Az igazságügyi szolgálati jogviszony felelősségi rendszere
Fegyelmi felelősség
A fegyelmi vétség
Az igazságügyi alkalmazott fegyelmi vétséget követ el, ha a szolgálati viszonyából eredő kötelezettségeit vétkesen megszegi. A szolgálati jogviszonyból eredő kötelezettséget vétkesen megszegő magatartások nagyon sokfélék lehetnek, megítélésük alapvetően függ az igazságügyi szervnél kialakított munkarendtől és belső előírásoktól. A kötelezettségszegések kimerítő, kógens felsorolása tehát lehetetlen.
A gyakorlatban tipikusan megjelenő esetek a következők:
- megjelenési és rendelkezésre állási kötelezettség (a leggyakoribb fegyelemsértés a késés és az igazolatlan mulasztás, a szolgálati helyről való külön engedély nélküli eltávozás, meghosszabbított ebédszünet),
- munkavégzési kötelezettség megsértése,
- titoktartási kötelezettség megsértése,
- munkafegyelem megsértése (tilos a munkahelyen munkafegyelmet zavaró, összeférhetetlen, durva vagy agresszív magatartást tanúsítani, és a munkatársat vagy vezetőt tettleg bántalmazni),
- italozás,
- munkavédelmi előírások, technológiai szabályok megsértése,
- véleménynyilvánítás, ha azt az igazságügyi alkalmazott (igazságügyi szerv jó hírnevét vagy szervezeti érdekeit súlyosan sértő vagy veszélyeztető módon gyakorolja.
Bírói gyakorlat
1) A Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntése (BH 1989.37.) alapján a többször ismétlődő igazolatlan mulasztás olyan súlyos fegyelmi vétség, amellyel szemben munkáltatói szankcióként – különösen, ha az akadályozza a munkáltató tervszerű feladatainak ellátását – csak az elbocsátás arányos.
2) A Legfelsőbb Bíróság egy másik eseti döntésében (BH 1987.378.) állapította meg, hogy az a dolgozó, aki a munkáltató telephelyén megjelent a munkaidő kezdetén, de szolgálatra nem jelentkezett, és anélkül távozott el a munkahelyéről, hogy a vezetőt és annak utasítását megvárta volna, valamint közvetlen felettesét sem tájékoztatta a munkavégzés akadályáról, és tőle sem kért engedélyt a távozásra, fegyelmi vétséget követett el.
3) A bírói gyakorlat szerint a munkahelyi felettesét vagy munkatársát tettlegesen bántalmazó dolgozóval szemben általában a legsúlyosabb – elbocsátás – fegyelmi büntetés kiszabásának van helye (BH 1979.343., BH 1983.299.).
4) A legfőbb bírói fórum számos eseti döntésben mutatott rá arra, hogy a munkaidő előtti és alatti italozás az egyik legsúlyosabb munkaköri kötelezettségszegés, és ugyanilyen megítélés alá esik, ha a munkavállaló sértő magatartást tanúsít a felettesével szemben, aki őt az ittassága miatt felelősségre vonja. Ugyanez a helyzet, ha a munkavállaló ittas állapotban bántalmazza a munkatársát. Ezek a vétségek önmagukban is olyan súlyosak, hogy azokért külön-külön sem tekinthető aránytalannak a legsúlyosabb fegyelmi büntetés, az elbocsátás alkalmazása. Különösen indokolt a legsúlyosabb fegyelmi büntetés alkalmazása, ha a dolgozó korábban már figyelmeztetésben vagy fegyelmi büntetésben részesült (BH 1977.213., BH 1977.253., BH 1979.344., BH 1983.298., BH 1983.338., BH 1985.491., BH 1986.384., BH 1987.179., BH 1987.221., BH 1987.331.).
Bizonyos esetekben a kötelezettségszegés csak látszólagos. Erre gyakran van példa az utasítási jogkör túllépéskor, illetve amikor a törvény felhatalmazza az igazságügyi alkalmazottat az utasítás teljesítésének megtagadására. Kötelezettségszegés hiányában ilyenkor természetesen fegyelmi vétség sem állapítható meg.
Nem kötelezettségszegés
- az (igazságügyi szerv hozzájárulása: Nem minősül kötelezettségszegésnek az a magatartás, melyhez az (igazságügyi szerv hozzájárult (az utólagos beleegyezés is kizárja a kötelességszegést).
- kötelezettség-összeütközés: Ha a dolgozó egyik kötelezettségét csak abban az esetben tudja teljesíteni, ha valamelyik másik kötelezettségét megszegi; ha az előbbi kötelezettség teljesítéséhez fontosabb érdek fűződik, mint az utóbbihoz, az igazságügyi alkalmazott jogszerűen járt el.
- jogos védelem: Jogszerűen jár el, aki a közérdek vagy a saját, illetőleg a mások személye vagy javai ellen intézett jogtalan támadás vagy az ilyen támadásra utaló közvetlen fenyegetés elhárításához szükséges védekezést fejt ki, e magatartása nem valósíthat meg kötelezettségszegést.
- végszükség: Jogszerűen jár el, aki a közérdeket vagy a saját, illetve mások személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélytől menti, ha a veszély előidézése nem róható a terhére, és a cselekménnyel nem okozott súlyosabb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett. Így például nem követ el fegyelmi vétséget az az igazságügyi alkalmazott, aki a vállalat irodahelyiségében keletkezett tüzet az (igazságügyi szerv egyes vagyontárgyainak felhasználásával és ezáltal megrongálásával igyekszik eloltani.
- vétőképesség hiánya: A szolgálati jogviszonyból származó kötelezettség megszegése csak abban az esetben jelent fegyelmi vétséget, ha az igazságügyi alkalmazott magatartása vétkes volt. Nem vonható felelősségre az igazságügyi alkalmazott, ha beszámítási képességének hiánya miatt nem képes belátni magatartásának következményeit. Ha a beszámítási képessége korlátozott, akkor a vétkessége megállapítható ugyan, de ez a körülmény a fegyelmi büntetés kiszabása során enyhítő körülményként értékelhető. Lényeges, hogy az igazságügyi alkalmazott vétkességét nem zárja ki, illetve nem csökkenti az a beszámíthatatlan állapot, amelyet saját maga idézett elő (például a munkahelyén leittasodott).
Bírói gyakorlat
A bírói gyakorlat nem tekinti vétkes kötelezettségszegésnek, ha a dolgozó valós tényeken alapuló kritikai véleményt nyilvánít valamelyik vezetőjével vagy munkatársával szemben, azonban ezen kívül nem állít semmi olyat, amely alkalmas a munkarend és a munkafegyelem bomlasztására vagy a munkáltató lejáratására, becsületének megsértésére. Nem fegyelmi vétség tehát, ha a dolgozó valamely munkatársának, vezetőjének emberi magatartásáról és szakmai képességéről kialakult véleményének nem sértő és a munkatársakat befolyásolni nem kívánó módon hangot ad. Megállapítható azonban a vétkes kötelezettségszegés, ha a dolgozó az egyebekben helytálló véleményét minősíthetetlen formában, keresetlen szavakkal közli.
