Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

Tanulási útmutató

Összefoglalás

Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerint Magyarország független, demokratikus jogállam. A jogállam-klauzula alkotmánybírósági értelmezésének bemutatása

Jogállamiság

Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerint Magyarország független, demokratikus jogállam. Az Alaptörvényben az Alkotmánnyal azonosan a független, demokratikus jelző kapcsolódik a jogállam fogalmához. A 22/2012. (V.11.) AB határozat értelmében ha azonos vagy hasonló az Alaptörvény szövege az Alkotmányéval, akkor az Alkotmánybíróság korábbi megállapításai az Alaptörvény tekintetében is irányadóak . Erre tekintettel a jogállamhoz tapadt alkotmánybírósági alkotmányértelmezés nem hagyható figyelmen kívül.

A jogállamiság normatív tartalma

A jogállamiság konkrét alkotmányossági mércét jelent, normatív tartalommal bír, azaz adott esetben alkotmánybírósági döntés közvetlen hivatkozási alapja lehet. [5/1999. (III. 31.) AB határozat, 18/2000. (VI. 6.) AB határozat]

A jogállamiság hagyományosan formai és tartalmi megközelítésből is értelmezhető. A jogállamiság egyik alapvető követelménye, hogy a közhatalommal rendelkező szervek a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által megállapított működési rendben, a jog által a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik ki a tevékenységüket. Azaz az állam is a jog szerint kell, hogy működjék, a jogi szabályok betartásával. A formális jogállam e követelményére az Alkotmány több döntést is épített. [56/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991. 454., 456] Az állami cselekvést alapjaiban meghatározó, s viszonylagos stabilitással bíró jog maga az Alaptörvény. Ezért a jogállamiságnak való megfelelés – immár tartalmi értelemben – magában foglalja az Alaptörvény valamennyi rendelkezésének egyidejű érvényesülését, beleértve ebbe az emberi jogok tiszteletben tartását és védelmét is. Az államszervezet akkor működik demokratikusan, ha a demokratikus jogállamiság és az ahhoz szorosan kapcsolódó alkotmányos rend fenntartása és működtetése alapvető követelményként magában foglalja a szabadságjogok tiszteletben tartását és védelmét. Egy szabadságjog megsértése ugyanolyan súlyú indok lehet az államszervezet demokratikus működése zavarának megállapítására, mint az intézmények tevékenységének fennakadása.[36/1992. (VI. 10.) AB határozat] [29/1997. (II. 29.) AB határozat].) [52/1997. (I. 14.) AB határozat, ABH 1997. 331., 345.]

A jogbiztonság érvényesítésének szempontjai

A jogállamiság szorosan összefügg a jogbiztonság követelményével. A jogbiztonságról – ahogy az Alkotmány úgy – szövegszerűen az Alaptörvény sem szól, e követelmény a jogállamiság immanens tartalma. A jelző nélküli jogállam valamennyi elemének van jogbiztonságra visszavezethető szála.

A jogbiztonság egyik vetülete a jogalkotási elvek érvényesülése. E tekintetben az Alaptörvény hiánypótló, a T cikkében meghatározza a jogszabályok alapvető érvényességi feltételét (az Alaptörvény szerint jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv hivatalos lapban kihirdetett jogszabálya állapíthat meg kötelező magatartási szabályt, meghatározza, hogy mi minősül jogszabálynak, illetve sarkalatos törvénynek, s rögzíti a jogforrási hierarchia alapvető szabályait). Ugyanakkor az Alkotmánybíróság a jogbiztonsághoz az Alaptörvényben nem szabályozott további követelményeket is fűzött, s részesített alkotmányos védelemben. A hatályos jogrendszerben e követelményeket a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. §-a tartalmazza. Ezek egyrészt a normavilágosság követelménye, azaz a jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie. A jogállamiság-jogbiztonság értelmezési irány alapján alkotmányi szintűnek tekinthetjük továbbá azt a követelményt, hogy jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. Harmadrészt az ún. „kellő felkészülési idő” követelményét is, amely szerint a jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell megállapítani, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a jogszabály alkalmazására való felkészülésre.

A jogbiztonságból fakadnak mindezeken túlmenően az eljárási garanciák. Az eljárási garanciák a „működő” jogállamtól elválaszthatatlanok. Eljárási garanciákat maga az Alaptörvény is több helyen meghatároz. Így pl. a XIII. cikk (2) bekezdésében a tulajdonjoghoz kapcsolódó kisajátítási szabályt; vagy a XXVIII. cikk (1) bekezdésében szereplő bírósághoz fordulás joga, a (7) bekezdésében található jogorvoslathoz való jog, a különböző helyeken szereplő büntetőeljárási garanciák pl. a {IV. cikk (3) bekezdésében@IV. cikk} szereplő habeas corpus szabály (bővebben az Alaptörvény – Szabadság és felelősség modul eljárási alapjogok című leckéjében tárgyaljuk), de eljárási garancia az Alaptörvény 6. cikkében szabályozott köztársasági elnöki alkotmányossági és politikai vétó intézménye is. [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992. 77., 85.]

Vissza a tartalomjegyzékhez

Demokratikus legitimáció

Jogállamisághoz kapcsolt demokratikus jelző a közhatalmi döntéshozatal legitimációjával kapcsolatban kapott alkotmánybírósági értelmezést. Valamennyi közhatalom gyakorlásának alkotmányos feltétele, hogy arra demokratikus legitimáció alapján kerüljön sor. E követelmény a jogállamiság és a közhatalom forrásaként deklarált népszuverenitás elvének egymásra vonatkoztatásából következik. Az a tény, hogy a demokratikus legitimáció kérdése alkotmányossági vizsgálat tárgya lehet, rámutat a jogállami hatalomgyakorlás és a népszuverenitás szoros kapcsolatára, másként fogalmazva: a jogállami intézményrendszerrel szemben – a maga mélységében – miként értelmezhető, és érvényesíthető, hogy minden hatalom forrása a nép.

[38/1993. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1993. 256., 262-263]

A demokratikus legitimáció követelménye azonban nemcsak a klasszikus államhatalmi ágak, illetve nemcsak az alkotmányos szervek működésére irányadó, hanem a demokratikus legitimáció követelménye minden olyan szervvel szemben fennáll, amely közhatalmat, közhatalmi jellegű jogosítványt gyakorol.

Mint az értelmezések is mutatják, a demokratikus legitimáció követelményében a közhatalmat a legtágabban kell értelmezni: nemcsak a közhatalom gyakorlására létrejött állami szervek, hanem a közhatalmi jogosítványokkal rendelkező állami feladatot átvállaló, azt önállóan intéző és azért felelősséggel tartozó valamennyi szerv (pl. a gazdasági vagy szakmai kamarák, mint önszabályozó testületek) működésének is elengedhetetlen jogállami feltétele, hogy létrejöttük demokratikus legitimáción alapuljon. [16/1998. (I. 8.) AB határozat; az 50/1998. (XI. 27.) AB határozat, és a 30/1998. (VI. 25.) AB határozatot (ABH 1998. 220.)]

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.