A gyülekezési és egyesülési jog
A gyülekezési jog
Az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdése arról rendelkezik, hogy „Mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez.” Szembetűnő, hogy az Alaptörvény rendelkezései nem tartalmaznak a tárgykör sarkalatosságára (kétharmadosságára) vonatkozó előírást.
Az Alaptörvény illeszkedik a nemzetközi trendbe, és emberi jogként tételezi a gyülekezési jogot, amikor a „mindenkinek joga van” fordulatot használja, és a gyülekezési jog alanyaként nem pusztán saját állampolgárait határozza meg.
Az Alaptörvény összhangban más országok alkotmányaival ugyancsak nem általában a gyülekezés jogát biztosítja, hanem kifejezetten megkívánja annak békés jellegét is. Valamennyi nemzetközi dokumentum, és az egyes nemzeti alkotmányok túlnyomó többsége nem általában a gyülekezés-, hanem kifejezetten a békés gyülekezés alapjogát ismeri el és biztosítja.
Igaz ugyan, hogy a békétlen gyülekezés is alapvetően teljesíti a gyülekezés kritériumait, azonban bizonyosan nem áll a gyülekezési jog alkotmányos védelme alatt. Figyelemmel erre, a békés jelleget az alkotmányjogi gyülekezés-fogalom elválaszthatatlan és lényegi elemeként kell tekinteni, nem pedig a gyülekezési jog különleges korlátjának.
Az egyesülési és szervezkedési szabadság
A VIII. cikk (2)-(5) bekezdése gyakorlatilag a korábban az Alkotmány különböző rendelkezéseiben szabályozott egyesülési és szervezkedési szabadságra vonatkozó szabályokat összefoglalja, és egységesen rendezi.
Az Alaptörvény az egyesülési jog két részjogosultságát, a szervezet létrehozását és a szervezethez csatlakozást nevesíti. Az Alkotmánybíróság szerint az egyesülési szabadság joga mindenkit megillető szabadságjog.
