A legfőbb ügyész és az ügyészség az igazságszolgáltatás közreműködőjeként az állam büntetőigényét érvényesíti, üldözi a bűncselekményeket, fellép más jogsértő cselekményekkel és mulasztásokkal szemben, valamint elősegíti a jogellenes cselekmények megelőzését. A köztársasági elnök javaslata alapján az Országgyűlés által minősített többséggel megválasztott legfőbb ügyész és az ügyészség független. Az ügyészeket a legfőbb ügyész nevezi ki. Az ügyészség szervezetének és működésének, a legfőbb ügyész és az ügyészek jogállásának részletes szabályait, valamint javadalmazásukat sarkalatos törvény határozza meg.
Nincs.
Az Alaptörvény 29. cikke szerint a legfőbb ügyész és az ügyészség az állam büntetőigényét érvényesíti, üldözi a bűncselekményeket, fellép más jogsértő cselekményekkel és mulasztásokkal szemben, valamint elősegíti a jogellenes cselekmények megelőzését. A korábbi Alkotmány szabályaihoz képest az Alaptörvény által hozott egyik jelentős változás az ügyészég feladatkörének megfogalmazása. A korábbi jogvédelmi központú feladatleírás helyett az Alaptörvény elsődleges feladataként az állam büntető igényének érvényesítését nevesíti, majd meghatározza a működés fő célját és eszközeit is. Eszerint a legfőbb ügyész és az ügyészség feladatai végigkísérik a büntetőeljárást, feladatai vannak a nyomozás során, képviseli a közvádat a bírósági eljárásban és felügyeli a büntetés-végrehajtás törvényességét.
Az Alaptörvény ezeket a feladatokat törvényben meghatározottak szerint biztosítja a legfőbb ügyésznek és az ügyészségnek. Mint minden esetben, amikor az Alaptörvény a részletes szabályok megfogalmazását törvényre bízza, ebben az esetben is lényegében a saját rendelkezésének súlyát gyengíti: a törvényhozó nagy szabadsággal rendelkezik az Alaptörvény rendelkezéseinek pontosításában. Az ügyészség tekintetében ez azzal járt, hogy az Alaptörvény rendelkezései szerint megalkotandó sarkalatos törvény (az ügyészégről szóló 2011. évi CLXIII. törvény, a továbbiakban: Ütv.) tartalmazza mindazokat a szabályokat, amelyek elsődlegesen kitöltik az alkotmányos kereteket, és amelyek a sarkalatos törvény elfogadásához vagy módosításához szükséges minősített többség folytán stabilabbak. A tényleges részletszabályokat ehhez képest az egyszerű többséggel elfogadható eljárási törvények (Be., Pp., Ket. Szabs.) tartalmazzák.
A büntetőeljárási feladatok mellett az ügyész egy kifejezetten gyenge megfogalmazással, az egyébként is törvényre bízott szabályozást megismételve – törvény által meghatározott további feladat- és hatásköröket gyakorol – lehetővé teszi, hogy a törvényhozó más feladatokat is az ügyészre bízzon. Ebben a tekintetben az Alaptörvény és a korábbi Alkotmány szabályozása közötti eltérés kifejezetten jelentős. Az Alkotmány az ügyészségnek a büntető igazságszolgáltatásban ellátott alapvető feladata mellett további – bár csak absztrakt – hatásköröket is biztosított. Az Alaptörvény a büntetőeljáráson kívül kötelezően ellátandó feladatot nem bíz az ügyészégre, ezeket kifejezetten kiegészítő jellegűként teszi lehetővé.
A részletes szabályokat tartalmazó Ütv-ben a meghatározó változást a felügyelet-központúság elvetése hozta, helyébe konkrét intézkedésekre adott felhatalmazás, illetve – ahol szükséges – törvényességi ellenőrzés lépett. Ezáltal az Ütv. folytán bekövetkezett az a változás, amely az ügyészi alkotmányos helyzetéhez, az igazságszolgáltatásban való közreműködéshez igazodik: a közérdekvédelmi feladatok mechanizmusát a büntetőeljárási szerephez hasonlóan szabályozza. Az ügyészi eljárások konkrét célja tehát a bírósági vagy más hatósági eljárás kezdeményezése. Eljárást az ügyész általában súlyos törvénysértésre megalapozottan utaló adat esetén indíthat, a vizsgálat pedig ennek a gyanúnak a megalapozását szolgálja. A vizsgálat eredményeként önkéntes teljesítés érdekében fordulhat a jogsértés okozójának felügyeleti szervéhez, kivételesen magához az okozóhoz azzal, hogy ennek eredménytelensége esetén a bíróság (vagy más hatóság) előtt kezdeményezi a jogsértés következményeinek alkalmazását (és immár nem a saját álláspontjának védelmét kéri a bíróságtól). Ezt az alap-mechanizmust egészítik ki az egyes eljárásokra vonatkozó különös szabályok. Ezeket az intézkedési lehetőségeket hívja az Ütv. együtt fellépésnek.
Magyarország Alaptörvényének az Alkotmánnyal szembeni egyik leginkább kiemelkedő újdonsága, hogy a legfőbb ügyészt és az ügyészséget az igazságszolgáltatás közreműködőjeként azonosítja. Ez a rendelkezés felel meg az Alkotmánybíróság korábbi döntésének, a kontinentális európai hagyománynak, valamint ez indokolja az ügyészség létét is. Ha ugyanis az ügyészség a végrehajtó hatalomhoz tartozna, akkor indokolatlan lenne létrehozatala, a végrehajtó hatalomnak ugyanis van saját bűnüldöző hatósága (mindenek előtt a rendőrség). Az Alaptörvény rendszerében az ügyészség nem önálló hatalmi ág, de – mivel egyetlen intézmény sem jogosult fölötte irányítást vagy felügyeletet gyakorolni – önálló és független alkotmányos intézmény, ebből vezethetők le a hatalmi ágakkal való viszonyának elvei, jogállása és a legfőbb ügyész felelőssége is.
Az ügyészi szervezetet a legfőbb ügyész vezeti és irányítja, ő nevezi az ügyészeket, akik az utasításait kötelesek végrehajtani.
Az Alaptörvény az ügyészséget zárt, hierarchikus szervezetként tételezi, amelyet a legfőbb ügyész nemcsak vezet, hanem irányít is. Irányítási joga kiterjed az ügyészi szervezet meghatározására is. A Legfőbb Ügyészség a törvény erejénél fogva létezik, a fellebbviteli főügyészségeket, főügyészségeket, a járási ügyészségeket és az összes ügyészi szerv belső szervezetét a legfőbb ügyész jogosult utasítással létrehozni, megszüntetni, illetve átalakítani. Az ügyészség alapvető szervezési elvként a bírósági szervezethez igazodó területi tagozódást követi. Az egységes ügyészi szervezetben működnek a katonai ügyészek.
A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.
![]() |
![]() |
![]() |