Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

Az emberi szabadság elleni bűncselekmények

Az emberi szabadság elleni bűncselekmények, új fejezet felépítése

A korábbi Btk. a XII. fejezet személy elleni bűncselekmények III. címe alatt a szabadság és emberi méltóság elleni bűncselekményeket szabályozta. Az új Btk. az emberi szabadság elleni hat bűncselekményt külön, önálló fejezetbe sorolta.

Az egyes bűncselekmények tekintetében érdemi változtatásra nem került sor. Az emberrablás esetében lényegében csak formai változásokat eszközölt a jogalkotó, az emberkereskedelem, a személyi szabadság megsértése a minősített esetek rendszerét leszámítva egyező, a kényszerítés pedig teljesen azonos a korábbi törvénnyel. Új, önálló bűncselekmény lett az emberrablás feljelentésének elmulasztása és a kényszermunka.

Emberrablás, emberrablás feljelentésének elmulasztása

190. § (1) Aki mást személyi szabadságától

a) erőszakkal, illetve az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel vagy

b) védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotba helyezésével vagy ilyen állapotát kihasználva

megfoszt, és szabadon bocsátását követelés teljesítésétől teszi függővé, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő

szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha az emberrablást

a) tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére,

b) bűnszövetségben,

c) fegyveresen,

d) felfegyverkezve vagy

e) hivatalos személy vagy külföldi hivatalos személy ellen, e minőségére tekintettel

követik el.

(3) A büntetés öt évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberrablást

a) tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére,

b) különösen súlyos hátrányt okozva vagy

c) halált okozva

követik el.

(4) A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberrablás szándékos emberölést is megvalósít.

(5) Aki emberrablásra irányuló előkészületet követ el, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(6) Korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki az emberrablást – mielőtt abból súlyos következmény származott volna – önként abbahagyja.

191. § Aki hitelt érdemlő tudomást szerez arról, hogy emberrablás elkövetése készül, és erről az érintett személyt vagy a hatóságot, mihelyt teheti, nem tájékoztatja, ha az emberrablást megkísérlik vagy elkövetik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az új Btk. az emberrablás tényállását a korábbival lényegében megegyezően fogalmazza meg. Változást jelent, hogy az elkövetési módokat a jogalkotó formálisan kettéválasztja, a védekezésre képtelen állapotba helyezéssel pedig az elkövetési módokat kibővítette. Az emberrablás feljelentésének elmulasztása új tényállásba került.

Elkövetési magatartások, különös tekintettel az új fordulatra

Az emberrablás bűncselekményének elkövetési magatartásai egymással cél-eszköz viszonyban állnak. Az eszközcselekmény a passzív alany szabadságától való megfosztása, míg a célcselekmény a követelés kikényszerítése. A személyi szabadságtól való megfosztás azonban csak a törvényben meghatározott elkövetési módokkal tényállásszerű. A személyi szabadság megfosztására ezért erőszakkal, illetve az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel, vagy a passzív alany védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotba helyezésével, vagy ilyen állapot kihasználásával történhet. Az erőszak akaratot megtörő, míg a közvetlen fenyegetés kvalifikált jellegű. Az erőszak és a kvalifikált fenyegetés körében a korábban leírtak irányadóak. Az akaratnyilvánításra képtelen állapotban van az a személy, aki vagy tulajdonságai szerint vagy időlegesen nem képes akaratának kifejezésére, védekezésre képtelen pedig az, aki helyzeténél vagy állapotánál fogva ideiglenesen vagy véglegesen nem képes ellenállás kifejtésére. Az új tényállás külön kiemelte, hogy tényállásszerű az elkövetési mód, ha a védekezésre képtelen állapotba az elkövető helyezi a passzív alanyt, nem csak azt kihasználja. Álláspontunk szerint ennek a befejezett bűncselekmények esetében nincsen jelentősége, ugyanis a védekezésre képtelen állapot létrejötte szempontjából irreleváns, hogy azt ki idézte elő. A kísérlet esetében teszi a helyzetet egyértelművé, miszerint a védekezésre képtelen állapotba hozásnak a megkezdése is az emberrablás bűncselekményét jelenti. Fontos kiemelni, hogy ebben az esetben az elkövető szándékát szükséges vizsgálni, hogy a védekezésre, vagy akaratnyilvánításra képtelen állapot elődizését mi motiválta. Megjegyezzük, hogy amennyiben bizonyításra kerül, hogy annak célja az adott személy szabadságának megfosztása és követelés érvényesítése, a korábbi törvény esetében is az emberrablás bűncselekményét kellett megállapítani.

A kiemelt tárgyi súlyú bűncselekményre tekintettel a büntetőjogszabály feljelentési, tájékoztatási kötelezettséget ír elő, amely elmulasztása bűncselekményt valósít meg, amennyiben a bűncselekményt legalább megkísérlik.

Egyéb tényállási elemek

A bűncselekmény eredményt nem tartalmaz, nem szükséges, hogy a követelés folytán bármilyen hátrányos eredmény szülessen, elég annak megfogalmazása. Az emberrablás csak szándékosan elkövethető. Az elkövetési magatartások cél-eszköz viszonyára tekintettel a személyi szabadság megfosztása a követelés érvényesítése céljából kell, hogy történjen.

A bűncselekményhez részesi kapcsolódás az általános szabályok szerint lehetséges. Társtettesek, akik a eszköz-cél cselekményt egymás közt megosztva hajtják végre, egyikőjük a személyi szabadságtól megfosztja, míg a másik ezt az állapotot őrzéssel fenntartja, vagy a követelést ő fogalmazza meg. Jól látható tehát, hogy az emberrablás esetében a jogtárgy sértés a bűncselekmény bevégzettségéig, a személyi szabadság fenntartásáig tart, ennek megfelelően részesi és tettesi kapcsolódás is eddig lehetséges.

A bűncselekmény stádiumának jelentősége

Az előzőekben kifejtettekből kitűnik, hogy az emberrablás bűncselekmény több, akár egymástól elkülönülő részcselekményből tevődik össze. Tekintettel arra, hogy az emberrablás célja valamilyen követelés érvényesítése, ezért azt klasszikusan tervezés, adott esetben mással történő megegyezés előzi meg. Ennek folytán a törvény az első lépésként jelentkező, előkészületet is büntetni rendeli. Ezt követi az elkövetési módként szabályozott erőszak, fenyegetés, vagy akaratnyilvánítás, védekezésre képtelen állapot előidézése. Ezután kerül sor a személyi szabadságtól való megfosztásra. Fontos, hogy a cél-eszköz viszony nem csak az elkövetési magatartások, hanem az elkövetési mód és a személyi szabadság megfosztása között is fennálljon. Nem tényállásszerű, ha az erőszak, fenyegetés kifejtésére a személyi szabadság megfosztását követően kerül sor, ezeknek a személyi szabadság megfosztásának elősegítése érdekében, annak céljából kell történnie. A személyi szabadság megfosztását követően kerül sor a követelés megfogalmazására. A bűncselekmény befejezetté a követelés megfogalmazását követően akkor válik, ha a követelés eljutott a címzetthez, kísérletről beszélhetünk az elkövetési módként megfogalmazottak kifejtésével, természetesen akkor, ha a teljes bűncselekmény elkövetésére vonatkozó szándék az elkövetőben megvan.

Minősített esetek, korlátlan enyhítés lehetősége

A bűncselekmény súlyosabban minősül a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére, bűnszövetségben, fegyveresen, felfegyverkezve, hivatalos személy vagy külföldi hivatalos személy elleni elkövetés esetében.

A bűncselekmény még súlyosabban minősül, ha tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére, különösen súlyos hátrányt, vagy halált okozva történő elkövetéssel.

A tényállás legsúlyosabban akkor minősül, ha az emberrablással egyidejűleg szándékos emberölés is elkövetésre kerül.

A törvény a korlátlan enyhítés lehetőségét biztosítja annak számára, aki az emberrablást – mielőtt abból súlyos következmény származott volna – önként abbahagyja.

Emberkereskedelem

192. § (1) Aki mást

a) elad, megvásárol, elcserél, ellenszolgáltatásként átad vagy átvesz, illetve

b) az a) pontban meghatározott cselekmény megvalósítása érdekében szállít, elszállásol, elrejt vagy másnak megszerez,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki mást kizsákmányolás céljából elad, megvásárol, elcserél, átad, átvesz, toboroz, szállít, elszállásol, elrejt vagy másnak megszerez, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az emberkereskedelmet

a) személyi szabadságától megfosztott személy sérelmére,

b) erőszakkal vagy fenyegetéssel,

c) megtévesztéssel,

d) a sértett sanyargatásával,

e) az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt álló személy sérelmére, illetve a sértettel kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonnyal visszaélve,

f) emberi test tiltott felhasználása céljából,

g) hivatalos személyként, e minőséget felhasználva,

h) bűnszövetségben vagy

i) üzletszerűen

követik el.

(4) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére követik el,

b) a személyi szabadságától megfosztott személy sérelmére elkövetett, a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény a (3) bekezdés b)-i) pontjaiban foglaltak valamelyike szerint minősül, vagy

c) a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény különösen súlyos hátrányt vagy életveszélyt okoz.

(5) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére követik el,

b) a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett. a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény a (3) bekezdés valamely pontja szerint is minősül,

c) a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett, a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény különösen súlyos hátrányt vagy életveszélyt okoz, vagy

d) a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére gyermekpornográfia céljából követik el.

(6) A büntetés öt évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha

a) a tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett, a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény a (3) bekezdés valamely pontja szerint is minősül,

b) a tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett, a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény különösen súlyos hátrányt vagy életveszélyt okoz, vagy

c) a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére gyermekpornográfia céljából követik el.

(7) Aki emberkereskedelemre irányuló előkészületet követ el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(8) E § alkalmazásában kizsákmányolás a kiszolgáltatott helyzetbe hozott vagy helyzetben tartott sértett e helyzetének kihasználásával előny szerzésére törekvés.

Nemzetközi jogi megalapozás

Magyarország 1933-ban hirdette ki a Genfben 1926-ban aláírt egyezményt, amely az emberkereskedelmet a rabszolgaság körében tilalmazta. Az Egyezményt a későbbiekben többször módosították. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is rögzíti, hogy minden emberi lény szabadnak születik, illetve minden emberi lénynek egyenlő emberi méltósága és joga van.

Az emberkereskedelem tényállását a Btk. 1998-tól szabályozza. 2001-ban módosításra került sor, tekintettel arra, hogy Magyarország részese lett az ENSZ égisze alatt létrejött, a határon átnyúló szervezett bűnözés elleni egyezménynek. Az egyezmény kötelezővé tette, többek között az emberkereskedelem bűncselekménnyé nyilvánítását.

Elkövetési magatartások

Az emberkereskedelem elkövethető akként, hogy valaki mást elad, megvásárol, elcserél, ellenszolgáltatásként átad vagy átvesz, illetve e cselekmények megvalósítása érdekében szállít, elszállásol, elrejt vagy másnak megszerez.

Az elkövetési magatartások önmagukban könnyen értelmezhetőek, különösebb magyarázatot nem igényel egyik sem. Mégis különös helyzetet idéz elő, hogy a felsorolt elkövetési magatartások egy másik ember vonatkozásában kerülnek kifejtésre. A helyzet különlegességét okozza, hogy tulajdonjogi és ahhoz kapcsolódó rendelkezési jogosultsággal érvényesen csak dolog tekintetében élhetünk, az emberrel való rendelkezés fogalmilag kizárt, az ilyen megállapodások, szerződések polgári jogilag semmisek. Ennek ellenére büntetőjogi szempontból e semmiségét figyelmen kívül hagyva, és a ténylegesség szerint kell megítélni az adott magatartást. A tényállásban értékelt elkövetési magatartások feltételezik, hogy az adott személy valamilyen hatalommal, kifejezett befolyással bír a másik személy felett.

Egyéb tényállási elemek

A bűncselekmény passzív alanya csak természetes személy lehet, függetlenül korától, nemétől, állampolgárságától. Az emberkereskedelem bűncselekményének alapesete eredményt nem tartalmaz, a minősített esetek körében azonban több eredményt fogalmaz meg a törvény. A tényállás büntetni rendeli az előkészületet is.

A bűncselekmény csak szándékosan elkövethető, a (2) bekezdés kifejezett célzatot tartalmaz, így abban az esetben az egyenes szándék kifejezett feltétel, megjegyezzük, gyakorlati szempontok szerint az (1) bekezdés szerinti esetekben is nehezen feltételezhető az eshetőleges szándék szerinti elkövetés.

Minősített esetek köre

A (2) bekezdésben szabályozott minősített eset akkor valósul meg, ha az elkövetőt a kizsákmányolás célzata vezeti. A (8) bekezdés értelmében a kizsákmányolás a kiszolgáltatott helyzetbe hozott vagy helyzetben tartott sértett e helyzetének kihasználásával előny szerzésére törekvés.

Súlyosabban minősül a bűncselekmény, ha személyi szabadságában megfosztott személy sérelmére, emberi test tiltott felhasználása céljából, hivatalos személyként, üzletszerűen, vagy bűnszövetségben követik el, ha erőszakkal, fenyegetéssel, megtévesztéssel, a sértett sanyargatásával hajtják végre. Minősítő körülmény továbbá ha az elkövető a passzív alanyhoz való bizalmi, kötődésre épülő viszonyát használja ki (nevelés, felügyelet, gondozás, gyógykezelés, hatalmi vagy befolyási viszony). Még súlyosabban minősül a cselekmény, ha tizennyolcadik, tizennegyedik életévét be nem töltött személyek sérelmére, vagy különösen súlyos hátrányt, életveszély előidézve, vagy gyermekpornográfia céljából kerül kifejtésre.

Kényszermunka

193. § (1) Aki mást annak kiszolgáltatott helyzetét kihasználva, illetve erőszakkal vagy fenyegetéssel munkavégzésre kényszerít, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a kényszermunkát

a) a sértett sanyargatásával,

b) jelentős érdeksérelmet okozva vagy

c) tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére

követik el.

A kényszermunka az új Btk.-ban szabályozott új bűncselekmény. A korábbi törvény a személyi szabadság megsértése (2) bekezdése alatt rendelte büntetni, ha valaki „emberkereskedelemmel összefüggésben megszerzett és a személyi szabadságától megfosztott sértett személyi szabadságának megfosztását fenntartja, és a sértettet munkavégzésre kényszeríti”.

Az új tényállás a kényszermunkát már nem kapcsolja az emberkereskedelem törvényi tényállásához, hanem általánosságban fogalmazza meg, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő személy, illetve erőszakkal vagy fenyegetéssel munkavégzésre való kényszerítés bűncselekmény.

Passzív alany, elkövetési magatartás

A bűncselekmény passzív alanya természetes személy lehet.

A bűncselekmény elkövetési magatartása a munkavégzésre való kényszerítés. A kényszerítés lényege, hogy valaki nem akaratának megfelelő magatartást tanúsít, hanem a kényszerítő személy rendelkezése, előírása szerint cselekszik. A tényállás meghatározza az elkövetési módot, eszerint az adott személy vagy kiszolgáltatott helyzetben van, és az elkövető azt kihasználja, vagy erőszakkal, vagy fenyegetéssel bírja rá akaratával ellentétes munka végzésére. A fenyegetés és erőszak tekintetében a korábban előadottak irányadóak, azzal, hogy az erőszak jelen esetben csak személy elleni erőszakot jelenthet. A kiszolgáltatott helyzetben lévő személy valamilyen okból kifolyólag nincsen abban a helyzetben, hogy saját mérlegelése szerint választási lehetőségek szerint döntsön, mert pl. szenvedélybeteg.

Minősítési, elhatárolási kérdések

A kényszermunka bűncselekményét elsősorban a személyi szabadság megsértésétől és az emberkereskedelemtől kell elhatárolnunk.

Álláspontunk szerint a kényszermunka és a személyi szabadság megsértésének bűncselekménye egymással halmazatban nem állhat, ugyanis a kényszermunka elkövetéséhez szükségszerűen kapcsolódik a személyi szabadság megsértése, továbbá arra a passzív alany helyzetét kihasználva, vagy erőszak, vagy fenyegetés alkalmazásával kerül sor, így a személyi szabadság megsértése beleolvad a kényszermunka bűncselekményébe, a halmazat tehát látszólagos. Az emberkereskedelem bűncselekménye estében azonban a halmazat valóságos, ugyanis az emberkereskedelemhez a kényszermunka elem nem szükségszerűen kapcsolódik, továbbá annak minősített esetét sem jelenti.

Személyi szabadság megsértése

194. § (1) Aki mást személyi szabadságától megfoszt, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a személyi szabadság megsértését

a) tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére,

b) aljas indokból vagy célból,

c) a sértett sanyargatásával,

d) védekezésre képtelen személy sérelmére,

e) fegyveresen,

f) felfegyverkezve,

g) jelentős érdeksérelmet okozva vagy

h) hivatalos eljárás színlelésével

követik el.

(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett bűncselekmény a (2) bekezdés b) vagy c) pontja szerint is minősül.

A tényállás a korábbival teljes mértékben megegyező, az előzőekben hivatkozottak szerint a (2) bekezdés kikerült, és a kényszermunka új bűncselekményeként került meghatározásra. A minősített esetek körét is megtartotta a jogalkotó, a tizennyolcadik életévét be nem töltött személyek sérelmére elkövetett bűncselekmény esetében a minősítő körülmények halmozásának lehetőségét viszont az új törvény megteremtette.

Elkövetési magatartás

A bűncselekmény elkövetési magatartása a másik személy szabadságától való megfosztása. Megfosztás alá vonható minden olyan tevékenység vagy mulasztás, amelynek eredményeképpen a passzív alanya az akaratának megfelelő módon történő mozgási, helyváltoztatási, illetve a tartózkodási hely megválasztásának lehetőségét elveszti. A tényállás az elkövetési módot nem határozza meg, így bármilyen módon történő elkövetés tényállásszerű lehet. Klasszikus példa, a megkötözés, a bezárás, a lefogás.

A bűncselekmény elkövethető mulasztással, pl. amikor az elkövető gondatlanul fosztja meg a másik személyt mozgási szabadságától, mert pl. véletlenül rázárja az ajtót, és ezt később felismeri, azonban mégsem szünteti meg az általa előidézett állapotot. Fontos azonban, hogy a mulasztás nem valósít meg bűncselekményt, ha nem az elkövető idézte elő a személyi szabadság megfosztásához eredményező helyzetet. Mulasztással valósul meg a bűncselekmény abban az esetben is, ha a személyi szabadságtól való megfosztásra valamilyen jogszabályi felhatalmazás folytán jogszerű módon kerül sor, azonban ennek a feltételnek a megszűntét követően az elkövető jogtalanul tartja fenn a passzív alanyt korlátozó állapotot. Ebből a példából kitűnik, hogy a bűncselekmény megvalósulását kizárja a jogszabály felhatalmazása.

Egyéb tényállási elemek

A bűncselekmény materiális, eredménye a passzív alany mozgásában, helyváltoztatásában való lehetőségének a megszűnése.

A bűncselekmény passzív alanya bárki lehet, függetlenül testi és szellemi képességeitől, vagy egyéb jogszabály szerint számára biztosított jogosultságtól. Ilyen esetben azonban kiemelten fontos vizsgálni a cselekmény jogellenességét; pl. egy rabruhában menekülő személy, vagy a városban egyedül bóklászó 8 éves kisfiú feltartóztatása formálisan tűnhet a bűncselekmény elkövetésének, azonban bűnös szándék hiányában mégsem állapíthatjuk meg a felelősséget.

A bűncselekmény alanya tettesként bárki lehet, az ő esetükben azonban a személyi szabadság korlátozására való jogosultságot szükséges kiemelten vizsgálni, pl. az intézkedő rendőr, vagy szülői felügyeleti jogot gyakorló felnőtt esetében a felhatalmazás folytán a jogellenesség hiánya szintén kizárja a bűncselekmény elkövetését. Szintén a jogellenesség kizárását, így a bűncselekmény hiányát eredményezi a Be. kifejezett felhatalmazása szerint a tetten ért személy elfogása, és ennek érdekében a személyi szabadság megsértése.

Stádiumtani, elhatárolási kérdések, minősített esetek

A bűncselekmény kísérletét kell megállapítani, amennyiben az elkövető a mozgási szabadság korlátozására alkalmas magatartását megkezdi, függetlenül attól, hogy az sikerrel járt-e. Befejezetté a bűncselekmény akkor válik, amikor a passzív alany, függetlenül annak időtartamától, ténylegesen elveszíti a mozgáshoz fűződő szabadságát. Fontos kiemelni, hogy ugyan a bűncselekmény a személyi szabadságtól való megfosztással befejezetté válik, azonban az emberrabláshoz hasonlóan a jogellenes állapot fenntartásáig, tehát a bűncselekmény bevégzettségéig pl. részesi kapcsolódásra, vagy jogos védelem alkalmazására nyílik lehetőség.

Az előzőekben rögzítettük, hogy a személyi szabadság megsértése akkor is bűncselekmény, ha ahhoz erőszak, vagy fenyegetés nem kapcsolódik. A személy elleni erőszakos, nemi erkölcs elleni bűncselekmények súlyosabb eseteiben szinte szükségszerű eszközcselekmény a passzív alany személyi szabadságától történő megfosztása. Ilyen esetekben a súlyosabb bűncselekményekbe a személyi szabadság megsértése beolvad, így az alaki halmazat megállapítására nincs lehetőség. Amennyiben az erőszakos bűncselekmény előtt, vagy azt követően, azaz attól elkülönült cselekménnyel kerül elkövetésre a személyi szabadság megsértése, az anyagi halmazat valóságos.

A bűncselekmény súlyosabban minősül, amennyiben azt tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére, aljas indokból vagy célból, a sértett sanyargatásával, védekezésre képtelen személy sérelmére, fegyveresen, felfegyverkezve, jelentős érdeksérelmet okozva vagy hivatalos eljárás színlelésével kerül elkövetésre. Újdonságot jelent, hogy még súlyosabban büntetendő, amennyiben a bűncselekményt a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére aljas indokból vagy célból, vagy sanyargatásával követik el.

Kényszerítés

195. § Aki mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, és ezzel jelentős érdeksérelmet okoz, ha más bűncselekmény nem valósul meg, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A bűncselekmény a korábbi szabályozáshoz képest nem változott, a korábbival teljes mértékben megegyezően került be az új törvénybe.

Elkövetési magatartás

A kényszerítés bűncselekményének elkövetési magatartása a valaminek a tevésére, nem tevésére, tűrésére való kényszerítés. A kényszertől mentes személy saját akarata szerint cselekszik. Az ilyen módon megnyilvánuló cselekvési szabadság két alkotóelemből áll, egyrészt a szabad akaratelhatározásból, másrészt a szabad akaratmegvalósításból. Az adott személy tehát szabadon alakítja ki cselekvési akaratát, és annak megfelelően szabadon cselekszik. A kényszerítés hatása alatt álló személy azonban nem az akaratlehatározása szerint cselekszik, hanem külső kényszer hatására ettől eltérően. A kényszerítés hatására a passzív alany vagy valami olyat tesz, amit anélkül nem tenne, vagy olyat kénytelen eltűrni, amire egyébként nem volna hajlandó, vagy valamely elhatározott tevékenységet nem fejti ki, pedig az szándékában állna.

A kényszerítés csak a törvényben meghatározott módokon tényállásszerű, vagyis amikor arra fenyegetéssel, vagy erőszakkal kerül sor. Az erőszak és a fenyegetés körében hivatkozunk a korábban ismertetettekre, egyben kiemeljük, hogy az erőszak csak személyi elleni erőszak lehet, míg a fenyegetésnek nem kell se közvetlennek, se kvalifikáltnak lennie, annak minden formája tényállásszerű lehet.

A bűncselekmény eredménye

A bűncselekmény kétféle eredményt is tartalmaz. Az első eredmény, hogy a passzív alany valamit tesz, nem tesz, vagy eltűr, a dogmatika és a joggyakorlat ezt nevezi pszichés eredménynek. Elsőként jelentkező eredmény tehát, hogy az elkövető kényszerítése által a passzív alany az akarata ellenére cselekszik, tesz, nem tesz, vagy valamit eltűr.

További eredmény, hogy a kényszerítés folytán jelentős érdeksérelem következik be. A sérelem nem feltétlenül a passzív alanynál jelentkezik, az sérthet magán és közérdeket egyaránt. Az érdeksérelem jelentősége körében az eset összes körülményeit szükséges mérlegre tenni, klasszikus példaként említhető a szakmai elismertség, erkölcsi megbecsülés sérülése, vagy vagyoni hátrányt okozása.

Fontos kiemelni, hogy a bűncselekmény befejezett alakzatához mindkét eredmény bekövetkezése szükséges, a pszichés eredmény megvalósulása, azaz a tényleges akarattal szemben történő cselekvés, jelentős érdeksérelem hiányában csak kísérlet megállapítását teszi lehetővé.

Elhatárolási kérdések, alternativitás

A kényszerítés alternatív bűncselekmény, azaz csak akkor állapítható meg, ha egyidejűleg más bűncselekmény nem valósul meg. Az alternativitás folytán az alaki halmazat lehetősége fogalmilag kizárt. Az elhatárolás körében gyakran merül fel kérdésként, hogy a kényszerítés meghatározott módon kerül-e kifejtésre, azaz az már tényleges erőszakot, vagy fenyegetést jelentett-e. Amennyiben ezek megvalósulásához kétség nem fér, azt is szükséges vizsgálni, hogy a fenyegetés nem volt e közvetlen, vagy kvalifikált, adott esetben ezzel megalapozva más bűncselekmény elkövetését.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.