Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

Tanulási útmutató

Összefoglalás

Ide lehet írni a lecke összefoglalását.

Követelmény

Itt lehet megfogalmazni a követelményeket.

Önállóan megoldható feladatok

  • Amennyiben vannak feladatok, itt lehet megadni, felsoroláslistában, vagy Normál stílusú folyó szövegként.

Gazdasági, szociális és kulturális jogok

A szegényekről való gondoskodás (mint a szociális jogok kiindulópontja), az emberhez méltó munkafeltételek biztosítása (mint a gazdasági jogok kiindulópontja) és az elemi szintű oktatás általánossá tétele (mint a kulturális jogok kiindulópontja) tekinthető azon törekvéseknek amelyekből a szociális jogok kinőttek. Így a szociális jogok fogalmát tágabb értelemben használjuk, beleérve a gazdasági és a kulturális jogokat is. E jogok deklarálása illetve e jogok terjedelme összefüggésben áll a mindenkori államfelfogással, az állam szerepéről vallott nézetek változásával.

A munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jog

Az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdése mindenki jogaként deklarálja a munka és foglalkozás szabad megválasztásához való jogot. Az Alkotmánybíróság ez irányú gyakorlatát követve itt rögzíti az Alaptörvény a vállalkozáshoz való jogot. Míg a vállalkozáshoz való alapjog alanya természetes és jogi személy egyaránt lehet, addig a munka és a foglalkozás szabad megválasztása a természetes személyekhez kapcsolódik. Védelmük azonban azonos: alapjogi védelembe részesülnek

Teljesen új elemet tartalmaz viszont a XII. cikk (1) bekezdésének második mondata, amely szerint „Képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához.” E szabály bizonyosan nem alapjog, azonban a megfogalmazásból nem tűnik ki pontosan, hogy milyen tartalmat tulajdonított neki az alkotmányozó. Jelentheti a munkanélküliséget felszámolni kívánó közmunkaprogram alkotmányos alapját, éppúgy, mint a munkavégzéshez kapcsolódó arányos közteherviselés előírását.

A XII. cikk (2) bekezdésében – az Alkotmánybíróság gyakorlatával megegyezően – a munkához való jog szociális oldala jelenik meg. Az Alkotmánybíróság 21/1994. (IV. 16) AB határozatában rámutatott, hogy a munkához való jogtól mint alanyi jogtól meg kell különböztetni a munkához való jogot mint szociális jogot, s különösen annak intézményi oldalát, az állam kötelességét megfelelő foglalkoztatáspolitikára, munkahelyteremtésre stb.

A munkához való jog második generációs alapjog, a gazdasági jogok közé tartozik (tehát nem pusztán államcél). A munkához való jog alanyi jogi oldala és intézményvédelmi oldala együtt adja ki a jog érvényesítésének alkotmányi rendjét. Alanyi jogi oldala – mint szubjektív jog – azt jelenti, hogy az állam nem akadályozhatja meg, nem teheti lehetetlenné az adott munka vagy foglalkozás gyakorlását. Az adott munkavégzés feltételéül az állam természetesen képesítési követelményeket írhat elő (sőt ez kötelezettsége is). A munkához való jog tehát azt jelenti, hogy az állam nem zárhat el senkit meghatározott munka vagy foglalkozás választásától (ha a képesítési követelményeknek megfelel), de nem jelenti azt, hogy az állam mindenkinek köteles munkát biztosítani. A munkához való jog, mint alanyi jog, nemcsak a munkaviszonyban végzett munkára vonatkozik, hanem bármilyen munkára, foglalkozásra, bár jellemzően a munkaviszonyt érinti. Hangsúlyozni kell, hogy senkinek nincs alanyi joga egy meghatározott foglalkozásra, vagy egy tevékenység meghatározott vállalkozási formába való gyakorlására. Ebből következően az állam feltételhez (pl. végzettséghez, szakmai gyakorlathoz stb.) kötheti a különböző foglalkozások gyakorlását, egyet nem tehet: olyan feltételeket nem írhat elő, amely egy csoportot eleve és önkényesen kizár az adott munka vagy vállalkozás gyakorlásából, nem állíthat olyan objektív feltételeket, amelyek saját erőfeszítésből nem küzdhetők le.

A munkához való jog intézményvédelmi oldalát a jog szociális oldalának is nevezhetjük. Az állam az intézményvédelem körében köteles olyan foglalkoztatáspolitikát kialakítani, amely ösztönzi a munkahelyteremtést. A munkához való alkotmányos jogból azonban nem vonható le az a következtetés, hogy e jog kizárja a munkanélküliséget, az viszont következik, hogy az államnak a foglalkoztatás bővítésére törekednie kell. Ugyanakkor az Európai Unió tagállamaként e feladatok is új dimenziót kapnak, hiszen a szabad álláskeresés, munkavállalás és letelepedés az Európai Unió egész területén biztosított.

A munkához való joghoz szokták kapcsolni az igazságos és tisztességes munkafeltételek követelményét, valamint az egyenlő munkáért egyenlő bért és a munka mennyisségének és minőségének megfelelő díjazás „jelszavát”. Az igazságos munkafeltételek közé tartozik az egészséget, biztonságot és a méltóságot tiszteletben tartó munkafeltételek biztosítása, valamint – ahogy az első szociális alkotmányokban is megtalálható volt – a munkaidő maximumára, a napi, heti, évi pihenésre, a fizetett szabadságra vonatkozó szabályok.

A munkához való joggal összefüggésben meg kell továbbá említeni a gyermekmunka és a kényszermunka tilalmát, mint abszolút tilalmakat, és a fiatalkarúak munkahelyi védelmét. Az Európai Unió Alapjog Chartája szerint a foglalkoztatás (azaz a munkába állás) alsó korhatára nem lehet alacsonyabb a tankötelezettség felső korhatáránál, azaz amíg a tankötelezettség fennáll a fiatalkorúak rendszeres jövedelemszerző munkavégzését tiltani kell.

A család, a gyermeknevelés és a munka összeegyeztethetőségének a család védelmére vonatkozó előírása is alkotmányos jelentőségű. Akár munkaidő-kedvezménnyel, részmunkaidős foglalkoztatással, vagy csak a rugalmas munkavégzés lehetőségével segíteni kell a szülőket a gyermeknevelésben, a gyermek betegsége esetén a táppénz biztosításával, vagy egyéb intézkedésekkel a munkaadóknak és az államnak egyaránt hozzá kell járulnia a jövő generáció egészséges fejlődéséhez.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára Ugrás a tananyag következő oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.