Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

Tanulási útmutató

Összefoglalás

Követelmény

Nincs

Önállóan megoldható feladatok

  • Nincs.

A személyes adatok védelme (információs önrendelkezési jog)

Az adatvédelmet tekintve az Alaptörvény két változtatást tartalmaz a korábbi Alkotmányhoz képest, az egyik technikai, a másik intézményi. A technikai változás, hogy míg a korábbi Alkotmány a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot a véleménynyilvánítás szabadsága körében tartalmazta, addig az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése a személyes adatok védelméhez való jog mellett rögzíti a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jogot (ami e formájában már nem a magánszféra védelme körébe tartozó jog). Az intézményi változás, hogy a korábbi adatvédelmi ombudsman helyett e jogok érvényesülését független hatóság ellenőrzi. E független hatóságot sarkalatos törvény hozza létre. Az Alaptörvény ezáltal – a korábbi Alkotmánnyal szemben – nem a jogokra (a személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok megismeréséhez való jog) irányadóan írja elő a minősített többségű szabályozást, csak a jogérvényesülést ellenőrző intézményre.

A személyes adatok védelme a magánélet védelmét jelenti, a magánélet védelme pedig az emberi méltósághoz való jog „kötőanyaga”. Az Alaptörvény e jogot közvetlenül a magánszférához való jogot (VI. cikk (1) bekezdés) követően rögzíti. Az adatvédelemnek igen magas az értéktartalma. Az alapjogvédelem célja, hogy ez az érték megmaradjon, amit csak úgy lehet elérni, ha a védelmi szintje – az elért védelem szintje – nem csökken. Az alapjogvédelem soha nem önmagában jelenik meg, hanem úgy, mint az adott alapjog mögött meghúzódó érték, az adott alapjog által garantált szabadság védelme. Az adatvédelem ebből a szempontból besorolható az önazonosságot és az egyéni cselekvési szabadságot védő jogok közé, a védelem terjedelme pedig igen széles: magánviszonyok között és az állam szemben is érvényesülést kíván.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a harmadik évezredben talán a személyes adatok védelme az az alapjog, amelynek a legtöbb kihívásnak kell ellenállnia, a legtöbb támadás e jogot – s ezen keresztül a magánszférát – éri. Az alapjogvédelmet egyszerre kell összeegyeztetni két tényezővel, egyrészt az információs társadalom igényeivel, másrészt – 2001. szeptember 1. után – a terrorizmus elleni küzdelemmel. Az információs társadalmon keresztül közvetve a gazdasági hatalom, a terrorizmus elleni küzdelem által pedig az állami hatalom az, amely fenyegeti e jogot. Ezek a legnagyobb kihívások, amellyel egy alapjog szembenézhet, s sok esetben a személyes adatok – s ezáltal magánszféránk – védelme vesztett, s győzött a gazdasági érdek, vagy az állami „kíváncsiság”.

Az alapjog védelme szempontjából fontos, hogy Európában mind nemzeti, mind Uniós szinten az adatvédelemnek külön „felelőse” van. A Lisszaboni Szerződéssel szerződéses rangra emelkedett Európai Unió Alapjogi Chartája az adatvédelmet illetően kifejezett rendelkezést tartalmaz a jogvédelem „független hatóság ellenőrzése alatt áll”. Ahogy több szerző is utalt rá, az adatvédelmet illető szabályozás már közösségi térben fogant, s az Európai Unió tagállamaiban a szabályozásbeli összhangteremtés – az alapjogi katalógus többi jogát tekintve – talán a személyes adatok védelmét illetően a legprogresszívebb, a legelőremutatóbb. Jól példázza ezt az Európai Parlament és a Tanács 1995. október 24-i a személyes adatok kezelése vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 95/46/EK irányelve tagállami átültetésének folyamata. Az Európai Unió Alapjogi Chartája a személyes adatok védelmének deklarálásával közös európai hivatkozási alapot teremtett.

Megjegyzés

Ferenczy Endre Az adatvédelem külföldi szabályozása (Jogtudományi Közlöny 2010. március, 135.) című tanulmányát, amelyben részleten ismerteti az irányelv hatásként létrejött francia, belga, német, egyesült királyságbeli, osztrák, és luxemburgi, szabályozást.

Részletesebben: Majtényi László: A személyes adatok védelme és az információs önrendelkezési jog ; Emberi Jogok (szerk.: Tóth Gábor Attila – Halmai Gábor) Osiris Bp. 2008.

Az Alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlatában az alapjogok közül első ízben a személyes adatok védelméhez való jogot értelmezte. A személyi számmal kapcsolatos 1991-es döntés lényegében szétzúzta a pártállami népesség-nyilvántartást. A döntés fontos elveket rögzített, így kimondta: a személyes adatok cél nélküli, tetszőleges jövőbeli felhasználásra való gyűjtése és feldolgozása alkotmányellenes. Alkotmányellenes a korlátozás nélkül használható általános és egységes személyi szám. Ez a döntés máig meghatározza az adatvédelem irányát, elveit. Az adatvédelmi alapelvek szinte mindegyike megjelenik a határozatban, így szól a célhoz kötöttségről, a személyes részvétel elvéről stb., illetve levezette az információs önrendelkezési jogot. Az Alkotmánybíróság a személyes adatok védelméhez való jogot nem hagyományos védelmi jogként értelmezi, hanem annak aktív oldalát is figyelembe véve, információs önrendelkezési jogként. „E jognak az a tartalma, hogy mindenki maga rendelkezik személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról. Személyes adatot felvenni és felhasználni tehát általában csakis az érintett beleegyezésével szabad; mindenki számára követhetővé és ellenőrizhetővé kell tenni az adatfeldolgozás egész útját, vagyis mindenkinek joga van tudni, ki, hol, mikor, milyen célra használja fel az ő személyes adatát. Kivételesen törvény elrendelheti személyes adat kötelező kiszolgáltatását, és előírhatja a felhasználás módját is. Az ilyen törvény korlátozza az információs önrendelkezés alapvető jogát, és akkor alkotmányos, ha megfelel az alapjog-korlátozásra irányadó feltételeknek.

Az információs önrendelkezési jog gyakorlásának feltétele és egyben legfontosabb garanciája a célhoz kötöttség. Ez azt jelenti, hogy személyes adatot feldolgozni csak pontosan meghatározott és jogszerű célra szabad. Az adatfeldolgozásnak minden szakaszában meg kell felelnie a bejelentett és közhitelűen rögzített célnak. Az adatfeldolgozás célját úgy kell az érintettel közölni, hogy az megítélhesse az adatfeldolgozás hatását jogaira, és megalapozottan dönthessen az adat kiadásáról; továbbá, hogy a céltól eltérő felhasználás esetén élhessen jogaival. Ugyanezért az adatfeldolgozás céljának megváltozásáról is értesíteni kell az érintettet. Az érintett beleegyezése nélkül az új célú feldolgozás csak akkor jogszerű, ha azt meghatározott adatra és feldolgozóra nézve törvény kifejezetten megengedi. A célhoz kötöttségből következik, hogy a meghatározott cél nélküli, készletre, előre nem meghatározott jövőbeni felhasználásra való adatgyűjtés és adattárolás alkotmányellenes.

A másik alapvető garancia az adattovábbítás és az adatok nyilvánosságra hozásának korlátozása.

Az adattovábbítás szűkebb értelme az, hogy az adatot az adatfeldolgozó meghatározott harmadik személy számára hozzáférhetővé teszi. Az adat nyilvánosságra hozása azt jelenti, hogy az adatot bármely harmadik személy megismerheti. Aki az adatfeldolgozó számára annak megbízásából – rendszerint hivatás- vagy üzletszerűen – végzi az adatfeldolgozás szorosan vett fizikai vagy számítástechnikai teendőit, nem számít adatfeldolgozónak, s az adatok számára hozzáférhetővé tétele nem adattovábbítás. Az ilyen megbízott felelőssége külön szabályozandó, érintetlenül hagyva az adatfeldolgozó teljes felelősségét mind a saját maga által végzett, mind a mással elvégeztetett adatfeldolgozásért.

Személyes adatot az érintetten és az eredeti adatfeldolgozón kívüli harmadik személy számára hozzáférhetővé tenni – s eszerint adatfeldolgozási rendszereket egymással összekapcsolni – csak akkor szabad, ha minden egyes adat vonatkozásában az adattovábbítást megengedő összes feltétel teljesült. Ez tehát azt is jelenti, hogy az adattovábbítás címzettjének (az adatkérőnek) vagy konkrét törvényi felhatalmazással kell rendelkeznie ahhoz, hogy a továbbított adatokat feldolgozhassa, vagy az érintett beleegyezését kell bírnia. A célhozkötöttség természetesen a továbbítás legfőbb akadálya. A célhozkötöttség követelménye, továbbá a cél megváltoztatásának, valamint az adattovábbításnak fent meghatározott feltételei az államigazgatási szervek közötti, vagy azokon belüli adattovábbításnak is gátat szabnak.”

Az Alkotmánybíróságnak – az általános adatvédelmi szabályok meghatározásán túl - kiterjedt gyakorlata van a személyes adatok védelmét illetően. Visszatükrőződik ebben az az adtavédelmet illető általános elvárás, hogy az ún. szektorális szabályozás ne rontsa le az alkotmányi és általános törvényi garanciákat. A hazai joggyakorlatból így kiemelendők az egészségügyi adatkezeléssel kapcsolatos problémák, az adóhatósági adatkezelés, a bűnögyi és rendészeti célú adatkezelés, illetve – főként az ombudsmani gyakorlatból – a banki, biztosítási tevékenységhez kapcsolatos adatvédelmi kérdések.

Az egészségügyi adatkezelés körében utalunk arra a problémára, amikor alkotmányellenesnek minősült, hogy az érintettek beleegyezése nélkül módosította az önkormányzat a háziorvosi körzetet (56/2000. AB határozat), vagy azt a kérdést, amikor jogszabály a szexualitásra vonatkozó adatokat summásan az egészségügyi adatok közé sorolta, így akkor is fel lehetett venni, ha a betegségnek egyébként nincs köze a szexuális szokásokhoz (65/2002. AB határozat).

Az adóhatósági adatkezelést érintette pl. az általános vagyon-nyilatkozattételi kötelezettség alkotmányellenessége (21/1993. AB határozat).

A bűnügyi és rendészeti célú adatkezelés körében kiemeljük, hogy alkotmányellenes az, ha a bűnügyi nyilvántartás olyan személyekre is kiterjed, akik magával a bűncselekmény elkövetésével nem állnak kapcsolatban (144/2008. AB határozat).

A banki adatvédelem kapcsán példaként hozhatnánk fel, amikor a bank megszünteti lakossági üzletágát, s ezzel együtt az ügyfele adatait – annak beleegyezése nélkül - átadja másik banknak, beleértve a banktitokkal kapcsolatos személyes adatokat is (lásd 492/A/1997. számú adatvédelemi biztosi beszámolót 1997, 102.).

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára Ugrás a tananyag következő oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.