Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

Tanulási útmutató

Összefoglalás

Az Alaptörvény E) cikke tartalmazza Magyarországnak az Európai Unióban viselt tagsága alaptörvényi kereteit. A Q) cikk rendezi a magyar jogrend és a klasszikus nemzetközi jogi szabályok viszonyát.

Tagság az Európai Unióban

Európa- klauzula

A magyar alkotmányos rendszerben az Európai Unióhoz való csatlakozással összefüggésben a 2002. évi LXI. törvény módosította az Alkotmányt, ez állapította meg az Alkotmány 2/A. §-aként az ún. Európa-klauzulát. Az Alkotmány e szövegét az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdése átvette: „Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján – az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig – az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja.” Az E) cikk (4) bekezdése értelmében „A (2) bekezdés szerinti nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére adott felhatalmazáshoz az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”

Az Alaptörvény a korábbi alkotmányi szabályt annyiban egészíti ki hogy - az E) cikk (3) bekezdésben - megállapítja: Az Európai Unió joga általánosan kötelező magatartási szabályt megállapíthat. Mindez egyébként az Európai Uniós tagságunk közösségi forrásaiból, jogszabályi alapjaiból is következik.

Az Alaptörvény E) cikk (1) bekezdés tartalmazza továbbá, hogy Magyarország az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljesedése érdekében közreműködik az európai egység megteremtésében. Ez utóbbi rendelkezés államcél, és az Alaptörvény szövege megegyezik a korábbi Alkotmány 6. § (4) bekezdésével. A szabály deklaratív jellegű, általános európai célokat fogalmaz meg az európai egység megteremtésében való magyar közreműködést illetően.

A közös hatáskörgyakorlásra adott felhatalmazásnak azonban öt korlátot is szab az Alaptörvény:

[72/2006. (XII. 15.) AB határozat]

Az Alkotmánybíróság hatásköre szempontjából az Európai Unió alapító szerződései, azaz az elsődleges jogforrások alkotmányossági vizsgálat tárgyai lehetnek, azokat alkotmányozói többséggel elfogadandó törvény hirdeti ki. Vizsgálható, hogy a (megkötendő) szerződés az Alaptörvény keretei között marad-e, a szerződésbe foglalt egyes (további) hatáskörök átruházását megengedi-e még az Alaptörvény. Így vizsgálta az Alkotmánybíróság a Lisszaboni Szerződés alkotmányosságát is még a korábbi szabályozás alapján, utólagos normakontroll eljárásban. .[ 143/2010. (VII. 14.) AB határozat] Egy esetleges alaptörvény-ellenesség megállapításakor azt fel lehet oldani úgy, hogy az alkotmányozó hatalom módosítja az Alaptörvényt, vagy úgy, hogy az állam megpróbálja elérni az adott szerződés kifogásolt rendelkezéseinek újratárgyalását. Ezért szerencsésebb, ha ezek a szerződések még belső jogi kihirdetésüket megelőzően (előzetes normakontroll keretében) alkotmányossági vizsgálat tárgyai.

A másodlagos jogforrások tekintetében azonban már kétséges az alkotmányossági vizsgálat, mivel a rendeletek belső jogalkotás nélkül közvetlenül alkalmazandók, az irányelveket átültető belső jog vizsgálata során pedig felmerülhet, hogy az Európai Unió Bíróságának kompetenciáját sérti a felülvizsgálat.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Nemzetközi jog és a belső jog összhangja

A nemzetközi jogot érintően az Alaptörvény Q) cikke tartalmaz szabályokat. Az (1) bekezdés – hasonlóan az E) cikk szerkezeti felépítéséhez – államcélt fogalmaz meg, majd ezt követően a (2) bekezdése szerint „Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját.”, a (3) bekezdés pedig kimondja, hogy „Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. A nemzetközi jog más forrásai jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé.” E szabályokhoz hasonló rendelkezést tartalmazott korábban az Alkotmány 7. § (1) bekezdése, így a vonatkozó alkotmányértelmezés irányadónak tekinthető.

A vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangjának biztosítása – minden „vállalt” nemzetközi kötelezettségre vonatkozik, az általánosan elismert szabályokra is. Másrészt az összhangot az egész belső joggal biztosítani kell, az Alaptörvénnyel is. Az Alaptörvény e szabálya az Alkotmány, a nemzetközi jogból származó szerződéssel, vagy közvetlenül az Alkotmánnyal vállalt kötelezettségek, valamint a belső jog összhangját követeli meg; az összhang biztosításában figyelemmel kell lenni mindegyik elem sajátosságaira. Ahogy az Alkotmánybíróság előtt lehet kérni (belső) jogszabály alkotmányossági vizsgálatát, ugyanúgy lehet kérni (belső) jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát is. De az Alkotmánybíróság hatáskörrel rendelkezik a nemzetközi szerződések Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatára is. Így a normahierarchia a következő: Alaptörvény, nemzetközi jog és belső jog.

Az Alaptörvény Q) cikk (3) bekezdés a nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak elfogadásáról szól. Az Alaptörvénynek ez a rendelkezése mintegy maga engedi be (külön transzformáció nélkül) a nemzetközi jog egy részét. De csak egy részét, mert rögtön korlátot is állít: a nemzetközi jog más forrásai jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé. Ezzel a dualista-transzformációs rendszert teszi az Alaptörvény is főszabállyá, azaz a nemzetközi szerződés csak akkor alkalmazható, ha azt belső jogszabály kihirdeti.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.