Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

Az élet, testi épség és az egészség elleni bűncselekmények

Az élet, a testi épség és az egészség elleni bűncselekmények rövid általános jellemzői

Ez a fejezet azokat a bűncselekményeket sorolja fel, amelyek kizárólagos jogi tárgya az emberi élet, illetve az ember testi épsége vagy egészsége.

Az élet, a testi épség és az egészség elleni bűncselekmények az ember biológiai értelemben vett létezése, illetve az élettani értelemben vett ember testi integritása ellen irányulnak.

Az Alaptörvény „SZABADSÁG ÉS FELELŐSSÉG” című fejezete I. cikkének (1) bekezdése szerint: „AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége.

A II. cikk szerint: „Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.

A Btk. XV. fejezete ezeknek az alapjogoknak a védelmét teremti meg.

Emberölés

160. § (1) Aki mást megöl, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberölést

a) előre kitervelten,

b) nyereségvágyból,

c) aljas indokból vagy célból,

d) különös kegyetlenséggel,

e) hivatalos személy vagy külföldi hivatalos személy sérelmére, hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt, közfeladatot ellátó személy sérelmére, e feladatának teljesítése során, továbbá a hivatalos, a külföldi hivatalos vagy a közfeladatot ellátó személy támogatására vagy védelmére kelt személy sérelmére,

f) több ember sérelmére,

g) több ember életét veszélyeztetve,

h) különös visszaesőként,

i) tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére,

j) védekezésre képtelen személy sérelmére vagy

k) a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére

követik el.

(3) Aki emberölésre irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) Aki az emberölést gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(5) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki tizennegyedik életévét be nem töltött vagy akaratnyilvánításra képtelen személyt öngyilkosságra rábír, ha az öngyilkosságot elkövetik.

(6) A (2) bekezdés h) pontja alkalmazásában a különös visszaesés szempontjából hasonló jellegű bűncselekmény

a) a népirtás [142. § (1) bekezdés a) pont], az erős felindulásban elkövetett emberölés (161. §),

b) az emberrablás és az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak súlyosabban minősülő esetei [190. § (4) bekezdés, 445. § (5) bekezdés a) pont],

c) a terrorcselekmény, a jármű hatalomba kerítése, és a zendülés súlyosabban minősülő esetei, ha a halált szándékosan okozva követik el [314. § (1) bekezdés, 320. § (2) bekezdés, 442. § (4) bekezdés].

A legsúlyosabb élet elleni bűncselekmény az emberölés. Az emberölés bűncselekményének jogi tárgya az emberi élet. Az emberölés eredmény-bűncselekmény, a törvényi tényállás eleme a halálos következmény előidézése. A törvény nem változtat az elkövetési magatartás általános jellegű meghatározásán, abba továbbra is beleértendő minden olyan tevékenység vagy mulasztás, amely alkalmas lehet az eredmény (halál) előidézésére.

Az emberölés minősített esetei körében a törvény csak kisebb pontosításokat hajt végre. A minősített esetek meghatározása során továbbra is azokat a jelentősebb körülményeket emeli ki a cselekmény és az elkövető társadalomra veszélyessége szempontjából, amelyeknek a megvalósulása esetén a cselekmény tárgyi súlya is kiemelkedő, és erre tekintettel a törvény a büntetési rendszerben alkalmazható legsúlyosabb – életfogytig tartó szabadságvesztés – büntetés kiszabását is lehetővé teszi.

Az emberölés minősített esetei az alapesetben foglalt szándékos emberölés bűntettéhez kapcsolódnak. A Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelve emeli ki azokat az alapvető és jellemző ismérveket, amelyek meghatározó jelentőséggel bírnak az egyes minősítő eredmények megítélése kérdésében. A minősített esetek változását az külön alcím alatt mutatjuk be. Fontos kiemelni, hogy a jogos védelem fogalmát a jogalkotó alapvetően átértelmezte és a Btk. 22. § (2) bekezdés lényegében egy megdönthetetlen vélelmet állít fel, s bizonyos esetekben a jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének a kioltására is irányult volna.

Az emberi élet kiemelkedő büntetőjogi védelmet indokol, az ölési cselekmény fokozottan társadalomra veszélyes, ezért a törvény – a korábbi Btk.-val egyezően – büntetni rendeli az emberölésre irányuló előkészületet. (BH 2003. 48.) Az előkészület csak egyenes szándékkal valósítható meg, a gondatlanságból elkövetett emberölés vétségének az előkészülete fogalmilag kizárt.

A törvény büntetni rendeli a gondatlanságból elkövetett emberölést. Gondatlanságból követi el az emberölés vétségét az, aki a magatartásának következményeként a halálos eredmény beállását előre látja, de könnyelműen bízik annak elmaradásában, illetve az, aki a halálos eredmény bekövetkezésének a lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztja. A gondatlanság fennállhat a bekövetkezett eredmény, illetve az eredményt kiváltó magatartás viszonylatában is. Ez utóbbi esetben az előrelátás hiánya az okozati összefüggés vonatkozásában áll fenn.

Az emberölés törvényi tényállásból következik, hogy az emberölést az valósítja meg, aki mást megöl, azaz az öngyilkosság, illetve kísérlete nem esik a büntetőjogi elbírálás körébe.

Az öngyilkosságra való felbujtás vagy a bűnsegédi közreműködés azonban már igen, ezt a törvény sui generis bűncselekményként külön szabályozza.

Az öngyilkosságra rábírás szempontjából jelentősége van azonban a sértett életkorának, beszámítási, illetve akaratnyilvánítási képességének. A törvény vélelmezi, hogy a tizennégy év alatti sértett nem képes arra, hogy a cselekménye következményeit felismerje, és e felismerésnek megfelelő magatartást tanúsítson, ezért az ilyen korú sértettet öngyilkosságra rábíró személy nem öngyilkosságban közreműködésért, hanem az emberölés bűntettének az elkövetése miatt felel, és ugyancsak emberölés bűntettének az elkövetése miatt felel az is, aki akaratnyilvánításra képtelen személyt bír rá az öngyilkosságra. A passzív alany ezekben az esetekben ugyan maga hajtja végre a konkrét ölési magatartást, de ezt az elkövető pszichikai ráhatásának eredményeként teszi, az öngyilkosság tulajdonképpen nem a passzív alany saját, hanem a rábíró szándékának és akaratának megfelelően következik be.

A joggyakorlat korábban ezekben az esetekben közvetett tettesként megvalósított emberölés bűntettének az elkövetését állapította meg, ez azonban dogmatikailag vitatható volt, tekintettel arra, hogy közvetett tettes az, aki a szándékos bűncselekményt e cselekményért nem büntethető vagy tévedésben lévő személy felhasználásával valósítja meg, az öngyilkosság pedig nem bűncselekmény. A törvény ezt a problémát oldja meg azzal, hogy az emberölés bűntettének elkövetési magatartásaként értékeli, ha az elkövető tizennegyedik életévét be nem töltött vagy akaratnyilvánításra képtelen személyt bír rá öngyilkosságra. A bűncselekmény büntetési tétele öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés.

Az emberölésnél a különös visszaesés minősítő körülmény, ezért a törvény meghatározza azokat a bűncselekményeket, amelyek az emberölés bűncselekménye vonatkozásában a különös visszaesés szempontjából hasonló jellegű bűncselekményeknek minősülnek.

Az emberi élet fogalma

Az emberölés jogi tárgy: az emberi élet, más ember élete. Saját élet elleni támadás emberölésként nem értelmezhető, a tettes és a sértett személye nem eshet egybe.

A jogi tárgy vonatkozásában az élet kezdő és végső időpontja jelenthet problémát. A születés és a halál ugyan egy folyamat, de a büntetőjog arra kényszerül, hogy a folyamaton belül meghatározzon egy pontot, amelytől, és egy másikat, ameddig életről beszélhetünk a szó büntetőjogi értelmében.

Az emberi élet kezdő időpontja a szülési folyamat megkezdése, ami rendszerint egybeesik a tolófájdalmak fellépésével, azaz a gyermeknek az anya testéből történő elszakadási folyamata megindul. Előfordulhat, hogy a gyermek nem a szülési folyamat eredményeként jön a világra, hanem egyéb módon pl. az állapotos, közúti baleset következtében meghalt nő testét császár metszéssel felnyitja a mentőorvos, s ilyen esetben a műtéti beavatkozás kezdő időpontjának van jelentősége.

Az emberi életet a büntetőjog annak teljes tartama alatt védi. Az orvostudományban használatos a klinikai és a biológiai halál fogalma. A klinikai halál akkor áll be, ha átmenetileg megszűnik a légzés, a keringés vagy az agy működése. Ez ma már (részben) reverzibilis folyamat. A biológiai halál azt jelenti, hogy a központi idegrendszer működése végelegesen leáll, mely szükségképpen az ember halálát eredményezi, még ha az orvostudomány lassítani is tudja a folyamatot (pl. hűtéssel). (Az ún. agyhalál – mely nem teljesen szinonim fogalom a biológiai halállal – során az agy és az agytörzs működése teljesen és visszafordíthatatlanul megszűnik, s végső soron ez is a halál beálltát eredményezi.)

A büntetőjog a biológiai halál bekövetkezéséig védi az embert. Alapvető követelmény, hogy csak a visszafordíthatatlanul elhunyt személy szerveinek az átültetésére kerülhessen sor, kivéve azokat az eseteket, amikor a továbbélés az adott szerv nélkül is lehetséges (pl. vesátültetés). A szerv-és szövetátültetés részletes szabályait az egészségügyről szóló 1997.évi CLIV. törvény XI. fejezete és a 18/1998. (XII.27.) EüM rendelet szabályozza.

Az emberölés elkövetési magatartása

A jogalkotó rendkívül egyszerűen – egyszerű diszpozíció formájában – határozza meg a bűncselekményt megvalósító magatartás a megölésben.

A meghatározás lényegében az eredményre, a halál bekövetkezésére utal. A törvényhozó a halált előidéző magatartásokat nem sorolja fel, de az nem is szükséges. Annyi állapítható meg, hogy a bűncselekmény aktív és passzív magatartás tanúsításával egyaránt megvalósulhat.

Az aktív magatartás fizikai és pszichikai ráhatásban egyaránt megnyilvánulhat pl. a szívbeteg sértett megijesztése, amelynek következtében a sértett szívbénulásban meghal vagy a 8 éves gyermeket öngyilkosság véghezvitelére rábeszéli az elkövető.

Passzív magatartással csak abban az esetben valósulhat meg az emberölés, ha a mulasztó jogszabályban – nem büntető jogszabályban – meghatározott aktív magatartás tanúsítását mulasztja el, és ennek következtében áll be a sértett halála pl. emberölést kell megállapítani, ha az anya észleli, hogy a csecsemője életveszélyes helyzetbe került, de ennek ellenére nem tesz semmit és ez a mulasztás közrehatott a csecsemő halálában.

Az elkövetési magatartásnak a halál előidézésére alkalmasnak kell lenni.

Az emberölés eredmény-bűncselekmény. A bűncselekmény a halál bekövetkezésével válik befejezetté. Az emberölésnél – mint minden eredmény-bűncselekménynél – komoly jelentősége van az okozati összefüggés vizsgálatának.

Emberölés miatt csak az vonható felelősségre, akinek magatartása és a sértett halálának a bekövetkezése között okozati összefüggés áll fenn. Az okozati kapcsolat hiánya kizárja a büntetőjogi felelősségre vonást.

A szándékos emberölés is megvalósítható mulasztással, ha az elkövető olyan magatartásra lett volna köteles, amellyel megakadályozhatta volna a halál bekövetkezését (kvázi-okozatosság) pl. a csecsemőt az anyja napokon keresztül nem táplálja és ellátatlanság miatt a gyermek meghal.

Az emberölés kísérlete

Az ölési cselekmény megkezdése kísérlet, az emberölést megelőző, az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő tevékenység előkészület. Más szóval, amikor az eredmény (tehát a sértett halála) nem következik be, az emberölés kísérlet valósul meg.

Az, hogy a cselekmény mikor lép a kísérleti szakba, a konkrét magatartástól függ pl. a fegyver megtöltése, a lesben állás és a fegyver elővétele még előkészület, de a fegyver célzásra emelése már kísérlet; kísérletnek minősíthető a mérgezet folyadéknak a tervszerű elhelyezésre abból a célból, hogy azt a sértett megigya. (BH 2010. 57.) Önkéntes elállásra kizárólag befejezetlen kísérlet, önkéntes eredményelhárításra csak befejezett kísérlet esetében kerülhet sor.

Befejezetlen a kísérlet, ha az elkövető még nem tett meg mindent a halálos eredmény előidézése érdekében, ezért még lehetőség van a cselekménnyel felhagyni. Abban az esetben, ha az ölési cselekménynek nincs passzív alanya, alkalmatlan kísérlet sem jöhet létre. (EBH 2012. 4.)

Befejezett kísérlet esetében nem elegendő a büntetlenül maradáshoz az, hogy az elkövető nem folytatja bűnös magatartását, hanem arra van szükség, hogy aktív magatartással elhárítsa az eredmény bekövetkezését.

A büntetést korlátlanul enyhíteni vagy mellőzni is lehet, ha a kísérletet alkalmatlan tárgyon, alkalmatlan eszközzel vagy alkalmatlan módon követik el. Alkalmatlan tárgyon véghezvitt emberölés kísérlete pl. halott ember szíven szúrása.

Elhatárolási kérdések

A törvény az emberölés szándékos és gondatlan elkövetését egyaránt büntetni. A szándékos emberölés megvalósulhat egyenes szándékkal (dolus directus) vagy eshetőleges szándékkal (dolus eventualis) A gondatlanságból elkövetett emberölés vonatkozásában a gondatlanság mindkét alakzata elképzelhető.

Problémák jelentkezhetnek a szándékosság vonatkozásában abban az esetben, ha az elkövető magatartása nem idézett elő halált, csak testi sértést. Eldöntendő ilyenkor, hogy a cselekményt a ténylegesen okozott eredmény szerint testi sértésként minősítsük-e vagy az elkövető által célba vett következményre figyelemmel emberölés kísérleteként értékeljük.

Halálos következmény beállása esetén pedig a szándékos emberölés és a halált okozó testi sértés elhatárolása okoz nehézséget. Ehhez nyújt segítséget a Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelve.

Az emberölés, illetőleg annak kísérlete esetén az elkövető tudata átfogja a sértett halála bekövetkezésének lehetőségét, és ezt kívánja, vagy ebbe belenyugszik. Ezzel szemben az életveszélyt okozó testi sértés, valamint a halált okozó testi sértés esetében az elkövető szándéka csupán testi sérülés előidézésére irányul. Az életveszélyt okozó testi sértés esetén a szándéknak nem feltétlenül kell az eredményre kiterjednie; a halált okozó testi sértés esetén pedig az eredmény tekintetében gondatlanság áll fenn. Az elkövető tudatában fel sem merül a halálos eredmény bekövetkezésének a lehetősége, vagy ha ez felmerül, azt nem kívánja, nem nyugszik bele abba, hanem könnyelműen bízik azok elmaradásában.

Az elkövetés időpontjában fennálló tudati állapot megállapításánál, illetve annak megítélésénél, hogy az elkövető szándéka ölésre avagy bántalmazásra, illetőleg egészségsértésre irányult-e: jelentős mértékben a külvilágban megnyilvánult tárgyi (objektív) és alanyi (szubjektív) tényezőkből lehet következtetni.

Az életveszélyt okozó testi sértés

A jogirodalom és az ítélkezési gyakorlat a törvényi tényállásban foglalt eredmény fajtája szerint különbséget tesz egyrészt a jogtárgyat sértő, másrészt az ezt veszélyeztető bűncselekmények között. Életveszélyt okozó testi sértés megállapításának van helye, ha a testi sértésre irányuló magatartást tanúsító elkövetőnek a szándéka az életveszélyre is kiterjed, mert ennek bekövetkezésébe belenyugodva cselekszik. Ilyen szándék hiányában akkor kell ezt a bűncselekményt megállapítani, ha a beállott életveszélyes következmény tekintetében az elkövetőt gondatlanság terheli (Btk. 8. §). Ha az életveszélyre is kiterjedő szándék megállapítható, ez az eredmény azonban elmarad, az életveszélyt okozó sértés kísérletének megállapítására kerülhet sor.

A fenti megállapítással összefüggésben szükséges kiemelni, hogy e bűncselekmény vonatkozásában az egyenes szándékkal történő elkövetés nem állapítható meg, mert amennyiben az elkövető az életveszélyes sérülés, mint eredmény bekövetkezését kívánja, az lényegében a halálos eredménybe való belenyugvást jelenti. Az életveszélyt okozó testi sértés egyenes szándékkal történő elkövetése fogalmilag kizárt.

Amennyiben az elkövető szándéka nem az élet veszélyeztetésére, hanem a halálos eredmény létrehozására irányul: emberölés, illetőleg kísérlete megállapításának van helye akkor is, ha magatartásának következményeként akár semmiféle sérülés nem keletkezett vagy éppen életveszélyes sérülés keletkezett.

Halált okozó testi sértés

Halált okozó testi sértés valósul meg; ha az elkövető szándékos cselekménye testi sértés előidézésére irányul, de a magatartással okozati összefüggésben a sértett halála is bekövetkezik, viszont az elkövetőt a halálos eredmény tekintetében csak gondatlanság terheli.

Az elkövetési magatartás szempontjából közömbös, hogy az elkövető a testi sértés alapesetére, minősített esetére vagy éppen életveszély okozására irányuló szándékkal valósítja-e meg a cselekményt. Lényeges azonban, hogy az elkövetési magatartásnak minden esetben szándékosnak kell lennie, mert amennyiben a cselekmény gondatlan és ahhoz társul a halálos eredmény: nem halált okozó testi sértés bűntette, hanem gondatlanságból elkövetett emberölés vétsége állapítható meg.

Az elkövetési magatartás és a bekövetkezett halál között az okozati összefüggés akkor állapítható meg, ha a testi sértési cselekmény indította el vagy mozdította elő azt az okfolyamatot, amely a halál bekövetkezéséhez vezetett. Végül a halálos eredmény viszonylatában a bűnösség a gondatlanság bármely formájában fennállhat. E bűncselekmény ún. vegyes bűnösségi alakzatára tekintettel a kísérlet kizárt.

Az emberölés minősített esetei

A szándékos emberölés minősített eseteit a Btk. 160. §-ának (2) bekezdése határozza meg. Az emberölés minősített estei az ítélkezési gyakorlatban jól kimunkáltak. A jogirodalomban kérdésként merült fel, hogy a Btk. 160. § (5) bekezdése szerinti emberölésnek lehet-e minősített esete.

Amikor a törvényi tényállás nem zárja ki eleve az adott minősítő körülményt, a súlyosabb felelősséget megalapozó tényezőt a létezéskor meg kell állapítani. pl. előre kiterveltség, mint minősítő körülmény megállapítható.

A minősített esetek elnevezésében az alábbi változtatást eszközölte a jogalkotó a korábbi anyagi kódexhez képest:

több emberen › több ember sérelmére

sok ember életét veszélyeztetve › több ember életét veszélyeztetve

A törvényhozó új minősített esetként szabályozza a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére történő elkövetést.

Az előre kitervelten történő elkövetés

Az előre kitervelten történő elkövetés az elkövetőben lejátszódó pszichikai folyamat, mely feltételezi az előre elhatározottságot. Az előre kiterveltséget a tervszerűség és céltudatosság jellemzi, ami az ölési cselekmény részleteinek átgondolását, viszonylag hosszabb időn át történő fontolgatását, a cselekmény elkövetési szakaszainak megfelelő mozzanatok mérlegelését jelenti. (BH 1999. 436.)

A nyereségvágy

A nyereségvágy közvetlen anyagi haszonra (előnyre) való törekvést jelent. E minősítő körülmény nemcsak akkor állapítható meg, amikor az elkövető pénzt, valamely értékes tárgyat, vagyoni jellegű jogosítványt akar megszerezni vagy anyagi jellegű kötelezettség alól akar szabadulni, hanem akkor is, ha a cselekmény bármilyen anyagi haszon megszerzését célozza. (BH 2001. 412.)

Az aljas indokból vagy célból történő elkövetés

Elvi éllel, általános érvénnyel nehéz meghatározni mit tekinthető „aljas” indoknak vagy célnak. Erre mindig az adott kor, vagy társadalom által erkölcsileg elvetendő motívumból fakadó vagy ilyen célból megvalósított cselekmény értendő. (BH 2012. 141.)

A különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés

A különös az elkötés módjára vonatkozik. E minősítés akkor alkalmazható, ha a cselekmény végrehajtása az élet kioltásával rendszerint velejáró kegyetlenséget lényegesen meghaladó, rendkívüli embertelenséggel, brutalitással, gátlástalanul, az emberi méltóság mély megalázásával vagy az elkövető emberi mivoltából kivetkőzve véghezvitt ölési cselekmények vonhatók. Elsősorban a sértettnek okozott sérülések száma, súlya és jellege alapján állapítható meg; ezekből általában következtetés vonható az elkövetés embertelenségére. (BH 2007. 34.)

Hivatalos személy vagy külföldi hivatalos személy sérelmére, hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt, közfeladatot ellátó személy sérelmére, e feladatának teljesítése során, továbbá a hivatalos, a külföldi hivatalos vagy a közfeladatot ellátó személy támogatására vagy védelmére kelt személy sérelmére történő elkövetés

A hivatalos személyek, a külföldi hivatalos személyek, illetve a közfeladatot ellátó személyek körét a Btk. 459. § -a (1) bekezdésének 11-13.ponjta határozza meg.

Ha a passzív alanyt a hivatalos eljárása során tett intézkedése miatt, de a hivatalos személyi minőségének megszűnése után éri az élet elleni támadás, a cselekmény aljas indokból (célból) elkövetett. A közfeladatot ellátó személy sérelmére megvalósított ölési cselekmény z esetben minősül súlyosabban, ha arra kerül sor, amikor a passzív alanya a feladatát teljesíti. Ugyancsak súlyosabban minősül a cselekmény, ha az emberölést a hivatalos, a külföldi hivatalos vagy a közfeladatot ellátó személy támogatására vagy védelmére kelt személy sérelmére valósítják meg.

A több emberen elkövetett emberölés

A több ember sérelmére elkövetett emberölés bűntettének minősített esetenkénti szabályozását az tette indokolttá, hogy a több ember életét kioltó elkövetővel szemben a halmazati büntetésnél súlyosabb büntetés kiszabására is lehetőség legyen. Ezért került sor a külön-külön is bűncselekménynek minősülő törvényi tényállások összefoglalására (delictum complexum).

A több emberen elkövetett emberölés megállapításának van helye, ha az elkövető akár egyetlen akarat-elhatározásból fakadóan, egyidőben, illetőleg egymást követően, akár különböző időpontokban és eltérő akarathatározásból hajtja végre a több ember megölését. Nem előfeltétele tehát a fennálló törvényi egységbe foglalásnak az egységes akarat-elhatározás és az időbeli közelség, de a felelősségre vonásnak egy eljárásban kell megtörténnie. Ez a feltétel fennáll akkor is, ha perújítási tárgyalás eredményeként kerül sor a több emberen elkövetett emberölés megállapítására.

A bűncselekmény befejezettségéhez legalább két ember halálának a bekövetkezése szükséges. Ha a két sértett sérelmére megvalósított ölési cselekmény egyikét erős felindulásban követték el, a több emberen elkövetett emberölés megállapításának nincs helye.

A több ember életét veszélyeztetve elkövetett emberölés

A több ember életét veszélyeztetve elkövetett emberölés körében több emberen a határozatlan számú személyösszességet vagy legalább két ember kell érteni. Az elkövető szándéka tehát egy, esetleg több meghatározott személy megölésére irányul, de tudata átfogja azt, hogy cselekményével legalább két ember életét veszélyezteti.

A különös visszaesőként elkövetett emberölés

A Btk. 49. § (1) bekezdés 31.pontjának a) alpontja határozta meg a különös visszaesők körét. Eszerint különös visszaeső az a visszaeső, aki mindkét alkalommal ugyanolyan, vagy hasonló jellegű bűncselekményt követ el.

A Btk. 160. §(6) (2) bekezdés h) pontja alkalmazásában a különös visszaesés szempontjából hasonló jellegű bűncselekmény: a népirtás [142. § (1) bekezdés a) pont], az erős felindulásban elkövetett emberölés (161. §), az emberrablás és az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak súlyosabban minősülő esetei [190. § (4) bekezdés, 445. § (5) bekezdés a) pont], a terrorcselekmény, a jármű hatalomba kerítése, és a zendülés súlyosabban minősülő esetei, ha a halált szándékosan okozva követik el [314. § (1) bekezdés, 320. § (2) bekezdés, 442. § (4) bekezdés].

A tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés

Súlyosabban minősül az emberölés, ha a bűncselekmény passzív alanya az elkövetéskor a tizennegyedik életévet nem töltötte be.

Fogalmilag kiárt, hogy ez a súlyosító tényező a Btk. 160. §(5) bekezdését is minősítse.(Némileg sajátos a törvény szabályozási megoldása, mivel a – bár az életkor képezi a súlyosabb fenyegetettség alapját – amennyiben az elkövető a gyermekkorút öngyilkosságra bírja rá, ezen pszichés elkövetés csak az alapesetért való felelősséget alapozza meg, ha a gyermekkorút leszúrja, a minősített esetért felel.)

A védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés

Védekezésre képtelen, aki bármilyen okból kifolyólag olyan állapotban van, hogy az életének a kioltására irányuló magatartással szemben nem tud ellenállást tanúsítni. A Btk. 459. § (1) bekezdés 29. pontja szerint: védekezésre képtelennek kell tekintetni azt is, aki helyzeténél vagy állapotánál fogva ideiglenesen vagy véglegesen nem képes ellenállás kifejtésére. A minősítő körülmény létrejötte szempontjából annak nincs jelentősége, hogy a védekezésre képtelenséget az elkövető tevékenysége (pl. a passzív alany lekötözése), vagy más ok idézi elő. Ha az elkövető helyezi ilyen állapotba a passzív alanyt, a cselekménye akkor minősül súlyosabban, ha a védekezésre képtelen állapotba helyezés időben megelőzi az ölési cselekmény megkezdését, mert ha az emberölés elkövetési magatartásának a kifejtése során válik a passzív alanya védekezésre képtelenné (pl. baseball ütővel történő fejbe vágás miatt elájul), a szóban forgó minősített eset nem állapítható meg.

A bűncselekmény elhárítására idős koránál fogva vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett emberölés

Ebben az esetkörben a sértett nem tekinthető védekezésre képtelennek, azonban idős koránál, vagy valamilyen testi vagy szellemi fogyatékosságánál fogva a védekezési lehetősége mérsékelt. Azt, hogy a támadás-elhárítási képessége valóban korlátozott volt-e, vagy sem, a konkrét eset összes körülményének mérlegelése alapján lehet eldönteni. (Pl. két azonos életkorú idős személy közül az élet ellen támadó kitűnő kondícióval rendelkezik rendelkezhet, míg a megtámadott csak járókerettel tud mozogni.)

Az emberölés előkészülete

A 160. § (3) bekezdése büntetni rendeli az emberölés előkészületét. Az emberölés előkészületéért az elkövető akkor felel, ha az elkövetés érdekében biztosítja az ehhez szükséges vagy a végrehajtást könnyítő feltételeket pl. megfigyeli a passzív alanyok napirendjét, életvitelét. Aki mást arra felhív, hogy valakit megöljön, mindaddig, amíg a felhívott az ölési cselekményt nem kezdi meg, emberölés előkészületéért felel.

Felhívással valósul meg az emberölés előkészülete, ha az elkövet anyagi előny kilátásba helyezésével mást megbíz azzal, hogy a vele üzleti viszonyban álló passzív alanyt ölje meg (BH 2000.2.).

A gondatlanságból elkövetett emberölés

A tudatos gondatlanság esetében az elkövető előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, vagyis tisztában van azzal, hogy magatartása eredményeként bekövetkezhet a passzív alany halála, de úgy véli, hogy képes lesz ezt megakadályozni vagy esetleg más körülmények gátolják meg az eredmény bekövetkezését. Az elkövetőnek a halálos eredmény elmaradásában való bizakodása azonban csak könnyelmű lehet, ami azt jelenti, hogy a bizakodásnak van reális ténybeli alapja. Az elkövető bízhat pl. az ügyességében, a fizikai erejében, más személy közbeavatkozásának. Amennyiben a bizakodásnak ténybeli alapja nincs, az ilyen bizakodás már nem könnyelmű, hanem alaptalan, vagyis dolus eventualisról van szó. (BH 1987. 112.)

Hanyagság esetén az elkövető azért nem látja előre magatartásának lehetséges következményeit, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta. Ebből következően a negligentia két alapvető feltétele: az objektív gondossági kötelesség megszegése és a szubjektív előreláthatóság fennállása. A hanyag gondatlanság szintjén valósítja meg a gondatlanságból elkövetett emberölést, aki mérgező hatású permetezőszert pálinkásüvegben táról, melyből a sértett fogyaszt, és halálos mérgezést szenved, holott az elkövető tudta, hogy a gyengén látó sértett rendszeresen kutat szeszes ital után a lakásban (BH 2001. 52.).

Erős felindulásban elkövetett emberölés

„161. § Aki mást méltányolható okból származó erős felindulásban megöl, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

Az emberölés privilegizált esete az erős felindulásban elkövetett emberölés, amelynek a privilegizált esetként történő szabályozását az indokolja, hogy az emberölési cselekmények megnyilvánulási formái az elkövető pszichikai sajátosságai és a bűnösség foka folytán lényegesen eltérnek egymástól. Ezeknek a cselekményeknek egy része az emberölési cselekményekhez képest, a társadalmi közfelfogás szerint sem vonhatóak a szokásos és erkölcsileg mélyen elítélendő magatartások körébe. Az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette azonban csak olyan esetekben állapítható meg, ha az elkövető olyan méltányolható okból származó, intenzív, de éplélektani alapon létrejött indulat hatása alatt cselekszik, amelynél az indulatot kiváltó és az erkölcsileg menthető ok az elkövetőn kívülálló okból keletkezett.

A törvény az erős felindulásban elkövetett emberölés büntetési kereteit – a korábbi szabályozással egyezően – két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztésben határozza meg.

Az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapításának feltételei:

Az indulat fogalma

Az erős felindulásban elkövetett emberölés csak szándékosan követhető el. A szándék kialakulása és annak realizálása azonban a szokásos menettől eltérően megy végbe.

Az indulat lehet: patológiás (kóros) és fiziológiás (élettani).

A patológiás indulatra jellemző, hogy az a kiváltó oknak nem felel meg és a tudat elhomályosulásához vagy elborulásához vezet. A fiziológiás affektus lényege, hogy az indulat ebben az esetben ép-lélektani alapon alakul ki, az érzelmek valamilyen külső pszichés hatásra rövid időn belül oly mértékben uralkodnak el az egyénen, hogy a magatartás elhatározásának folyamatában a motívumok harca egészen lerövidül és egyesek teljesen hatástalanná válnak.

Az erős felindulásban elkövetett emberölés esetén rendszerint a fiziológiás affektusnak van jelentősége, önmagában az indulat hatása alatti elkövetés (BH 1992. 371.) azonban nem alapozza meg a privilegizált eset megállapítását.

Az erős felindulás korlátozott beszámítási képességet eredményező állapotnak felel meg. Mivel ezt az állapotot a törvényhozó a tényállásban már értékelte, annak ismételt értékelésére általában nincs lehetőség, mert ez azonos körülmény kétszeres értékelést eredményezné.

Előfordulhat azonban, hogy az indulat ép-lélektani alapon alakul ki és olyan tudatszűkület vált ki, mely a beszámítási képességre gyakorolt hatása miatt a Btk. 17. §-át kell alkalmazni.

A patológiás indulat tekintetében a bíróság az elmeorvos szakértő szakvéleménye alapján foglalhat állást, a fiziológiás indulat fennállásának megállapításához szakértő közreműködése nélkül történik.

A méltányolhatóság fogalma

Az erős felindulásnak méltányolható okból kell származnia. A törvényhozó ugyanis nem egyszerűen az erős felindulás tényét értékelte privilegizáló hatással, hanem ehhez etikai momentumot is kapcsolt, amikor az erős felindulást kiváltó ok jellegét is meghatározta.

Az erős felindulást kiváltó ok akkor mondható méltányolhatónak, ha az nem a tettes személyében rejlik, és ha bizonyos fokban erkölcsileg is menthető. (BH 2008. 2.) Ha az erős felindulást az elkövető személyében rejlő ok váltotta ki, az nem méltányolható.

A leggyakrabban előforduló méltányolható ok a sértett magatartása. Ez vált ki az elkövetőben haragot, kiábrándulást, féltékenységet, felháborodást, sértődöttséget, félelmet, ijedtséget stb., amely a korábban leírt módon gátolja a megfontolást.

A méltányolható erős felindulást legtöbbször kiváltó sértetti magatartás lehet jogellenes és a joggal nem ellentétes is. Az erős felindulásban elkövetett emberölés tényállásának kiemelt ismérve, hogy az elkövető a szándékát méltányolható okból származó erős felindulásban hajtsa végre. A jogalkotó tartózkodott annak meghatározásától, hogy az elhatározást mennyi időn belül kell követnie a végrehajtásnak.

Döntő jelentőségű az elkövetéskori állapot: az ölési cselekményt kell erősen felindult állapotban végrehajtani. Ennek csak természetes előzménye, hogy az ölési szándék is ebben az állapotban született. E feltétel fennforgásának a megállapítása is csak személyi körülményektől függ; a dolog természetéből következőleg a szándék kialakulása és végrehajtása között nem telhet el hosszabb idő.

Amennyiben az elkövető erősen felindult állapotban határozza el magát az ölésre, de elhatározását ezt követően napokig érleli magában, nehezen feltételezhető, hogy a cselekmény végrehajtása is erős felindulásban történik. Az idő múlása ugyanis nem teszi „méltányolhatóvá” az elhatározás után kialakuló erős felindulást; az időmúlástól nem azt, hanem a korábban netalán fennforgott erős felindulás lecsillapodását, a gondolkodás, a megfontolás méltán elvárható folyamatának a visszaállítását várhatjuk.

Elhatárolási kérdések

Az erős felindulást kiváltó jogellenes sértetti magatartások gyakran megfelelnek a jogos védelmet megalapozó támadásnak.

A jogos védelmi helyzet nem értékelhető a Btk.161. §-a körében: ha az elkövető erős felindulását a sértett jogtalan támadása váltotta ki, az elkövető cselekménye ennek a támadásnak az elhárítását célozta, a támadó a sértett megölése esetében a Btk. 160. § szerinti emberölés keretében kell értékelni a 22. §-ban szabályozott jogos védelmet. Ennek oka, hogy a jogos védelemnek az erős felindulásban elkövetett emberölés körében történő figyelembe vétele ugyanannak a körülménynek kétszeres értékelését jelentené.

Elhatárolási nehézséget az erős felindulásban elkövetett emberölés és a jogos védelem esetében.

Öngyilkosságban közreműködés

162. § (1) Aki mást öngyilkosságra rábír, vagy ennek elkövetéséhez segítséget nyújt, ha az öngyilkosságot megkísérlik vagy elkövetik, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt bír rá öngyilkosságra, vagy ennek elkövetéséhez segítséget nyújt, ha az öngyilkosságot megkísérlik vagy elkövetik, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

Az öngyilkosság nem büntetendő, de az emberi élet védelme érdekében az öngyilkosságban való közreműködés (rábírás, segítségnyújtás) igen. Az öngyilkosságot elkövetők, illetve az azt megkísérlők általában korlátozott mértékben vagy egyáltalán nincsenek a beszámítási képességük birtokában, valamint ezeknek a cselekményeknek a büntetése nem szolgálná sem az általános, sem pedig az egyéni prevenciót. Mindezek azonban nem vonatkoznak azokra a személyekre, akik az öngyilkosság véghezvitelében részesi tevékenységet fejtenek ki, az ő cselekményük oly mértékben veszélyes a társadalomra, hogy büntetőjogi felelősségre vonásuk indokolt.

Tekintve, hogy az öngyilkosság, illetve annak megkísérlése nem bűncselekmény, az ehhez való részesi közreműködés nem lenne büntethető, ezért indokolt az öngyilkosságban közreműködés sui generis szabályozása. Az öngyilkosságban közreműködő személy kizárólag akkor vonható felelősségre, ha az öngyilkosságot elkövették vagy legalább megkísérelték, mivel indokolatlanul kiterjesztené a büntetőjogi felelősség körét, ha az eredménytelen öngyilkosságra rábírás vagy ahhoz való segítségnyújtás is bűncselekmény lenne.

Az öngyilkosságban közreműködés elkövetője és passzív alanya bárki lehet. A törvény azonban kiemelt védelemben részesíti a tizennyolcadik életévét be nem töltött személyeket, ezért - a hatályos Btk.-tól eltérően - súlyosabban rendeli büntetni azokat a tizennyolcadik életévüket betöltött elkövetőket, akik tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt bírnak rá öngyilkosság elkövetésére vagy ilyen korú személynek nyújtanak segítséget öngyilkosság elkövetéséhez. A súlyosabb elbírálást indokolja az is, hogy a tizennyolc év alatti személyek személyisége még kialakulatlan, általában könnyebben befolyásolhatóak. Figyelemmel arra, hogy a törvény a tizennégy év alatti személyek öngyilkosságra rábírását emberölésnek tekinti, ebben az esetben a passzív alanyok tizennégy és tizennyolc év között személyek lehetnek.

Elkövetési magatartások

A bűncselekmény kétféle elkövetési magatartás tanúsításával valósítható meg: a rábírással és a segítség nyújtással. A rábírás lényegét tekintve felbujtói tevékenység. Az a tevékenység minősíthető rábírásnak, amelynek hatására született meg a cselekményre irányuló elhatározás. Az elhatározás döntő motívumát alkotó tevékenység tekinthető rábírásnak.

A segítségnyújtás jogi természetét tekintve bűnsegédi tevékenység. Megállapítható azon feltételeknek a fennforgása esetében, amelyek a bűnsegély megvalósulásához szükségesek. A segítségnyújtás megállapítása az aktív magatartásokra korlátozódik. Az aktív magatartás azonban egyaránt megvalósulhat fizikai és pszichikai jellegű segítségnyújtásban. Segítséget nyújt az, aki az öngyilkosságra készülőnek eszközöket, szereket ad tervének megvalósításához, de az is, aki bátorítja, ösztönzi, kioktatja, hozzátartozóinak a támogatását megígéri stb. az öngyilkosjelöltnek. Minősülhet bűncselekménynek a passzív magatartás is: segítségnyújtás elmulasztásának.

Egyéb tényállási elemek

A bűncselekmény eredményének tekinthető az öngyilkosság megkísérlése, illetve annak elkövetése. Mivel a bűncselekmény törvényi tényállása meghatározza az eredményt is, a büntetőjogi felelősségre vonás tárgyi feltételei között meg kell említeni az okozati összefüggést is a tettesi cselekmény és az öngyilkosság megkísérlése, illetőleg elkövetése között. Ennek hiányában nem kerülhet sor büntetőjogi felelősségre vonásra.

A bűncselekmény kísérlete fogalmilag kizárt. A bűncselekményt csak szándékosan lehet elkövetni.

A Btk. minősített esetként szabályozza a tizennyolcadik életévet betöltött személy öngyilkosságra rábíró, illetve ennek elkövetéséhez segítséget nyújtó magatartásokat, amennyiben ezek következtében tizennyolcadik életévet be nem töltött személy kísérli meg az öngyilkosságot. A minősített eset megvalósítója tehát kizárólag a tizennyolcadik életévet betöltött személy lehet, míg a passzív alannyá válás feltétele az ennél fiatalabb életkor. Abban az esetben azonban, ha az elkövetési magatartás a rábírás és a passzív alany a tizennegyedik életévet még nem töltötte be, az emberölés törvényi tényállása valósul meg [Btk. 160. § (5) bekezdés].

Magzatelhajtás

163. § (1) Aki más magzatát elhajtja, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a magzatelhajtást

a) üzletszerűen,

b) az állapotos nő beleegyezése nélkül vagy

c) súlyos testi sérülést vagy életveszélyt okozva

követik el.

(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a magzatelhajtás az állapotos nő halálát okozza.

(4) Az a nő, aki magzatát elhajtja vagy elhajtatja, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

A magzatelhajtás bűncselekményének fogalma alá kizárólag a terhességnek mesterséges és jogellenes megszakítása tartozik. A terhesség mesterséges megszakítása minden esetben veszélyezteti a terhes nő egészészségét, előfordul, hogy az életét is, mivel minden esetben fennáll a fertőzés veszélye, továbbá hátrányosan befolyásolja a nő jövőbeni fogamzási képességét, illetve a terhesség kihordásának lehetőségét. Ezek a veszélyek fokozottan jelentkeznek a jogellenes magzatelhajtások esetében, ezért a magzatelhajtás pönalizálásának egyik indoka a terhes nő testi épségének, egészségének a védelme. A másik ok, hogy a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg, és a terhesség művi megszakításának a célja a méhmagzat elpusztítása. A méhmagzat fejlettségi foka a bűncselekmény megvalósulása szempontjából közömbös.

A törvény nem változtat a magzatelhajtás tényállásán, a bűncselekmény elkövetését továbbra is két formában határozza meg. Az első fordulat szerint a magzatelhajtást az követi el, aki a más magzatát elhajtja, a második fordulat szerint a bűncselekményt az a nő követi el, aki a saját magzatát elhajtja vagy elhajtatja. A két elkövetési magatartás társadalomra veszélyessége eltérő, ennek megfelelően a saját magzat elhajtása vagy elhajtatása privilegizált eset és enyhébben büntetendő. Minősített esetek kizárólag az első fordulatban meghatározott elkövetési magatartáshoz kapcsolódnak.

Elkövetési tárgy

A bűncselekmény jogi tárgya a magzati életnek, továbbá az állapotos nő egészségének, testi épségének védelméhez fűződő társadalmi érdek. A magzatelhajtás valamennyi elkövetési alakzatának elkövetési tárgya a magzat. A büntetőjogi oltalom a magzatot a fogantatás pillanatától, vagyis a női és férfi varsejtek egyesülésétől illeti meg és szülési folyamat megindulásáig (tolófájdalmak jelentkezése) tart. Közömbös a magzat kora, fejlettségi szintje, hogy alkalmai kapcsolatból vagy házasságban fogant-e.

Az Alaptörvény „SZABADSÁG ÉS FELELŐSSÉG” című fejezet II. cikke szerint: „ Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.

E bűncselekmény esetében nem alkalmazható az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 165. §-ának azon fogalom-meghatározása, mely szerint magzat: a méhen belül fejlődő emberi lény a terhesség 12. hetétől. A bűncselekmény passzív alanya csak nő lehet, a Btk. 163. § (4) bekezdés első elkövetési magatartásával megvalósított magzatelhajtásnak azonban passzív alanya nincs.

Elkövetési magatartások

A törvény az elkövetési magatartásokat az elkövető személyére figyelemmel határozta meg. A 163. § (1) bekezdése szerinti bűncselekmény elkövetési magatartása a más magzatának elhajtása, a 163. § (4) bekezdés szerinti bűncselekmény elkövetési magatartása a saját magzat elhajtása vagy elhajtatása.

Elhajtásról beszélünk mindazon tevékenységek vonatkozásában, amelyek következtében a méhmagzat elpusztul. Ez megvalósítható a magzat életének az anyaméhben megölésével – aminek természetes következménye lesz az anyaméhből való távozása –, és megvalósítható úgy is, hogy méhen kívüli életre még képtelen magzatot az anyaméh elhagyására késztetnek: az anyaméh elhagyása a magzat halála eredményezi. Az elhajtás akkor fejeződik be, amikor a magzat halála bekövetkezik. Eddig az időpontig kísérlet áll fenn. Kísérlet állapítható meg, ha az elkövető beavatkozása ellenére a terhesség nem szakad meg, ha a magzat elpusztulását nem az elkövető tevékenysége idézte elő, és végül, ha a beavatkozás következtében a terhesség megszakad ugyan, de a koraszülött életben marad. A magzati élet védelméről szóló 1992.évi LXXIX. törvény rendelkezései lehetőséget adnak a terhesség megszakítására, így a jogszabály engedélye kizárja a jogellenességet.

Elhajtatja méhmagzatát az, aki nem maga végzi el a terhességet megszakító beavatkozást, hanem ezt mással eszközölteti. Ez olyan magatartásokkal valósul meg, amelyek jogi természetüket tekintve felbujtásszerűek. Ennek megfelelően fogalmilag kizártnak tekinthető, hogy a terhes nőt felbujtóként vonjuk felelősségre a rajta elkövetett magzatelhajtás miatt. Ha maga szakítja meg a terhességét: elhajtás, ha erre mást vesz rá vagy csak belenyugszik ebbe: elhajtatás állapítható meg.

Egyéb tényállási elemek

A bűncselekmény alanya szempontjából is különbséget kell tenni a 163. § (1) és (4) bekezdésében meghatározott bűncselekmény között. Az (1) bekezdésben szabályozott deliktumot a terhes nőn kívül bárki, a (4) bekezdésben meghatározottat viszont csak maga a teherben levő nő követheti el. Ha a kívülálló a terhesség megszakítását a terhes nő beleegyezésével követi el – és ez a tipikus –, akkor mindkét személy büntetendő, de eltérő minősítéssel; a személyek nem társtettesek, hanem az egyik az (1), a másik a (4) bekezdésben meghatározott bűncselekmény önálló tettese. A részesi tevékenység értékelése kapcsán minden esetben vizsgálni kell, hogy a részes cselekménye a kívülálló vagy a terhes nő tettesi cselekményének az előmozdítására irányul-e.

A bűncselekmény csak szándékosan követhető el. A szándékosság megállapításának feltételei:

A törvény minősített esetként súlyosabban rendeli büntetni a magzatelhajtást, ha üzletszerűen valósítják meg. A Btk. 459. §-a (1) bekezdésének 28.pontja értelmében a bűncselekményt az követi el üzletszerűen, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmény elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik.

Ugyancsak súlyosabban büntetendő a magzatelhajtás, ha arra az állapotos nő beleegyezése nélkül kerül sor. E minősített eset akkor valósul meg, ha a nő kifejezetten tiltakozik a beavatkozás elvégzése ellen, vagy ha a kényszer, illetőleg a fenyegetés hatására adja a beleegyezését. A nő beleegyezésének kifejezettnek és egyértelműnek kell lennie.

Minősített eset, ha a magzatelhajtást súlyos testi sérülést vagy életveszélyt okozva követik el. Súlyos testi sérülésen 8 napon túli tényleges gyógytartamú sérülést vagy egészségromlást kell érteni, míg életveszélyen olyan állapotot, amely ha nem is szükségszerűen, de magában foglalja a halál bekövetkezésének reális lehetőségét. Az elkövetőt a súlyos testi sérülés, illetve az életveszély vonatkozásában kizárólag gondatlanság terheli.

Még súlyosabban büntetendő a magzatelhajtás, ha az állapotos nő halálát okozza. E minősített eset akkor valósul meg, ha a beavatkozással összefüggésben következik be az állapotos nő halála. Az elkövető szándéka a halál okozására semmiképpen, tehát még eshetőlegesen sem terjedhet ki, vagyis a halál vonatkozásában csak gondatlanság terhelheti, mert ha kiterjed a halál okozására az elkövető szándéka, az emberölés alap-vagy minősített esete valósul meg.

Testi sértés

„164. § (1) Aki más testi épségét vagy egészségét sérti, testi sértést követ el.

(2) Ha a testi sértéssel okozott sérülés vagy betegség nyolc napon belül gyógyul, az elkövető könnyű testi sértés vétsége miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Ha a testi sértéssel okozott sérülés vagy betegség nyolc napon túl gyógyul, az elkövető súlyos testi sértés bűntette miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a könnyű testi sértést

a) aljas indokból vagy célból,

b) védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személy sérelmére, illetve

c) a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére

követik el.

(5) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a könnyű testi sértés maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást okoz.

(6) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a súlyos testi sértést

a) aljas indokból vagy célból,

b) védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személy sérelmére,

c) a bűncselekmény el hárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére,

d) maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást okozva,

e) különös kegyetlenséggel

követik el.

(7) Aki a (3) vagy (6) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(8) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a testi sértés életveszélyt vagy halált okoz.

(9) Aki a súlyos testi sértést gondatlanságból követi el, vétség miatt

a) a (3) bekezdésben meghatározott esetben egy évig,

b) a (6) bekezdés b)-c) pontjában meghatározott esetben három évig,

c) életveszélyes sérülés okozása esetén egy évtől öt évig

terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(10) A (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény csak magánindítványra büntethető.

A törvény dogmatikailag és szerkezetileg is átalakítja a testi sértés tényállását. Egyértelműen elkülöníti a könnyű testi sértés és a súlyos testi sértés minősített eseteit, továbbá a korábbi Btk.-tól eltérően csak a súlyos testi sértés előkészületét rendeli büntetni.

A testi sértés bűncselekményének passzív alanya bárki más személy lehet, akinek a testi épségét vagy egészségét sértik.

A testi sértés elkövetője – a sértetten kívül – bárki lehet. A törvényhely több egymással szoros kapcsolatban álló bűncselekmény törvényi tényállását tartalmazza. A bűncselekmények szabályozása egyrészt a jogtárgy sértés súlyán, másrészt a bűnösség fokán alapul.

A bűncselekmény vonatkozásában az indokolás hangsúlyozza, hogy mind a könnyű testi sértés, mind a súlyos testi sértés tényállása alapesetet képez, bár ismert ettől eltérő jogirodalmi vélemény is.

A testi sértés mind szándékosan, mind pedig gondatlanul elkövethető. A törvény csak a gondatlan súlyos testi sértést rendeli büntetni. A gondatlan bűncselekménnyel is megvalósítható súlyosabban minősítő körülmények növelik a gondatlan testi sértést okozó felelősségét is.

A könnyű testi sértés alapesetének elkövetője továbbra is csak magánindítványra büntethető.

A bűncselekmény tárgya

A bűncselekmény tárgya a testi épség és egészség. Az emberi testet az orvostudomány akkor nevezi épnek, ha az emberi test szervei helyesen funkcionálnak. Az egészség fogalmán az emberi test zavartalan működése, a testet alkotó anatómiai egységek és szervek helyes funkcionálása értendő. Mindez nem jelenti azt, hogy a támadás beteg vagy sérült ember ellen nem irányulhat, a védelem tárgya a meglévő állapot.

A testi sértés bűncselekményének passzív alanya bárki más személy lehet, akinek a testi épségét vagy egészségét sértik.

Az öncsonkítás, illetve a saját egészség károsítása testi sértést nem valósít meg, de ha ilyen magatartás tanúsítására azért kerül sor, hogy a hadköteles a katonai szolgálat alól kivonja magát, akkor honvédelmi kötelezettség elleni bűncselekményt [Btk. 426. §] valósít meg.

Kibúvás a katonai szolgálat alól

426. § Az a hadköteles, aki abból a célból, hogy a katonai szolgálat alól kivonja magát,

a) megjelenési vagy bevonulási kötelezettségének nem tesz eleget, illetve

b) testét megcsonkítja, egészségét károsítja, vagy megtévesztő magatartást tanúsít,

bűntett miatt öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Elkövetési magatartás

A bűncselekmény elkövetési magatartása a testi épség vagy egészség sértése, ezen a testet érő olyan külső vagy belső behatást értjük, amely a testen, illetve egy részén nyomokat visszahagyó sérülést vagy betegséget eredményez.

A fájdalomokozás nem feltétele a testi sértésnek. Önmagában a testi bántalmazás, sérülés hiányában, nem minősül testi sértésnek, legfeljebb a bűncselekmény kísérletének.

Testi sértés akkor valósul meg, ha a testet érő külső behatás érzékelhető és értékelhető. Az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint az egészség az ember testi, lelki és szociális jólétét jelenti, és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiányát. Erre és a kialakult joggyakorlatra is figyelemmel, a lelki bántalmazások az egészségsértés körében kerülhetnek értékelésre. Az egészségsértés a testi bántalmazás mellett kisegítő helyet foglal el, és azokat az eseteket öleli fel, amikor az egészség sérelme nem a test közvetlen bántalmazása, hanem más okból (pl. mérgezés, más betegséggel megfertőzés, pszichikai betegség előidézése) áll elő.

A testi sértés tényállása szerint az elkövetési magatartás eredménye a testi épség megsértése, illetőleg az egészségsértés. A sérelemnek okozati összefüggésben kell állnia az elkövető magatartásával. Az okozati összefüggés az elkövetési magatartás és az eredmény között akkor is fennáll, ha az okozati láncba az elkövető magatartásán kívül más tényezők is belejátszanak, feltéve, hogy azok a maguk összességében az eredmény beállásához vezetnek.

A magatartás fajai szempontjából némi különbség tapasztalható a testi épség sértése és az egészségsértés között. A testi épség sértése csak aktív magatartással valósítható meg, az egészségsértés viszont passzív magatartással is. Abban is eltérnek a magatartások egymástól, hogy a testi épség sértése fizikai tevékenység kifejtésében nyilvánul meg, egészségsértés előidézhető pszichikai jellegű ráhatással (pl. ijesztés, felbőszítés) is.

Az elkövetési magatartás eredménye

Az elkövetési magatartás eredménye: a testi épség megsértése esetén sérülés okozása, az egészségsértés esetén betegség előidézése. Ezek tekintetében az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 16. számú módszertani levele részletes útmutatót ad.

A gyógytartam

A testi sértés enyhébb vagy súlyosabb változata elhatárolásánál a gyógytartam bír döntő jelentőséggel.

Ha a sérülés vagy betegség nyolc napon belül gyógyul könnyű testi sértést, ha nyolc napon túl gyógyul, súlyos testi sértést kell megállapítani. A bűncselekmény törvényi megítélésénél a tényleges gyógytartamot kell alapul venni. A tényleges gyógytartam megállapításához rendszerint orvosszakértő igénybevételére van szükség.

Az elkövető cselekménye tehát a tényleges gyógytartam alapján minősül. Van azonban ez alól az általános szabály alól is néhány kivétel is:

Eltér továbbá a minősítés a tényleges gyógyulási időtől abban az esetben is, ha súlyosabb alakzat kísérlete megállapítható, tehát az elkövető szándéka bizonyíthatóan súlyosabb bűncselekményt megalapozó eredmény előidézésére irányult. A gyógytartam meghatározásánál nem lehet elvonatkoztatni a korszerű gyógykezelési eljárásoktól, a gyógyászati eszközök, gyógyszerek igénybevételétől, mert ezek szükségszerűen csökkentik a gyógyulás időtartamát.

Minősített esetek

Súlyosabban minősül a könnyű testi sértés, ha: aljas indokból vagy célból, illetve védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személy, idős korú vagy fogyatékos személy sérelmére követik el, továbbá ha maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást okoz.

A súlyos testi sértés ezen kívül súlyosabban minősül akkor is, ha a testi sértést különös kegyetlenséggel követik el. Külön minősítő körülményként kerül megállapításra az életveszélyt vagy halált okozó testi sértés okozása.

A minősített esetekre az emberölésnél elmondottak mutatis mutandis érvényesek azzal, hogy a különös kegyetlenséggel elkövetett testi sértésnek a testi bántalmazással szükségszerűen együtt járó fájdalomokozást meghaladó jellegű bántalmazás minősíthető. A testi sérülést, betegséget eredményező magatartásnak kell különösen kegyetlennek, esetleg nagyobb fájdalmat okozónak lenni; a gyógyulás, a gyógykezelés esetleges fájdalmasabb volta e minősítést nem alapozza meg.

A Btk. 164. §-a (8) bekezdésének I. fordulatában meghatározott életveszélyt okozó testi sértés nem „tiszta” veszélyeztetési bűncselekmény, mert az elkövetési magatartás csak az érintett egyik jogtárgyat – az emberi életet – veszélyezteti, a másik jogtárgyat pedig – a testi épséget – ténylegesen sérti.

A joggyakorlat és a jogirodalom szempontjából talán az egyik legproblematikusabb jogszabályhelynek számít az életveszélyt okozó testi sértés megállapíthatósága. A jogalkotó ezt a helyzetet nem oldotta meg, mivel a korábbi kódex erre vonatkozó szabályt változatlanul átvette.

Az életveszély orvosi szempontból a már hivatkozott 16. számú módszertani levél szerint a sérülés életveszélyesnek véleményezhető, ha a trauma: életfontos szervet sért, életfontos szervek működésének másodlagos gátlását idézi elő, súlyos heveny belső vagy külső vérzést okoz, olyan állapothoz vezet, amely sokktalanítást követel meg. A szervsérüléssel és/vagy jelentősebb vérzéssel nem járó, de testüreget (koponya, mellkas, has) megnyitó sérülés önmagában közvetett életveszélyt jelent. A gyógytartam viszonylag rövid volta (8 napon belülisége) nem zárja ki a sérülés élet kioltására alkalmasságát.

Az életveszély nem más, mint a halál beálltának reális, de nem szükségszerű lehetősége. Különbség tehető az ún. közvetlen és a közvetett életveszély között. Közvetlen életveszély áll fenn az életfontos szervek, szervrendszerek sérülése; a súlyos belső vagy külső vérvesztés; a légmell; a vérmellkas; a koponyaűri vérzés esetében. Közvetett az életveszély olyan esetekben, amikor a sérülésekhez sokk járul amely azonnali sokktalanítást igényel; ha a sérülés valamelyik testüreg megnyitásával jár és ezáltal fennáll a fertőzés, a gyulladásos megbetegedés bekövetkezésének a lehetősége. Az életveszély közvetlen vagy közvetett voltának a büntetés kiszabása szempontjából van jelentősége, ugyanekkor ez a bűncselekmény jogi értékelését nem érinti.

Az életveszélyt okozó testi sértés ítélkezési gyakorlatának egységessé tétele érdekében jogalkalmazói iránymutatás kiadása szükséges.

A maradandó fogyatékosság

A maradandó fogyatékosság, illetve a súlyos egészségromlás megállapítása orvosszakértői feladat.

Maradandó fogyatékosságról akkor beszélünk, ha a passzív alany elveszti valamely képességét, vagy szervét, illetve, ha használhatatlanná válik.

A test torzulásában megjelenő, továbbá a szervek működésében (ideértve a szervek, szervrendszerek, az idegrendszer és a szellemi tevékenység működését is) felismerhető maradandó fogyatékosság értendő. A maradandóság tehát olyan defekt állapot, amely meghatározott időn belül kialakul és munkaképesség-csökkenésként is mérhető. A feltűnően látható kozmetikai károsodások – figyelemmel a sértett korára, nemére, családi állapotára, foglalkozására – büntetőjogi értékelésre kerülnek, ezért ezeket a szakértőnek is figyelembe kell vennie.

A súlyos egészségromlás

A súlyos egészségromlás létrejöhet mind a bántalmazás, mind az egészség sértése útján, és a maradandó testi fogyatékosság sokszor egyben súlyos egészségromlásként is jelentkezik. A súlyos egészségromlásként – az egyén sérüléskori egészségállapotát figyelembe véve – azokat a rendszerint krónikussá váló betegségeket kell értékelni, amelyeket előidézhet:

Súlyos egészségromlás tehát az a közbülső átmeneti kóros állapot, egészségkárosodás, amely a sérülés kapcsán alakul ki, tartósan fennáll, a praetraumás állapothoz viszonyítottan romlást jelent és folyamata után többnyire defekt állapot – kivételesen maradék nélküli gyógyulás – következik be. Az ítélkezési gyakorlat a legalább hathónapos folyamatos (gyógy)kezelés esetén állapítja meg e minősített esetet.

A maradandó fogyatékosság és a súlyos egészségromlás elhatárolása nem könnyű feladat, hiszen a kettő között nem lehet pontos határvonalat húzni. A csonkolások, az érzékszervek vagy szervek elvesztése utáni állapotok véleményezése általában nem okoz nehézséget. Egyéb esetekben azonban csak a gyógyulás befejezése után lehet nyilatkozni, viszont a hatóság döntéséhez a szakértői állásfoglalás akár már a büntetőeljárás megindulásakor is szükséges lehet. Ezért, ha a sérülés jellege alapján maradandó testi fogyatékosság vagy súlyos egészségromlás kialakulására – az általános orvosi tapasztalatok szerint – számítani lehet, erre a véleményben utalni kell azzal, hogy a kérdés határozott eldöntése majd a gyógyulási folyamat megfelelő előrehaladása után lesz lehetséges.

Foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés

165. § (1) Aki foglalkozási szabály megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés

a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget,

b) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,

c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget

okoz.

(3) Ha az elkövető a közvetlen veszélyt szándékosan idézi elő, bűntett miatt az (1) bekezdésben meghatározott esetben három évig, a (2) bekezdésben meghatározott esetben - az ott tett megkülönböztetés szerint - egy évtől öt évig, két évtől nyolc évig, illetve öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) E § alkalmazásában foglalkozási szabály a lőfegyver, a robbantószer és a robbanóanyag használatára és kezelésére vonatkozó szabály is.

Az emberi élet, a testi épség és az egészség védelme kiemelkedő fontosságú, ezért nemcsak ezeknek a sérelmével, hanem az ezeket a jogtárgyakat veszélyeztető cselekményekkel szemben is indokolt büntetőjogi védelmet biztosítani.

A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekménynek az elkövetője az lehet, aki valamely meghatározott foglalkozási szabály hatálya alatt áll, a bűncselekmény elkövetési magatartása a foglalkozási szabályszegés. Nem lényeges, hogy az elkövető a tevékenységet hatósági engedély alapján, főfoglalkozásként, keresetszerzésként űzi-e vagy pedig alkalomszerűen. Jelentősége annak van, hogy írott vagy íratlan szabályok körvonalazzák a tevékenységet, amit folytat. Ezt a kialakult joggyakorlatot teszi egyértelművé a törvény a bűncselekmény tényállásának pontosításával. (BH 2011. 156.)

A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés minősített eseteit a törvény a korábbi Btk.-val azonos rendszer szerinti felépítéssel szabályozza.

Az értelmező rendelkezés kiterjeszti a foglalkozási szabályok alkalmazásának a körét olyan területekre is, amelyek egyébként nem esnének valamely foglalkozás szűkebb értelemben vett fogalma alá. A törvény a korábbi kódexben meghatározotton ({lőfegyver@lőfegyver}) kívül a robbantószer és a robbanóanyag használatára és kezelésére vonatkozó szabályokat is foglalkozási szabályoknak tekinti.

Elkövetési magatartás

A bűncselekmény elkövetési magatartása a foglalkozási szabály megszegése. Erre vonatkozóan a jogalkotó nem ad pontos felsorolást, alkalmas a bűncselekmény megvalósítására minden olyan magatartás, amelynek az a jellemzője, hogy ellentétben áll az elkövető foglalkozásának a szabályaival. A foglalkozás gyűjtőfogalom, felölel minden olyan tevékenységet, amelyre írott vagy íratlan szabályok vonatkoznak. Irreleváns, hogy ellenszolgáltatásért, vagy díjazás nélkül végez-e valaki ilyen tevékenységet. Nincs jelentősége, hogy az adott tevékenység gyakorlásához szükség van-e valamilyen iskolai végzettségre, szakképzettségre.

Az ítélkezési gyakorlatban az alábbi foglalkozási szabályoknak kiemelkedő a szerepe:

A bűncselekmény eredménye

A bűncselekmény eredménye

A veszély a sérelem bekövetkezésének reális lehetősége. A jogalkotó a közvetlen veszélyhelyzet fennállását kívánja meg, mely meghatározott helyzetre, illetve személyre konkretizált veszélyt jelent. (BH 2010. 317.)

A bűncselekmény eredménye – a gondatlan alakzatnál – a veszélyhelyzeten túlmenően a testi sérülés is lehet, mely akár 8 napon belül, akár 8 napon túl gyógyulhat.

Minősített esetek

A minősített eseteket a törvényhozó három lépcsőben szabályozza, melyek mind a gondatlan, mind a szándékos alapesethez kapcsolódnak:

Tömegszerencsétlenségről akkor beszélünk, ha egy személy súlyos testi sérülést, további kilenc személy könnyű testi sérülést szenved. Halálos tömegszerencsétlenség megállapítására akkor kerül sor, ha egy személy meghal, további kilenc pedig megsérül.

Segítségnyújtás elmulasztása

166. § (1) Aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a sértett meghal, és életét a segítségnyújtás megmenthette volna.

(3) A büntetés bűntett miatt az (1) bekezdés esetén három évig, a (2) bekezdés esetén egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a veszélyhelyzetet az elkövető idézte elő, vagy ha a segítségnyújtásra egyébként is köteles.

(4) A (3) bekezdés utolsó fordulata nem alkalmazható azzal szemben, aki a közlekedési szabályok alapján köteles a segítségnyújtásra.

A segítségnyújtás elmulasztása pönalizálásának az indoka az, a minden beszámítási képességgel rendelkező személlyel szemben támasztott követelmény, hogy segítsen embertársainak, akiknek az élete vagy a testi épsége veszélybe került. Az általános segítségnyújtási kötelezettség előírása azt jelenti, hogy a törvény büntetéssel fenyegeti azt, aki nem nyújt segítséget a sérültnek vagy az olyan személynek, akinek az élete, testi épsége, egészsége közvetlen veszélyben van.

A törvény nem változtat a segítségnyújtás elmulasztása bűncselekményének tényállásán, az továbbra sem tartalmazza a segítségre szorulás fennállását. Azt, hogy a sértett segítségre szorul-e vagy sem, változatlanul negatív irányból kell vizsgálni. A segítségre szorulás tényének tényállási elemmé tétele olyan pozitív irányú bizonyítást követelne meg, amely visszás eredményekkel járna. A segítségnyújtásnak olyannak kell lennie, amely az eset körülményeit figyelembe véve az elkövetőtől elvárható.

A segítségnyújtás elmulasztását elsősorban a cserbenhagyástól kell elhatárolni. A cserbenhagyást a Btk. 239. §-a rendeli büntetni és e bűncselekmény akkor állapítható meg, ha nem volt a baleset hatókörében olyan személy, aki akár sérülése, akár veszélyhelyzet folytán segítségre szorul. Ha sérülés vagy veszélyhelyzet következett be, e bűncselekmény megállapítására már nem kerülhet sor, a cserbenhagyás szubszidiárius jellegére figyelemmel a segítségnyújtás elmulasztása valósul meg.

Elkövetési magatartás

A bűncselekmény mulasztással valósítható meg, és mivel a törvényhozó semmiféle eredmény beállást nem kívánja meg a bűncselekmény megvalósulásához, mondhatjuk, hogy a segítségnyújtás elmulasztása tiszta mulasztási bűncselekmény. Az elkövetési magatartás: a segítség nem nyújtása. A mulasztásos bűncselekmények nem egyszerűen nem tevésben állnak: az elkövető valamit nem tesz, valaminek a megtételét mulasztja el. A segítségnyújtás elmulasztása mint bűncselekmény azáltal valósul meg, hogy az elkövető nem nyújt segítséget a passzív alany(ok)nak. A törvényhozó nem kíván többet a bűncselekmény megvalósulásához, nem szükséges eredmény beállása. A bűncselekmény tehát abban az esetben is megállapítható, ha a passzív alany állapota nem súlyosbodott, ha a veszély nem realizálódott. (2/1999 Büntető jogegységi határozat)

A segítségnyújtás „tőle elvárhatósága” a bírói mérlegelés keretében vizsgálandó. Ezen szubjektív feltétel esetében a bíróság abban a kérdésben dönt, hogy az adott elkövetőtől, az adott helyzetben, az adott körülmények között, figyelemmel az általánosan elfogadott erkölcsi normákra is, milyen segítségnyújtás lett volna elvárható. Az elvárhatóság tényezőinek a megállapításánál érdemes felidézni a végszükség szabályait. Senkitől sem várható el, hogy életét tegye kockára mások életének megmentése végett: az arányosság szempontja nagyban előmozdítja a célszerű és méltányos állásfoglalás kialakítását.

Nem hivatkozhat azonban az arányosságra az, akinek a veszély vállalása foglakozásánál fogva kötelessége; ezek a személyek végszükség esetében sem élveznek büntetlenséget pl. a tűoltó nem nyújt segítséget az égő házban rekedt lakóknak.

Minősített esetek

A törvény nem változtat a segítségnyújtás elmulasztásának minősített esetein, azok:

A segítségnyújtás elmulasztásának egyik minősített esetét egy speciális elkövetői kör meghatározása jelenti, azaz súlyosabban rendeli büntetni a törvény azokat az elkövetőket, akik a segítségnyújtásra egyébként is kötelesek lennének.

Ebbe a körbe tartoznának azok is, akikkel szemben a közlekedési szabályok írnak elő speciális segítségnyújtási kötelezettséget. A törvény sem kívánja azonban kiterjeszteni a minősített esetek körét azon elkövetőkre, akiket a közlekedési szabályok alapján terhelne segítségnyújtási kötelezettség, mivel a gyakorlati tapasztalatok szerint a segítségnyújtás elmulasztása bűncselekményének az elkövetői többnyire a járművezetők és valamennyi járművezetőnek a segítségnyújtás elmulasztásának minősített esete miatt kellene felelnie.

Ezt kiküszöbölendő, a törvény értelmében a segítségnyújtás elmulasztásának hivatkozott minősített esete nem állapítható meg azzal szemben, aki a közlekedési szabályok alapján köteles segítségnyújtásra.

Gondozási kötelezettség elmulasztása

167. § Aki állapotánál vagy idős koránál fogva önmagáról gondoskodni nem tudó személlyel szemben gondozási kötelezettségét nem teljesíti, és ezáltal a gondozásra szoruló életét, testi épségét vagy egészségét veszélyezteti, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A törvény a gondozás elmulasztásának tényállását nem változtatja meg, pontosítja azonban a címet, tekintettel arra, hogy az elkövetési magatartás a gondozási kötelezettség nem teljesítése.

A gondozási kötelezettség elmulasztásának büntetőjogi fenyegetettségét az indokolja, hogy a gondozási kötelezettség elmulasztása is veszélyeztetheti az emberi életet, testi épséget, amelyek védelme kiemelkedő fontosságú.

A gondozási kötelezettségnek jogi alapon kell nyugodnia, a gondozás körébe az elsőrendű létszükségletek kielégítésére szolgáló javakkal való ellátáson túl az ápolás, a gyógykezelés biztosítása is beletartozik.

A bűncselekményt csak olyan személy sérelmére lehet elkövetni, aki önmagáról képtelen gondoskodni. Ez az állapot eredhet a sértett állapotából vagy idős korából. A gondozási kötelezettség elmulasztásának passzív alanya kiskorú személy nem lehet, még akkor sem, ha kellő gondozás hiányában élete, testi épsége vagy egészsége kerül veszélybe. Ebben az esetben a specialitás elvénél fogva a kiskorú veszélyeztetésének bűntette valósulhat meg.

A passzív alany

A bűncselekmény passzív alanya önmagáról gondoskodni nem tudó személy lehet. A passzív alanyok köréből ki kell zárni a kiskorúakat, tekintettel arra, hogy az ő sérelmükre elkövetett ilyen jellegű bűncselekmény más törvényi tényállást, a kiskorú veszélyeztetését [Btk. 208. §] valósítja meg.

Állapotánál fogva nem tud önmagáról gondoskodni, aki súlyos betegségben vagy testi fogyatékosságban szenved. Az életkor előrehaladtával az önfenntartási képesség általában csökken, ez a folyamat olyan szintet is elérhet, amikor az időskorú személy már nem képes a saját maga számára biztosítani a létfenntartáshoz szükséges körülményeket. A passzív alannyá válás elengedhetetlen feltétele a gondozásra szorultság ténye.

Elkövetési magatartás

A bűncselekmény passzív magatartással, a gondozási kötelezettség nem teljesítésével valósul meg. Az elkövető kötelezettsége tehát meghatározott gondozásra szoruló személlyel szemben áll fenn. A gondozás tágabb körű fogalom, mint az eltartás. Tartalma a jogosult állapotától függ: másfajta gondozásra van szüksége a bénának, mint a vaknak, és megint másfajta a különböző betegségekben szenvedőknek.

A gondozás nemcsak a szorosan vett testi szükségletek kielégítését foglalja magában, hanem a jogosult életének, testi épségének, egészségének fenntartásához szükséges minden teendő elvégzését. A jogosult állapotára tekintettel szükségesnek mutatkozó gondozás elmulasztása minősül bűncselekménynek; lehet, hogy az elkövető aktív magatartást is tanúsít, amely ellentétben áll a tőle elvárt magatartással, ebben az esetben is az elvárt magatartás elmulasztása valósítja meg a bűncselekményt. A gondozási kötelezettség különböző alapokon állhat fenn: származhat jogviszonyból (családi kötelékből) szerződésből, csak foglalkozás gyakorlásából nem.

A gondozási kötelezettség elmulasztása nem tiszta mulasztási bűncselekmény: a mulasztás akkor válik büntetendővé, ha a törvényi tényállásban meghatározott következmény is beáll. A bűncselekmény csak akkor valósul meg, ha az élet, testi épség vagy egészség szempontjából a káros eredmény bekövetkezésének megvan a közvetlen lehetősége. A bűncselekmény csak szándékosan követhető el.

Elhatárolási kérdések

Amennyiben akárcsak eshetőlegesen is, de az elkövető szándéka testi sértés okozására vagy halál előidézésére irányul, úgy testi sértés illetve emberölés állapítható meg. Ha a passzív alany halála tekintetében az elkövetőt gondatlanság terheli, úgy a cselekménye gondatlanságból elkövetett emberölés vétségének minősül.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.