Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

Tanulási útmutató

Összefoglalás

Követelmény

Nincs

Önállóan megoldható feladatok

  • Nincs.

Eljárási alapjogok

A tisztességes eljáráshoz való jog („fair trial”)

Az Alaptörvény a tisztességes eljáráshoz való jogot a XXIV. cikkben és XXVIII. cikkben – a közigazgatással és bírósági eljárásokkal összefüggésben – szabályozza. A XXIV. cikk (1) bekezdése értelmében mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni. A XXVIII. cikk (1) bekezdése pedig kimondja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.

A tisztességes eljáráshoz való jog tehát tágan értelmezendő, mert egyrészt e körbe vonja az Alaptörvény a megfelelő ügyintézéshez való jogot (azaz nemcsak a bírósági eljárásokra vonatkozik), másrészt az eljárás(ok) egészében érvényesülnie kell. Ezzel lényegében általános, s nem is csak a bírósági eljárásokra szorítkozó érvénnyel fogalmazza meg a tisztességes eljáráshoz való jogot, illetve a tisztességes eljárás követelményét és annak egyes elemeit. A tisztességes eljáráshoz való jog alaptörvényi szabályán egyértelműen kimutathatók az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatása.

Megjegyzés

Az Alapjogi Charta 41. cikkének (1) bekezdésének utolsó fordulata (részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belüli ügyintézés), valamint (2) bekezdésének c) pontja (indokolási kötelezettség) szövegszerűen megjelenik. Tartalmi egyezőség mutatható ki a hatóságok által feladatuk teljesítése során jogellenesen okozott kár megtérítésére vonatkozó, az Alaptörvény (2) bekezdésében rögzített kötelezettség, és az Alapjogi Charta 41. cikk (3) bekezdése között.

Az alkotmánybírósági gyakorlat korábban a jogállamiságból és a független, pártatlan bírósághoz való jogból levezetve érvényesítette a tisztességes eljáráshoz való jogot.

Az emberi jogot védő fórumok szerint a fair trial olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ezért egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részletszabály betartása dacára lehet az eljárás méltánytalan, avagy nem tisztességes. (6/1998. (III. 11.) AB határozat) A tisztességes eljáráshoz való jog így felöleli az eljárási jogok egészének érvényesülését. Ugyanakkor maga a tisztességes eljáráshoz való jog az alapjogi dogmatika szerint abszolút jog. Nincs olyan szükségesség, amely miatt a tárgyalás tisztességes voltát arányosan ugyan, de korlátozni lehetne; ezért a tisztességes tárgyalás fogalmán belül alakítandó ki olyan ismérvrendszer, amely annak tartalmát adja, s csak ezen belül értékelhető bizonyos korlátozások szükséges és arányos volta. (Ugyanígy saját dogmatikája van annak, mi számít bíróságnak, mikor törvényes, független és pártatlan az eljáró testület stb.)

Vissza a tartalomjegyzékhez

A jogorvoslathoz való jog, és a bírósághoz fordulás joga

Az Alaptörvény XVIII. cikk (7) bekezdése értelmében mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. Az Alaptörvény az Alkotmány szövegét alapvetően megtartotta, mellőzte viszont jogorvoslati jog – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvénnyel való korlátozhatóságára vonatkozó rendelkezést.

A jogorvoslathoz való jog mindenkit megillet. Ennek azonban többféle formája lehet. A jogorvoslathoz való jog, mint alkotmányos alapjog immanens tartalma az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy ugyanazon szerven belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetőségét jelenti, abból tehát nem feltétlenül következik a bírósághoz fordulás joga. (5/1992. (I. 30.) AB határozat) A jogorvoslathoz való jog akkor érvényesül, ha a szabályozás a sérelem orvoslására valódi lehetőséget biztosít. Az alkotmánybírósági gyakorlat szerint a jogorvoslathoz való jog – főszabály szerint – csak a rendes jogorvoslatokra vonatkozik, a rendkívüli jogorvoslati lehetőségek nem vonhatók ezen alapjog alá. Fontos szempont, hogy a jogorvoslat igénybevétele költségeinek mértéke (a jogorvoslati illeték nagysága) önmagában nem hozható összefüggésbe a jogorvoslathoz való joggal.

Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből ered a bírósághoz fordulás joga. E jogból az államra az a kötelezettség hárul, hogy a jogviták elbírálására bírói utat biztosítson. (59/1993. (XI. 29.) AB határozat) Az Alkotmánybíróság a bírósághoz fordulás tekintetében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a keresetindítási jog időbeli korlátozását a jogbiztonság követelmények teljesülése miatt indokolhatónak tartotta. Érvelése szerint a bírósághoz való fordulás joga – hasonlóan az Alaptörvény által deklarált többi alapjoghoz – nem abszolút jellegű jogosultság, hanem a jogállamiság elemeként megjelenő jogbiztonság korlátai között juthat csak érvényre. „A jogbiztonság általános követelménye pedig egy társasági határozat bírósági felülvizsgálatára biztosított lehetőség kapcsán a társasági jog olyan, prioritást élvező célkitűzéseiben konkretizálódik, mint a forgalombiztonság és a hitelezővédelem. Ha pedig a jogbiztonság a gazdasági jog egyik legjelentősebb területén e két követelmény érvényesülésén keresztül valósul meg, akkor a keresetindítási jog időbeli korlátozása nem tekinthető sem szükségtelennek, sem pedig aránytalannak.” (935/B/1997 AB határozat)

A bírósághoz fordulás jogánál fontos szempont, hogy megállapítható e jog sérelme akkor is, ha a jogi szabályozás ugyan biztosít bírói utat, de valójában nincs tere a bírói mérlegelésnek. A bírói mérlegelés törvényi szabályainak hiánya kiüresíti a bírósághoz fordulás jogát. A szabályozásnak megfelelő szempontot és mércét kell tartalmaznia, hogy a bíróság döntés jogszerűségét ez alapján vizsgálhassa. (39/1997. (VII. 1.) AB határozat)

Vissza a tartalomjegyzékhez

A jogviták ésszerű határidőn belül való elbírálása („reasonable time”)

Az Alaptörvény a XXIV. cikk (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni. Az ügyek ésszerű határidőn belül való befejezésének kötelezettségét az Alkotmány szövegszerűen nem tartalmazta (csak a jogorvoslat korlátozhatóságánál említette).

Az Alaptörvény garanciális elemként írja elő a bírósági döntés ésszerű határidőn belüli meghozatalának kötelezettségét. Az alkotmányozó az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikkének rendelkezését, továbbá az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatát tette a szabályozás részévé. A határidők a jogilag szabályozott eljárások olyan elemei, amelyek általában az eljárások, ezen belül különösen egyes eljárási cselekmények lefolytatása, illetőleg bizonyos jogosultságok gyakorlása vagy kötelezettségek teljesítése ésszerű időn belül való befejezését írják elő; megakadályozzák az eljárások parttalanná válását, ugyanakkor biztosítják – többek között – az alapjogok gyakorlásának lehetőségét. (23/2005. (VI. 17.) AB határozat)

Az Emberi Jogok Európai Bírósága meglehetősen kimunkált és ismert gyakorlatot folytat a reasonable time fogalmának megítélése tekintetében, melyet követendőnek tartunk.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Védelemhez való jog és a fegyverek egyenlőségének elve

Az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdése értelmében a büntetőeljárás alá vont személynek az eljárás minden szakaszában joga van a védelemhez. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt.

A védelemhez való jog kezdetben a büntetőeljáráshoz, egészen pontosan annak a bírósági szakaszához kapcsolódott, és a védelem, illetve a védőválasztás jogát foglalta magában. Mára már az eljárás egészére, annak valamennyi szakaszára kiterjed. Helyes értelmezés szerint nem pusztán a szűk értelemben vett büntetőeljárásra, hanem valamennyi kriminális jellegű cselekmény miatt folyó eljárásban érvényesülnie kell.

Megjegyzés

Az ombudsman az Öztürk v. Germany ügyre hivatkozva vizsgálta a védelemhez való jog érvényesülését a szabálysértési eljárásban az AJB 4721/2009. számú jelentésében.

Az alkotmánybírósági gyakorlat szerint a védelemhez való jog a terhelt és a védő jogaiban ölt testet. A terheltnek joga van ahhoz, hogy saját magát megvédje, és ahhoz is, hogy választása szerinti védőt vegyen igénybe. A védelemhez való jog alkotmányos megítélése csakis a terhelt és a védő jogainak együttes szemlélete alapján lehetséges. A védő a büntetőeljárás önálló személye, jogai nem átruházott jogok, hanem a büntetőeljárás alá vont személy objektív érdekét szolgáló, de önálló eljárási jogosítványok. Az ügyvédi tevékenység sajátosságaiból is következik meghatározott körben a kötelező védelem, továbbá az, hogy a védő jogosítványai bizonyos esetekben tágabbak lehetnek a terhelténél. A védelemhez való jog a terhelt számára kiemelkedően fontos, de nem korlátozhatatlan alapjog; az Alkotmány nem biztosít jogot bármilyen védekezési eszköz alkalmazásához. Az e jogot korlátozó rendelkezések alkotmányosságát az Alkotmánybíróság az ún. szükségesség-arányosság tesztje alapján ítéli meg. (6/1998. (III. 11.) AB határozat)

A tisztességes eljárásnak az Emberi Jogok Európai Egyezményében és alkotmányszövegekben nem nevesített, de általánosan és nem vitatottan elismert eleme a fegyverek egyenlősége, amely a büntetőeljárásban azt biztosítja, hogy a vádnak és a védelemnek egyenlő esélye és alkalma legyen arra, hogy a tény- és jogkérdésekben véleményt formálhasson és állást foglalhasson. A fegyverek egyenlősége nem minden esetben jelenti a vád és a védelem jogosítványainak teljes azonosságát, de mindenképpen megköveteli, hogy a védelem a váddal összevethető súlyú jogosítványokkal rendelkezzen. A fegyverek egyenlőségének egyik feltétele (és a nemzetközi szervek esetjogában is leginkább kimunkált területe) a felek mindegyikének személyes jelenléte az eljárási cselekmények során a másik feltétel, hogy az ügyben releváns adatokat a vád, illetve a terhelt és a védő ugyanolyan teljességben és mélységben ismerhessék meg. Itt érintkezik a fair trial elve a védelemhez való jog hatékonyságának és a védelemre való felkészülés kellő idejének és eszközeinek követelményével.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára Ugrás a tananyag következő oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.