Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

Tanulási útmutató

Összefoglalás

Követelmény

Nincs

Önállóan megoldható feladatok

  • Nincs.

Vallás és lelkiismereti szabadság

Az alapjog tartalma

Az Alaptörvény együtt szól a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságáról. Az Alaptörvény felsorolja a vallásszabadsághoz tartozó egyes alapjogokat, úgy, mint jogot a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztására, megváltoztatására, kinyilvánítására, gyakorlására, tanítására, terjesztésére akár egyénileg, akár másokkal együttesen.

A gondolat szabadsága az az egyén belső meggyőződésének védelmét követeli. A gondolat, a hit, az egyén belső meggyőződése a jog számára érinthetetlen: a gondolat közlése, a hit megvallása, a meggyőződés megnyilvánulása az, ami – kommunikációs alapjogként – szabályozás tárgya lehet. Az állam szerepe a gondolatszabadság vonatkozásában az az eszmék szabad áramlásának biztosítása.

Megjegyzés

Az Alkotmánybíróság a 4/1993. (II. 12.) AB határozatában kifejtette hogy „A gondolat- és vallásszabadságra a jog akkor képes hatást gyakorolni, ha a gondolat vagy a belső meggyőződés megnyilvánul. Ez a megnyilvánulás a vallás gyakorlása. Még a „vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását vagy elfogadását” [Alkotmány 60. § (1) bekezdés első fordulata] is csak azon keresztül tudja védeni az állam, hogy az eszmék szabad áramlását biztosítja. Egyrészt a gondolat, a lelkiismereti és a vallásszabadsághoz való jog természete, másrészt a jog lehetőségei folytán is, az állam kompetenciája csakis a meggyőződést alakító, illetve kifejező kommunikációs folyamatra korlátozódhat. Az állam e helyzetéből is következik semlegessége.”

A lelkiismeret szabadsága a vallásszabadsággal szorosan összefonódik. A lelkiismeret fogalma ugyanakkor jogilag nem meghatározott. A lelkiismereti szabadság egyik megközelítése mintegy „szekuláris vallásszabadságként” az egyén identitását a vallási meggyőződéshez hasonló mélységben meghatározó, nem vallási meggyőződés választása, elfogadása, kinyilvánítása, gyakorlása, tanítása számára biztosít védelmet. Az ilyen világnézeti meggyőződés a vallási meggyőződéshez hasonlóan lehet átfogó, azonban a vallási meggyőződéssel szemben a transzcendencia elemeit nélkülözheti. A lelkiismereti szabadság másik megközelítése szerint a személyiség integritásához való jogként fogható fel, mely az egyént attól óvja, hogy az állam önmeghasonlásba kergesse, lényeges meggyőződéseivel összeegyeztethetetlen helyzetekbe hozza. (4/1993. (II. 12.) AB határozat)

A vallásszabadság, illetve a hit fogalma tágan értendő: olyan, bizonyossággal vallott, meggyőződésről van szó, mely a világmindenség eredetével és céljával kapcsolatos. Vallásnak általában az olyan világnézetet tekinthetjük, mely természetfelettire irányul, rendszerbe foglalt hitelvekkel rendelkezik, tanai a valóság egészére irányulnak, valamint sajátos magatartás-követelményekkel (szokásokkal, életvezetései és erkölcsi követelményekkel) az emberi személyiség egészét átfogja. A vallásszabadság az állammal szemben biztosít védelmet: a vallási közösségeken belül nem értelmezhető. Az államnak a vallási közösségekből való kiválás szabadságát kell biztosítania, azonban vallási közösségek belső vitáiba nem avatkozhat be.

A gondolat, a vallás és a lelkiismeret szabadságának egyéni jogként minden természetes személy alanya, állampolgárságra, a személyi szabadság esetleges korlátaira való tekintet nélkül. A vallásszabadság közösségi oldala, a vallási meggyőződés másokkal együttesen történő kinyilvánítása, gyakorlása és tanítása az Alaptörvény védelmét élvezi. Ezért fogalmaz az Alaptörvény úgy, hogy ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa.

A vallásszabadság közösségi alanyai az egyházak (vallási közösségek, vallásfelekezetek), valamint mindazon közösségek – jogi formájuktól függetlenül – melyek rendeltetése valamely vallás vagy világnézet gyakorlása, támogatása.

A vallásgyakorlás joga a kommunikációs alapjogok közé illeszkedik, és ekként szorosan összefügg a véleménynyilvánítás szabadságával, azonban a történeti szempontok mellett a meggyőződés személyiséget átfogó és meghatározó mivolta is különbözik a véleménynyilvánítás szabadágától. Az alapjogok hierarchiájában, melyet az Alkotmánybíróság kidolgozott, a kommunikációs alapjogokat korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni.

A vallásszabadság jogának mai értelme a meggyőződés szabad megválasztásának (pozitív vallásszabadság), megváltoztatásának és a tőle való elhatárolódásnak szabadságán (negatív vallásszabadság) túl tartalmazza a vallásgyakorlás szabadságát is, védve mind az egyéni meggyőződés szerinti életvezetést, mind a vallási közösségek önállóságát.

A semleges állam aktív szerepe a vallásszabadság biztosításában egy olyan társadalmi-kulturális közeg elősegítése, mely kellő toleranciával segíti a szabad választást és a vallás gyakorlása számára megfelelő teret biztosít.

A lelkiismereti és vallásszabadság érvényesülésével – annak határaival - kapcsolatban az Emberi Jogok európai Bírósága számos határozatot hozott. A vallási jelképek (öltözék) viselése kapcsán többféle probléma felmerül. Kiemeljük a bíróság héttagú Második Kamarája a Lautsi kontra Olaszország ügyben 2009. november 3.-án kelt ítéletében megállapította, hogy a kereszt jelenléte az állami iskola osztálytermeiben egyfelől sértette a szülők jogát, hogy az világnézetükkel összhangban taníttassák gyermekeiket, másrészt a gyermekek vallásszabadságát, azaz azt, hogy, amint azt az Egyezmény 9. cikke és az ahhoz kapcsolódó esetjog elismerte, kifejezzék vallásos meggyőződésüket, vagy éppen ne. Az olasz állam erre irányuló kérelmét követően az ügy a Nagykamara elé került. A Nagykamara megváltoztatta az első döntést, és elutasította a panaszt. Döntése indokolásában megállapította, hogy a vallásszabadság, azon belül pedig az állami kötelezettség a szülők vallási és filozófiai meggyőződésének tiszteletben tartására, nem csupán a tananyagra és az oktatás módjára terjed ki, hanem valamennyi olyan körülményre, amely a közoktatást és a tanítást „körülveszi”, tehát az osztálytermekben található tárgyakra is. A Nagykamara is úgy vélte, hogy a feszület mindenekelőtt vallási szimbólum. Ugyanakkor a bíróság – a Második Kamarájával szemben – úgy ítélte meg, hogy nem bizonyítható az, hogy a vallási jelkép kihelyezése hatást gyakorol a diákokra, a falon lógó feszület „passzív szimbólum”. A kérelmező saját, szubjektív megítélése a sérelem bekövetkezte vonatkozásában önmagában nem elegendő annak megállapításához. A feszület – túl azon, hogy elsősorban vallási jelkép – hozzájárul az olasz identitáshoz, és hagyományosan ott található az iskolák falain. Annak megítélése, hogy ez a hagyomány fenntartandó-e, az állam mérlegelési jogkörébe tartozik.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Az állam és az egyházak viszonya

Az állam és az egyházak viszonyát illetően az Alaptörvény az eddig kialakult kapcsolatot rögzíti. Bár szövegbeli változást tartalmaz: az állam és az egyház nem „elválasztva”, hanem az állam és az egyházak „különváltan” működnek – rögzíti az Alaptörvény. Ez a megfogalmazás a hazánkban már gyakorlattá lett együttműködő modellre utal. Az Alaptörvény így egyfelől rögzíti, hogy az egyházak önállóak, másfelől pedig kinyilvánítja, hogy az állam a közösségi célok érdekében együttműködik az egyházakkal. Ezáltal alkotmányos alapot teremt az egyházak által is ellátott oktatási, karitatív, szociális stb. feladatok állami elismerésére és támogatására.

A vallásszabadság és az állam-egyház viszony az állam identitása szempontjából ma is meghatározó kérdés. Az egy-egy országban meghatározó vallási közösségek történelmi és társadalmi súlya, nemzetközi kapcsolatrendszere a társadalom minden más szerveződésétől eltér, és már ezáltal is sajátos összefüggésrendszer alakul ki.

Az államnak vallási és a lelkiismereti meggyőződésre tartozó más kérdésekben semlegesnek kell lennie. Az „állam” a Magyar Államon túl felöleli valamennyi állami szervet, a helyi önkormányzatokat, valamint az állam és a helyi önkormányzatok által fenntartott közintézményeket is. A vallási-világnézeti kérdésekben semleges állam nem azonosulhat semmilyen vallással vagy világnézettel, és intézményesen nem fonódhat össze vallás vagy más világnézeti vonatkozásában elkötelezett szervezetekkel. A semlegesség azonban nem jelent közömbösséget: a semleges állam nem értékmentes állam. Az Alaptörvény rögzíti is ezt a kapcsolatot, amikor kimondja, hogy az állam a közösségi célok érdekében együttműködik az egyházakkal.

Az állam és egyház különválasztásának elve tiltja azt, hogy az állam az egyházak belső ügyeibe beavatkozzon. Az egyház és tagjai közötti belső, egyházi jogviszonyt szabályozó egyházi normák betartását az egyház, illetve erre feljogosított szerve – az egyház által megszabott eljárás keretében – „kényszerítheti” ki. Egyház és az egyház tagja között létrejöhet egyházi jogviszony, melyet a belső, egyházi normarendszer szabályoz és így annak végrehajtásában a közhatalom nem vehet részt. Keletkezhet azonban közöttük állami jogszabályok által meghatározott jogviszony is, melyben az állami jog érvényesül, a vonatkozó jogorvoslati rendelkezésekkel. Az állami jogszabályokon alapuló jogviszonyokból eredő jogok és kötelezettségek állami kényszer segítségével érvényesíthetőek. Ennek egyszerű példája az, amikor az egyházi jogi személy polgári jogi szerződést köt: egy vállalkozási szerződésből, megbízási szerződésből vagy adásvételből származó jogvita nyilvánvalóan ugyanúgy kerülhet bíróságra, mint bármely más természetes vagy jogi személy által kötött szerződés.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Szabályozása

Az Alaptörvény szerint, ahogy az adatvédeleménél, úgy a vallásszabadságnál sem magához az alapjog további törvényi szabályozásához kell a minősített többség, hanem az „intézményhez”: az Alaptörvény szerint az egyházakra vonatkozó részletes szabályokat határozza meg sarkalatos törvény. Az alapjogi részhez kapcsolódó sarkalatos törvények közül ez született meg először, azt azonban az Alkotmánybíróság megsemmisítette.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára Ugrás a tananyag következő oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.