Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

Tanulási útmutató

Összefoglalás

-

Követelmény

Nincs.

Önállóan megoldható feladatok

  • Nincs.

Élethez való jog és az emberi méltóság védelme

Az Alaptörvény alapjogi vezérszabálya: az emberi méltóság sérthetetlenségének deklarálása. Nemcsak az Európai Unió Alapjogi Chartája, hanem több nemzeti alkotmány – így a német alkotmány is – az emberi méltóság sérthetetlenségének megállapításával indítja az alapjogi fejezetet. E megfogalmazásnak azért van jelentősége, mert kifejezi: az emberi méltóság a jog számára érinthetetlen.

Az élethez való jog és az emberi méltóság az alapjogi dogmatika szerint együtt abszolút. A többi jog korlátozható, majd helyreállítható; elvonásuk annyiban is csak részleges lehet, hogy korlátozásuk más jogok érvényesülését nem zárja ki. Számos jog teljes egészében elvehető, majd ismét megszerezhető. Elvonásuk végső határa éppen az ember élethez és méltósághoz való joga (ami nem jelenti azt, hogy e végső határig elmenni minden esetben alkotmányos lenne). Ezzel szemben az élethez és méltósághoz való jog csak elvehető, mégpedig csakis visszafordíthatatlanul, és akkor minden más jog is megszűnik. Az élethez és méltósághoz való jog oszthatatlansága folytán elvileg korlátozhatatlan, s egyben minden más jog korlátozásának elvi határa. (Ld. a halálbüntetést eltörlő 23/1990. (XI. 31.) AB határozatot)

Az Alaptörvényben rögzített emberi méltóságnak két funkciója van, egyrészt személyiségvédelmi, másrészt egyenlőséget biztosító funkció. A személyiségi funkcióból ered az önazonosság, önrendelkezés és a magánszféra védelme is. Az emberi méltósághoz való jog, mint az általános személyiségi jog egyik megfogalmazása szubszidiárius jog, amelyet mind az Alkotmánybíróság, mind a rendes bíróságok minden esetben felhívhatnak az egyén autonómiájának védelmére, ha az adott tényállásra a konkrét nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható. (8/1990. (IV. 23.) AB határozat) Az emberi méltóságból levezetett személyiségi jogok (pl. jó hírnévhez való jog) – mint minden más alapjog – már korlátozható jogok, korlátozásukra a szükségesség/arányosság tesztje alkalmazandó. Az emberi méltóság másik funkciója az egyenlőségi funkció, amely átvezet minket az alkotmányellenes megkülönböztetés tilalmának témakörébe.

Az élethez való joggal összefüggésben az Alaptörvény szól a magzati élet védelméről. Ez a szabály igazodik az Alkotmánybíróság – abortusz ügyben kialakított – korábbi gyakorlatához az alábbiak szerint: Mind az első, mind pedig a második abortusz-határozat (64/1991. (XII. 17.) AB határozat és 48/1998. (XI. 23.) AB határozat) abból indult ki, hogy az ember jogi státusát meghatározó élethez való jog, emberi méltóság és a jogalanyisághoz való jog hármasából, a magzat vonatkozásában a jogalanyiság a kétséges. Ha a jogalanyiságról az Alkotmány vagy a törvényhozás nem dönt (azaz a magzat jogalanyiságát – a terhesség különböző stádiumait is figyelembe véve – nem ismeri el), akkor a magzatot nem szubjektív jogon illeti meg a védelem, hanem a magzati élet védelme az állam életvédelmi kötelezettsége körébe tartozik. Ez (az állam objektív életvédelmi kötelezettsége körébe tartozó) védelem azonban lehet hasonló, mintha a magzatot szubjektív (alanyi) jogon illetné meg, de alapvető különbség, hogy míg az élethez való alanyi jog (az emberi méltósággal együtt abszolút), addig az állam életvédelmi kötelezettségével szemben más jogok is mérlegelhetők (mint pl. az anya önrendelkezési joga). Lényegében ezt az alkotmánybírósági gyakorlatot „kottázta le” az Alaptörvény azon szövegezéssel, hogy: „a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.” Tehát az Alaptörvény nem rögzíti a magzat jogalanyiságát, a magzati élet védelmét az állam életvédelmi kötelezettsége körébe tartja. Ezért nem változtat a magzati élet védelme tekintetében korábban kidolgozott dogmatikán és gyakorlaton (amibe belefér, hogy a törvényhozás a magzati élet védelme érdekében – adott esetben – szigorúbb szabályokat is hozhat mindaddig, amíg a másik oldalon alkotmányellenes jogkorlátozást nem okoz).

Az élethez való joggal összefüggésben meg kell említeni, hogy az Alaptörvény implicite tartalmazza a halálbüntetés tilalmát. E tilalom azonban nem az élethez való jogról és a méltóságról szóló II. cikkben, hanem a kiutasításról szóló XIV. cikkben található. Ennek (2) bekezdése szerint: „Senki nem utasítható ki olyan államba, vagy nem adható ki olyan államnak, ahol az a veszély fenyegeti, hogy halálra ítélik, kínozzák vagy más embertelen bánásmódnak, büntetésnek vetik alá.” E szabály alapján nyilvánvaló, hogy az Alaptörvény vitathatatlan tényként kezeli – a nemzetközi szerződések és az Alapjogi Charta által is rögzített – halálbüntetés tilalmát, amely jelentős pontosítás az Alkotmányhoz képest. Az Alkotmány szövegszerűen az élettől való „önkényes megfosztást” tiltotta.

Önazonossághoz való jog nevesített jogai

Önazonossági kérdés a vérségi származás kiderítéséhez való jog. (57/1991. (XI.8.) AB határozatot)

Az önazonosság által védett személyiségi jog a névjog.

58/2001.(XII. 7.) AB határozathoz

Önazonosságbeli kérdés a nemzeti és etnikai kisebbséghez való tartozás vállalása is. Bármilyen közösséghez tartozás az egyén személyiségének meghatározó eleme lehet, de az emberi méltóságból kibontott alapjogok főként az egyénhez és nem a közösséghez kapcsolódnak. (96/2008. (VII. 3.) AB határozat) Az önrendelkezési jog körébe tartozik azonban már, ha az egyén a kisebbséghez tartozását nem akarja nyilvánosságra hozni. (45/2005. (XII. 14.) AB határozat)

Vissza a tartalomjegyzékhez

Önrendelkezéshez való jog nevesített jogai

Az Alkotmánybíróság az emberi méltóság személyiség-védelmi, az önrendelkezési szabadságot védő funkciójából vezette le a felek perbeli rendelkezési jogát. (8/1990. (IV. 23.) AB határozat) Az önrendelkezési jog, mint az emberi méltóságból levezett jog, korlátozható. (46/2007. (VI. 27.) AB határozat) (1/1994. (I.7.) AB határozat)

Az önrendelkezési körébe tartozik a házasságkötés szabadságához való jog. (22/1992. (IV. 10.) AB határozat) Az Alkotmánybíróság e jogot a bejegyzett élettársi kapcsolattal összefüggő döntéseiben is értelmezte. (154/2008. (XII. 17.) AB határozat)

Az Alkotmánybíróság szintén az önrendelkezési jogból vezette le, és nevesítette az egészségügyi önrendelkezési jogot.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Magánszféra védelme

Az Alaptörvény jogot biztosít a magán- és családi élet, az otthon, kapcsolattartás és jó hírnév tiszteletben tartására.

A magánszférához való jog és a magánélet szabadságához való jog az egyén autonómiájának védelmére szolgáló olyan alapjog, amely az ember veleszületett méltóságából ered. (56/1994. (XI. 10.) AB határozat) A magánszféra lényegi fogalmi eleme, hogy az érintett akarata ellenére mások oda ne hatolhassanak be, illetőleg be se tekinthessenek. Ha a nem kívánt betekintés mégis megtörténik, akkor nemcsak önmagában a magánélethez való jog, hanem az emberi méltóság körébe tartozó egyéb jogosultsági elemek, mint pl. a testi-személyi integritáshoz való jog is sérülhet. (36/2005. (X. 5.) AB határozat) A magánszféra sérelmét jelentheti, ha az állam indok nélkül avatkozik be az emberek magánéletébe, például azáltal, hogy a hatóság kellő alap nélkül alkalmaz kényszert az egyénnel szemben.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.