény nem válik több bűncselekménnyé. A konkrét hatósági eljárás egysége a bűnhalmazat megállapítását ilyen esetben kizárja.

A több mozzanatból álló hivatalos eljárások során folyamatosan elkövetett cselekmény is természetes egység és nem folytatólagos egység.

A beolvadás folytán egység, és hivatalos személy elleni erőszaknak minősül, ha az azonos magatartással megvalósuló támadás a hivatalos személy mellett közfeladatot ellátó személyt, illetve a hivatalos személyt támogató személyt is érint. Ugyanígy egység a hivatalos személy elleni erőszakba beolvadás folytán az annak során megvalósuló verbális és tettleges becsületsértés, de bűnhalmazat megállapítására kerülhet sor a rágalmazással, hamis váddal.

Bűnhalmazatot kell megállapítani, ha a hivatalos személy elleni erőszak egyúttal könnyű testi sértést is okoz, és a joghatályos magánindítványt előterjesztették (BJD 9063.) . Bűnhalmazat állapítandó meg a súlyos testi sértéssel is.

A hivatalos személy ellen elkövetett emberölés [160. § (2) bek. e) pont] mellett a hivatalos személy elleni erőszak nem állapítható meg bűnhalmazatban (látszólagos alaki halmazat) .

A közúti veszélyeztetés [Btk. 234. §] és a hivatalos személy elleni erőszak bűnhalmazatban állapítandó meg, ha a tettes úgy akadályozza a hivatalos személyt, hogy a közúti közlekedés szabályainak megszegésével szándékosan veszélyezteti.

Egyéb tényállási elemek

A bűncselekmény csak szándékosan követhető el, annak elkövetője bárki lehet.

A hivatalos személlyel szembeni fokozott büntetőjogi védelem súlyát és körét jelzi a hivatalos személyt ténylegesen nem sértő, de az ellen irányuló erőszak célzatával létrejött csoportban való részvétel, mint előkészületi magatartás sui generis bűncselekményként büntetendővé nyilvánítása [Btk. 310. § (6) bekezdés].

A 310. §(7) bekezdése büntethetőséget megszüntető okot állapít meg a csoport résztvevőjének javára arra az esetre, hogy a csoportot elhagyja, függetlenül attól, hogy ezt milyen indokkal (akár önként, akár a hatóság felhívására) teszi.

A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 216. §-a szabályozza a jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség szabálysértését.

Közfeladatot ellátó személy elleni erőszak

311. § A 310. § szerint büntetendő, aki az ott meghatározott bűncselekményt közfeladatot ellátó személy ellen követi el.

A törvényi tényállás minden eleme – a passzív alanyt kivéve – megegyezik a hivatalos személy elleni erőszak tényállási elemeivel.

A jogalkotó a fokozott büntetőjogi védelmet a 311. §-ban foglalt ún. utaló diszpozícióval kiterjeszti olyan személyekre is, akiknél ez az általuk betöltött munkakör közérdekű volta és jelentősége folytán indokolt.

A közfeladatot ellátó személy eljárása nem „hivatalos eljárás”, azaz nem közhatalmi jellegű tevékenység kifejtésére irányul. A közfeladatot ellátó személy feladatait jogszabály vagy alacsonyabb szintű szabályok (szabályzat, munkaköri leírás stb.) alapján látja el. Közérdekű tevékenységével kapcsolatosan az állampolgárokra közvetlen hatásokkal bíró intézkedéseket hozhat.

A passzív alanyok köre

A Btk. 459. § (1) bekezdésének 12. pontja határozza meg a közfeladatot ellátó személyek körét.

Hivatalos személy vagy közfeladatot ellátó személy támogatója elleni erőszak

312. § A 310. § szerint büntetendő, aki az ott meghatározott bűncselekményt hivatalos személy, külföldi hivatalos személy vagy közfeladatot ellátó személy támogatására vagy védelmére kelt személy ellen követi el.

A hivatalos személy támogatója elleni erőszak – hasonlóan a közfeladatot ellátó személy elleni erőszakhoz – utaló diszpozíció. Ehelyütt irányadók a hivatalos személy elleni erőszak bűntetténél leírtak.

A passzív alanyok köre

A bűncselekmény passzív alanya a hivatalos illetve közfeladatot ellátó személy támogatására vagy védelmére kelt személy. Ilyennek minősül: a nem hivatalos vagy közfeladatot ellátó személy, vagy aki az említett eljárásokban segítőleg közreműködik (támogat) vagy fellép a megtámadott hivatalos illetve közfeladatot ellátó személy oldalán (védelmére kel).

A támogatás vagy védelem alapulhat jogszabályon (pl. hatósági tanúk alkalmazása), polgári jogi jogviszonyon (pl. a bírósági végrehajtó megbízza a lakatost a lezárt ajtó felnyitásával) vagy akár saját kezdeményezésen, minden előzetes megállapodás nélkül (pl. egy közlekedési balesetnél a mentőszolgálatnak segít) .

Az elkövető közvetlenül a támogatásra kelt személy tevékenységét akadályozza (pl. lefogja azt, aki a megtámadott rendőrnek segíteni próbál) .

Nincs halmazat, ha egy magatartással a hivatalos illetve a közfeladatot ellátó személy, valamin ezek támogatója elleni erőszak is megvalósul; ilyenkor a nagyobb veszélyességű és tárgyi súlyú bűncselekményt kell megállapítani.

A szolgálatban lévő rendőr kérésére a helyszínt biztosító személy elleni erőszakos magatartás nem a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettét, hanem a hivatalos személy támogatója elleni erőszak bűntettét valósítja meg (BH 1996. 135.) .

Nemzetközileg védett személy elleni erőszak

313. § (1) Aki belföldön tartózkodó nemzetközileg védett személyt

a) bántalmaz,

b) személyi szabadságától megfoszt vagy

c) veszélyeztet,

bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetésével fenyeget, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Aki nemzetközileg védett személy elleni erőszakra irányuló előkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) E § alkalmazásában nemzetközileg védett személy az a külföldi hivatalos személy, aki a rá vonatkozó nemzetközi szerződés alapján diplomáciai vagy nemzetközi jogon alapuló egyéb mentességet élvez.

A passzív alanyok köre

A bűncselekmény passzív alanya: csak nemzetközileg védett hivatalos személy lehet. A Btk. 459. § (1) bekezdésnek 13. pontja határozza meg a külföldi hivatalos személy fogalmát, a 313. § (4) bekezdés azonban szűkítő rendelkezést tartalmaz. A Btk. 313. § (4) bekezdésében meghatározott fogalomértelmezés kizárólag ezen szakaszban megfogalmazott bűncselekmények vonatkozásában alkalmazandó. Eszerint, nemzetközileg védett személy az a külföldi hivatalos személy, aki a rá vonatkozó nemzetközi szerződés alapján diplomáciai vagy nemzetközi jogon alapuló egyéb mentességet élvez.

Külön kiemelendő, hogy a passzív alany személyére tekintettel a diplomáciai és egyéb mentesség esetében szükséges eljárásról szóló 1973. évi 7. törvényerejű rendelet szabályai szerint kell eljárni.

Elkövetési magatartás

A törvényi tényállás négy elkövetési magatartást szabályoz:

A „bántalmazás” törvényi tényállási elem már kifejtésre került a hivatalos személy elleni erőszakról szóló 310. § (1) bekezdéséhez fűzött magyarázatunknál. Bántalmazás minden olyan aktív magatartás,a mely szándékos, jogellenes ráhatást jelent a passzív alanya testére.

A személyi szabadságtól megfosztás alatt minden olyan tevékenységet vagy mulasztást kell érteni, amelynek következtében a passzív alany elveszíti a mozgási, helyváltoztatási, tartózkodási hely megválasztásával kapcsolatos cselekvési szabadságát.

A veszélyeztetés a sérelem bekövetkezésének reális lehetőségét jelenti, a passzív alany személyre konkretizálva.

A 313. § (2) bekezdésében meghatározott privilegizált esetben az elkövetési magatartás a fenyegetés, melyet kilátásba helyezett elkövetési magatartások alapozzák meg.

Egyéb tényállási elemek

A törvény a 313. § (3) bekezdésben büntetni rendeli az előkészületet.

A bűncselekmény alanya bárki lehet.

A cselekmény kizárólag szándékosan követhető el, a szándék egyenes és eshetőleges is lehet.

Az elhatárolási kérdések közül kiemelendő, hogy a nemzetközileg védett személy elleni erőszak speciális tényállás. Amennyiben tehát pl. emberrablást valósítanak meg a nemzetközileg védett személy sérelmére, a cselekmény a Btk. 190. § (2) bekezdés e) pontja alapján minősítendő.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára Ugrás a tananyag következő oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.