Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

Tanulási útmutató

Összefoglalás

Követelmény

Nincs

Önállóan megoldható feladatok

  • Nincs.

Az egészséghez és az egészséges környezethez való jog

Az egészséghez való jog az Alaptörvény szerint a testi és lelki egészséghez való jogot jelenti. A korábbi Alkotmány – a Gazdasági-, Szociális- és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányából vett szóhasználattal – „a lehető legmagasabb testi és lelki egészségről” szólt, de ennek gyakorlati jelentősége nem volt. Az Alaptörvény szerint az egészséghez való jog mindenkit megillető jog. A korábbi Alkotmány az intézményi garanciák között a munkavédelmet, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezését, a rendszeres testedzés biztosítását, valamint az épített és a természetes környezet védelmét jelöli meg. Az Alaptörvény ezek megtartása mellett a genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdaság, az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés és a sportolás biztosítását is megjelöli. Az Alaptörvényben bővültek tehát az intézményi garanciák, a kor „kihívásaihoz” igazodva.

Az Alkotmánybíróság gyakorlatában az egészséghez való jog nem minősült alapjognak, hanem – a szociális biztonsághoz való joghoz hasonlóan – olyan alkotmányos jognak, amelyből többféle törvényhozó kötelezettség keletkezik a jog megvalósítására. Az Alaptörvény az egészséghez való jog tekintetében a „dogmatikai besoroláson” nem változtat.

Az egészséghez való jognál is megjelenik a környezet védelme, de az Alaptörvény külön is tartalmaz környezetvédelmi klauzulát. Az egészséges környezethez való jog az Alkotmánybíróság gyakorlatában alapjogként jelenik meg. Sajátossága, hogy szubjektív jogot ugyan nem biztosít (hiszen alanya „mindenki”, az „emberiség), hanem alapvetően az állam intézményvédelmi kötelezettsége a jogérvényesülés biztosítása. A magyar Alkotmánybíróság már 1994-ben meghatározta a környezetvédelmi status quo követelményét, előírta, hogy az állam a védelem jogszabályokkal biztosított követelményét főszabályként nem csökkentheti, csökkentésre kivételesen és csak akkor kerülhet sor, ha az alapjog-korlátozás feltételei (szükségesség és arányosság) fennállnak. A védelmi szint csökkentésének tilalma a természetvédelem, a természeti környezet és az épített környezet védelmére is kiterjed. Az Alaptörvény megőrizte az egészséges környezethez való jog alapjogi jellegét, sőt többletgaranciákat is beépített. Az Alaptörvény mondja ki a „károkozó fizet” elvét, illetve közvetlenül is alkalmazható szabályként előírja, hogy pusztán elhelyezés céljából tilos Magyarország területére szennyező hulladékot behozni.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára Ugrás a tananyag következő oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.