Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a tananyag kezdőlapjára (P)Ugrás a tananyag előző oldalára (E)Ugrás a tananyag következő oldalára (V)Fogalom megjelenítés (nem elérhető funkció)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintése (D)Keresés az oldalon (nem elérhető funkció)Súgó megtekintése (S)

Büntető anyagi jog általános rész / A büntetés kiszabás elvei. Különös, többszörös és erőszakos többszörös visszaesők. Összbüntetés. A mentesítés szabályai.

Tanulási útmutató

Összefoglalás

Nincs.

Követelmény

Nincs.

Önállóan megoldható feladatok

  • Nincs.

A büntetés kiszabás elvei. Különös, többszörös és erőszakos többszörös visszaesők. Összbüntetés. A mentesítés szabályai.

A büntetés kiszabásának elvei

80. § (1) A büntetést az e törvényben meghatározott keretek között, céljának szem előtt tartásával úgy kell kiszabni, hogy az igazodjon a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez.

(2) Határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke irányadó. A középmérték a büntetési tétel alsó és felső határa összegének fele.

(3) Ha e törvény a büntetés kiszabása esetén a Különös Részben meghatározott büntetési tételek emelését írja elő, a (2) bekezdésben meghatározott számítást a felemelt büntetési tételekre tekintettel kell elvégezni.

(4) Ha a bíróság szabadságvesztést szab ki, a büntetés mértékét a végrehajtás felfüggesztése, illetve a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének a figyelmen kívül hagyásával állapítja meg.

A büntetés kiszabásának elvei cím alatt a jogalkotó azokat a fő szempontokat határozza meg a jogalkalmazó számára, amelyeket figyelembe kell vennie a büntetés nemének és mértékének megállapítása során. A büntetés kiszabásánál a jogalkalmazónak a törvényes büntetési tételkeret között kell mozognia, a büntetés célját kell szem előtt tartania, valamint a bűncselekmény tárgyi súlyát, az elkövető társadalomra veszélyességét, a bűnösség fokát és egyéb enyhítő és súlyosító körülményeket kell értékelnie.

A büntetés kiszabásának elvei tekintetében a törvény érdemi változtatást nem eszközöl. A (2) bekezdés a hatályos törvénnyel egyezően a büntetéskiszabási tevékenység kiinduló szempontjaként írja elő az adott tételkeret középmértékéhez történő viszonyítást. A számítás, ugyan más matematika szabály szerint, de alapvetően megegyezik a korábbival. A középmérték a kiindulópontot adja meg a jogalkalmazó számára, a bíróság az egyes körülményeket ezentúl a saját belátása szerint veti össze és értékeli. Ahogyan az indokolás kifejezésre juttatja: „a törvényben tükröződik a jogalkotónak az az elvárása is, hogy a bíróság adjon kimerítő indokolást a tételkeret adta lehetőség kihasználásáról.” A (3) bekezdés a középmértéke szabályának alkalmazási szabályát pontosítja, miszerint, ha a Különös Részben meghatározott büntetési tételek emelését írja elő a törvény, a számítást a felemelt büntetési tételekre tekintettel kell elvégezni.

A (3) bekezdés a büntetéskiszabás során alkalmazandó további kiegészítését tartalmaz. Ennek alapján, ha a bíróság szabadságvesztést szab ki, akkor annak mértékének meghatározásánál figyelmen kívül kell hagynia a végrehajtás felfüggesztése és a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, gondolatban e körülményt letakarva kell eljárnia.

A büntetési keret

A büntetés kiszabása során alapvetően határozza meg a lehetőségeket a törvényben szereplő büntetési tételkeret. A büntetési keretet elsősorban a különös részi tényállásban szereplő tételek szabják meg. Az általános rész azonban számos olyan rendelkezést tartalmaz, ami ezt a tételkeretet mind felfelé, mind lefelé tágíthatja. Ilyen tételkeret emelő a halmazatra, a különös, a többszörös és az erőszakos többszörös visszaesőkre, bűnszervezetre vonatkozó szabályok, a 82. § rendelkezései azonban az enyhítésre is lehetőséget adnak.

A büntetés céljának szem előtt tartása

A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el. A törvényben megfogalmazott cél a figyelembe veendő célok közül kiemelkedik, annak szem előtt tartása ezért a bíróságokkal szemben megfogalmazott határozott igény. Az egyéb szempontok mérlegre tételével, de e céloknak kell alapvetően meghatároznia a büntetés kiszabását. A büntetés legfőbb célja a társadalom védelme, a védelem és a megelőzés érdekében a bíróságoknak úgy kell eljárniuk, hogy a büntetés alkalmas legyen a speciális preventív célok, azaz az elkövető további bűnelkövetésének megelőzésére, továbbá alkalmas legyen a generális preventív célok elérésére, azaz annak megelőzősére, hogy más bűncselekményt kövessen el.

A bűncselekmény tárgyi súlya

A törvényhez fűzött indokolásban kiemelésre került, hogy a jogalkotó, amikor büntető tényállást alkot, és ahhoz meghatározott büntetési tételkeretet fűz, „már alapvetően értékeli az adott bűncselekmény típus társadalmi kockázatát, lehetséges hátrányos következményeit, azaz dönt arról, hogy az egyes bűncselekményeknek milyen tárgyi súlyt tulajdonít.” Ennek megfelelően a büntetés kiszabásának elvei körében használt tárgyi súly kifejezés alatt nem a bűncselekmény elvont, a jogalkotó által már értékelt tárgyi súlyosságot, hanem a konkrétan elkövetett és megvalósult bűncselekmény súlyosságát kell érteni.

E körben értékelnie kell a jogalkalmazónak, hogy pl. az adott mennyiségi, értékhatár, vagyis minősítés szerinti keretek között az adott bűncselekmény hol helyezkedik el. A jogalkotónak a pontos minősítés szükségszerűsége folytán kereteket kell megalkotnia, és ebben a keretben a tényleges sérelem bekövetkezésének megítélése folytán tudjuk az adott cselekményt elhelyezni. Nyilvánvalóan nem azonos súlyú a 10 napos, vagy 6 hónapos gyógytartamú sérülést okozó testi sértés, vagy a 6 millió, vagy 49 millió forint kárt okozó csalás bűntette. A konkrét bűncselekmény tárgyi súlyára hatással lehet még a nem konkrét számadatok, hanem adott esetben a tényállás keretein belül nem értékelt, és a bűncselekmény folytán bekövetkező következmények súlyossága is.

Az elkövető társadalomra veszélyessége

A büntetést továbbá úgy kell kiszabni, hogy az igazodjék az elkövető társdalomra veszélyességéhez, az elkövető személyiségéhez. Az elkövető társadalomra veszélyessége már túlmutat a konkrét cselekmény tárgyi súlyán, e körülményeket az elkövető személyiségére építve kell értékelni. E körben szerephez juthat az elkövetést megelőző, vagy azt követő magatartás megítélése, az elkövető személyi körülményeinek, ennek részeként elsődlegesen az életvitelének vizsgálata. Ilyen körülmények lehetnek az életkor, a megbánás, a bűnismétlés, a törvényes minősítés keretein kívül a társas elkövetési forma, adott esetben a büntetlen előélet.

A bűnösség foka

A bűnösség a bűncselekmény fogalmi ismérve, ezért a bűncselekmény elkövetéséhez alapvető feltétel. A bűnösség fogalmai és annak kategóriái azonban szükségszerűen tipizálnak. Mind a szándékos, mind a gondatlan bűnelkövetésnek két formája van, így már a törvényi kategóriák is olyan árnyalásra adnak lehetőséget, ami a minősítésben nem ölthet testet. Meg kell jegyezni, hogy a bűnösség, a pszichikus viszony egyedi és megismételhetetlenségéből eredően számtalan mélységgel bír, a jogalkotó indoklása szerint „a bűnösség foka ezért a konkrét bűnösségi minőségen túl a tetthez fűződő pszichikus viszony intenzitását jelenti.”

A bűnösségre és annak fokára rendszerint a bűncselekmény tárgyi oldali ismérveiből lehet következtetni, azonban e körben értékelni kell az elkövető személyét is, és a két körülménynek kölcsönös viszonyát.

Az egyéb enyhítő és súlyosító körülmények

A büntetésnek igazodnia kell továbbá az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez is. Az előzőekben hivatkozott tárgyi súly, a bűnösség foka és az elkövető személyisége is olyan körülmények, amelyek súlyosíthatják vagy enyhíthetik a büntetést. Ezeken a körülményeken kívül, ezektől függetlenül azonban számtalan további körülmény adhat alapot a büntetés kiszabásának árnyalására. A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma az ítélkezési gyakorlat egységének a biztosítása érdekében az 56/2007. BK véleményében foglalta össze e körülményeket, azok értékeléséhez szükséges alapvető iránymutatásokat.

Alanyi tényezők

Tárgyi körülmények

Vissza a tartalomjegyzékhez

Különös, többszörös és erőszakos többszörös visszaesők

89. § (1) A különös és a többszörös visszaesővel szemben – ha e törvény másként nem rendelkezik – az újabb bűncselekmény büntetési tételének felső határa szabadságvesztés esetén a felével emelkedik, de nem haladhatja meg a huszonöt évet. Halmazati büntetés esetén a 81. § (3) bekezdése szerinti büntetési tételt, tárgyalásról lemondás esetén a 83. § (1)-(2) bekezdése szerinti büntetési tételt kell a felével emelni.

(2) A különös és a többszörös visszaesővel szemben a büntetés a 82. § (1) bekezdése alapján csak különös méltánylást érdemlő esetben enyhíthető.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott súlyosabb jogkövetkezmények nem alkalmazhatók, ha e törvény Különös Része a különös visszaesőként történő elkövetést a bűncselekmény súlyosabban minősülő eseteként rendeli büntetni.

90. § (1) Erőszakos többszörös visszaesővel szemben a 33. § (4) bekezdése nem alkalmazható.

(2) Az erőszakos többszörös visszaesővel szemben az erőszakos többszörös visszaesőkénti minősítést megalapozó, súlyosabban büntetendő személy elleni erőszakos bűncselekmény büntetési tételének felső határa szabadságvesztés esetén a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladná, vagy a törvény szerint a bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni.

(3) Az erőszakos többszörös visszaesővel szemben a büntetés

a) a 82. § (1) bekezdése alapján nem enyhíthető,

b) – ha e törvény Általános Része lehetővé teszi – korlátlanul enyhíthető.

A visszaesők fogalmának és jogkövetkezményeinek meghatározása

459. § (1) E törvény alkalmazásában

31. visszaeső a szándékos bűncselekmény elkövetője, ha korábban szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, és a büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig három év még nem telt el.

A visszaeső fogalmát az új Btk. 459. § (1) bekezdés 31. pontja határozza meg. Változást jelent, hogy csak a végrehajtandó szabadságvesztés minősül relevánsnak, a végrehajtását részben felfüggesztett elítélés nem, tekintettel arra, hogy ezt az intézményt az új Btk. már nem ismeri. Egyebekben az új törvény a visszaeső fogalmát azonosan határozza meg a korábbival.

A visszaesés feltételei, hogy

A visszaesők esetében a jogkövetkezményeket a törvény szétszórtan határozza meg, ezek az alábbiak.

Különös visszaesők fogalmának és a jogkövetkezményeinek meghatározása

459. § (1) E törvény alkalmazásában

31. a) különös visszaeső az a visszaeső, aki mindkét alkalommal ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekményt követ el.

A különös visszaeső is visszaeső, vagyis megállapíthatóságának alapvető feltételei ugyanazok, mint a visszaesők esetében, azaz két szándékos bűncselekmény elkövetés, a korábbi elítélés folytán végrehajtandó szabadságvesztés, és annak kitöltésétől, vagy a végrehajthatóság megszűnésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig három év nem telt el. A különös visszaeső azonban mindkét alkalommal ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekményt követ el.

Az ugyanolyan bűncselekmény a Különös Részben meghatározott azonos törvényi tényállást jelöli. Akkor is ugyanolyannak minősül a két bűncselekmény, ha alap-, minősített- vagy privilegizált esete került elkövetésre, ha kísérleti szakban rekedt a cselekmény, vagy tettese, társtettes, részese az elkövető a bűncselekménynek.

A hasonló jellegű bűncselekmények megállapíthatóságára a törvény egy elvont szabályt nem alkot, és nem gyűjtötte össze egy helyre sem a lehetséges kapcsolódásokat. Mindezért hasonló jellegűnek akkor nevezhetünk két bűncselekményt, ha erről a Btk. különös részi tényállása az adott bűncselekménynél rendelkezik.

Ilyen tipikus példa a testi sértés, ugyanis a 160. § (6) bekezdés felsorolja, hogy mi tekinthető a testi sértés tekintetében hasonló jellegű bűncselekményeknek.

Ha a törvény meghatározza a hasonló jellegű bűncselekmények körét alapvetően két lehetőség közül választhat. Az egyik, hogy pusztán csak azt jelöli meg, hogy mi számít hasonló bűncselekménynek, és ilyenkor a már idézett 89. § rendelkezéseire hagyja a következmények alakulását. Ebben az esetben ugyanis a 89. § (1) bekezdésébe foglalt rendelkezések folytán az újabb, tehát a büntetőeljárásban értékelendő bűncselekmény büntetési tételének felső határa szabadságvesztés esetén a felével emelkedik, de nem haladhatja meg a huszonöt évet. Ellentétben a hatályos törvénnyel a halmazati büntetés esetében már a halmazati szabályok szerinti büntetési tétel emelkedik, azaz kétszeres emelés szükséges.

A másik választási lehetősége a jogalkotónak, hogy a különös részi tényállásban nem csak a hasonló jellegű bűncselekmények körét adja meg, hanem ezt minősített esetként fogalmazza meg. Ilyen esetben a büntetést az így meghatározott tételkeret szerint kell kiszabni, az előzőekben részletezett tételkeret emelés már nem alkalmazható.

Amennyiben ugyanolyan bűncselekményekről van szó, amikor tehát a jogalkotó felsorolása és összekapcsolása nem szükséges, szintén azt kell figyelembe venni, hogy a különös visszaesőkre meghatároz-e a törvény különös szabályokat az egyes tényállásnál, ebben az esetben ugyanis azt, ha nincs ilyen rendelkezés a már hivatkozott 89. § (1) bekezdés szerint tételkeret emelő szabályokat kell alkalmazni.

Közös szabály, hogy különös visszaesővel szemben enyhítésre csak különös méltánylást érdemlő esetben van lehetőség. Ahogyan hivatkoztunk rá a különös visszaeső is visszaesőnek minősül, így rá is vonatkoznak a visszaesőknél kiemelt és alkalmazandó hátrányos jogkövetkezmények.

Többszörös visszaesők fogalmának és a jogkövetkezményeinek meghatározása

459. § (1) E törvény alkalmazásában

31. b) többszörös visszaeső az, akit a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőzően visszaesőként végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, és az utolsó büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől a szabadságvesztéssel fenyegetett újabb bűncselekmény elkövetéséig három év még nem telt el.

A többszörös visszaeső megállapíthatóságának alapvető feltétele, hogy az elkövetőt visszaesőként végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték. Ebből a helyzetből kiindulva a többszörös visszaesésnek további feltétel, hogy az elkövető

A visszaesőként végrehajtandó szabadságvesztésre ítélés ténykérdésként jelentkezik, ezért nem állapíthatóak meg a különös visszaesés feltételei, ha a korábbi ítélet tévesen nem állapította meg a visszaesői minőséget.

A különös és a többszörös visszaesőkre vonatkozó törvényi szabályozás megegyezik. A többszörös visszaesés azonban külön minősítő körülményként nem jelentkezik az egyes különös részi tényállásoknál, így automatikusan a 89. § (1) bekezdés szerinti, előzőekben már ismertetett, tételkeret emelő szabályok alkalmazandók. Ugyanúgy irányadóak a halmazatra, az enyhítésre vonatkozó szabályok, mint a különös visszaesők esetében.

A többszörös visszaesőkre vonatkozó különös következmények, hogy

Erőszakos többszörös visszaesők fogalmának és a jogkövetkezményeinek meghatározása

459. § (1) E törvény alkalmazásában

31. c) erőszakos többszörös visszaeső az a többszörös visszaeső, aki mindhárom alkalommal személy elleni erőszakos bűncselekményt követ el.

A többszörös visszaeső fogalmából ered, hogy ahhoz három szándékos bűncselekmény elkövetése szükséges, és az első két esetben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték az elkövetőt. Erőszakos többszörös visszaesőnek minősül az, aki mindhárom alkalommal személy elleni erőszakos bűncselekményt követ el.

A személy elleni erőszakos bűncselekmények pontos körét a 459. § (1) bekezdés 26. pontja szerinti értelmező rendelkezés határozza meg, a felsorolás taxatív, azok köre nem bővíthető. A jogalkalmazónak tehát a különös visszaesői minőségből eredő három bűncselekményt kell megítélnie, nem bír jelentőséggel az ezt megelőzően történő bűnelkövetés, és csak akkor minősül a többszörös visszaeső erőszakos visszaesőnek, ha a három bűncselekmény mindegyike a 26. pontban felsorolt bűncselekmények közé tartozik.

Az erőszakos többszörös visszaesőkre az alábbi hátrányos jogkövetkezmények alkalmazandók.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Összbüntetés fogalma és jelentősége

93. § (1) Ha az elkövetőt több, határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítélik, a jogerősen kiszabott büntetéseket – törvényben meghatározottak szerint – összbüntetésbe kell foglalni, ha az elkövető valamennyi bűncselekményt a legkorábbi elsőfokú ítélet kihirdetését megelőzően követte el.

(2) Összbüntetésbe csak olyan végrehajtandó szabadságvesztések foglalhatók, amelyeket az összbüntetésbe foglaláskor még nem hajtottak végre, vagy amelyeket folyamatosan hajtanak végre.

(3) Ha felfüggesztett szabadságvesztést kell utóbb végrehajtani, azt az összbüntetésbe foglalás szempontjából a továbbiakban végrehajtandó szabadságvesztésnek kell tekinteni.

(4) Nem foglalható összbüntetésbe

a) a korábban már összbüntetésbe foglalt büntetés,

b) a pénzbüntetés és a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés.

Halmazati büntetés kiszabására csak akkor van lehetőség, ha a bűncselekményeket egy eljárásban bírálja el a bíróság. Gyakran előfordul, hogy erre nem kerülhet sor, ez eredhet a későbbi felderítésből, vagy az eljárások egyesítésének célszerűség hiánya miatti elmaradásából. A jogalkotó szándéka szerint az összbüntetés intézményével e hátrányok kiküszöbölését kívánja elérni, akként hogy „az elítéltet olyan helyzetbe hozza, mintha a vele szemben kiszabott, több szabadságvesztés büntetés alapjául szolgáló cselekményeket egy eljárásban bírálták volna el, és halmazati büntetést szabtak volna ki vele szemben.”

Összbüntetésbe foglalásra akkor van lehetőség, ha az elkövetővel szemben több ítéletet hoztak, ezek az ítéletek jogerőre emelkedtek, az ítéletek határozott ideig tartó szabadságvesztés büntetéseket tartalmaznak, és a büntetéseket olyan bűncselekmények miatt szabták ki, amelyek mindegyikét - a hatályos szabályozástól eltérően - az elkövető a legkorábbi ítélet kihirdetését megelőzően követte el. A legkorábbi ítéleten ebben az esetben a legkorábban kihirdetett elsőfokú ítéletet kell érteni.

Összbüntetés feltételei

Az összbüntetés alkalmazásának alapvető feltétele, hogy az elkövetővel szemben jogerősen több határozott ideig tartó, végrehajtandó szabadságvesztést szabtak ki.

Ahhoz, hogy az összbüntetés szabályait alkalmazhassuk

További feltétel, hogy az adott büntetés még ne legyen végrehajtott. Ebből kifolyólag olyan szabadságvesztések jöhetnek szóba, amiknek a végrehajtását még nem kezdték meg, vagy végrehajtásuk még folyamatban van.

Az összbüntetésbe csak a „quasi halmazati” büntetések foglalhatóak, azaz az időben elsőként kihirdetett elsőfokú ítéletet megelőzően elkövetett bűncselekményekre vonatkozó büntetések. A korábbi törvény az elsőként jogerőre emelkedett ítélethez kötötte e kedvezményt, ez azonban gyakran plusz kedvezményt biztosított az elkövető számára a halmazati büntetésekhez képest. Ezzel kívánta a jogalkotó ténylegesen olyan helyzetbe hozni az elkövetőt, mintha cselekményeit egy eljárásban bírálták volna el.

A kizáró szabályok és esetek

93. § (3) Ha felfüggesztett szabadságvesztést kell utóbb végrehajtani, azt az összbüntetésbe foglalás szempontjából a továbbiakban végrehajtandó szabadságvesztésnek kell tekinteni.

(4) Nem foglalható összbüntetésbe

a) a korábban már összbüntetésbe foglalt büntetés,

b) a pénzbüntetés és a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés.

A közérdekű munka és a pénzbüntetés átváltoztatása folytán végrehajtandó szabadságvesztés az összbüntetésbe foglalás lehetőségét nem alapozza meg, ugyanígy nem jöhet szóba a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés sem. Ezzel szemben a próbaidőre felfüggesztett, utóbb végrehajtandó szabadságvesztés megfelelő lehet.

Nem foglalható összbüntetésbe a már korábban összbüntetésbe foglalt büntetés.

Az összbüntetés tartamának meghatározása

94. § Az összbüntetés tartamát úgy kell meghatározni, mintha halmazati büntetést szabnának ki. Az összbüntetés tartamának azonban el kell érnie a legsúlyosabb büntetésnek és a rövidebb büntetés vagy büntetések egyharmad részének összegeként számított tartamot, de az nem haladhatja meg a büntetések együttes tartamát.

95. § (1) Különböző fokozatban végrehajtandó szabadságvesztések összbüntetésbe foglalása esetén végrehajtási fokozatként a legszigorúbbat kell meghatározni. Ha az összbüntetés mértéke három év vagy azt meghaladó tartamú, illetve többszörös visszaesőnél két év vagy ezt meghaladó tartamú, az összbüntetés végrehajtási fokozatát ennek figyelembevételével kell meghatározni.

(2) Ha az (1) bekezdés alkalmazásával megállapítandó végrehajtási fokozat az elítélt számára méltánytalan hátrányt jelentene, eggyel enyhébb fokozat állapítható meg.

96. § (1) Ha a foglalkozástól eltiltást, a járművezetéstől eltiltást, a kitiltást, a sportrendezvények látogatásától való eltiltást vagy a kiutasítást szabadságvesztés mellett szabták ki, és a szabadságvesztés büntetéseket összbüntetésbe foglalták, akkor több, azonos tartalmú foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás, sportrendezvények látogatásától való eltiltás vagy kiutasítás közül azt kell végrehajtani, amelyik az elítéltre hátrányosabb.

(2) A közügyektől eltiltás mellékbüntetés nem foglalható összbüntetésbe. Több közügyektől eltiltás mellékbüntetés közül azt kell végrehajtani, amelyik a leghosszabb tartamú.

Az összbüntetés tartamát úgy kell meghatározni, mintha halmazati büntetést szabna ki a bíróság. E körben a bíróságnak a bűncselekmények tételkeret szerinti értékeit kell alapul vennie, és a kiszabható büntetés kereteit ez alapvetően adja meg. Ehhez képest azonban pontosító szabályokat is meghatároz a törvény, ebben az esetben azonban már a tényleges büntetéseket kell a jogalkalmazónak alapul vennie.

Ha van egy 4 éves és egy 3 éves tartamú szabadságvesztés, akkor a 4 éves szabadságvesztéshez kell hozzáadni a rövidebb büntetés egyharmadát, azaz az 1 évet, így az összbüntetésnek el kell érni az 5 évet, de nem haladhatja meg a 7 évet.

Ha a szabadságvesztések végrehajtására különböző fokozatokat határozott meg a bíróság, akkor a legszigorúbbat kell meghatározni, ha az összbüntetés mértéke három év, vagy ezt meghaladó, ennek figyelembevételével kell meghatározni a fokozatot. Amennyiben ez méltánytalan hátrányt jelentene az elítélt számára, eggyel enyhébb fokozat állapítható meg.

Ha az összbüntetésbe foglalt ítéletekben a szabadságvesztés mellett más büntetést is kiszabtak az elkövetővel szemben, az azonos jellegű szankciók közül az elítéltre leghátrányosabbat kell végrehajtani.

Vissza a tartalomjegyzékhez

A mentesítés szabályai

A mentesítés fogalmának meghatározása

97. § (1) A büntetőjogi felelősség megállapításához, büntetés kiszabásához vagy intézkedés alkalmazásához fűződő hátrányos jogkövetkezményt törvény állapíthat meg.

(2) A büntetőjogi felelősség megállapítására, a kiszabott büntetésre és az alkalmazott intézkedésre vonatkozó adatokat közhiteles hatósági nyilvántartás tartalmazza a törvényben meghatározott időpontig, ezt követően hátrányos jogkövetkezmény az elítélés miatt már nem állapítható meg az elítélttel szemben.

98. § (1) A mentesítés folytán – törvény eltérő rendelkezése hiányában – az elítélt mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól.

(2) A mentesített személy büntetlen előéletűnek tekintendő, és – törvény eltérő rendelkezése hiányában – nem tartozik számot adni olyan elítéltetésről, amelyre nézve mentesítésben részesült.

(3) Újabb bűncselekmény elkövetése esetén a mentesítés nem terjed ki azokra a büntetőjogi jogkövetkezményekre, amelyeket e törvény a korábbi elítéléshez fűz.

99. § Az elítélt mentesítésben részesülhet

a) e törvény erejénél fogva,

b) bírósági határozat alapján vagy

c) kegyelem útján.

A mentesítés szabályai esetében változást jelent, hogy a törvény pontosan meghatározza, hogy a az elítéléshez milyen hátrányos jogkövetkezmények fűződnek. A törvény az elítélés körébe vonja a büntetőjogi felelősség megállapítását, a büntetés kiszabását, illetve az intézkedés alkalmazását.

A mentesítés lényege, hogy annak folytán az elítélt mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. A büntetőjogi elítélésnek lehetnek büntetőjogon belüli és büntetőjogon kívül következményei. A mentesítés alapvetően a büntetőjogon kívül viszonyokra vonatkozik, a 98. § (3) bekezdés kifejezetten rögzíti, hogy újabb bűncselekmény elkövetése esetén a mentesítés nem terjed ki azokra a büntetőjogi jogkövetkezményekre, amelyeket e törvény a korábbi elítéléshez fűz. A büntetőjogi következményeken kívül azonban a mentesített személy büntetlen előéletűnek tekintendő, és – törvény eltérő rendelkezése hiányában – nem tartozik számot adni olyan elítéltetésről, amelyre nézve mentesítésben részesült. A mentesítésnek három módja lehet, a törvényi, a bírósági és a kegyelmi mentesítés.

A törvényi mentesítés

100. § (1) E törvény erejénél fogva áll be a mentesítés

a) elzárás, pénzbüntetés és közérdekű munka esetén az ítélet jogerőre emelkedésének napján,

b) foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás és sportrendezvények látogatásától való eltiltás esetén az ítélet jogerőre emelkedése napján,

c) kiutasítás esetén a büntetés végrehajtásának befejezése vagy végrehajthatóságának megszűnése napján,

d) felfüggesztett szabadságvesztés esetén a próbaidő leteltének napján,

e) gondatlan vétség miatt kiszabott szabadságvesztés esetén a büntetés kitöltésének vagy végrehajthatósága megszűnésének napján,

f) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, egy évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztés esetén a büntetés kitöltését vagy végrehajthatóságának megszűnését követő három év elteltével,

g) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, egy évet meghaladó, de öt évnél nem hosszabb tartamú szabadságvesztés esetén a büntetés kitöltését vagy végrehajthatóságának megszűnését követő öt év elteltével,

h) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, öt évet meghaladó, de tíz évnél nem hosszabb tartamú szabadságvesztés esetén a büntetés kitöltését vagy végrehajthatóságának megszűnését követő nyolc év elteltével,

i) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, tíz évet meghaladó tartamú, határozott ideig tartó szabadságvesztés esetén a büntetés kitöltését vagy végrehajthatóságának megszűnését követő tíz év elteltével.

(2) Az (1) bekezdés b) pontja esetén a mentesítés nem terjed ki

a) foglalkozástól eltiltás esetén a foglalkozás gyakorlásának,

b) járművezetéstől eltiltás esetén a járművezetés gyakorlásának,

c) kitiltás esetén az ítéletben meghatározott településen vagy az ország meghatározott részén való tartózkodás,

d) sportrendezvények látogatásától való eltiltás esetén az elítélt sportrendezvények látogatásához való jogára.

(3) Az (1) bekezdés d) pontja esetében a mentesítés nem áll be, illetve hatályát veszti, ha a szabadságvesztés végrehajtását elrendelik. Ilyenkor a mentesítésre a végrehajtandó szabadságvesztésre vonatkozó mentesítési szabályok az irányadók.

A törvén az egyes büntetéseket sorba véve határozza meg pontosan a törvén erejénél fogva történő mentesítés szabályait, idejét. Ami kiemelésre érdemes, hogy a szabadságvesztés esetében a ténylegesen kiszabott büntetés mértéke az irányadó, nem a büntetési tétel felső határa. A törvényi mentesítés csak a határozott idejű szabadságvesztésre vonatkozik, az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt csak kegyelmi mentesítésben részesülhet.

A bírósági mentesítés

101. § (1) A bíróság az elítéltet kérelemre mentesítésben részesítheti, ha erre érdemes, és a szabadságvesztés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől a 100. § (1) bekezdés f)-i) pontjaiban meghatározott idő fele már eltelt.

(2) Az érdemesség elbírálásánál figyelembe kell venni az elítéltnek a büntetés kitöltése óta folytatott életmódját, továbbá azt, hogy – ha erre módja volt – jóvátette-e a bűncselekménnyel okozott sérelmet.

102. § (1) A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén a bíróság előzetes mentesítésben részesítheti az elítéltet, ha arra érdemes.

(2) Az előzetes mentesítés hatályát veszti, ha a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrendelik.

A bírósági mentesítésre nem a törvény erejénél fogva, hanem külön kérelemre kerülhet sor. A bírósági mentesítésnek két fajtáját különböztetjük meg, az előzetes és az utólagos mentesítést.

Utólagos mentesítés

Az utólagos mentesítésre a 100. § (1) bekezdés f)-i) pontjaiban van lehetőség, azaz amikor az elkövetőt szándékos bűncselekmény folytán, határozott idejű, végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték. Ezekben az esetekben az elsőfokú bíróság kérelemre, külön eljárás szerint jár el (Be. 577.), döntésének korlátja, hogy csak akkor dönthet a mentesítésről, ha a törvényi mentesítés szerint meghatározott idő fele már eltelt. A bíróságnak az érdemesség elbírálásánál figyelembe kell venni az elítéltnek a büntetés kitöltése óta folytatott életmódját, továbbá azt, hogy – ha erre módja volt – jóvátette-e a bűncselekménnyel okozott sérelmet.

Előzetes mentesítés

Előzetes mentesítésre akkor van lehetőség, ha a szabadságvesztés végrehajtását a bíróság felfüggeszti és arra az elítélt érdemes. Az előzetes mentesítés esetében az ítélkező bíróság dönthet, akként, hogy a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása esetén az elítélt nem a törvényi mentesítés szabályai szerint, a próbaidő leteltével, hanem az ítélet jogerőre emelkedésének napján mentesül. Az előzetes mentesítésre szintén csak érdemesség esetén van lehetőség, ennek megítélésére az előzőek szerinti szempontok értelemszerű figyelembevételével az eljáró bíróság jogosult. Amennyiben a későbbiek során a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrendelik, a mentesítés a törvény erejénél fogva hatályát veszti, és a törvényi szabályok szerint alakul.

A kegyelmi mentesítés

104. § (1) A kegyelmi jogkör gyakorlója az elítéltet kegyelemből mentesítésben részesítheti akkor is, ha e törvény szerint ennek egyébként nincs helye.

(2) A kegyelmi mentesítésben részesített személy a büntetőjogon kívüli hátrányos jogkövetkezmények szempontjából büntetlen előéletűnek tekintendő.

A kegyelmi jogkör gyakorlója akkor is dönthet az elítélt mentesítéséről, ha arra egyébként a Btk. szerint nincs lehetőség. A (2) bekezdés meghatározza a kegyelmi mentesítés tartalmát, vagyis azt, hogy az a törvényi és bírósági mentesítéssel azonos következményeket eredményez, a büntetőjogon belüli hátrányos következmények elől a kegyelmi mentesítés sem adhat felmentést. Magyarországon közkegyelmet - törvényi szabályozás keretében - az Országgyűlés adhat [Alaptörvény 1. cikk (2) bekezdés j) pont], míg az egyéni kegyelmezés joga a köztársasági elnököt illeti meg [Alaptörvény 9. cikk (4) bekezdés g) pont].

Vissza a tartalomjegyzékhez

A tananyag az ELTESCORM keretrendszerrel készült