Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

Tanulási útmutató

Összefoglalás

Az Alaptörvény C) cikke értelmében az állam működése a közhatalom funkciók szerinti megosztásának alapelvén nyugszik.

Hatalommegosztás – az állami működés alapelve

A hatalommegosztás elvét az Alaptörvény C) cikke tételes rendelkezésként rögzíti. Az Alkotmány tételes rendelkezésként nem tartalmazta, de a jogállamiság elvéből az Alkotmánybíróság értelmezési gyakorlatában kibontotta a hatalommegosztás elvét.

A hatalommegosztás kérdése az állam intézményi felépítését (milyen alapintézmények vannak egy államban) és az állami intézmények működését meghatározó alapelv.

A hatalommegosztás elvének középpontjában az a történeti tapasztalat áll, hogy a hatalomkoncentráció (a hatalom egy személynél vagy egy testületnél való koncentrálódása) diszfunkciók, diktatúrák kialakulásához vezetett. A hatalommegosztás elve ezért lényegében a közhatalom koncentrálódásának megakadályozását és a közhatalom gyakorlásának ellenőrzését jelenti.

Történetileg a közhatalom szervezeti, személyi, funkcionális elkülönüléséről lehet beszélni. A klasszikus megosztás szerint (17.-18. század Anglia, Franciaország, Locke, Montesquieu) a közhatalomnak jól elkülöníthető funkciója a törvényhozás, a kormányzás (azaz a végrehajtás) és a bírói, igazságszolgáltatási feladatok (hatalmi ágak). E hatalmi centrumokra az állam önálló, elkülönülő szervezeteket hoz létre, amelyek feladatköreik gyakorlása révén ellenőrzik – és korlátozzák – egymást, ezzel gátolják azt, hogy egyik szervezet uralkodóvá válhasson a másik, a másik kettő felett.

A hatalommegosztás elvének megvalósulásának középpontjában is a szabályozottság áll: a hatalmi ágak szervezeti rendszere és egymáshoz, illetve az állampolgárokhoz való viszonyát jogszabályok rendezik oly módon, hogy az ne legyen gátja a társadalmi szinten felmerülő problémák hatékony és összehangolt megoldásának.

A mai viszonyok között a hatalommegosztás elve átalakulóban van: tisztán és a semlegesség alapján csak a bírói hatalmi ág maradt meg, miközben a törvényhozó és a végrehajtó hatalom sok szempontból átfedik egymást.

Az állami működés jogállamban nem kizárólag a hatalommegosztás klasszikus működési elve alapján ellenőrzött. A hatalomgyakorlás ellenőrzésének intézményi-jogi keretei (az államfő szerepe, az Alkotmánybíróság szerepe) mellett, a társadalmi önszerveződések és mozgalmak, a politikai szervezetek, pártok, a gazdasági érdek mentén szerveződő lobby-szervezetek, a tömegkommunikációs intézmények is fontos szerepet játszanak.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.