Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

Tanulási útmutató

Összefoglalás

Követelmény

Nincs

Önállóan megoldható feladatok

Nincs.

Az alapjogi szabályozás általános jellemzői, az alapjogok korlátozása

Az alapjogi fejezet címének (Szabadság és felelősség) jelentősége

1. Az alapjogi fejezet a „Szabadság és felelősség” címet viseli. Az Alaptörvény e fejezete, de az Alapvetés rendelkezései (pl. O) cikk) és egyéb szabályok alapján is nyilvánvaló, hogy az új szabályozás – az individuális jogok fontossága mellett – hangsúlyt helyez az egyén közösségben betöltött szerepére, az egyének magukkal és a közösséggel szembeni felelősségére. A nemzeti hitvallás rögzíti, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki, illetve deklarálja, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet. A szabadságjogi fejezet nyitószabálya az ember alapvető egyéni jogai mellett a közösségi jogokról is szól (vö.: I. Cikk (2) bekezdés) Az egyes jogok „leírásakor” is találunk a közösség fontosságára utaló szabályt. Igy pl. a tulajdonjog meghatározása során – német hatásra, a weimari alkotmány 153. cikk (3) bekezdése rögzítette első ízben, hogy „A tulajdon kötelez. Használata egyúttal a közjót [Gemeine Beste] kell szolgálja” – az Alaptörvény deklarálja, hogy „a tulajdon társadalmi felelősséggel jár.” (XIII. cikk) Szintén az egyén közösségben elfoglalt helyére utal az a szabály, amely a szociális segélyezést kapcsolatba hozza a helyi közösség számára végzett hasznos tevékenységgel. (XIX. cikk (3) bekezdés)

Rá kell mutatni arra, hogy az egyén jogainak a védelméhez kapcsolódva a közösség szerepének hangsúlyozása nem új keletű. Már az első alapjogi deklarációk, így a francia Nemzetgyűlés által 1789. augusztus 26-án kiadott Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata is – az első pontban – rögzítette, hogy „Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.”

Azok az alkotmányi megfogalmazások tehát, amelyek az egyén „természetes”, „veleszületett” és „elidegeníthetetlen” jogairól szólnak, nem egy izolált környezetben élő individuum jogait fogalmazzák meg, hanem a közösségben élő egyén közösséghez való viszonyában nyernek értelmet. Így a jogok korlátozásánál mindig megjelenik a közösség érdeke is, kérdés – mint ahogy azt már többször és többen feltették –, hogy hol van az a határ, amikor e korlátozás már nem mehet az egyén szabadságának rovására. Nyilvánvaló, hogy a jogok természetes korlátja – ahogy a fent idézett francia Deklaráció is megfogalmazta – mások jogainak és szabadságának érvényesülése, tehát valakinek a joggyakorlása nem ronthatja le mások ugyanilyen szabadságát. Ugyanakkor egy társadalomban – mások alanyi jogai – sérelmének a védelmén túl olyan közösségi érdekek is felmerülhetnek, amelyek megvalósítása csak alapjogi korlátozással lehetséges. Tehát bizonyos esetekben fel kell adni azt az elvet, hogy alapjog csak más alapjog védelme érdekében korlátozható. Fel kell így tenni a kérdést: melyek azok a közösségi érdekek, amelyek miatt engedni kell az alapjogoknak, s melyek azok, amelyekben nem? Ha ugyanis nem húzzuk meg annak (elvi) határát, hogy hol ér véget a közösségi szempontok figyelembe vétele, ez könnyen az egyén teljes elnyomásához vezet, hiszen minden korlátozás mögé felvázolható valamilyen vélt vagy valós közösségi érdek. Ezért álláspontunk szerint garanciális jelentősége van annak, hogy az alkotmányok – mások jogainak védelmén túl – meghatározzák azokat a célokat, amelyek miatt egyes alapjogok korlátozás alá eshetnek. Ezt megteszi az Alaptörvény is – mint ahogy a későbbiekben részletesen is lesz róla szó – alkotmányos érték is okot adhat a jogok korlátozására. E szabályok mélyén a társadalmi együttélés alapjainak rögzítése, az állam és egyén viszonyának (felelősség és szabadság) meghatározása rejlik, kicsit túlozva azt mondhatjuk, hogy az alapjog-korlátozás alkotmányi szabályai „vezetik át” az egyént a közösségbe, e ponton egyeztetődnek össze a társadalmi szempontokat ez egyén érdekeivel. A közösség fontosságának alaptörvényi meghatározottsága is jelentőséggel bír az individuális jogok rögzítése mellett.

Vissza a tartalomjegyzékhez

A munka és a munkavégzés értéktartalma

Az Alaptörvény a munkának, a munkavégzésnek sajátos értéktartalmat ad. A nemzeti hitvallásban megfogalmazást nyer, hogy a közösség erejének és minden ember becsületének alapja a munka, az emberi szellem teljesítménye. Az alapelvek között találhatjuk, hogy Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik. A szabadságjogi fejezetben a munkához való jog szabályozása során aztán egyrészt államcélként jelenik meg az állam feladata a munkahelyteremtő intézkedések meghozatalára (hogy „aki dolgozni akar, dolgozhasson”), illetve az Alaptörvény rögzíti, hogy képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához. (XII. cikk) Az Alaptörvényben ezáltal a fizikai és szellemi munkavégzés, a vállalkozás lehetősége kiemelt jelentőséggel bír.

Minden alkotmányban kimutatható a meghozatalakor fennálló társadalmi-gazdasági körülmények hatása. A munka, a munkavégzés értékének hangsúlyozása minden bizonnyal azzal magyarázható, hogy Magyarország gazdaságának megújításához elengedhetetlen e tekintetben a változás. Látni kell azonban azt is, hogy a modern társadalmakban az egyéni cselekvési autonómia anyagi alapjainak a megteremtése a munkavégzéshez kapcsolódik, ami – ahogy az Alaptörvény fogalmaz – a közösség erejének és az egyén becsületének alapja. Ebben az összefüggésben az Alaptörvény közvetetten elismeri azt is, hogy az egyes alapjogokkal való élés nem teljesen független az anyagi biztonság megteremtésétől. Van ugyanis olyan nézet, hogy a két jogcsoport, a polgári és politikai jogok, valamint a gazdasági-, szociális-, és kulturális jogok egymást feltételezik, az egyik csoport érvényesülése feltétele a másik csoport megvalósulásának. Ezen a ponton valóban „vált” az Alaptörvény az Alkotmányhoz képest. Az Alaptörvény mindezt meg is támogatja: a munkaképes emberek munkavállalási lehetőségei bővítésének ígéretével.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Változás a szociális jogok szabályozásában?

Az Alkotmány a szociális jogokról

A korábbi Alkotmány jogként határozta meg a szociális biztonságot és a megélhetéshez szükséges ellátást. Az Alaptörvény azonban egyértelműen államcélként szól a szociális biztonságról: Magyarország (csupán) törekszik, hogy minden állampolgárnak szociális biztonságot nyújtson, továbbá az ellátás szintjét nem a megélhetési minimumban határozza meg, hanem a „törvényben meghatározott támogatásra” utalja tovább.(Ld. XIX. cikk)

A korábbi Alkotmány szociális jogokkal kapcsolatos rendelkezései vita tárgyát képezték magában az alkotmányértelmezésre hivatott testületen belül is. Ld. 24/1991. (V.18.) AB végzést. Vita tárgyát képezte, hogy jogok-e vagy csupán államcélként nyertek megfogalmazást. Az alkotmánybírósági gyakorlatból végül ez utóbbi jegecesedett ki, azaz, hogy az Alkotmány szociális jogokról szóló szabályai az állam részére csupán iránymutatást tartalmaznak, az Alkotmányból jogosultság nem fakad (holott jogosultságként nyert megfogalmazást) s legfeljebb csak a másodlagos, a törvényhozás által megteremtett alanyi jogokkal hozhatók kapcsolatba. Az Alaptörvény e tekintetben nem tett mást, mint „leírta a valóságot”, azaz az alkotmánybírósági gyakorlathoz igazította a szabályokat. Hogy miért nem kellenek az alkotmányba (Alaptörvénybe) szociális jogok, arra logikus érvek állnak rendelkezésre. Nem kellenek, mert az állam gazdasági teljesítőképességétől függenek. Ha romlik a gazdasági teljesítőképesség, akkor két rossz közül lehet választani: vagy nem tarja be az állam az alkotmány rendelkezéseit és akkor devalválódik az alkotmány, vagy betartja, de az államcsőddel fenyeget. (Ha megnézzük Nyugat-Európa hatályos alkotmányait akkor azt látjuk, hogy a legkiterjedtebb szociális jogokat a görög és a spanyol alkotmány tartalmazza.) Az Alaptörvény szövegezésében elkerüli e kényszeredett választási lehetőség felmerülését.

Az Alaptörvény és a szociális jogok

Az Alaptörvény a szociális jogok körén belül az államcélokat bővíti. Államcélként határozza meg az emberhez méltó lakhatás és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítását, amelyet a korábbi Alkotmány nem tartalmazott. (XXII. cikk) Az Alkotmánybíróság alkotmányértelmezés keretében vizsgálta azt a kérdést, hogy az Alkotmányból levezethető-e a lakhatáshoz való jog, erre azonban nemleges választ adott azzal, hogy azért az életet fenyegető közvetlen veszély esetén az állam hajlékról köteles gondoskodni. (42/2000. (XI.8.) AB határozat) Ehhez a „minimum-mércéhez” képest az Alaptörvényben megfogalmazott „lakhatás” akár többletnek is tekinthető.

A szociális biztonsághoz való jog intézményi garanciái

Végül szólni kell az intézménygaranciákról. Az Alkotmány a szociális biztonság megvalósulásához kapcsolódva társadalombiztosításról és a szociális intézmények rendszeréről beszélt, míg az Alaptörvény egységes állami nyugdíjrendszerről, és a szociális intézmények rendszeréről szól. Az Alaptörvény az állami nyugdíjrendszer mellé hozzárendeli „az önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működését” – ami szintén hozzájárul az időskori megélhetéshez. Így alaptörvényi szinten stabilizálódott a kétpilléres rendszer: az állami nyugdíj és az önkéntes nyugdíjpénztár, amelyben benne van az is, hogy az Alaptörvény szövegszerűen zárja ki a korábban megszüntetett kötelező magán-nyugdíjpénztár visszaállítását.

Összegzés – szociális jogok

Összegezve az Alaptörvény szociális jogokra vonatkozó rendelkezésekről mondottakat láthatjuk, hogy a változás lehetővé teszi a meglévő jogosultságokba való beavatkozást, azok átrendezését, végső soron az igazságtalan szociális ellátórendszer átalakítását. Az Alaptörvény értelmében az állam a szociális jogok terén nagyfokú szabadságot élvez, mindez rugalmasabb, a követelményekhez jobban igazodó szociál- és gazdaságpolitikát eredményezhet.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára Ugrás a tananyag következő oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.