Tulajdonjog
Az Alkotmánybíróság már az ítélkezés kezdetén rögzítette, hogy a tulajdonhoz való jog alapjog, a tulajdon alkotmányi védelme funkcionális, függ a tulajdon alanyától, tárgyától, és funkciójától, illetve a korlátozás módjától. Az alkotmányjogi tulajdonvédelem célja az egyén cselekvési autonómiájának biztosítása. Az Alaptörvény úgy fogalmaz, hogy a tulajdon társadalmi felelősséggel jár. Ez a mondat a tulajdon alkotmányos védelmének vezérmondata is lehet (az alkotmánybíróság eddigi gyakorlatával összhangban), hiszen kifejezi, hogy a tulajdonnak funkciója van, a tulajdonvédelem nem önmagáért való, hanem végső soron a közösség érdekében történik. Ez az érvelés azonban különbözik a tulajdonjog polgári jogi megközelítésétől.
Az alkotmányjogi – emberi jogi – tulajdonvédelemmel összefüggésben mára kettős tendencia érvényesül. Egyrészt növekszik a tulajdon közérdekből való korlátozhatósága.
A másik tendencia, amely az alkotmányjogi tulajdon fogalmára jellemző, hogy a védelem nemcsak a polgári jogi értelembe vett tulajdonra vonatkozik, hanem ennél szélesebb. Tulajdonvédelem alatt állhatnak, olyan jogosultságok, amelyek a polgári jogi értelemben tulajdonnak nem minősülnek.
A tulajdonkorlátozás alkotmányosságát tehát akként lehet megítélni, hogy egyrészt közérdeket szolgál-e (ez alapján szükséges-e a korlátozás), másrészt, hogy a korlátozás arányos-e (azaz adott esetben érvényesül-e az értékgarancia.). Az alapjogi teszt annyiban módosul, hogy szükségességi okként a közérdeket is el lehet fogadni, a közérdek figyelembe vehető.
Hangsúlyozni kell, hogy a közérdekre való általános hivatkozás nem elegendő, a korlátozást szükségessé tevő közérdek megléte a követelmény. (42/2006. (X. 5.) AB határozat)
