Közteherviselés az Alaptörvényben
A közteherviselés alapjai
Az Alaptörvény XXX. cikke a közteherviselés polgári kortól hagyományos elvét tartalmazza. Ez az egyik eleme az adózás társadalmi alapjainak az újkori társadalomban a fizetőképesség és a hasznosság mellett. A közteherviselést eredetileg a nemesi adómentességgel szemben mondták ki. A megkülönböztetésektől mentes adózási kötelezettség alapján aztán többféle elvek csoportjai befolyásolják magukat az adórendszereket.
Bővebben lásd: Hőgye Mihály: Az adózás alapelvei. In: Juraj Nemec – Glen Wright (szerk.): Közösségi pénzügyek. Elmélet és gyakorlat a közép-európai átmenetben. Budapest: Aula, 2000., 160–171.
A közteherviselés a piacgazdasággal összefüggésben értelmes csak. Az államcentrikus társadalmi-gazdasági berendezkedések a közös szükségletek fedezéséül szolgáló elvonásokat jellemzően nem adók formájában valósítják meg.
Piacgazdaságban, noha a fizetési kötelezettségek számos formában realizálódnak, a közteherviselés elsősorban az adórendszerek elve. A járulékok, igazgatási szolgáltatási díjak, vámok stb. logikája más. Viszont a járulékfedezettel biztosított szolgáltatások „átállíthatók” adózási elvűre, és ekkor a közteherviselés logikája – bizonyos értelemben – itt is előtérbe kerülhet. Közelítsünk egyelőre kiindulásképpen az adózás oldaláról az elvhez.
Az adózás elvei között
A közösségi szempontok között a haszonelv lényege, hogy a közös kiadásokhoz való hozzájárulás arányos legyen az azokból szármató részesedésekkel (pl. a nyugdíj a járulékfizetés mértékével és időtartamával). A fizetőképesség ezzel szemben az egyének és csoportok sajátos létfeltételeinek elismerését jelenti a többiekhez képest való anyagi viszonyaik függvényében. Ezen belül horizontális és vertikális méltányosságot különböztetnek meg. Előbbi a különböző egyének egyenlő arányú terhelését jelenti (pl. egykulcsos jövedelemadó). A vertikális méltányosság szerint viszont a nagyobb kapacitású adózók aránylagosan nagyobb, progresszív fizetési kötelezettségeket teljesítenek.
A közteherviselés mindezeknek előfeltétele. Egyben az összefüggés is szoros, hiszen az adózás és más hozzájárulási kötelezettségek nemcsak a terhek megállapítását és összegyűjtését, hanem ezen keresztül fontos szabályozási szerepet is megvalósítanak.
A szabályozás legutóbbi változásai
A vonatkozó alkotmányos szabály Magyarországon az utóbbi időben több átalakuláson ment keresztül. A legutóbbi változásokat az alábbi összehasonlításra módot adó táblázat mutatja be.
Alkotmány 70/I. § „alapvált. ” | 1949: XX. tv. 70/I. § utolsó vált. | Alaptörvény XXX. Cikk (2011) |
|---|---|---|
Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. | (1) Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. | (1) Teherbíró képességének, illetve a gazdaságban való részvételének megfelelően mindenki hozzájárul a közös szükségletek fedezéséhez. |
(2) A közterhek viselésére szolgáló forrásokból, valamint az állami vagyonnal gazdálkodó, illetve az állam többségi tulajdonában vagy irányítása alatt álló szervezetek részéről juttatott jövedelemre, az adott adóévet megelőző ötödik adóévtől kezdődően, törvény a jövedelem mértékét el nem érő kötelezettséget állapíthat meg. | (2) A közös szükségletek fedezéséhez való hozzájárulás mértékét a gyermeket nevelők esetében a gyermeknevelés kiadásainak figyelembevételével kell megállapítani. |
A 70/I. §-t értelmezve az AB több adótörvényt, illetve -rendelkezést semmisített meg a kétezres első évtized derekán. Így a házipénztárban lévő pénzkészlet megadóztatását a 61/2006. (XI. 15.) AB határozattal, az elvárt társasági adót a 8/2007. (II. 28.) AB határozattal, a luxusadót a 155/2008. (XII. 17.) AB határozattal. Ezekben az esetekben az adótárgy és az adóalap meghatározása minősült a közteherviselést sértő szabályozásnak. Ugyanakkor az AB kezdettől hangsúlyozta, hogy az adókedvezmények és más adótényállási elemek speciális meghatározása önmagában még nem jelenti a közteherviselés sérelmét.
A korábbi gyakorlatelemzését lásd: Klicsu László: Közteherviselés az új Alkotmányban. Pázmány Law Working Papers, Nr. 2011/3.
