Az ügyészség

Az ügyészség alkotmányos szerepe

Az ügyészség az állami közvádló hatóság, melynek legfontosabb feladata a bűncselekmények üldözése és a bűncselekmények elkövetőinek vádolása a bíróság előtt.

Az Alaptörvény 29. cikke szerint a legfőbb ügyész és az ügyészség az állam büntetőigényét érvényesíti, üldözi a bűncselekményeket, fellép más jogsértő cselekményekkel és mulasztásokkal szemben, valamint elősegíti a jogellenes cselekmények megelőzését. A korábbi Alkotmány szabályaihoz képest az Alaptörvény által hozott egyik jelentős változás az ügyészég feladatkörének megfogalmazása. A korábbi jogvédelmi központú feladatleírás helyett az Alaptörvény elsődleges feladataként az állam büntető igényének érvényesítését nevesíti, majd meghatározza a működés fő célját és eszközeit is. Eszerint a legfőbb ügyész és az ügyészség feladatai végigkísérik a büntetőeljárást, feladatai vannak a nyomozás során, képviseli a közvádat a bírósági eljárásban és felügyeli a büntetés-végrehajtás törvényességét.

Az Alaptörvény ezeket a feladatokat törvényben meghatározottak szerint biztosítja a legfőbb ügyésznek és az ügyészségnek. Mint minden esetben, amikor az Alaptörvény a részletes szabályok megfogalmazását törvényre bízza, ebben az esetben is lényegében a saját rendelkezésének súlyát gyengíti: a törvényhozó nagy szabadsággal rendelkezik az Alaptörvény rendelkezéseinek pontosításában. Az ügyészség tekintetében ez azzal járt, hogy az Alaptörvény rendelkezései szerint megalkotandó sarkalatos törvény (az ügyészégről szóló 2011. évi CLXIII. törvény, a továbbiakban: Ütv.) tartalmazza mindazokat a szabályokat, amelyek elsődlegesen kitöltik az alkotmányos kereteket, és amelyek a sarkalatos törvény elfogadásához vagy módosításához szükséges minősített többség folytán stabilabbak. A tényleges részletszabályokat ehhez képest az egyszerű többséggel elfogadható eljárási törvények (Be., Pp., Ket. Szabs.) tartalmazzák.

Az ügyészség büntetőeljáráson kívüli feladatai

A büntetőeljárási feladatok mellett az ügyész egy kifejezetten „ gyenge” megfogalmazással, az egyébként is törvényre bízott szabályozást megismételve – „ törvény által meghatározott további feladat- és hatásköröket gyakorol” – lehetővé teszi, hogy a törvényhozó más feladatokat is az ügyészre bízzon. Ebben a tekintetben az Alaptörvény és a korábbi Alkotmány szabályozása közötti eltérés kifejezetten jelentős. Az Alkotmány az ügyészségnek a büntető igazságszolgáltatásban ellátott alapvető feladata mellett további – bár csak absztrakt – hatásköröket is biztosított. Az Alaptörvény a büntetőeljáráson kívül kötelezően ellátandó feladatot nem bíz az ügyészégre, ezeket kifejezetten kiegészítő jellegűként teszi lehetővé.

A részletes szabályokat tartalmazó Ütv-ben a meghatározó változást a felügyelet-központúság elvetése hozta, helyébe konkrét intézkedésekre adott felhatalmazás, illetve – ahol szükséges – törvényességi ellenőrzés lépett. Ezáltal az Ütv. folytán bekövetkezett az a változás, amely az ügyészi alkotmányos helyzetéhez, az igazságszolgáltatásban való közreműködéshez igazodik: a közérdekvédelmi feladatok mechanizmusát a büntetőeljárási szerephez hasonlóan szabályozza. Az ügyészi eljárások konkrét célja tehát a bírósági vagy más hatósági eljárás kezdeményezése. Eljárást az ügyész általában súlyos törvénysértésre megalapozottan utaló adat esetén indíthat, a vizsgálat pedig ennek a „ gyanúnak” a megalapozását szolgálja. A vizsgálat eredményeként önkéntes teljesítés érdekében fordulhat a jogsértés okozójának felügyeleti szervéhez, kivételesen magához az okozóhoz azzal, hogy ennek eredménytelensége esetén a bíróság (vagy más hatóság) előtt kezdeményezi a jogsértés következményeinek alkalmazását (és immár nem a saját álláspontjának védelmét kéri a bíróságtól). Ezt az alap-mechanizmust egészítik ki az egyes eljárásokra vonatkozó különös szabályok. Ezeket az intézkedési lehetőségeket hívja az Ütv. együtt fellépésnek.

Az ügyészség az igazságszolgáltatás közreműködője.

Magyarország Alaptörvényének az Alkotmánnyal szembeni egyik leginkább kiemelkedő újdonsága, hogy a legfőbb ügyészt és az ügyészséget az igazságszolgáltatás közreműködőjeként azonosítja. Ez a rendelkezés felel meg az Alkotmánybíróság korábbi döntésének, a kontinentális európai hagyománynak, valamint ez indokolja az ügyészség „ létét” is. Ha ugyanis az ügyészség a végrehajtó hatalomhoz tartozna, akkor indokolatlan lenne létrehozatala, a végrehajtó hatalomnak ugyanis van „ saját” bűnüldöző hatósága (mindenek előtt a rendőrség). Az Alaptörvény rendszerében az ügyészség nem önálló hatalmi ág, de – mivel egyetlen intézmény sem jogosult fölötte irányítást vagy felügyeletet gyakorolni – önálló és független alkotmányos intézmény, ebből vezethetők le a hatalmi ágakkal való viszonyának elvei, jogállása és a legfőbb ügyész felelőssége is.

Az ügyészek és az ügyészi szervezet

Az ügyészi szervezetet a legfőbb ügyész vezeti és irányítja, ő nevezi az ügyészeket, akik az utasításait kötelesek végrehajtani.

Az Alaptörvény az ügyészséget zárt, hierarchikus szervezetként tételezi, amelyet a legfőbb ügyész nemcsak vezet, hanem irányít is. Irányítási joga kiterjed az ügyészi szervezet meghatározására is. A Legfőbb Ügyészség a törvény erejénél fogva létezik, a fellebbviteli főügyészségeket, főügyészségeket, a járási ügyészségeket és az összes ügyészi szerv belső szervezetét a legfőbb ügyész jogosult utasítással létrehozni, megszüntetni, illetve átalakítani. Az ügyészség alapvető szervezési elvként a bírósági szervezethez igazodó területi tagozódást követi. Az egységes ügyészi szervezetben működnek a katonai ügyészek.

Vissza a tartalomjegyzékhez