Az igazságügyi alkalmazott fegyelmi vétséget követ el, ha a szolgálati viszonyából eredő kötelezettségeit vétkesen megszegi. A szolgálati jogviszonyból eredő kötelezettséget vétkesen megszegő magatartások nagyon sokfélék lehetnek, megítélésük alapvetően függ az igazságügyi szervnél kialakított munkarendtől és belső előírásoktól. A kötelezettségszegések kimerítő, kógens felsorolása tehát lehetetlen.
A gyakorlatban tipikusan megjelenő esetek a következők:
Bírói gyakorlat
1) A Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntése (BH 1989.37.) alapján a többször ismétlődő igazolatlan mulasztás olyan súlyos fegyelmi vétség, amellyel szemben munkáltatói szankcióként – különösen, ha az akadályozza a munkáltató tervszerű feladatainak ellátását – csak az elbocsátás arányos.
2) A Legfelsőbb Bíróság egy másik eseti döntésében (BH 1987.378.) állapította meg, hogy az a dolgozó, aki a munkáltató telephelyén megjelent a munkaidő kezdetén, de szolgálatra nem jelentkezett, és anélkül távozott el a munkahelyéről, hogy a vezetőt és annak utasítását megvárta volna, valamint közvetlen felettesét sem tájékoztatta a munkavégzés akadályáról, és tőle sem kért engedélyt a távozásra, fegyelmi vétséget követett el.
3) A bírói gyakorlat szerint a munkahelyi felettesét vagy munkatársát tettlegesen bántalmazó dolgozóval szemben általában a legsúlyosabb – elbocsátás – fegyelmi büntetés kiszabásának van helye (BH 1979.343., BH 1983.299.).
4) A legfőbb bírói fórum számos eseti döntésben mutatott rá arra, hogy a munkaidő előtti és alatti italozás az egyik legsúlyosabb munkaköri kötelezettségszegés, és ugyanilyen megítélés alá esik, ha a munkavállaló sértő magatartást tanúsít a felettesével szemben, aki őt az ittassága miatt felelősségre vonja. Ugyanez a helyzet, ha a munkavállaló ittas állapotban bántalmazza a munkatársát. Ezek a vétségek önmagukban is olyan súlyosak, hogy azokért külön-külön sem tekinthető aránytalannak a legsúlyosabb fegyelmi büntetés, az elbocsátás alkalmazása. Különösen indokolt a legsúlyosabb fegyelmi büntetés alkalmazása, ha a dolgozó korábban már figyelmeztetésben vagy fegyelmi büntetésben részesült (BH 1977.213., BH 1977.253., BH 1979.344., BH 1983.298., BH 1983.338., BH 1985.491., BH 1986.384., BH 1987.179., BH 1987.221., BH 1987.331.).
Bizonyos esetekben a kötelezettségszegés csak látszólagos. Erre gyakran van példa az utasítási jogkör túllépéskor, illetve amikor a törvény felhatalmazza az igazságügyi alkalmazottat az utasítás teljesítésének megtagadására. Kötelezettségszegés hiányában ilyenkor természetesen fegyelmi vétség sem állapítható meg.
Bírói gyakorlat
A bírói gyakorlat nem tekinti vétkes kötelezettségszegésnek, ha a dolgozó valós tényeken alapuló kritikai véleményt nyilvánít valamelyik vezetőjével vagy munkatársával szemben, azonban ezen kívül nem állít semmi olyat, amely alkalmas a munkarend és a munkafegyelem bomlasztására vagy a munkáltató lejáratására, becsületének megsértésére. Nem fegyelmi vétség tehát, ha a dolgozó valamely munkatársának, vezetőjének emberi magatartásáról és szakmai képességéről kialakult véleményének nem sértő és a munkatársakat befolyásolni nem kívánó módon hangot ad. Megállapítható azonban a vétkes kötelezettségszegés, ha a dolgozó az egyebekben helytálló véleményét minősíthetetlen formában, keresetlen szavakkal közli.
A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.
![]() |
![]() |
![]() |