Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

Az emberi méltóság és az egyes alapvető jogok elleni bűncselekmények

A fejezet szabályozási köre és alapja

A korábbi Btk. az e fejezetben található bűncselekmények legfőbb körét a szabadság és az emberi méltóság elleni bűncselekmények körében rendelte büntetni. Az Alaptörvény szabadság és felelősség című fejezetének I. cikke alatt szerepelnek az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogai, e körben az állam kötelezettségei. A fejezet további cikkei határozzák meg az egyes alapvető jogokat. Az Alaptörvényben meghatározott alapjogok védelmének egyik megnyilvánulása a büntetőjogi pönalizálás, a Btk. XXI. fejezet az alapvető jogok megsértését, veszélyeztetését jelentő bűncselekményeket gyűjtötte össze. Mindezért a fejezet a Btk. korábbi címéből több bűncselekményt, pl. kényszerítés, emberrablás kiemelt, míg más bűncselekményeket e fejezet alá vont, pl. egészségügyi önrendelkezési jog megsértése.

A lelkiismereti és vallásszabadság megsértése

215. § Aki mást

a) lelkiismereti szabadságában erőszakkal vagy fenyegetéssel korlátoz,

b) vallásnak szabad gyakorlásában erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályoz,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A lelkiismereti és vallásszabadság törvényi tényállása az új Btk.-ban mind elnevezésében, mind tartalmában a Btk. korábbi, 174/A. §-ával teljes mértékében megegyező módon került megfogalmazásra.

Az Alaptörvény és a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény jelentősége

Az Alaptörvény VII. cikkének (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magába foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa.

A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek
és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény 1. §-ába foglalt rendelkezések az Alaptörvény hivatkozott szabályait megismétlik, azzal a kiegészítéssel, hogy a lelkiismereti vagy vallási meggyőződés megválasztása, elfogadása, kinyilvánítása és megvallása, továbbá annak megváltoztatása, illetve gyakorlása miatt senkit előny vagy hátrány nem érhet, és a lelkiismereti és vallásszabadság joga az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében meghatározott okból korlátozható.

A bűncselekmény egyes tényállási elemei

A bűncselekmény elkövetője bárki, passzív alanya természetes, és jogi személy vagy jogi személynek nem tekinthető személyösszesség egyaránt lehet.

A bűncselekmény elkövetési magatartása a lelkiismereti szabadságban való korlátozás, vagy a vallásszabadság gyakorlásának az akadályozása.

A lelkiismeret szabadságának korlátozása:

Az Alaptörvény kiemeli a lelkiismeret és a vallás szabad gyakorlásának jogosultságát, a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztásának vagy megváltoztatásának alapvető jogát. A másik oldalról nézve a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény preambuluma megerősíti, a mások meggyőződésének tiszteletben tartása alapvető kötelezettség mindenki számára. Mindezek alapján a bűncselekmény elkövetését jelenti a meghatározott elkövetési módok szerinti bármilyen jellegű megnyilvánuló korlátozás.

A vallás szabad gyakorlásának akadályozása:

A vallás fogalmát a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény meghatározza, a 6. § (1) bekezdése szerint vallási tevékenység az olyan világnézethez kapcsolódó tevékenység, amely természetfelettire irányul, rendszerbe foglalt hitelvekkel rendelkezik, tanai a valóság egészére irányulnak, valamint az erkölcsöt és az emberi méltóságot nem sértő sajátos magatartáskövetelményekkel az emberi személyiség egészét átfogja. Minden ehhez kapcsolódó tevékenység a vallás gyakorlása, és minden olyan magatartás, amely ennek gyakorlásában történő akadályozást eredményez, vagy kíván, bűncselekményt valósít meg. A törvény negatív oldalról, de további információkat ad, ugyanis meghatározza azokat a tevékenységeket, amelyek önmagukban nem tekinthetőek vallási tevékenységnek.

A lelkiismereti szabadság korlátozása nem foglalja magában a passzív alany által kifejtett tevékenységet, ezért büntetendő minden külső kényszer és indok nélküli beavatkozás, a vallás gyakorlásának tiltott korlátozásának azonban előfeltétele a vallás meghatározhatósága és annak passzív alany által történő gyakorlása. A vallás és az egyház nem azonos fogalmak, a vallásokat a törvény nem határozza meg kizárólagosan, az értékelés a jogalkalmazó feladata.

A bűncselekmény csak a tényállásban meghatározott módon, azaz erőszakkal vagy fenyegetéssel történő elkövetés esetén büntetendő. A lelkiismereti és vallásszabadság megsértése csak szándékosan elkövethető bűncselekmény. Az elkövetőnek fel kell ismernie, hogy mást lelkiismereti szabadságában korlátoz, vagy vallásnak szabad gyakorlásában akadályoz. Szükségszerű e körben az elkövető tudatának tartalmát, a vallás és annak gyakorlására vonatkozó megítélését értékelni. Nyilvánvalóan nem az elkövető értékítélete az irányadó, azonban a felismerés, így a tényleges kapcsolat kimutatásához a vizsgálat már kifejezetten indokolt. A bűncselekmény eredményt nem tartalmaz, az elkövetési magatartás puszta kifejtése tényállásszerű. A bűncselekmény kísérlete megvalósul a korlátozás és akadályozás szándékával kifejtett erőszakkal és fenyegetéssel, befejezetté a korlátozás és akadályozás megvalósításával válik. A bűncselekmény rendbelisége igazodik az elkövetési magatartások számához.

Közösség tagja elleni erőszak

216. §(1) Aki más valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása, így különösen fogyatékossága, nemi identitása, szexuális irányultsága miatt olyan, kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy az adott csoport tagjában riadalmat keltsen, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki mást valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása, így különösen fogyatékossága, nemi identitása, szexuális irányultsága miatt bántalmaz, illetve erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a közösség tagja elleni erőszakot

a) fegyveresen,

b) felfegyverkezve,

c) jelentős érdeksérelmet okozva,

d) a sértett sanyargatásával,

e) csoportosan vagy

f) bűnszövetségben

követik el.

(4) Aki a közösség tagja elleni erőszakra irányuló előkészületet követ el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az új Btk.-ban a két alapeseti magatartást a jogalkotó megcserélte. A bántalmazást és kényszerítést magába foglaló tényállás esetében változás nem történt. A garázda jellegű tényállás esetében azonban a jogalkotó a megfogalmazáson változtatott. A korábbi tényállásban a kihívóan közösségellenest magatartást kellett a passzív alannyal szemben kifejteni, és nem került meghatározásra, hogy a riadalomra való alkalmasságnak kinél kell jelentkezni. Az új törvény pontosít a helyzeten: a kihívóan közösségellenes magatartást a passzív alanya csoporthoz való vagy vélt tartozása miatt fejti ki, és annak az adott csoport tagjában való riadalom kiváltására kell alkalmasnak lennie. A tényállás a jogtárgy sértést ezáltal pontosabban körülírja.

Elkövetési magatartások

A közösség tagja elleni erőszak három elkövetési magatartással is megvalósítható bűncselekmény.

Az (1) bekezdés szerinti tényállást az követi el, aki a közösséghez való, akár vélt tartozás miatt tanúsít kihívóan közösségellenes magatartást. A kihívóan közösségellenes magatartás a társadalmi együttélési szabályok nyílt, tudatos, egyértelmű semmibevételét jelenti. A közösségellenes magatartásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy az adott csoport tagjában riadalmat keltsen. A riadalom megnyilvánulási formái lehetnek a félelem, a közösség tagjai körében zavar, pánik jelei.

A (2) bekezdés szerint büntetendő, aki a közösséghez való, akár vélt tartozás miatt bántalmazza a passzív alanyt. A bántalmazás alatt a más testére gyakorolt, támadó szándékú fizikai ráhatás értendő. A bántalmazásnak nem feltétlenül kell a passzív alany számára sérülést okoznia, tényállásszerű lehet a tettleges becsületsértés megállapítására alkalmas ütlegelés, rúgás, arcon ütés, haj, szakáll, meghúzása is.

A (2) bekezdés szerint büntetendő az is, aki az erőszakkal vagy fenyegetéssel mást arra kényszerít, hogy tegyen, ne tegyen, vagy eltűrjön. E körben utalunk a kényszerítés bűncselekménye kapcsán leírtakra.

A passzív alanyok köre

A bűncselekmény passzív alanya bárki lehet, a tényállásnak nem kizáró feltétele a felsorolt közösségekhez való tartozás, elegendő az elkövetőben kialakult képzet, azaz a vélt tartozás.

A nemzetiségek jogairól szóló 2001. évi CLXXIX. törvény határozza meg a nemzetiség fogalmát. Nemzetiség minden olyan – Magyarország területén legalább egy évszázada honos – népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, a lakosság többi részétől saját nyelve, kultúrája és hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul. Ezeket a nemzetiségeket a törvény 1. számú melléklete sorolja fel.

Etnikai csoport meghatározására törvényi definícióval nem rendelkezünk, a szociológia által adott meghatározások jellemző eleme a közös nemzeti eredet, vallás, nyelv, hagyomány és kultúra tudatára épített sajátos megkülönböztető jegyek szerinti összetartozás.

A faji csoport az egységes emberi fajon belül a hasonló antropológiai tulajdonságokkal és sajátosságokkal rendelkező emberek csoportját jelenti. A vallási csoport az azonos hitelveket elfogadók közössége. A lakosság egyes csoportja az eltérő nézetrendszer (párttagok, egyesületek, mozgalmak stb. résztvevői) vagy bármely más ismérv szerint elkülönülő, valamilyen tekintetben együvé tartozó személyek összessége. E körben a tényállás példálózó jelleggel kiemeli a fogyatékosságot, a nemi identitást és a szexuális irányultságot.

Egyéb tényállási elemek

Az első két elkövetési magatartás szerint elkövethető tényállás eredményt nem fogalmaz meg, a kihívóan közösségellenes magatartásnak alkalmasnak kell lennie a riadalom keltésére, a bántalmazással pedig nem szükségszerűen jár együtt a passzív alany számára okozott sérülés. A kényszerítés elkövetési magatartása esetében azonban eredményként jelentkezik, hogy a passzív alany akarata ellenére cselekszik, valamit tesz, nem tesz, vagy eltűr. E körben újfent utalnánk a kényszerítés körében leírtakra.

A kihívóan közösségellenes magatartás esetében az elkövetési magatartás kifejtésével a bűncselekmény befejezetté válik, így a kísérlet fogalmilag kizárt, a bántalmazás esetében annak megkezdése a cél elvétése és fizikai érintkezés elmaradása esetében kísérletet valósít meg. A kényszerítéssel elkövetett fordulat esetében a pszichés eredmény bekövetkezését kell vizsgálni. Amennyiben a passzív alany akaratával ellentétes cselekvést nem fejtett ki, úgy az elkövető kísérlet miatt büntetendő. A törvény az előkészületet is büntetni rendeli. A bűncselekményt tettesként bárki elkövetheti és a részesi kapcsolódás is az általános szabályok szerint lehetséges.

A bűncselekmény csak szándékosan, gyakori értelmezés szerint a tényállásba foglalt célzat folytán csak egyenes szándékkal elkövethető. Álláspontunk szerint a közösséghez való tartozás folytán történő elkövetés szándék szerinti eleme motívumnak, indító oknak tekinthető, így az egyenes szándék egységbe foglaló szerepe nem irányadó.

A cselekmény súlyosabban büntetendő, ha az elkövető a bűncselekményt fegyveresen, felfegyverkezve, jelentős érdeksérelmet okozva, a sértett sanyargatásával, csoportosan vagy bűnszövetségben követi el.

A (2) bekezdés szerinti esetekben a bántalmazással és a kényszerítéssel érintett személyek száma szerint alakul a rendbeliség, a kihívóan közösségellenes magatartások azonban természetes egységbe olvadnak, amennyiben a térben és időben meghatározott, azonosítható eseményekhez kapcsolódnak.

Az egyesülési, a gyülekezési szabadság, valamint a választási gyűlésen való részvétel jogának megsértése

217. §Aki mást egyesülési vagy gyülekezési jogának gyakorlásában, valamint választási gyűlésen való részvételében erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályoz, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A bűncselekményen az új Btk. annyiban változtat, hogy az akadályozás elől a „jogtalanul” jelzőt kivette, az előkészület büntetendőségét pedig megszüntette.

A védett jogtárgy és az alapul szolgáló jogszabályok szabályozási jelentősége

Az alaptörvény VIII. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez, valamint ahhoz, hogy szervezeteket hozzon létre, vagy már létrejött szervezethez csatlakozzon.

A gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény értelmében a gyülekezési jog gyakorlása keretében békés összejöveteleken, felvonulásokon és tüntetéseken és azok szervezésében mindenki szabadon részt vehet, a résztvevők véleményüket szabadon kinyilváníthatják. A törvény meghatározza azt is, hogy a választási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gyűlésekre; a törvényesen elismert egyházak és vallásfelekezetek területén szervezett vallási szertartásokra, rendezvényekre és a körmenetekre; a kulturális és sportrendezvényekre; és a családi eseményekkel kapcsolatos rendezvényekre rendelkezései nem vonatkoznak, azokat külön törvény állapítja meg.

Az egyesülési jogra vonatkozó részletszabályokat az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény állapítja meg. A törvény értelmében mindenkit megillet az egyesülés joga, és ennek alapján mindenkinek joga van ahhoz, hogy másokkal szervezeteket, illetve közösségeket hozzon létre, vagy azokhoz csatlakozzon. A szövetségre, a pártra, a szakszervezetre, továbbá a külön törvény hatálya alá tartozó tevékenységet végző egyesületekre törvény az eltérő szabályokat állapít meg.

A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 43. § (1) bekezdése meghatározza, hogy a választási gyűlések nyilvánosak, a rend fenntartásáról a gyűlés szervezője gondoskodik. A törvény meghatározza továbbá, hogy az állami vagy önkormányzati hatóság elhelyezésére szolgáló épületben választási kampányt folytatni, választási gyűlést tartani tilos, kivéve az ötszáznál kevesebb lakosú településen, feltéve, hogy más közösségi célú épület nem áll rendelkezésre.

Elkövetési magatartás

A bűncselekmény elkövetési magatartása minden olyan cselekvés, amellyel valaki a passzív alanyt az előzőekben ismertetett törvények szerint gyakorolt egyesülési, a gyülekezési, valamint a választási gyűlésen való részvétel jogában erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályoz. Az akadályozás a jogok gyakorlásának gátlása, a jog gyakorlását nehezítő, ellehetetlenítő magatartás. Az elkövetési magatartás kifejtése csak a meghatározott módon, azaz erőszakkal vagy fenyegetéssel történő elkövetés esetében tényállásszerű. Az erőszak csak személy elleni erőszak lehet.

Egyéb tényállási elemek

A bűncselekmény az akadályozás szándékával kifejtett erőszak és fenyegetés elkövetésével kísérleti szakba lép, befejezetté a jogok gyakorlásában történő, akár időleges akadályozás megvalósulása esetében válik. A bűncselekmény szándékosan elkövethető, az elkövető tudatának át kell fognia, hogy a másik személy az egyesülési, a gyülekezési szabadság, valamint a választási gyűlésen való részvétel jogában akadályozza. Amennyiben a bűncselekmény más bűncselekményt is megvalósít, pl. személyi szabadság megsértése, testi sértés, az alaki halmazat valóságos. Ha hivatalos személy eljárása során akadályozza a passzív alanyt jogainak gyakorlásában a hivatali visszaélés specialitása folytán csak ennek megállapítására van lehetőség.

Egészségügyi önrendelkezési jog megsértése

218.§(1) Aki beleegyezéshez vagy hozzájáruláshoz kötött

a) az emberi génállomány megváltoztatásával, az embrió génállományának megváltoztatásával, emberi reprodukcióval vagy a születendő gyermek nemének megválasztásával kapcsolatos egészségügyi beavatkozást,

b) emberen, embrióval vagy ivarsejttel végezhető orvostudományi kutatást,

c) az átültetés céljából végzett szerv- vagy szövetkivételt, illetve szerv- vagy szövetátültetést

a jogosult beleegyezése vagy hozzájárulása nélkül végez, vagy a beleegyezés és a hozzájárulás jogának gyakorlásához szükséges, törvényben előírt megfelelő tájékoztatást elmulasztja, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki tiltakozó nyilatkozat ellenére halottból szervet vagy szövetet távolít el.

(3) Aki a beleegyezéshez vagy hozzájáruláshoz kötött, az (1) bekezdés szerinti egészségügyi beavatkozást, orvostudományi kutatást, szerv- vagy szövetkivételt, illetve szerv- vagy szövetátültetést gondatlanságból a jogosult beleegyezése vagy hozzájárulása nélkül végez, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A tényállás a korábbi Btk. egészségügyi beavatkozás, az orvostudományi kutatás rendje és az egészségügyi önrendelkezés elleni bűncselekmények címéből került áthelyezésre, tekintettel arra, hogy a jogalkotó véleménye szerint ez a bűncselekmény az alapvető jogok megsértését jelenti, így e fejezeten belül indokolt szabályozása. A jogalkotó a tájékoztatáshoz való jogosultság körében elkövethető gondatlan fordulatot kivette a törvényből, így tájékoztatási kötelezettség elmulasztása gondatlan elkövetés esetében bűncselekményt nem valósít meg.

A szabályozás alapjai

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban Eütv.) mind az általános rendelkezések között (II. fejezet 2. Cím; A betegek jogai és kötelezettségei), mind pedig a tényállásban nevesített egészségügyi beavatkozásoknál előírja a tájékoztatás adásának kötelezettségét, illetőleg a beleegyezés vagy a hozzájárulás megszerzését. Arra nézve, hogy a tájékoztatásnak mire kell kiterjednie, illetőleg a beleegyezést, vagy hozzájárulást ki és milyen alakszerűségek mellett jogosult megadni, az Eütv. több helyen tartalmaz rendelkezéseket.

Elkövetési magatartások

A bűncselekmény elkövetési magatartása a tényállásban pontosan meghatározott beavatkozások végzése vagy az e körbe vonható tájékoztatási kötelezettség elmulasztása és tiltakozó nyilatkozat ellenére halottból szerv vagy szövet eltávolítása. Jól látható, hogy a tényállás, így a büntetőjogi védelem csak az olyan műtéti beavatkozásokra vonatkozik, amelyek klasszikusan nem csak a gyógyításhoz kapcsolódnak, ezáltal a beleegyezés és hozzájárulás megadása, azaz az önrendelkezési jog gyakorlása kiemelt jelentőséggel bír. A beavatkozásokat a tényállásban írtakon túl az egészségügyre vonatkozó jogszabályok és szakmai protokoll pontosítja, az Eütv. pedig a tájékoztatás kötelezettségét kifejezetten előírja. A beavatkozás elvégzése és a halottból való szerv vagy szövet eltávolítás tevékenységgel, míg a tájékoztatási kötelezettség hiánya csak mulasztással elkövethető. Fontos kiemelni, hogy a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása csak szándékos elkövetés esetében büntetendő.

Egyéb tényállási elemek

Ahogyan hivatkoztunk rá, a bűncselekmény a tájékoztatási kötelezettség elmulasztását leszámítva szándékosan és gondatlanul is elkövethető. A tényállás eredményt nem tartalmaz, elkövetője tettesként bárki lehet, függetlenül attól, hogy az esetleges beavatkozásokra egyébként jogosult-e.

Személyes, közérdekű adattal visszaélés

Személyes adattal visszaélés

219.§(1) Aki a személyes adatok védelméről vagy kezeléséről szóló törvényi rendelkezések megszegésével haszonszerzési célból vagy jelentős érdeksérelmet okozva

a) jogosulatlanul vagy a céltól eltérően személyes adatot kezel, vagy

b) az adatok biztonságát szolgáló intézkedést elmulasztja,

vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az is, aki a személyes adatok védelméről vagy kezeléséről szóló törvényi rendelkezések megszegésével az érintett tájékoztatására vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget, és ezzel más vagy mások érdekeit jelentősen sérti.

(3) A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a személyes adattal visszaélést különleges személyes adatra követik el.

(4) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha személyes adattal visszaélést hivatalos személyként vagy közmegbízatás felhasználásával követik el.

Közérdekű adattal visszaélés

220.§(1) Aki a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényi rendelkezések megszegésével

a) közérdekű adatot az adatigénylő elől eltitkol, vagy azt követően, hogy a bíróság jogerősen a közérdekű adat közlésére kötelezte, tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget,

b) közérdekű adatot hozzáférhetetlenné tesz vagy meghamisít, illetve

c) hamis vagy hamisított közérdekű adatot hozzáférhetővé vagy közzé tesz,

vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a közérdekű adattal visszaélést jogtalan haszonszerzés végett követik el.

A bűncselekmények neve annyiban változott, hogy a visszaélés szó az elnevezés végére került. A személyes adattal visszaélés bűncselekménye a korábbi tényállással megegyező, a minősített esetek rendszere is azonos, a jogalkotó pusztán a haszonszerzés célzatánál a jogtalan szót elhagyta. A jogalkotó indoklása szerint ennek oka, hogy „a jogtalan haszonszerzés kifejezés azt a látszatot kelti, hogy a személyes adattal való visszaélés egyébként jogszerűen haszonszerzés céljából elkövethető lenne, másfelől pedig a jogtalan haszonszerzés kiemelése a jogosulatlan kezeléssel párhuzamosan a normaszöveg „túlburjánzását” eredményezte.”

A közérdekű adattal visszaélés bűncselekménye esetében a jogalkotó az a) pont szerinti tájékoztatási kötelezettség elmulasztását pontosította, az eltitkolással az elkövetési magatartások körét pedig kibővítette.

A személyes és közérdekű adat, a két tényállás elhatárolásának kérdése

A személyes adatok és a közérdekű adatok védelméről, azok megismeréséről több jogszabály is rendelkezik, az alapvető szabályokat azonban az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban Infotv.) határozza meg. A törvény szerint az adatok kezelésére vonatkozó alapvető szabályok meghatározására annak érdekében kerül sor, hogy a természetes személyek magánszféráját az adatkezelők tiszteletben tartsák, a közérdekű adatok tekintetében célja a közügyek átláthatósága a közérdekű és a közérdekből nyilvános adatok megismeréséhez és terjesztéséhez fűződő jog érvényesítése.

A személyes adattal visszaélés elkövetési tárgya a személyes adat és a különleges személyes adat. Személyes adat az érintettel kapcsolatba hozható adat – különösen az érintett neve, azonosító jele, valamint egy vagy több fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára jellemző ismeret –, valamint az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés.

Különleges személyes adat:

a)http://jogszabalykereso.mhk.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=139230.591869 - foot2 a faji eredetre, a nemzetiséghez tartozásra, a politikai véleményre vagy pártállásra, a vallásos vagy más világnézeti meggyőződésre, az érdek-képviseleti szervezeti tagságra, a szexuális életre vonatkozó személyes adat,

b) az egészségi állapotra, a kóros szenvedélyre vonatkozó személyes adat, valamint a bűnügyi személyes adat.

A közérdekű adattal visszaélés elkövetési tárgya a közérdekű adat. Az Infotv. rendelkezése értelmében közérdekű adat az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő és tevékenységére vonatkozó vagy közfeladatának ellátásával összefüggésben keletkezett, a személyes adat fogalma alá nem eső, bármilyen módon vagy formában rögzített információ vagy ismeret, függetlenül kezelésének módjától, önálló vagy gyűjteményes jellegétől. A törvény példálózó jelleggel felsorolja a közérdekű adat kifejezett formáit, és meghatározza azon adatok körét, amelyek hozzáférésére még a közérdek folytán sem jogosult harmadik személy.

A két tényállás tehát az adatok „minőségének” meghatározásától függően határolható el egymástól, ennek megfelelően ítélhető meg, hogy a személyes adatokat megillető védelem, vagy a közérdekű adatok nyilvánossága kötelező erejű-e.

A részben elkülönült elkövetési magatartások

Az elkövetési magatartások körében fontos kiemelni, hogy mindkét bűncselekmény elkövetéséhez szükséges, hogy az a törvényi rendelkezések megszegésével kerüljön kifejtésre. Ebből kifolyólag az egyes elkövetési magatartásokat az Infotv. kapcsolódó rendelkezései szerint kell megítélni.

Személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény vagy – törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben – helyi önkormányzat rendelete közérdeken alapuló célból elrendeli. Személyes adat kezelhető akkor is, ha az érintett hozzájárulásának beszerzése lehetetlen vagy aránytalan költséggel járna, és a személyes adat kezelése az adatkezelőre vonatkozó jogi kötelezettség teljesítése céljából szükséges, vagy az adatkezelő vagy harmadik személy jogos érdekének érvényesítése céljából szükséges, és ezen érdek érvényesítése a személyes adatok védelméhez fűződő jog korlátozásával arányban áll. Amennyiben ilyen felhatalmazás hiányában kezeli a személyes adatot, a jogosulatlanul történő adatkezeléssel elköveti a bűncselekményt.

Fel kell hívni a figyelmet azonban arra, hogy a személyes adat kezelésének jogosságához nem elegendő a jogosultság megléte, azt kizárólag meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében szabad kezelni. Amennyiben valaki formálisan jogosult ugyan az adatkezelésre, azonban a törvénybe foglalt célhoz kötöttség elvének szabályait megsérti, úgy a céltól eltérő módon történő adatkezelés szintén megvalósul.

Az adatok biztonságát szolgáló intézkedés elmulasztása esetében azt kell vizsgálni, hogy az Infotv. milyen kötelező adatbiztonsági előírást tett, és annak az elkövető mennyiben tett eleget. A törvényi megfogalmazásból egyértelmű, hogy a bűncselekmény ekképpen csak mulasztással, az alapul szolgáló törvény adatkezelésre vonatkozó, kötelező előírásainak elmulasztásával követhető el.

Az érintett kérelmére az adatkezelő tájékoztatást köteles adni az érintett általa kezelt, illetve az általa megbízott adatfeldolgozó által feldolgozott adatairól, azok forrásáról, az adatkezelés céljáról, jogalapjáról, időtartamáról, az adatfeldolgozó nevéről, címéről és az adatkezeléssel összefüggő tevékenységéről, továbbá – az érintett személyes adatainak továbbítása esetén – az adattovábbítás jogalapjáról és címzettjéről. A tájékoztatás megadására a kérelem kézhezvételét követő legfeljebb 30 napon áll rendelkezésre, ezen időn belül kell a kért adatokra vonatkozó tájékoztatást írásban, közérthető formában megadni. A határidő eredménytelen eltelte a tájékoztatásra vonatkozó kötelezettség elmulasztása elkövetési magatartásának kifejtését jelenti.

A visszaélés közérdekű adattal bűncselekményének elkövetési magatartásai az eltitkolás, a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása, a hozzáférhetetlenné tétel, vagy meghamisítás, a hamis vagy hamisított közérdekű adat hozzáférhetővé tétele. Az eltitkolás esetében az elkövető a közérdekű adatokat eltagadja. Az eltagadás vonatkozhat a közérdekű adat puszta létezésére, a kezelés tényéra egyaránt. Mulasztással, azaz a közérdekű adat nyilvánosságra hozatalának elmulasztásával a bűncselekmény akkor valósítható meg, ha a bíróság jogerősen a közérdekű adat közlésére kötelezte az adatkezelőt. Hozzáférhetetlenné tétel esetében az elkövető a közérdekű adatot elrejti, megsemmisíti, kizár mindenkit az adatokhoz való hozzájutás lehetőségéből. A meghamisítás a közérdekű adat megváltoztatása, amely eredményeképpen az valóságnak már nem felel meg. A hamis, vagy meghamisított közérdekű adat hozzáférhetővé vagy közzé tétele esetében az elkövető a valótlan tartalmú közérdekű adatokat harmadik személy részére megismerhetővé teszi, illetve nyilvánosságra hozza.

Egyéb tényállási elemek

A bűncselekmények rendbelisége a személyes adatok esetében a személyek számához, a közérdekű adattal visszaélés bűncselekményéhez hasonlóan a tájékoztatási kötelezettség esetében viszont a kötelezettségek számához igazodik.

A bűncselekmények szándékosan elkövethetőek, a meghatározott cél szerinti fordulatok esetében csak egyenes szándékkal. Meg kell jegyezni, hogy a személyes adattal visszaélés esetében a célzatra vonatkozóan a törvény vagylagosságot fogalmaz meg, azaz vagy haszonszerzési célzatból, vagy jelentős érdeksérelmet okozó elkövetés tényállásszerű.

Magánlaksértés

221.§(1) Aki más lakásába, egyéb helyiségébe vagy ezekhez tartozó bekerített helyre erőszakkal, fenyegetéssel vagy hivatalos eljárás színlelésével bemegy, illetve ott bent marad, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki másnak a lakásába, egyéb helyiségébe vagy az ezekhez tartozó bekerített helyre, az ott lakó vagy azzal rendelkező akarata ellenére vagy megtévesztéssel

a) éjjel,

b) fegyveresen,

c) felfegyverkezve vagy

d) csoportosan

bemegy, vagy ott bent marad.

(3) Aki mást megakadályoz abban, hogy lakásába, egyéb helyiségébe vagy az ezekhez tartozó bekerített helyre bemenjen,

a) ha az (1) bekezdésben meghatározott módon követi el, az (1) bekezdés szerint,

b) ha a (2) bekezdésben meghatározott módon követi el, a (2) bekezdés szerint

büntetendő.

(4) A büntetés bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt a (2) bekezdésben meghatározott módon követik el.

A magánlaksértés bűncselekményén a jogalkotó nem változtatott, mindösszesen a korábbi, értelemzavaró és ellentmondásos szóhasználatot rendezte.

Elkövetési tárgy, passzív alany meghatározása

Lakásnak minősül minden olyan zárt hely, amely rendeltetésénél fogva emberek lakóhelyéül, rendszeres éjjeli szállásul szolgál. A két feltétel együttes megléte szükséges. A rendeltetésnek kiemelt jelentősége van, ugyanis ez a jelző mutatja, hogy az ideiglenes a meghatározott célra használt helyiségek nem minősülnek a használat formájától függetlenül sem lakásnak, pl. az istálló. A lakásnak azonban csak a megfogalmazásnak kell megfelelnie, a bűncselekmény elkövetéséhez nem szükséges, hogy azt az adott időben ténylegesen lakják is.

Egyéb helyiség a lakásnak nem minősülő, de minden oldalról fallal körülhatárolt és tetővel ellátott mesterséges építmény, amely emberek tartózkodási helyéül szolgál. Ilyen pl. a pince, padlás, garázs. Az egyéb helyiség csak akkor lehet a magánlaksértés bűncselekményének elkövetési tárgya, ha az adott területen lakás is van. Bekerített hely összefüggőek körülhatárolt terület, ahova szabályszerűen csak a bemenetelre szolgáló eszközökön keresztül lehet bejutni. A bekerített helyre nézve is csak akkor elkövethető a bűncselekmény, ha az adott területen lakás is van.

A bűncselekmény passzív alanya az, aki a lakás ténylegesen használja, azaz birtokában van, ilyen lehet pl. a bérlő, haszonélvező, szívességi használó, nem feltétlenül tehát a tulajdonos.

Elkövetési magatartások, egyéb tényállási elemek

A bűncselekmény elkövetési magatartása egyfelől a meghatározott területre történő jogellenes bemenetel, vagy ott való bent maradás, másfelől a jogosult bemenetelének megakadályozása. Mindegyik magatartás akkor minősül bűncselekménynek, ha arra a jogosult akarata ellenére, avagy megtévesztésével kerül sor. A bemenetel, vagy a bent maradás akkor tényállásszerű, ha erőszakkal, fenyegetéssel vagy hivatalos eljárás színlelésével történik, a cselekmény súlyosabban minősül, ha éjjel, fegyveresen, felfegyverkezve vagy csoportosan követik el. A bemenetel megakadályozásának szintén ezen módok valamelyikével kell történnie. Az elkövetési módok körében utalunk a korábban leírtakra.

A magánlaksértés magindítványra büntethető, elkövethető egyenes és eshetőleges szándékkal egyaránt. A bűnhalmazat gyakori, lényegében minden más bűncselekményt megvalósító magatartással anyagi halmazatban állhat. A „betöréses” lopás esetében a magánlaksértést külön nem kell értékelni.

Zaklatás

222. § (1) Aki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetve mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, őt rendszeresen vagy tartósan háborgatja, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki félelemkeltés céljából

a) mást vagy rá tekintettel hozzátartozóját személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetésével megfenyeget, vagy

b) azt a látszatot kelti, hogy más életét, testi épségét vagy egészségét sértő vagy közvetlenül veszélyeztető esemény következik be,

vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Aki a zaklatást

a) házastársa, volt házastársa, élettársa vagy volt élettársa sérelmére,

b) nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt álló személy sérelmére, illetve

c) hatalmi vagy befolyási helyzetével visszaélve

követi el, az (1) bekezdésben meghatározott esetben két évig, a (2) bekezdésben meghatározott esetben bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A zaklatás bűncselekményén az új Btk. alapvetően nem változtatott, pár ponton pontosított, adott esetben kiegészítést tett, vagy egyes fordulatokat elhagyott.

Az elkülönült elkövetési magatartások

Az (1) bekezdés szerinti fordulat esetében az elkövetési magatartás más háborgatása. A háborgatásra klasszikus példa a korábban törvényben is szereplő, telekommunikációs eszköz útján vagy személyesen rendszeresen kapcsolat teremtés, arra való törekvés. Háborgatásnak minősül továbbá minden olyan jellegű magatartás, amely a másik személy mindennapi életvitelébe történő beleavatkozást negatív befolyásolást eredményezi. A háborgatásnak rendszeresnek, vagy tartósnak, vagyis vagy ismétlődőnek, vagy elhúzódónak kell lennie.

A (2) bekezdés szerinti elkövetési magatartás a személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetésével való fenyegetés, vagyis az ilyen jellegű cselekmények kilátásba helyezése. Az ilyen jellegű fenyegetés az általános fogalomnál szűkebb körű, ugyanis csak a megjelölt magatartások kilátásba helyezését jelenti. Az erőszakos magatartás körében utalni kell az értelmező rendelkezések 4. pontja szerinti meghatározásra. A (2) bekezdés szerint büntetendő az is, aki azt a látszatot kelti, hogy más életét, testi épségét vagy egészségét sértő vagy közvetlenül veszélyeztető esemény következik be. Ezek a magatartások a szóbeli, vagy írásbeli, azaz egyértelműen kifejezett elkövetési formától különböző módot jelölik, ilyen pl. ábrák, fényképek, utaló jelek küldése.

A szándékosság jelentősége

A zaklatás szándékosan elkövethető bűncselekmény, azonban mindenegyes fordulathoz más tudattartalom és célzat kapcsolódik. A tényállásba foglalt célzat folytán azonban a bűncselekmény minden esetben csak egyenes szándékkal elkövethető.

Az (1) bekezdés esetében az elkövetőnek a megfélemlítés, vagy a más mindennapi, vagy magánéletébe való beavatkozás célja. A (2) bekezdés szerinti fordulat esetében az elkövetési magatartás kifejtésére a félelemkeltés céljából kell történni.

Egyéb tényállási elemek

A zaklatás bűncselekménye eredményt nem tartalmaz, elkövetője és passzív alanya természetes személyek lehetnek. Az (1) bekezdés, azaz a háborgatás csak akkor bűncselekmény, ha súlyosabb bűncselekményt nem valósít meg. A bűncselekmény súlyosabban minősül, ha a házastársa, volt házastársa, élettársa vagy volt élettársa, nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt álló személy sérelmére, illetve hatalmi vagy befolyási helyzetével visszaélve kerül elkövetésre.

Magántitok megsértése

223.§(1) Aki a foglalkozásánál vagy közmegbízatásánál fogva tudomására jutott magántitkot alapos ok nélkül felfedi, vétség miatt elzárással büntetendő.

(2) A büntetés egy évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény jelentős érdeksérelmet okoz.

Az elkövetési tárgy meghatározása

A bűncselekmény elkövetési tárgya a magántitok. A magántitok fogalmát se a büntetőjog, se egyéb jogterület nem határozza meg. A bírói gyakorlat szerint magántitoknak minősül minden olyan szűk körben ismert tény, körülmény, adat, amelynek nyilvánosságra hozatala sértené a magántitok jogosultjának érdekét. A bűncselekmény passzív alanya a titok jogosultja, azaz az a személy, akire a titok vonatkozik, és aki azzal kapcsolatba hozható. A magántitok kapcsán ki kiemelni, hogy az akkor tényleges titok, ha arról kevesen, adott esetben csak az emberek egy meghatározható köre bír tudomással, mindemellett a titok jogosultja azt titokban kívánja tartani, vagy a titok jellegéből egyértelműen megállapítható, hogy annak megőrzése a jogosult érdekében áll. Bármilyen a magánszférába eső tény, körülmény, adat magántitoknak minősülhet.

Elkövetési magatartás

A bűncselekmény elkövetési magatartása az alapos ok nélkül történő felfedés. A felfedés minden olyan magatartás, amelynek következtében más, vagy mások a magántitok birtokába jutnak. A felfedés történhet bármilyen formában, akár szóban, akár írásban, az sem releváns, hogy a titokról mennyien szereznek tudomást. A tényállás csak az alapos ok nélkül történő felfedést rendeli büntetni. A magántitok ismerője tehát mérlegelhet, amennyiben a megismeréshez fontosabb társadalmi érdek fűződik, mint a jogosult titoktartáshoz fűződő érdeke, bűncselekményről nem beszélhetünk.

A bűncselekmény alanya

A bűncselekmény elkövetője tettesként csak az a személy lehet, aki foglalkozásánál, vagy közmegbízatásánál fogva szerzett tudomást az adott magántitokról. A foglalkozásnak kell tekinteni minden, ellenszolgáltatás fejében végzett rendszeres tevékenységet, annak formája, minősége, rendszeressége, vagy egyéb jellemzője nem bír jelentőséggel. A foglalkozás körében leggyakrabban magántitok birtokába jutott személyek, az orvosok, az ügyvédek, a közjegyzők. A közmegbízatás az állami vagy társadalmi érdekek szolgálatában, ilyen szervezeteknél, ellenszolgáltatás nélkül végzett tevékenységet jelöli.

Egyéb tényállási elemek

A magántitok megsértése magánindítványra büntetendő. A bűncselekmény rendbelisége a titkok és a passzív alanyok számához igazodik, egy elkövetési magatartással több titok tekintetében, de egy személy sérelmére elkövetett cselekmény azonban természetes egységet alkot.

A bűncselekmény csak szándékosan elkövethető. Az elkövetőnek fel kell ismernie, hogy magántitok jutott a birtokába és előre kell látnia, hogy cselekménye folytán más a titok birtokába fog kerülni.

A bűncselekmény befejezetté akkor válik, ha a magántitkot a jogosulatlan személy megismeri.

A bűncselekmény súlyosabban büntetendő, ha jelentős érdeksérelmet okoz. A jelentős érdeksérelem körében a korábban előadottak irányadóak. Hangsúlyozni kell, hogy a minősítő körülmény eredményt fogalmaz meg, ezért az elkövető akkor büntethető, ha e körülmény tekintetében legalább gondatlanság terheli.

Levéltitok megsértése

224. §(1) Aki

a) másnak közlést tartalmazó zárt küldeményét megsemmisíti, a tartalmának megismerése végett felbontja, megszerzi, vagy ilyen célból illetéktelen személynek átadja, illetve

b) elektronikus hírközlő hálózat útján másnak továbbított közleményt kifürkész,

ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt elzárással büntetendő.

(2) A büntetés egy évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt foglalkozás vagy közmegbízatás felhasználásával követik el.

(3) A büntetés

a) két évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény,

b) bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény jelentős érdeksérelmet okoz.

Az új Btk.-ban az elkövetési magatartások köre bővül a küldemény megsemmisítésével, a távközlési berendezés elavult fogalmát pedig az elektronikus hírközlő hálózat fogalmával cseréli fel a jogalkotó. A tényállás egyebekben a korábbival megegyező.

Az elkövetési tárgy meghatározása

A bűncselekmény elkövetési tárgya a közlést tartalmazó zárt küldemény, illetve az elektronikus hírközlő hálózat útján továbbított közlemény.

A zárt küldemények közé tartozik a levél, távirat, magnó- és videokazetta, CD-lemez, valamint minden olyan adathordozó, amin közlés tárolható. A közlés csak személyes jellegű, gondolatközlést tartalmazó lehet. A személyes, a kifejezett címzettnek szánt gondolatot nélkülöző tájékoztatásra nézve a bűncselekmény nem elkövethető. A küldeménynek zártnak kell lennie, a zártság nem jelent valamilyen speciális és fokozott védelmet, amivel a passzív alany küldeményét ellátta, elegendő, ha a közlés az elkövetési tárgy puszta birtokbavételével és egyszerű szemrevételezéssel nem megismerhető, ahhoz további tevékenység kifejtése szükséges.

Az elektronikus hírközlő hálózat olyan rendszer, amely tényleges kapcsolat nélkül teszi lehetővé a gondolatok közlését, ilyen például a telefon, a telefax, a számítógép, vagy a levelező rendszer.

Elkövetési magatartások, egyéb tényállási elemek

A zárt küldemény vonatkozásában elkövetési magatartás a megsemmisítés, a tartalmának megismerése végett történő felbontás, megszerzés, vagy ilyen célból illetéktelen személy részére történő átadás.

A megsemmisítés minden olyan magatartás, aminek következtében az adott küldemény, vagy azon tárolt küldemény fizikai létezése, megismerhetősége megszűnik. Felbontással az adott eszközön lévő információ a mási fél számára megismerhetővé válik, pl. levél felnyitása, megnyitása. A megszerzést jelenti minden olyan magatartás, amivel az elkövető a dolog felett befolyástól mentes birtokot szerez. Az illetéktelen személynek történő átadással a közlemény harmadik, a megismerésre nem jogosult személy birtokába kerül. Fontos hangsúlyozni, hogy a felbontást, megszerzést és az átadást a közlés megismerésének célzata vezeti.

Az elektronikus hírközlő hálózat útján továbbított közlemény kifürkészése körébe az olyan tevékenységek tartoznak, amely folytán jogosulatlanul jut harmadik személy tudomására a közlemény tartalma. Klasszikus példa a telefonlehallgatás, vagy a legújabb technika szerinti „hackelés”. A kifürkészésnek a hálózat útján, azaz a hálózathoz történő jogosulatlan hozzáféréssel kell történnie.

A bűncselekmény megítélésénél ki emelten kell vizsgálni az esetleges jogellenességet kizáró okokat, így a jogszabály által adott felhatalmazást, a sértett beleegyezését, a szülői felügyeleti jog gyakorlását.

A bűncselekmény szándékosan elkövethető, a zárt küldemény megsemmisítésének esetét leszámítva célzatot is tartalmaz. A célzat a megismerés, amely nem feltétlenül csak az elkövetőnél jelentkezik, azonban az ő tudatát minden esetben át kell fognia.

A bűncselekmény csak magánindítványra büntetendő, továbbá szubszidiárius, azaz akkor állapítható meg, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg. A bűncselekmény minősített esete szerint felel az elkövető, ha foglalkozás vagy közmegbízatás felhasználásával kerül elkövetésre, és még súlyosabban minősül, ha jelentős érdeksérelmet okoz.

Kiszolgáltatott személy megalázása

225. §(1) Aki mást, annak kiszolgáltatott élethelyzetét kihasználva arra bír rá, hogy magát megalázó magatartást tanúsítson, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha az elkövető

a) az (1) bekezdés szerinti magatartásra való rábírás során ellenszolgáltatást ad vagy ígér,

b) a magát megalázó személyről felvételt készít, vagy ilyen felvételt a nagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé tesz.

(3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt üzletszerűen követik el.

A tényállás a korábbival teljes mértékben megegyező, mindösszesen az üzletszerűség, mint minősítő körülménnyel került kibővítésre.

A bűncselekmény passzív alanya a kiszolgáltatott élethelyzetben lévő személy, pl. hajléktalan, vagy szociálisan súlyosan hátrányos helyzetben lévő más személy. A kiszolgáltatottságnak a passzív alany élethelyzetéből kell erednie, így nem lehet a bűncselekmény passzív alanya az időlegesen kiszolgáltatott állapotban lévő, pl. ittas személy.

A bűncselekmény elkövetési magatartása a megalázó magatartásra való rábírás. A rábírás minden olyan magatartás, amely folytán a passzív alany a tényállásban értékelt magatartást, vagyis magára nézve megalázó magatartást tanúsíts. A rábírás körébe tartozik a fenyegetés, egyéb előny adása, vagy puszta rábeszélés, befolyásolás.

A bűncselekmény elkövetője bárki lehet. A bűncselekmény kísérlete miatt büntetendő, aki a rábírást kifejti, a bűncselekmény pedig akkor válik befejezetté, ha a kiszolgáltatott élethelyzetben lévő személy magát megalázó magatartást tanúsít. A bűncselekmény szándékosan elkövethető, az elkövetőnek fel kell ismernie a passzív alany kiszolgáltatott élethelyzetét, és ennek kihasználásával kell a tevékenység kifejtésre rábírni.

A bűncselekmény minősített esete valósul meg, ha az elkövető a rábírás során ellenszolgáltatást ad vagy ígér, a magát megalázó személyről felvétel készít, vagy ilyen felvételt a nagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé tesz, a bűncselekmény még súlyosabban büntetendő, ha az elkövetéshez üzletszerűség is kapcsolódik.

A kiszolgáltatott személy megalázásának bűncselekménye szubszidiárius, vagyis akkor büntetendő csak, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg. A kiszolgáltatott személyek gyakran cselekményükkel bűncselekményt valósítanak meg. Ha ez a cselekmény súlyosabban minősül, mint a kiszolgáltatott személy megalázása, akkor a rábíró személy ennek a bűncselekménynek lesz a felbujtója, vagy közvetett tettese.

Rágalmazás, becsületsértés, kegyeletsértés

Rágalmazás

226. § (1) Aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a rágalmazást

a) aljas indokból vagy célból,

b) nagy nyilvánosság előtt, vagy

c) jelentős érdeksérelmet okozva

követik el.

Becsületsértés

227. § (1) Aki a 226. §-ban meghatározottakon kívül mással szemben

a) a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben vagy

b) nagynyilvánosság előtt

a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a becsületsértést tettlegesen követi el.

Kegyeletsértés

228. § Aki halottat vagy emlékét a 226. vagy a 227. §-ban meghatározott módon meggyalázza, vétség miatt az ott meghatározott büntetéssel büntetendő.

Az új Btk. a rágalmazás, s becsületsértés és a kegyeletsértés törvényi tényállásain nem változtat, azok szó szerint megegyezően kerülnek az új törvénybe átvételre.

A büntetőjogi védelem alapja, korlátai

Az Alaptörvény VI. cikkének (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy jó hírnevét tiszteletben tartsák. A jó hírnév védelme a véleménynyilvánítás, szólásszabadság egyik korlátja. A jó hírnév védelmét a polgári jog is szabályozza, e körben objektív és szubjektív szankciókat biztosítva. A büntetőjogi védelem ehhez kapcsolódik, ezáltal az Alaptörvényben megfogalmazott, a személyiség és jó hírnév védelmének teljes körű védelmét biztosítja. A Btk. a jó hírnév védelmét a becsület büntetőjogi oltalmán keresztül biztosítja. A becsület körébe tartozik a társadalmi megbecsülés, azaz az emberről, tulajdonságairól, jelleméről kialakult kedvező értékítélet, illetve az emberi méltóság, amely annak az igénye, hogy mindenkit a társadalomban kialakult és elfogadható érintkezési mód minimális követelményeinek megfelelően kezeljünk.

A Btk. a rágalmazás és becsületsértés bűncselekménye útján a becsület mindkét aspektusát védelemben részesíti. A rágalmazás védi a társadalmi megbecsülést, értékítéletet a tényállítások szemben, míg a becsületsértés védi az emberi méltóságot a sértő, gyalázkodó magatartásokkal szemben.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a becsület, ezáltal a jó hírnév büntetőjogi védelme a büntetőjogi ultima ratio elvéből kifolyólag csak kisegítő jelleggel, a polgári jogi védelmen túl jelentkezik, ezért minden esetben kiemelten szükséges vizsgálni a jogellenesség tényleges megvalósulását.

A tényállások elhatárolása, elkövetési magatartások, egyéb tényállási elemek

Az alapvető elhatárolás a tényállítás szerint tehető meg. Amennyiben az elkövető tényt állít, úgy a rágalmazás bűncselekményének keretei irányadóak, amennyiben ezen kívüli kifejezéseket használ, a becsületsértés szerint kell a cselekményt megítélni. A kegyeletsértés esetében mindkét elkövetés tényállásszerű lehet, amennyiben az halottra vonatkozik.

A rágalmazásának elkövetési magatartásai a tény állítása, híresztelése, vagy tényre közvetlenül utaló kifejezés használata. A tény a múltban lejátszódott, vagy folyamatban lévő emberi cselekedet, magatartás, vagy valamilyen esemény, történés. A tény állítása a tény közlését, a híresztelés a más által előadott tény továbbítását jelenti, a tényre utaló kifejezés használata olyan mozzanat kiemelése, amely folytán a másik számára az esemény, történés egész folyamata felismerhetővé válik. Fontos, hogy a ténynek a becsület csorbítására alkalmasnak kell lennie. A becsület csorbítására alkalmas minden olyan tény, amely az adott személy társadalmi megítélését negatívan befolyásolja. Az elkövetési magatartásnak más előtt kell történnie, csak a passzív alany előtt történő elkövetés nem tényállásszerű. A tényállítás során ki kell derülni egyértelműen, hogy az kire vonatkozik és konkrét eseményre kell utalnia. A becsület csorbítására alkalmas tényállítás, ha valótlan, minden esetben bűncselekmény elkövetését jelenti, abban az esetben, ha az ugyan igaz, de azt köz-, vagy bárkinek a jogos érdeke nem indokolja, szintén bűncselekményt kell megállapítanunk.

A becsületsértés esetében nem szükséges, hogy az elkövető tényt állítson, bármilyen becsületsértés csorbítására alkalmas kifejezés használata, vagy egyéb ilyen cselekmény tényállásszerű lehet. Fontos azonban, hogy annak vagy a nagy nyilvánosság előtt, vagy a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével, vagy közérdekű tevékenységgel összefüggésben kell történnie. A becsületsértés ezen kívül elkövethető tettleg is.

A bármilyen kifejezés magában hordozza, hogy annak köre meghatározhatatlan, a tényállításokon kívül szóba jöhet bármilyen jellegű, trágár, gyalázkodó, megalázó, tréfálkodó, gúnyos kifejezés használata is. Az egyéb cselekmény az, amely nem a szavak szerinti kifejezés, hanem egyéb tevékenység útján, megalázva, megszégyenítve juttatja kifejezésre az elkövető véleményét, pl. mutogatást, utánzást alkalmazva. Ezek az elkövetési magatartások akkor valósítanak meg bűncselekményt, ha a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben vagy nagy nyilvánosság előtt történnek, azonban bármelyik feltétel megvalósulása bűncselekményi minőséget eredményez.

A tettleges becsületsértés feltételezi, hogy az elkövető a passzív alanyt megérintse, azonban fontos, hogy az nem alkalmas sérülés okozására. Ilyen az arcon ütés, tojással való megdobálás, fenék megpaskolása.

A kegyeletsértés elkövetési magatartása a meggyalázás, amely mind a rágalmazás, mind a becsületsértés szerinti módon elkövethető, azaz olyan kegyeletsértő cselekmény, amely élő személy esetében rágalmazás, vagy becsületsértés bűncselekményei szerint kéne minősíteni.

A valóság bizonyítása, gyakorlati jellegű kérdések

229. § (1) A 226-228. §-ban meghatározott bűncselekmény miatt nem büntethető az elkövető, ha a becsület csorbítására alkalmas tény valónak bizonyul.

(2) A valóság bizonyításának akkor van helye, ha a tény állítását, híresztelését, illetve az arra közvetlenül utaló kifejezés használatát a közérdek vagy bárkinek a jogos érdeke indokolta.

A 229. § (1) bekezdése meghatározza, hogy bűncselekmény miatt nem büntethető az elkövető, ha a becsület csorbítására alkalmas tény valónak bizonyul. Ez a szabály önmagában alkalmas lenne arra, hogy minden olyan tényállítást, amely a valóságnak megfelel, kivegyen a büntetőjogi védelem alól. Ennek azonban a (2) bekezdés egy eljárási jellegű szabállyal elejét veszi, ugyanis a büntetőeljárás során csak akkor van helye a valóság bizonyításának, ha a tény közlését a közérdek, vagy bárkinek a jogos érdeke indokolta. Ezzel a szabállyal a törvény az ilyen ok hiányában történő elkövetés esetében lényegében megerősíti a bűncselekményi jelleget. Ennyiben tehát nem eljárási szabályról beszélhetünk, ugyanis nem szünteti meg a bűncselekményi minőséget, ha a bíróság a valóság bizonyítása elrendelhetősége hiányában szerez tudomást a tény valóságáról.

A közérdek, ami az államot, egyes szerveit, a társadalmat, azok intézményeit, egyes jogi személyösszességeket érinti. A magánérdek a személyi, családi, vagyoni viszonyokra vonatkozó, az adott személyre nézve jelentős befolyással bíró körülmény. A közérdeknek és a magánérdeknek jogosnak kell lennie, és a másik személyének megsértéséhez fűződő érdeke arányban áll kell állnia, az elkövetéssel kiváltott következményekkel.

Magánindítványra büntetendő bűncselekmények köre

231. § (1) A 218. §-ban meghatározott bűncselekmény csak magánindítványra büntethető, kivéve, ha azzal összefüggésben nem magánindítványra büntetendő bűncselekményt is elkövetnek. A 218. § (2) bekezdése esetén a magánindítványt az egészségügyről szóló törvényben meghatározott, nyilatkozatra jogosult személy, illetve az elhalt hozzátartozója vagy örököse terjesztheti elő.

(2) A 221-228. §-ban meghatározott bűncselekmény csak magánindítványra büntethető, kivéve, ha a 227. §-ban meghatározott bűncselekményt rendvédelmi szerv tagjának sérelmére követik el.

(3) A 228. § esetén a magánindítványt az elhalt hozzátartozója vagy örököse terjesztheti elő.

E fejezet körében magánindítványra büntethető az egészségügyi önrendelkezési jog megsértése, magánlaksértés, a zaklatás, magántitok megsértése, a levéltitok megsértése, kiszolgáltatott személy megalázása, a rágalmazás, a becsületsértés, kivéve a rendvédelmi szerv tagjának sérelmére követik el és a kegyeletsértés. A kegyeletsértés esetében magánindítvány előterjesztésére az elhunyt hozzátartozója vagy örököse jogosult. Az egészségügyi önrendelkezési jog megsértése esetében a törvény meghatározza, hogy az csak akkor magánindítványra büntetendő, ha azzal összefüggésben más bűncselekményt nem követtek el. A tényállás (2) bekezdése, azaz a tiltakozó nyilatkozat ellenére halottból szerv vagy szövet eltávolítása esetében az Eütv. szerinti nyilatkozatra jogosult személyek, illetve az elhunyt hozzátartozója vagy örököse erjesztheti elő a magánindítványt. A magánindítvány körében korábban előadottak irányadóak.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.