Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

Tanulási útmutató

Összefoglalás

-

Követelmény

Nincs.

Önállóan megoldható feladatok

  • Nincs.

Vallás és lelkiismereti szabadság

Az alapjog tartalma

Az Alaptörvény együtt szól a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságáról. Az Alaptörvény felsorolja a vallásszabadsághoz tartozó egyes alapjogokat, úgy, mint jogot a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztására, megváltoztatására, kinyilvánítására, gyakorlására, tanítására, terjesztésére akár egyénileg, akár másokkal együttesen.

A gondolat szabadsága az az egyén belső meggyőződésének védelmét követeli. A gondolat, a hit, az egyén belső meggyőződése a jog számára érinthetetlen: a gondolat közlése, a hit megvallása, a meggyőződés megnyilvánulása az, ami – kommunikációs alapjogként – szabályozás tárgya lehet. Az állam szerepe a gondolatszabadság vonatkozásában az az eszmék szabad áramlásának biztosítása.

A lelkiismeret szabadsága a vallásszabadsággal szorosan összefonódik. A lelkiismeret fogalma ugyanakkor jogilag nem meghatározott. A lelkiismereti szabadság egyik megközelítése mintegy „szekuláris vallásszabadságként” az egyén identitását a vallási meggyőződéshez hasonló mélységben meghatározó, nem vallási meggyőződés választása, elfogadása, kinyilvánítása, gyakorlása, tanítása számára biztosít védelmet. Az ilyen világnézeti meggyőződés a vallási meggyőződéshez hasonlóan lehet átfogó, azonban a vallási meggyőződéssel szemben a transzcendencia elemeit nélkülözheti. A lelkiismereti szabadság másik megközelítése szerint a személyiség integritásához való jogként fogható fel, mely az egyént attól óvja, hogy az állam önmeghasonlásba kergesse, lényeges meggyőződéseivel összeegyeztethetetlen helyzetekbe hozza. (4/1993. (II. 12.) AB határozat)

A vallásszabadság, illetve a hit fogalma tágan értendő: olyan, bizonyossággal vallott, meggyőződésről van szó, mely a világmindenség eredetével és céljával kapcsolatos.

A gondolat, a vallás és a lelkiismeret szabadságának egyéni jogként minden természetes személy alanya, állampolgárságra, a személyi szabadság esetleges korlátaira való tekintet nélkül. A vallásszabadság közösségi oldala, a vallási meggyőződés másokkal együttesen történő kinyilvánítása, gyakorlása és tanítása az Alaptörvény védelmét élvezi. Ezért fogalmaz az Alaptörvény úgy, hogy ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa.

A vallásszabadság közösségi alanyai az egyházak (vallási közösségek, vallásfelekezetek), valamint mindazon közösségek – jogi formájuktól függetlenül – melyek rendeltetése valamely vallás vagy világnézet gyakorlása, támogatása.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Az állam és az egyházak viszonya

Az Alaptörvény így egyfelől rögzíti, hogy az egyházak önállóak, másfelől pedig kinyilvánítja, hogy az állam a közösségi célok érdekében együttműködik az egyházakkal. Ezáltal alkotmányos alapot teremt az egyházak által is ellátott oktatási, karitatív, szociális stb. feladatok állami elismerésére és támogatására.

Az államnak vallási és a lelkiismereti meggyőződésre tartozó más kérdésekben semlegesnek kell lennie. A semlegesség azonban nem jelent közömbösséget: a semleges állam nem értékmentes állam.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.