Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

Tanulási útmutató

Összefoglalás

Az Alaptörvény L) cikke a házasság és a család intézményének védelmét fogalmazza meg.

A házasság és család védelme

Az Alaptörvény L) cikkének (1) bekezdése szerint Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját.

A házasság fogalma

Az Alaptörvény házasság-fogalmát az Alkotmánybíróság dolgozta ki az Alkotmány 15. §-a alapján, amely úgy rendelkezett, hogy „[a] Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét”.

Az Alkotmánybíróság 14/1995. (III. 13.) AB határozatában megállapította, hogy „(...) a házasság intézménye kultúránkban és jogunkban is hagyományosan férfi és nő életközössége. Ez az életközösség tipikusan közös gyermekek születését és a családban való felnevelését célozza, amellett, hogy a házastársak kölcsönös gondoskodásban és támogatásban élésének is kerete. A gyermekek nemzésére és szülésére való képesség nem fogalmi eleme és nem feltétele a házasságnak, de a házasság eredeti és tipikus rendeltetéséből folyóan a házastársak különneműsége igen. A házasság intézményét az állam arra tekintettel is részesíti alkotmányos védelemben, hogy elősegítse a házastársak számára a közös gyermekkel is rendelkező család alapítását. Ez a magyarázata annak, hogy az Alkotmány 15. §-a együtt említi a védelem két tárgyát: A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét”.

Az Abh. a fenti értelmezés megerősítéseként utal az Európai Emberi jogi Bíróság Rees-határozatára, [1986 október 17, A(1987)].

A házasság fogalmának elemei:

A házasság a korábbi Alkotmány és az Alaptörvény által is védett intézmény, ezért az államnak alkotmányos intézményvédelmi kötelezettsége, hogy ne alkosson olyan szabályozást, amely gyengíti az együttélés ezen formáját. Megfordítva: a jogalkotónak az együttélés más formáival kapcsolatosan alapjogvédelmi, illetve az alapjog-korlátozásból eredő keretekre kell figyelemmel lennie. A házasság intézményének védelme tehát az állam számára az alapjogvédelmen túli feladatokat is keletkeztet.

A házasság intézményének alkotmányos, alaptörvényi védelme miatt alapjogként elismert a házasságkötéshez való jog.

Az Alaptörvény csak a házassági együttélési formát részesíti alkotmányos védelemben

Más együttélési formák is visszavezethetőek az Alaptörvényben védett alapjogra, így az élettársi kapcsolat, illetve a bejegyzett élettársi kapcsolat a természetes személyek emberi méltóság védelméhez való jogból levezett önrendelkezési jogon, a személyiség szabad kibontakoztatásának jogán alapul.

Az azonos nemű párok is igényt tarthatnak a tartós együttélésükben rejlő értékek állami, jogalkotói elismerésére, mert ezen joguk az emberi méltóság védelméhez fűződő önrendelkezési, és a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogukon alapul. A bejegyzett élettársi kapcsolat a törvény (de nem az Alkotmány, illetve az Alaptörvény!) által elismert együttélési forma, az erre létrehozott jogintézmény tartalma az alapjogok gyakorlásához mérten (szükségesség/arányosság) tekinthető alkotmányosnak. A bejegyzett élettársi kapcsolat nem a családalapítás, [és így nem a társadalmi reprodukció] lehetőségére tekintettel védi a törvényalkotó.

Az Alkotmánybíróság a 32/2010. (II. 25.) AB határozatában vizsgálta a bejegyzett élettársi kapcsolat módosított szabályozását és alkotmányosnak ítélte azt. A házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat tartalmát tekintve különbözik, ezért a jogalkotó természetüknél fogva nem kezelheti azonos módon a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolatban élőket. A két intézmény a reprodukciós képesség szempontjából különbözik egymástól, amelynek a jogalkotás szintjén megjelenő következménye az, hogy az azonos nemű párok esetében a jogalkotó kizárja a közös gyermekké fogadás, az együttélésen alapuló apasági vélelem és az örökbe fogadás lehetőségét, valamint az emberi reprodukcióra vonatkozó szabályok alkalmazását. Azonos nemű párok esetében eltérőek a névviselés szabályai is.

Az élettársi kapcsolat – a jelenleg hatályos szabályozás értelmében – polgári jogi intézmény. Szemben a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolattal, amelyek jogkérdésnek tekintendők (a jogilag elismert kapcsolatot a felek szabad akaratnyilatkozata hozza létre), az élettársi kapcsolat ténykérdés. A Polgári Törvénykönyv ahhoz a tényhez kapcsol jogokat és kötelezettségeket, hogy a felek közös háztartásban, gazdasági és érzelmi közösségben élnek. E megközelítésen az sem változtat, hogy a felek közjegyző előtt, tehát közjogi tartalmú aktus révén, regisztráltathatják választott együttélési formájukat.

Az Alkotmánybíróság alkotmányos követelményként mondta ki az azonos nemű párok tartós kapcsolatának egyenjogúságát a különnemű párok élettársi kapcsolatával:

További törvény által elismert együttélési formák:

Vissza a tartalomjegyzékhez

A család fogalma

Az Alkotmánybíróság munkálta ki a család fogalmát is az Alkotmány 15. §-a alapján, amely úgy rendelkezett, hogy „[a] Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét”.

Összességében a család Alkotmányban védett fogalma:

Vissza a tartalomjegyzékhez

Az Alaptörvény a család intézményét mint a nemzet fennmaradásának alapját rendeli védeni.

A családvédelem alapja – az egyéni alapjogok mellett, illetve azon túl is – az egyén közösségi beágyazottságát hangsúlyozza – e megközelítésnek a jogalkotásban, illetve a jogok és kötelezettségek rögzítésekor is jogkövetkezménnyel kell bírnia, a társadalmi szinten jelentkező kötelezettségek társadalmi szintű elosztásában;

A „nemzet fennmaradásának alapja” fordulat értelme az, hogy az állam a házasság intézménye mellett a család intézményét is a közös gyermekkel is rendelkező családalapítás elősegítése érdekében köteles védeni (reprodukciós funkció);

Az Alaptörvény – jelenleg hatályos szövege - nem köti a család fogalmát a házassághoz; Az Alaptörvény negyedik módosítása azonban rendezi ezt a helyzetet.

Az alaptörvényi védelem kiterjed a gyermeket saját háztatásban nevelő jogi, illetve szociológiai családra is;

Az alaptörvény L) cikk (2) bekezdése önállóan is kifejezi a gyermekvállalás támogatásának állami kötelezettségét, de azt nem köti sem a házasság, sem pedig a családi jogviszony alapját adó, védendő fogalmakhoz.

A családjogi, vérségi kapcsolatokkal kapcsolatosan szükséges megemlíteni a Jánosi-esetet, amely – a családjogi ügyek többségében tipikusnak mondhatóan – alapvetően érinti az Alaptörvény II. cikke szerinti emberi méltóság védelméhez fűződő alapjogot, és annak részeként az önazonossághoz, illetve az önrendelkezéshez fűződő alapjogokat.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.