Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

Az alapjogi szabályozás általános jellemzői, az alapjogok korlátozása

Európai Unió Alapjogi Chartájának hatása

Végül az Alaptörvény által hozott változásokat tekintve ki kell emelni, hogy az Alaptörvény szabadságjogi fejezete merít az Európai Unió Alapjogi Chartájából.

A második világháborút követően megalkotott európai, de még inkább a közép-európai alkotmányok körében megállapíthatjuk, hogy az alapjogi fejezetek támaszkodnak a nemzetközi emberi jogi dokumentumokra. Így az Alkotmány alapjogi fejezete a Polgári- és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, illetve a Gazdasági-, Szociális-, és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára támaszkodott. Az Alaptörvény a legmodernebb emberi jogi dokumentumra, a 2000-ben Nizzában elfogadott, majd néhány módosításon átesett, mára pedig a Lisszaboni Szerződés részét képező Európai Unió Alapjogi Chartájára épít. Az Alaptörvény előkészítésének folyamatában felmerült, hogy az új alkotmány ne tartalmazzon alapjogi fejezetet, hanem egy utaló szabállyal az Alapjogi Charta váljon az Alkotmány alapjogi fejezetévé. E megoldással szemben az az aggály fogalmazódott meg, hogy kizárja a hazai alapjogi alkotmányértelmezést, mivel az európai szerződések autentikus értelmezésére a luxemburgi bíróság hivatott. Végül is az elfogadott Alaptörvény bár „Charta-ihletettségű”, de a Chartából való átvétel nem olyan jellegű, amely az autentikus hazai alkotmányértelmezés rovására menne.

Amit követ, és amit nem követ az Alaptörvény

Az Alaptörvény szabadságjogi fejezete – a Charta mintájára – az emberi méltóság sérthetetlenségének rögzítésével indul. Megjelenik az Alaptörvényben – a Chartához hasonló megfogalmazásban – a magán-és családi élet, az otthon és a kapcsolattartás tiszteletben tartása, amely eddig normatív követelményként nem szerepelt az Alkotmányban. Korábban a magán-és családi élet védelmével kapcsolatos jogok érvényesülését az alkotmánybírósági gyakorlat biztosította, az emberi méltóságból levezetve.(56/1994. (XI. 10.) AB határozat) Nem szerepelt a korábbi alkotmányban tételesen a tisztességes eljáráshoz való jog, és az ügyek ésszerű határidőn belül történő befejezésének kötelezettsége. E hiányosságokat az alkotmánybírósági gyakorlat töltötte ki, és e tételeket az Alaptörvény XXIV. és XXVIII. cikkei azonban már szövegszerűen – szintén a Charta megfogalmazása szerint – tartalmazzák. Meg kell továbbá említeni, hogy az emberi méltósághoz kapcsolt tilalmak között az Alaptörvényben szerepel a Chartából átvett (ott a személyi sérthetetlenséghez való jog körében szabályozott) emberi fajnemesítést célzó gyakorlat tilalma, az emberi test és testrészek haszonszerzési célú felhasználása, valamint a klónozás tilalma.

Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az Alaptörvény nem mindenben követi a Chartát, így pl. a diszkrimináció tilalmának felsorolása (faj, szín, nem, nyelv... stb.) kiegészült ugyan a fogyatékosság szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmával, de nem tartalmazza – a Chartában már szereplő – kor, szexuális irányultság és genetikai tulajdonság szerinti különbségtétel tilalmát. Azonban továbbra is szerepelteti az Alaptörvény az egyéb helyzet szerinti különbségtételre vonatkozó tiltást, amelybe – értelmezés útján – az előzőek belefoglalhatók.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Szolidaritás

Az Alaptörvény tartalmaz továbbá több olyan követelményt, amelyet az Alapjogi Charta a szolidaritás cím alatt szabályoz. A Chartának a munkavállalók védelmével kapcsolatos egyes rendelkezései megjelennek az Alaptörvényben is: így – ami a korábbi alkotmányban nem szerepelt – a kollektív alku joga, a munkaadók és a munkavállalók együttműködési kötelezettsége, tartalmazza továbbá az egészséget, biztonságot és az emberi méltóságot tiszteletben tartó munkafeltételekhez való jogot. Szintén a Charta által (is) ihletett rendelkezés a fiatalok és szülők munkahelyi védelme. Bár e tekintetben lehetne bővebb is, mivel a gyermeknevelés és a munkavégzés összeegyeztethetőségét konkrétan is meg lehetett volna fogalmazni (alapjogi Charta 33. cikk (2) bekezdése). E körben meg kell végül jegyezni, hogy az Alaptörvény nem teljesen fedi le a szolidaritási jogcsoportot, mert nincs benne a Charta 30. cikkében szereplő indokolatlan elbocsátás elleni védelem.

A föntiek szerint az Európai Unió Alapjogi Chartájának tételesen kimutatható hatása van Magyarország Alaptörvényére.

Az alapjogok védelmi szintjének változása

Összességében mégis azt mondhatjuk, hogy kisebb hangsúlyeltolódással ugyan, de az Alaptörvény útján az alapjogi rendszer lényege változatlan maradt. Szó sincs gyökeres átalakulásról. Az alapjogok védelmi szintjét az Alaptörvény nem csökkentette, az alkotmánybírósági alkotmányértelmezés pedig továbbélhet az azonos, vagy hasonló rendelkezések esetén. Márpedig az Alaptörvény „Szabadság és felelősség” címet viselő alapjogi fejezetében az egyes jogok megfogalmazása hasonló, mint amilyen az Alkotmány „Alapvető jogok és kötelezettségek” című fejezetében volt.

Az alapjogok korlátozása

Az Alaptörvény rögzíti az állam alapjogvédelemmel összefüggő kettős kötelezettségét: az állam az alapjogokat tiszteletben tartja és védi. Az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak „tiszteletben tartása” az emberi jogok államtól és alkotmányoktól független létezésére utal. A „védelem” – igazodva az erre vonatkozó dogmatikához – az állam általános alapjogvédelmi kötelezettségét rögzíti alaptörvényi szinten. Ez alapján mondhatjuk azt, hogy az alapjogoknak két oldala van. Van egy alanyi jogi oldala, amely a szubjektív jogot, a joggal való élést biztosítja és van egy objektív intézményvédelmi oldala, amely az alapjog védelme érdekében szükséges állami kötelezettségekben ölt testet. Az alapjog-korlátozásnál mindkét oldal szempontjai figyelembe veendők a kölcsönös egyensúly kialakítása érdekében [pl. a passzív eutanázia problémájánál a beteg önrendelkezési joga (mint szubjektív jog) áll szemben az állam életvédelmi kötelezettségével (objektív intézményvédelem.]

Az alapjogok az állami cselekvés határait jelölik ki, az alapjogoknak a jogrendszer egészében érvényesülni kell. Az alapjogi szemlélet a jogági sajátosságok érvényesülését kiegészíti, a jogrendszer közös alapját teremti meg ezzel.

Az Alaptörvényben az alapjogok korlátozására vonatkozó rendelkezés minden alapjogra irányadóan egy szabályban – az I. cikk (3 bekezdésében – nyert rögzítést, az alábbiak szerint: Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Az Alaptörvény tehát minden egyes alapjognál külön-külön a korlátozásról nem tartalmaz rendelkezést, az alapjog-specifikus korlátozási kritériumokat alapvetően az Alkotmánybíróság dolgozta ki.

Az Alaptörvény is megtartotta az alapjog-korlátozás hármas rendszerét. Vannak az alaptörvényben korlátozhatatlan jogok, abszolút tilalmak, másrészt meghatározza a korlátozható jogok korlátozásának módszerét, harmadrészt szabadon hagyta az alkotmányértelmezés terét speciális korlátozási szempontok kidolgozására. Az alábbiakban ezekről szólunk:

Az élethez és az emberi méltósághoz való jog korlátozhatatlansága

Az Alaptörvény megőrizte és bővítette az emberi méltósághoz kapcsolódó abszolút tilalmakat. Így a kínzás, kegyetlen, megalázó bánásmód tilalma, és a hozzájárulás nélküli orvosi kísérlet tilalma mellett mint már említettük, megjelent az emberkereskedelem, és a szolgaság tilalma, valamint az emberi fajnemesítést célzó gyakorlat, az emberi test és testrészek haszonszerzési célú felhasználása, valamint az emberi egyedmásolás tilalma is. (III. cikk) Mindezek mellett természetesen a büntetőjogi abszolút jogok és tilalmak (büntetőjogi garanciák) is benne foglaltatnak az Alaptörvényben (ártatlanság vélelme, a visszamenőleges hatályú büntető jogalkotás tilalma, a védelemhez való jog). Szintén abszolút tilalom a tisztességes eljáráshoz való jog (lásd az eljárási alapjogokat).

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára Ugrás a tananyag következő oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.